Bírósági tárgyalás 7. (2017. április 26.)

Eljött a hetedik bírósági tárgyalás ideje. Már nagyon vártam, hiszen ettől függ, hogy elvihetem-e magammal a kislányomat – élve az elvitel jogával , vagy továbbra is a Családsegítőben kell sínylődnünk, immáron közelítve a másfeledik évhez. És bár az egész folyamat még nincs lezárva, de úgy tűnik, hogy végre megtettük az első lépést a lezárás felé.

A tárgyaláson a Felperes nem volt jelen, méghozzá arra való hivatkozással, hogy nem volt senki, aki a lányunkra vigyázzon. Mindezt a Bíróság részére írt leveléből tudtam meg, amit a bírónő a tárgyalás elején felolvasott. Engem az Apák az Igazságért Egyesület egyik tagja, Kalmár László képviselt.

A tárgyalás elején a bírónő felolvasta az exem levelét, amelyben az állt, hogy sajnos nem tud eljönni a mai nap, mert a lányunk felügyeletét nem tudta kire rábízni, és épp ezért kéri a Bíróságtól a tárgyalás elhalasztását. A képviselőm erre elmondta, hogy mivel elegendő információ áll rendelkezésére a végzés meghozatalához, ezért a tárgyalás megtartását kérjük.

A levél további részéből kiderült, hogy Anyuka azért nem akarta a bölcsődében hagyni Dórit, merthogy ő már megszokta, hogy az anyja érte megy, így nem szerette volna őt kizökkenteni ebből a megszokásból. Szerinte a gyerek addigi életritmusa felborulna, ha dél helyett délután három óra körül menne érte.

(megjegyzem, hogy a gyereket akár be is hozhatta volna magával a tárgyalásra, mert ahogy tudom, ilyen előfordul néha a gyerekelhelyezési perek történetében – ezt egyszer már meg is említettem neki, de kinevetett, pedig így a bírónő is láthatta volna magát a per tárgyát, azaz a kislányomat és annak kötődését a szüleihez)

A Felperes a folytatásban leírja, hogy májusban kell a gyereket beíratni az óvodába, mert Dóri szeptemberben tölti be a harmadik életévét.

A levél végén azért még megpróbál egyet belém rúgni: a korábbi beadványaimban megemlítettem, hogy a gyerek lassacskán a Családsegítőhöz köti a személyemet, mert annyit vagyunk ott (több, mint egy éve), mire Anyuci elmondja, hogy ez nem igaz, mert a gyerek minden nap felemleget engem és szinte állandóan mesélgeti, hogy mivel töltöttük az időnket. Hozzáteszi, hogy amikor cukrászdába mennek, Dóri minden egyes alkalommal megemlíti, hogy Apával is evett már ebben a cukrászdában süteményt.

Az exem e megjegyzésével azt akarta szemléltetni, hogy magam ismét félremagyarázok valamit, vagyis azt próbálom meg elhinteni, hogy a gyerek a Családsegítőhöz köt engem, így a családsegítős kapcsolattartás fenntartása már-már káros lehet a gyerek apjához fűződő viszonyára, ami ugye nem igaz, hiszen Dóri minden nap rólam beszél, méghozzá olyan kontextusban, ami nem kapcsolható épp a Családsegítőhöz. Tehát – szerinte – tévedek, ami ismét bizonyít valamit ellenem…

(az egész játék arra megy ki még mindig, hogy ne hozhassam el a gyereket a Családsegítőből, és hogy engem ott tartsanak annak berkein belül a gyerek öt éves koráig)

Csakhogy a Felperes a jelentéktelen „tévedésemmel” éppen, hogy az én vitorlámba fújta a szelet, hiszen ezzel azt támasztotta alá, hogy a gyermekem nagyon-nagyon szeret engem, így nincs többé létjogosultsága a Családsegítőben való tobzódásunknak. Magyarán: a puskája visszafelé sült el, mert első kézből támasztotta alá a tényt, hogy a lányunk nagyon kötődik hozzám és velem akar lenni!

(meg eleve nincs rá semmiféle ok, hogy engem korlátozzanak a szülő-gyermek kapcsolatomban, s a kislányom ragaszkodása is azt mutatja, hogy valamit jól csinálok)

Levelében leírta még azt is, hogy a gyerek a játékaiba bevonja a személyemet, valamint tudja nagyon jól, hogy a vendéglőben, a játszótéren és a cukrászdában is ott voltam vele.

Tök jó, nem?

Persze a levelének még nem volt vége: megemlítette benne, hogy húsvét előtt felajánlotta nekem, ebédeljek együtt Dórival, de „nem élt(em) a lehetőséggel” és azt se tudtam, hogy mikor van húsvét.

Válaszomban elmondtam, hogy a lehetőséget tényleg felajánlotta, de világosan közöltem vele, hogy nincs rá pénzem. Ezt valahogy elfelejtette odaírni, méghozzá szándékosan, hiszen ezzel úgy tüntethet fel engem, mint aki leszarja a gyermekével való ebédet. Mellesleg azt sem említette meg, hogy kértem őt, inkább jöjjenek le hozzám ők maguk, a akkor főzök majd nekik én egy ebédet a vendéglő helyett, amellyel viszont ő nem akart élni.

Nem tudom érthető-e a kettőnk nézőpontja és szándéka, de azt hiszem mindenkinek világosan kitűnik az írottakból, hogy milyen ördögi módon próbál meg engem lejáratni a Bíróság előtt: Ő azt mondja, hogy ugyan felajánlotta nekem az ebédet, de én nem éltem vele, holott az igazság az, hogy nem nem éltem vele, hanem nem volt rá pénzem, amit el is mondtam neki szóban (és SMS-ben is megírtam), emellett pedig felajánlottam, hogy én magam főzök nekik ebédet, ha lejönnek hozzám. Óriási nagy különbség van a két dolog között, amit egész egyszerűen elfelejtett elmesélni, ami egyenlő a Bíróság félrevezetésével.

Bár mélyreható jelentősége nincs ennek, de látható, hogy az exem meglehetősen inkorrekt, és minden történést a saját malmára akar hajtani, bárhogyan is volt az valójában.

A levél felolvasása után a bírónő ismertette a jelen állást, vagyis, hogy a Másodfok nem sokkal korábban elutasította a fellebbezésemet az elvitel joga kapcsán, s helyben hagyta az Elsőfok ideiglenes végzését. Ismertette továbbá a Védőnő tájékoztatását a Felperes otthonával és a kislányom szociális helyzetével kapcsolatban, majd felolvasta a Felperes keresetében foglaltakat (amelyben az exem havi húszezer forint gyerektartást kér, valamint azt, hogy Dórit annak öt (ismétlem: öt!) éves koráig ne hozhassam el a Családsegítő intézményéből).

Ezután a bírónő felolvasta az én kérésemet is, majd rám pillantva megkérdezte, hogy ezt továbbra is fenntartom e. A képviselőm felállva elmondta, hogy fenntartjuk (havi tizenötezer forint gyerektartás, valamint „A” héten egyszer 6 óra, „B” héten pedig péntektől vasárnapig tartó kapcsolattartás), emellett pedig kérjük, hogy a Felperes kérésével szemben tartsa meg a jelenlegi tárgyalást, mert számunkra sürgetővé vált, hogy lezáruljon a per (amely miatt jelenleg még mindig csak heti egyszer, mindössze két órára találkozhatok a lányommal – nonszensz!). Elmondta, hogy a gyerek feltűnően ragaszkodik hozzám és „szereti az édesapját”, valamint semmiféle olyan körülmény nem található az apa életében, amely indokolttá tenné az elvitel korlátozását a gyerek öt éves koráig. Kiemelte, hogy az apa lakhatási körülményei javultak, hiszen az építkezése lezárult és megfelelőek az állapotok a gyermek fogadására, vagyis nincs rá ok, hogy az apuka ne vihesse el a gyermeket magához a kapcsolattartások idején. A képviselőm kérte, hogy a további bizonyítási eljárástól tekintsen el és azt zárja le.

A bírónő ezután megkérdezte tőlem, hogy milyen tudomásom van arról, hogy a Felperes ingatlanában kik laknak, amire elmondtam, hogy a szülei elköltöztek vidékre egy számomra ismeretlen helyre, és a Felperes jelenleg az öccsével lakik együtt. A bírónő megkérdezte, hogy ennek az öcsnek van e önálló jövedelme, mire elmondtam, hogy igen, vagyis a lakás költségeinek fedezéséhez maga is hozzájárul.

Következőként megkérdezte, hogy a gyermekem mikortól jár bölcsődébe, mire elmondtam, hogy magam a februári hónapról tudok, amit a Felperes a levelében is írt. Kérdezte, hogy a beszoktatásban valamennyire részt tudtam e venni, mire azt feleltem, hogy nem, hiszen a Felperes semmiben nem járult hozzá, de még ahhoz sem, hogy alkalmanként a gyerekért menjek a bölcsibe vele együtt. Elmondtam még, hogy kétszer voltam bent a bölcsődében, amikor Kinder-tojást vittem a gyereknek, de akkor sem találkozhattam a lányommal (mert a bölcsőde vezetője nem engedte meg).

A bírónő megkérdezte tőlem, hogy van e tudomásom arról, hogy a gyerek mettől meddig tartózkodik a bölcsődében, amire azt a választ adtam, hogy sajnos nem, mert az anyuka semmiféle információt nem oszt meg velem, de feltételezhetően reggel 7-től délig. Hozzátettem, hogy az óvodai beiratkozás mikéntjéről sem tájékoztatott, hanem csak közölte velem, hogy májusban valamikor alá kell írnom a szerződést.

A bírónő megkérdezte tőlem, hogy van e tudomásom arról, hogy a Felperesnek van e már munkaviszonya, mire elmondtam, hogy pletykákból úgy tudom van, de ebben sem lehetünk biztosak, hiszen a Felperes semmit sem mond el nekem, ami vele és a gyerekkel történik. Hozzátettem, hogy napi négy órában dolgozik, majd újabb kérdésre elmondtam, hogy nem tudom mennyit keres.

Bírónő megkérdezte tőlem, hogy hogyan áll az építkezésem, mire elmondtam, hogy minden munkafolyamat befejeződött; elkészült a fürdőszoba, a gyerekszoba, a konyha, az étkező és a nappali, valamint a padló lerakása, a festés és a burkolás is. Emellett van fűtés, van víz és lehet főzni, és csupán az udvar rendbetétele van hátra.

A bírónő kérdezte tőlem, hogy van e valamiféle változás a munkahelyemmel kapcsolatban, amelyre azt feleltem, hogy nincs, viszont elképzelhető, hogy a munkakörömet kiszervezi a cég nem is oly soká, így még az is lehet, hogy a közeljövőben munkanélküli leszek valamennyi időre. Hozzátettem, hogy a gyereknek - a korábbi havi ötezer forint helyett - jelenleg tízezer forintot teszek félre egy megtakarítási számlán, amit az egyéb dolgaim kiárusításából fedezek.

A bírónő megkérdezte, hogy a gyermek szükségleteihez milyen költségekkel járulok hozzá, mire elmondtam, hogy jelenleg semmivel (az exem szemétségei miatt – de ezt a tárgyaláson nem említettem), hanem a megtakarítási számlára gyűjtöm a pénzt, valamint a kapcsolattartások alkalmával 500 vagy 1000 forintot adok a gyereknek zsebpénzként. Hozzátettem, hogy a bölcsődei beszoktatás alatt felajánlottam a Felperesnek, hogy a bölcsődei étkeztetéshez hozzá tudok járulni, de mivel erre nem adott semmilyen választ, így ez elmaradt. Elmondtam, hogy a Felperesnek is lépéseket kell tennie azon ügyben, hogy magam is segítsem őket anyagilag, vagyis megoldást kell találnunk a problémáinkra, mert enélkül az ellentét továbbra is fenn fog állni.

A bírónő megkérdezte, hogy a kapcsolattartáson kívüli ebéd (húsvétkor) létrejött-e, mire elmondtam, hogy nem, mert nem volt rá pénzem, viszont felajánlottam, hogy jöjjenek le hozzám ebédre, de ezt az anyuka nem tette meg. Hozzátettem, hogy a gyerek kifejezett kérésére sem jönnek le hozzám, pedig Dóri minden kapcsolattartás végén erre kéri az anyját (amit anyuka is alátámasztott a levelében).

A jegyzőkönyv felvétele után a bírónő elmondta, hogy ő maga is úgy érzi elérkeztünk a per végére, s amiket a jelen tárgyalás során a kérdésére válaszoltam, azt tényállásnak veszi, viszont muszáj erről a Felperest is nyilatkoztatnia levélben. Kifejtette, hogy nyilatkoztatni fogja őt a jövedelméről, valamint arról, amelyeket én az előbbiekben elmondtam (bölcsőde például). Végül felajánlottam, hogy a gyermekem három éves koráig nem ragaszkodom ahhoz, hogy Dóri nálam aludjon minden második hétvégén, és (a fokozatosság elve mentén haladva) megelégszem annyival, hogy hetente egyszer elhozhassam őt a bölcsiből (vagy később az óvodából) péntek déltől délután hatig. A hároméves kort idén szeptemberben éri el, az pedig nemsokára itt van.

A képviselőm szót kérve hozzáfűzte, hogy a nyilatkozatomnak tulajdonképpen nincs jogi jelentősége, mert a kislányom pár hónap múltán betölti a hároméves kort.

Ezután következett a tárgyalás legérdekesebb része:

A képviselőm ezután egy érdekes felvetést tett: elmondta, hogy ha a Bíróság meghozza a végső végzést, akkor azt a Felperes egy fellebbezéssel még megtámadhatja, így az abban foglaltak tulajdonképpen nem lesznek kötelező érvényűek egészen addig, amíg a Másodfokú Bíróság helyben nem hagyja az Elsőfok végzését - ami akár jövő évre is átnyúlhat. A bírónő erre helyeselt, majd elmondta, hogy keres egy olyan megoldást, amely az azonnali jogerőre emelkedést segíti. A képviselőm ekkor megkérdezte, hogy nem lenne-e jobb, ha a végzését ún. ideiglenes végzésként hozná meg, mert az viszont azonnal végrehajtható, mire a bírónő helyeselt, hogy igen, ez lesz a legjobb megoldás. Vagyis úgy tűnik, hogy a Bíróság tulajdonképpen meg akarja adni számomra az elvitel jogát! 

A lényeg: az ideiglenes intézkedésnél azonnali hatállyal végrehajtható az abban foglaltak, amire a Felperes hiába nyújt be fellebbezést, mert a Másodfok válaszának megérkezéséig is be kell tartania az Elsőfokú végzést.

A bírónő ezután kérte, hogy pontosítsuk a kérésünket az elvitel időtartamával kapcsolatban, amely során vegyük figyelembe a gyermek alvási szokásait, azaz gondoljuk át, hogy a gyereket mikor vigyem el, hogy ő aludni tudjon. 

Mivel erre nem tudtunk hirtelen egyértelmű választ adni, ezért kaptunk tíz percnyi szünetet, hogy a folyosón megbeszéljük a részleteket. Odakint a képviselőmmel tulajdonképpen ugyanarra a következtetésre jutottunk, mint korábban, azaz egyik héten déltől hatig vinném el a gyereket, a másik héten pedig péntek délután négytől vasárnap délután négyig. 

Öt perc múltán a tárgyalás folytatódhatott, ahol felvázoltuk az általunk elképzelteket. Itt megjegyeztem, hogy mivel a pszichológiai vizsgálat is a gyermek hároméves korától javasolja az ottalvást, ezért szeptember nyolcadikáig (Dóri születésnapjáig) megelégszem a heti hat óra elvitellel, s majd csak ezután váljon esedékes az ottalvás is.

(azt hiszem ez elég méltányos hozzáállás volt a részemről, betartva a fokozatosság elvét)

A bírónő válaszában elmondta, hogy az a baj, hogy nem tudjuk mikor van vége a kislányom intézményben (bölcsiben, óvodában) való tartózkodásának, így nem is tud konkrét kezdőidőpontot adni a kapcsolattartásra. Ekkor elmondtam, hogy mindegy meddig tart a bölcsőde vagy az óvoda, ha én a későbbi végzés szerint délben magammal vihetem, hiszen én is a gyerekért mehetek és akár el is vihetem onnan, nemcsak az anyja. 

A jegyzőkönyv rögzítése után a bírónő megkérdezte tőlem, hogy az otthonomról nincs e a telefonomon valamilyen fénykép, mire elmondtam, hogy sajnos nincs. 

(erre azért volna szükség, hogy a Bíróság egy újabb környezettanulmány elrendelése helyett a fényképek által bizonyosodhasson meg róla, hogy az otthonom már lakható, így az ügy felgyorsíthatóvá válik az Önkormányzat eljárását kikerülve)

Mivel nem volt a telefonomon kép a házam belsejéről, ezért ígéretet tettem rá, hogy azt nyolc napon belül pótolni fogom egy beadvány keretén belül. 

A bírónő a naptárjára nézve kitűzte az újabb tárgyalási napot: június 28-a, 9:30., majd felvette a jegyzőkönyvet, amelyben szerepelt az is, hogy a Felperest nyilatkoztatni fogja a munkahelyéről és annak keresetéről.

A tárgyalást berekesztették.








Megjegyzések