A Gyermekkel való kapcsolattartás akadályozása

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 210. § (1) bekezdése szerint, aki a hatósági határozat alapján nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy fenntartását a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabását követően is önhibájából akadályozza, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A Btk. 210. § (2) bekezdése szerint nem büntethető az elkövető, ha a kapcsolattartást az elsőfokú ítélet meghozataláig megfelelően biztosítja és az elmaradt kapcsolattartási formák pótlását megkezdi.

A bűncselekmény védett jogi tárgya a kiskorú megfelelő értelmi és erkölcsi fejlődése, lelki egészsége, melyhez elengedhetetlenül szükséges az is, hogy a gyermek a különélő szülővel, vagy más kapcsolattartásra jogosult (nagyszülő, nagykorú testvér) személlyel rendszeres és harmonikus kapcsolatot tartson fenn. Ezen kapcsolat kialakításának vagy fenntartásának akadályozását a jogalkotó először a 2005. évi XCI. törvénnyel rendelte büntetni akként, hogy a tényállást az akkor hatályos Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 195. §(4) bekezdésébe iktatta, mint a kiskorú veszélyeztetésének egyik elkövetési magatartását. Az jelenleg hatályos Btk. már külön paragrafust szentel az ilyen elkövetési magatartásnak, önálló tényállásként szabályozza.

A tényállás valójában keretdiszpozíció, melyet a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (új Ptk.) IV. családjogi könyve XVIII. Fejezetének 4. pontja, és a gyámhatóságokról valamint gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) Második Rész IV. Fejezete tölt meg tartalommal.

A Ptk. 4:178. § (1) és (2) bekezdései szerint a gyermekétől különélő szülő - ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik - jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani. A személyes és közvetlen kapcsolat a gyermek oldaláról jog, a gyermeket nevelő szülő részéről pedig ennek biztosítása kötelesség. A különélő szülőt akkor is megilleti a kapcsolattartási jog, ha ugyanakkor tartási kötelezettségének nem tesz eleget, a kettő egymástól független, a kapcsolattartás nem korlátozható a tartásdíj elmulasztására tekintettel.

A Ptk. 4:179. § értelmében a kapcsolattartásra a nagyszülő, a testvér és - ha a szülő és a nagyszülő nem él vagy a kapcsolattartásban tartósan akadályozva van, vagy a kapcsolattartási jogát önhibájából nem gyakorolja - a gyermek szülőjének testvére és szülőjének házastársa is jogosult. Továbbá kérelmére feljogosítható a volt mostohaszülő, nevelőszülő, gyám és az is, akinek a gyermekre vonatkozó apasági vélelmét a bíróság megdöntötte, ha a gyermek hosszabb időn keresztül a háztartásában nevelkedett. Kapcsolattartásra az a szülő is jogosult, akinek gyermeke átmeneti gondozásban részesül, ideiglenes hatállyal nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban elhelyezett valamint nevelésbe vett továbbá szűk keretek között a szabadságvesztésben vagy előzetes letartóztatásban lévő szülő is. Ha azonban a gyermek elhelyezésére a szülő bántalmazó magatartása miatt került sor, akkor a gyámhatóság súlyos bántalmazás esetén szünetelteti a kapcsolattartási jogot, egyéb bántalmazás esetén pedig felügyelt kapcsolattartást rendel el, amikor is családgondozó jelenlétében zajlik a kapcsolattartás.

A Btk. 210. § -ban szabályozott bűncselekmény passzív alanya, eljárásjogi értelemben sértettje egyrészt a 18 életévét még be nem töltött kiskorú (kivéve ha a 16 éves korától megköthető házasságkötése révén nagykorú lett), másrészt a kapcsolattartásra jogosult fentiekben részletezett személy, leggyakrabban a különélő szülő. Tettese csak olyan személy lehet, akinél hatósági (gyámhatósági vagy bírósági) határozat alapján jogszerűen helyezték el a kiskorút, mivel ennél fogva ennek a személynek (a gyermeket ténylegesen nevelő szülőnek, gyámnak) a kötelezettsége a kapcsolattartás biztosítása. Elkövetési magatartása a kapcsolattartás kialakításának vagy fenntartásának akadályozása.

Mind a Ptk. 4:180. §, mind a Gyer. 27. §-a egyezően szabályozza, hogy a kapcsolattartási jog magában foglalja a 1 .látogatást, 2. az elvitelt, 3. a huzamos együttlétet és 4. a személyes találkozás nélküli kapcsolatot. Azaz a gyermekkel való személyes találkozást, a gyermeknek a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről rendszeresen, meghatározott időtartamra történő elvitelét, a gyermekkel időszakonként, elsősorban az oktatási szünetek és a többnapos ünnepek időszakában való huzamos együttlétet, és kiterjed a kapcsolat személyes találkozás nélküli fenntartására. (levelezés, a telefonkapcsolat, illetve az informatikai eszköz útján való kapcsolat, az ajándékozás és a csomagküldés).

Fontos, hogy a kapcsolattartás joga - ha a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek érdekében eltérően nem rendelkezik - kiterjed a gyermek meghatározott időtartamú külföldre vitelére is. A gyermek elvitelével felmerülő kiadások - ha a bíróság vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik - a kapcsolattartásra jogosultat terhelik.

A kapcsolattartás formái a folyamatos (pl: minden páros hétvégén szombat 9 órától vasárnap 18 óráig) és az időszakos. (páros ünnepek, iskolai szünetek fele) Az időszakos kapcsolattartás időtartamát a gyermek életkorának és fejlettségének megfelelően kell meghatározni. Tanköteles gyermek esetén a tanítási szünetek időpontjára és tartamára az oktatásért felelős miniszternek a tanév rendjét meghatározó rendeletében foglaltak az irányadók. A kapcsolattartást akadályozó körülményekről a felek kötelesek késedelem nélkül egymást előzetesen tájékoztatni, értesíteni lehetőség szerint írásban vagy egyéb igazolható módon. (Ptk. 4:182. § (1) bek. és Gyer. 30. § (1) bek.) A jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül pótolni kell. (Ptk. 4:182. § (2)bek. és Gyer. 30. § (8) bek.)

A kapcsolattartásról, ha házassági vagy a szülői felügyelet rendezése iránti per van folyamatban, akkor a bíróság dönt, ha ilyen per nincs folyamatban akkor a gyámhatóság. Fontos azonban kiemelni, hogy a mind a bíróság, mind a gyámhatóság csak akkor dönt ítélettel illetve határozattal, ha a szülők között nincs megegyezés. Ha a szülők között a kapcsolattartás kérdésében egyezség született, és egyezségük a jogszabályoknak valamint a gyermek érdekének megfelel, akkor azt a bíróság végzéssel, a gyámhatóság pedig határozatával jóváhagyja. (Ptk. 4:181. §) A döntés előtt az érdekelteket és az ítélőképessége birtokában lévő gyermeket meg kell hallgatni, a gyermek véleményét figyelembe kell venni.

A kapcsolattartásra vonatkozó határozatban vagy jóváhagyott egyezségben rendelkezni kell a kapcsolattartás gyakoriságáról, időtartamáról, adott esetben meghatározott tartamú külföldre vitelről, személyes találkozás nélküli fenntartásának módjáról, a folyamatos vagy időszakos voltáról, arról, hogy esetleg felügyelt kapcsolattartásra kerül-e sor, továbbá a gyermek átadásának és visszaadásának helyéről, idejéről és módjáról, (okmányok, ruha, egyéb tárgyak átadása) a kapcsolattartás elmaradására vonatkozó előzetes és kölcsönös értesítési, tájékoztatási kötelezettségről, az elmaradt kapcsolattartás pótlásáról, valamint a gyermek elvitelével felmerülő kiadások viseléséről, külön rögzítve, ha a kiadások részben vagy egészben a kapcsolattartásra kötelezettet terhelik.

A bírói gyakorlatban, ha a felek eltérően nem állapodnak meg, általában a kapcsolattartás rendje az, hogy a jogosult a gyermekkel a kapcsolatot minden második hétvégén tarthatja, ezen felül időszakos kapcsolattartásként a páros ünnepek második napja, az őszi, téli, tavaszi iskolai szünetek második fele, és a nyári szünetben kétszer egy hét illeti meg. Természetesen ez a gyakorlat módosul, ha még iskolába nem járó kisgyermekről van szó, vagy a szülők körülményei (pl. többműszakos munkarend), vagy a gyermek igénye, érdeke más kapcsolattartási rendet tesz indokolttá.

Ha a kapcsolattartás kérdésében a bíróság döntött, a kapcsolattartás megváltoztatását a határozat jogerőre emelkedésétől számított két éven belül a bíróságtól lehet kérni. (Ptk. 4:181. § (4) bekezdés) Egyéb esetekben a körülmények megváltozása esetén a gyámhatóság jogosult dönteni a kapcsolattartás megváltoztatása tárgyában.

A Btk. 210. § -ban szabályozott vétség elkövetési magatartása megvalósul tehát a fentiek tükrében, ha a kapcsolattartásra kötelezett a megfelelő időben nem adja át a jogosultnak a gyermeket, vagy nem megfelelően készíti el az átadásra (pl. okmányait nem adja át), előzetesen nem értesíti a jogosultat a kapcsolattartás akadályáról (pl. betegség vagy sürgős elutazás), nem biztosítja vagy megtagadja az önhibán kívül elmaradt kapcsolattartás pótlását, nem viseli azokat a kiadásokat, amikre gyámhatóság vagy bíróság kötelezte. További elkövetési magatartás, ha a gyermeket a kapcsolattartásra jogosult ellen neveli, ha a gyermek mintegy az ő akaratából szegül ellen a kapcsolattartásnak, ha nem engedélyezi a gyermek elvitelét vagy meghiúsítja a személyes találkozás nélküli kapcsolattartást. (pl: különélő szülő ajándékát, leveleit nem adja át, telefonon vagy interneten történő beszélgetést akadályozza, tiltja).

Szükséges az is, hogy mindez a kötelezett önhibájából történjen, tehát a kapcsolattartás fentiekben részletezett akadályozása a kötelezettnek, tettesnek felróható legyen. Ismerje a kapcsolattartást szabályozó gyámhatósági, bírósági döntés tartalmát, és ennek tudatosan ellenszegülve fejtse ki a magatartását. Ebből következően a bűncselekményt csak szándékosan lehet elkövetni.

Az elkövetési magatartás értékelésénél ugyanakkor figyelemmel kell arra is lenni, hogy milyen terjedelmű kapcsolattartási jog illeti meg az erre hivatkozó személyt. Nincs-e esetleg a kapcsolattartási joga korlátozva, visszavonva vagy szüneteltetve. A gyámhatóság vagy - házassági vagy szülői felügyelet rendezése iránti perben - a bíróság ugyanis a felróható magatartást tanúsító, ezzel a jogával a gyermek vagy a gyermeket nevelő személy sérelmére visszaélő szülő vagy más kapcsolattartásra jogosult személy kapcsolattartási jogát a gyermek érdekében korlátozhatja vagy megvonhatja. Visszaélésnek, felróható magatartásnak minősül az is, ha a jogosult nem a bíróság vagy a gyámhivatal döntésének megfelelően él kapcsolattartási jogával, vagy ha ezen kötelezettségének önhibájából hat hónapig nem tesz eleget. A visszavonásra akkor kerül sor, hogy a kapcsolattartásra jogosult a gyermek nevelését, fejlődését súlyosan veszélyezteti. Súlyos visszaélés esetén lehetőség van 6 hónapig, különösen súlyos visszaélés esetén legfeljebb 1 évig történő szünetelésre is. (Ptk. 4:184. §, Gyer. 31. § ) Ilyen esetekben a kapcsolattartás biztosítására kötelezett személy joggal tagadja meg a kapcsolattartás biztosítását.

Ha azonban ilyen eset nem áll fenn, az a fél, aki a kapcsolattartást kellő indok nélkül akadályozza vagy szabályait megszegi, az ezzel okozott kárt köteles a másik félnek megtéríteni. Ezen túlmenően a gyámhatóság kérelemre kötelezi a kapcsolattartást kellő indok nélkül akadályozó, a kapcsolattartás szabályait megszegő felet a neki felróhatóan keletkezett költségek viselésére, ha a kérelmező megfelelően igazolja költségeit és azt, hogy azok a kapcsolattartás akadályozásával, szabályainak megszegésével összefüggésben keletkeztek. (pl: utazás költsége) (Ptk. 4:183. § , Gyer. 30. § (2) bekezdés).

Az okozott kár megtérítése és a keletkezett költségek viselése polgári jogi szankciója a kapcsolattartás akadályozásának. A büntetőjogi szankció ezzel szemben mindig a végső eszköz, ultima ratio kell, hogy legyen, akkor, amikor már más jogágak szankció a védett jogi tárgy sérelmének elhárításához nem elegek. Ennek az elvnek az érvényesülése érdekében ezért a jogalkotó meghatározza a bűncselekmény elkövetési idejét is, mely a közigazgatási eljárásban alkalmazott bírság kiszabása utáni idő. Közömbös tehát az a magatartás, ami a bírság kiszabását megelőzte és nincs jelentősége annak sem, hogy a bírság megfizetése megtörtént-e. Jelentősége a bírság kiszabása tényének, az akadályozó magatartás bírság kiszabása utániságának és az önhibából eredésnek van. Amennyiben a bírság kiszabására nem kerül sor, a büntetőjogi felelősségre vonásnak sincs helye.

Bírság kiszabására a kapcsolattartásra vonatkozó határozat végrehajtása során kerülhet sor. A határozat végrehajtásáról, akár a bíróság, akár a gyámhatóság hozta a határozatot, a gyámhatóság gondoskodik (Ptk. 4:185) az alábbiak szerint.

A végrehajtás kérelemre indul. A végrehajtás iránti kérelmet az elmaradt kapcsolattartás pótlására előírt határidőtől vagy a veszélyeztető magatartás tudomásra jutásától számított 30 napon belül kell benyújtani. Ha a gyámhatóság megállapítja, hogy a kapcsolattartásra kötelezett vagy akár a kapcsolattartásra jogosult a kapcsolattartást rendező egyezségben, illetve a kapcsolattartásra vonatkozó határozatban foglaltaknak önhibájából ismételten nem, vagy nem megfelelően tesz eleget a végrehajtás iránti kérelem beérkezését követő naptól számított harminc napon belül végzéssel elrendeli a végrehajtást. (Gyer. 33. § (1) és (4) bekezdés).

A gyámhivatal a végrehajtást elrendelő végzésben a mulasztó felet felhívja, hogy a végzés kézhezvételét követően esedékes kapcsolattartásnak a kapcsolattartásra vonatkozó határozat szerinti időpontban és módon tegyen eleget, illetve hagyjon fel a gyermeknek a másik fél ellen történő nevelésével. Adott esetben felhívja, hogy a jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartás pótlását a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb hat hónapon belül biztosítsa, és megjelöli a pótlás végső határidejét. Erre irányuló kérelem esetén kötelezi a mulasztó felet a kapcsolattartás meghiúsítása folytán keletkezett igazolt költségek viselésére. (Gyer. 30. § (4) bekezdés).

Ha a mulasztó fél a fenti felhívásnak nem tesz eleget, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. CXL. törvény (Ket.) 134. § - 136. §--aiban foglalt szabályok alkalmazása következik. Ekkor a kötelezettel szemben vagyoni helyzete és jövedelmi viszonyai vizsgálata nélkül eljárási bírságot szabhat ki a gyámhatóság, vagy a rendőrség közreműködésével kényszerítheti ki a meghatározott cselekményt. (A Ket. 134. §-nak egyéb rendelkezései kapcsolattartásra irányuló eljárásban értelemszerűen nem alkalmazhatók.) Az eljárási bírság ismételten kiszabható, ha a kötelezett a meghatározott cselekményt a bírságot kiszabó végzésben megállapított végrehajtási határidő alatt nem teljesítette, továbbá ha a meghatározott magatartásra vonatkozó rendelkezést ismételten megszegi. A végrehajtás módjáról a végrehajtást foganatosító szerv, jelen esetben a gyámhatóság - szükség esetén a jogosult, illetve a kötelezett meghallgatása után - dönt. A végrehajtást foganatosító szervnek azt az intézkedést kell megtennie, amely - az eset összes körülményét mérlegelve - a leghatékonyabban biztosítja a kötelezettség teljesítését.

A gyámhatósági felhívás eredménytelensége esetén az eljárási bírság kiszabásán és rendőrségi közreműködésen túl a gyámhatóság kérelemre elrendelheti a gyermekjóléti központ kapcsolatügyeletének, illetve a gyermekjóléti szolgálatnak a közreműködését vagy a védelembe vételt, ha a kapcsolattartás gyakorlása konfliktusokkal jár, folyamatosan akadályokba ütközik, illetve a felek között kommunikációs zavarok állnak fenn. Lehetőség van közvetítői eljárás igénybe vételére is, ebben az esetben a gyámhatóság a végrehajtási eljárást felfüggesztheti. (Gyer. 33. § (5) bekezdés)

Ha a kapcsolattartásra kötelezett neki felróhatóan akadályozza a gyermeknek a kapcsolattartásra jogosulttal való kapcsolata kialakítását, fenntartását, a gyermeket bizonyíthatóan, a kapcsolattartásra jogosult ellen neveli és a kapcsolattartásra vonatkozó határozatnak a fenti végrehajtási intézkedések ellenére sem tesz eleget, a gyámhivatal a szülői felügyeleti jog rendezése (korábbi terminológia szerint gyermekelhelyezés) vagy a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése iránt pert indíthat, feltéve, hogy az a kiskorú gyermek érdekében áll, és azt a szülő vagy harmadik személy is kéri, és/vagy feljelentést tesz kiskorú veszélyeztetése vagy kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása miatt. (Gyer. 33. § (7) bekezdés)

Ez utóbbihoz kapcsolódik a halmazat kérdése. Anyagi halmazatot, a rendbeliséget a kapcsolattartásban akadályozott kiskorúak száma határozza meg. Alaki halmazat szempontjából viszont elhatárolási kérdést jelent az, hogy ha a kapcsolattartásra kötelezett szülő vagy más személy magatartásával összefüggésben nem absztraktan, hanem már konkrétan bekövetkezett a kiskorú erkölcsi, érzelmi fejlődésének a veszélyeztetése. A Btk. 210. §-ban foglalt kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása vétsége ugyanis a veszélyeztetést, mint tényállási elemet nem foglalja magában. Ezért, ha a kapcsolattartás akadályozásával a konkrét veszélyeztetés is megvalósul, akkor már a szülő vagy más személy a kiskorú veszélyeztetésének Btk. 208. § (1) bekezdésében írt bűntettét valósítja meg.

A kiskorú veszélyeztetésének bűntettét állapította meg a Legfelsőbb Bíróság a BH 2007/35. számú eseti döntésében is, ahol a szülő a kiskorú bírósági ítéleten alapuló elhelyezését önkényesen megváltoztatta, a másik szülővel való kapcsolattartást huzamos ideig akadályozta, a kiskorút a másik szülő ellen nevelte, és e kötelességszegő magatartása a kiskorú értékrendjének, lelki fejlődésének kedvezőtlen alakulását eredményezte.

A Btk. 210. §-ban megjelenő büntetőjogi szabályozás célja a jogszerű, bírósági, gyámhatósági határozatnak megfelelően működő kapcsolattartás kikényszerítése. A jogszerű állapot eléréséhez pedig nagyobb társadalmi érdek fűződik, mint a büntetőjogi elítéléshez és büntetéshez, ezért a tartási kötelezettség elmulasztásának vétségéhez hasonlóan a Btk. 210. § (2) bekezdése büntethetőséget megszüntető okként szabályozza, ha az elkövető a kapcsolattartást az elsőfokú ítélet meghozataláig megfelelően biztosítja és az elmaradt kapcsolattartás pótlását megkezdi. Ez a körülmény a másodfokú eljárásban már nem szünteti meg a büntetőjogi felelősséget, viszont enyhítő körülményként értékelendő.

A büntetőjogi felelősségre vonáshoz a fentiek alapján vizsgálni kell a kapcsolattartásra kötelező gyámhatósági, bírósáig határozat tartalmát, hogy megtörtént- e a bírság kiszabása, majd hogy az utána következő időben az elkövető a kapcsolattartás rendjét, módját milyen mértékben sértette, akadályozta, ezen akadályozás tekintetében fennáll-e az önhiba valamint a kötelezettségek pontos ismerete és utólag nem történt-e meg kapcsolattartás megfelelő biztosítása, mely a büntethetőséget megszünteti.

A büntetőeljárás során ezért be kell szerezni a vonatkozó gyámhatósági, bírósági határozatokat, intézkedéseket, egyéb vonatkozó okiratokat, tanúként kell meghallgatni a kapcsolattartásra jogosultat és a kapcsolattartás akadályozásáról ismeretekkel bíró egyéb tanúkat, adott esetben a gyermeket. Az így beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességében értékelve lehet megalapozott döntés hozni arról, hogy a Btk. 210. § (1) bekezdésében foglalt kapcsolattartás akadályozásának vétségét a vétőképes terhelt megvalósította-e.

Dr. Fülöp Judit

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése