2018. augusztus 16., csütörtök

Döntés

Egy kiskereskedelmi bolthálózat egyik egységében dolgozom másodállásban, ahol a mai nap összefutottam egy régi osztálytársammal, akivel egész jól elbeszélgettünk a múltról és jelenről. Kiderült, hogy ugyanennél a cégnél dolgozik, mint területi vezető, csak épp Bécsben. A lényeg, hogy felajánlotta menjek ki hozzá dolgozni és ne itt húzzam a "szaros igát". Hirtelen nem is tudtam mit szóljak hozzá, viszont megadta a telefonszámát, hogy ha érdekel a kinti állás, akkor keressem meg.

Ma egész munkaidő alatt ezen agyaltam, hogy kimenjek-e oda dolgozni. Igazából nincs (már) semmi és senki más, ami/aki Magyarországhoz köthetne, egyedül a kislányom, de mivel vele kéthetenként találkozom, ezért úgy döntöttem belevágok a külföldi kalandnak. 

Nem tudom mikor indulok, mert még el kell rendeznem itthon pár dolgot, de valószínűleg szeptember elején, talán Dóri szülinapja után.

A kéthetes kapcsolattartást pedig tartani tudom, hiszen majd úgy kérem a beosztásomat, hogy péntek estétől vasárnap estig szabad legyek. Ebben az ismerősöm is megerősített.

Kérdeztem tőle, hogy nem lesz-e gond a nyelvvel, amire azt felelte, hogy nem, mert az általa felügyelt boltok között vannak olyan egységek, ahol magyarok is dolgoznak, méghozzá szép számmal, akik segítenek bármiben, na meg majd ő is egyengeti az utam.

Pár nap gondolkodási időt még hagyok magamnak, de tulajdonképpen (80%) már eldöntött dolog, hogy megyek.

Félek is meg nem is.

Hogy is mondja a székely?

"Úgy még sohsem volt, hogy valahogy ne lett volna"


Részletekkel később...