Egy mocskolódás margójára 5.

Április 19-én eljött a nagy nap: a Budapest Környéki Törvényszék megtartotta első tárgyalását a fellebbezésemmel kapcsolatban. 

A tárgyalásról nem lehet sok mindent írni. Odabent három bírónő foglalt helyet, akik közül az egyik felolvasta az elsőfokú ítéletet, majd az erre tett fellebbezésemet. Anyuci persze most is hozta a formáját, mert nem bírta megállni most sem, hogy ne fosson rám ismét. Ez annyit jelent a részéről, hogy megint írt egy beadványt, amivel engem becsmérel a végletekig. A kiokádott "mű" egyenes folytatása az eddigieknek:


Hosszú olvasmány mindegyik, jó pár órás elfoglaltságot adnak az olvasójának.

Tehát Anya ismét adta a formát, és olyanokat vetett papírra, mint amilyeneket az előzőekben is. A Bíróság pedig megengedte, hogy a beadványát  (illetve az ellenkérelmét) felolvashassa a publikumnak. Megjegyzem, hogy mivel a beadványát nem postán juttatta el az illetékeseknek, így időnk se volt rá reagálni. Az egyik leggusztustalanabb dolog, ami egy per alatt előfordulhat...

Alább tehát a Felperes által benyújtott ellenkérelem (vastagon, pirossal szedve az ő írása, vékonnyal pedig az arra adott válaszom):



Az elsőfokú ítéletet reálisnak és abszolút működőképesnek ítélem és látom a gyakorlatban, ezért azt nem kívánom sem megváltoztatni sem módosítani.

Naná, hogy megfelel neki neki ez a helyzet, hiszen számára az a legjobb megoldás, ha minél kevesebbet láthatom a lányomat. Abszolút működőképesnek ítéli? Kicsit vicces. Ki által működik? Ő általa? Hogy apai részről ez mennyire működőképes (nem is beszélve a gyermekéről), az már el sem jut az agyáig. Hogy milyen eredménye lesz mindennek a gyermeke életében, abba bele sem tud gondolni. Számára így jó minden, Apa (és a gyermek) pedig fogadja el és kész.

Júniustól már 2 hetente egy hétvégét a gyermekkel lehet az apa,ott alvás nélkül.de ez lényegesen több idő a mostaninál.Gyakorlatilag értelmetlen és felesleges az ítéletet bolygatni. 

Ez komplett idióta :)

Hiába lesz június 1-től a heti 3 órámból 9, hiszen még mindig nem azt kaptam, amit kértem, vagyis a kislányomat nem hozhatom el hétvégére és nem vihetem el nyaralni (azt majd csak két év múlva). 

Értelmetlen az ítéletet bolygatni???

Vajon kinek a szemszögéből értelmetlen egy igazságos ítélet megszületése? Mindenkinek nyilvánvaló, hogy Anyuci az, aki nem szeretné, ha a gyerek több időt töltene el az édesapjával. Miért akadékoskodik még mindig? Miért nem enged engem - mint apa, mint szülő - közelebb a saját gyermekemhez? Mi fáj neki ezzel kapcsolatban?

Azért elgondolkodhatna rajta, hogy ő maga mit csinálna egy fordított helyzetben: hogyan érezné magát, ha csupán kéthetente láthatná a lányát, aki még akkor sem aludhatna nála?!

Bűnöző vagyok, akit ilyen módon kell eltiltani a gyermekétől? Bűnöző vagyok, akivel jobb, ha nem találkozik oly sűrűn a gyermeke? Ugye nem...

Anya szerint "értelmetlen" és "felesleges" az elsőfokú ítéletet bolygatni, de szerintem pedig ő maga az értelmetlenség, hiszen ok nélkül próbálnak engem eltávolítani a saját gyermekemtől.

Ez a fellebbezés nem más,mint a 2 évig húzódó per folytatása,mert nem az az ítélet született,amit alperes akart.

Hát persze. Mégis mit várt? Szerinte elfogadható volt az elsőfok ítélete?! Ez ennyire hülye? De komolyan. Nála még nem esett le, hogy a gyereknek van egy apja is, aki ugyanolyan szülője neki, mint ő maga, s aki szeretne vele minél több időt együtt tölteni? 

Márpedig ő mindenáron nyerni akar.

Naná! Miért ne akarnék nyerni?

Fölfoghatná végre, hogy én nem elvenni akarom tőle a gyermekét, hanem csupán több időt szeretnék vele együtt lenni, mint egyenrangú szülő. 

Bírom, amikor a politikai pártoknál is erről csacsognak folyton, minthogy "foggal-körömmel ragaszkodik a hatalomhoz", de nem értik meg, hogy a lényegükből fakadóan nem tehetnek mást. A politikusoknak az a dolguk, hogy ragaszkodjanak a hatalmukhoz és győzzenek, különben ha nem így tesznek, az egész dolog értelmét veszti. Nálam ugyanez a helyzet: apa vagyok, aki szeretne a gyermekével többet lenni, de nem tud, mert a gyerek anyja (a Bíróság asszisztálása mellett) ellehetetleníti azt. Mi mást tehetnék kérem szépen, ha nem azt, hogy küzdök az igazamért?! Ismétlem: az IGAZAMÉRT! Ugyanis nehogy azt akarja mondja bárki is, hogy oly sokat kérek! Nehogy azt mondják már, hogy amit kérek, az túlzás!

Mit is kérek? Ismételjük csak át:

Páratlan (A) héten péntek déltől délután 6-ig, míg páros (B) héten péntek délután 4-től vasárnap délután 4-ig.

Azaz:

"A" héten
Hétfő
Kedd
Szerda
Csütörtök
Péntek .......... 12:00 - 18:00
Szombat
Vasárnap

"B" héten
Hétfő
Kedd
Szerda
Csütörtök
Péntek .......... 16:00 -
Szombat .............................
Vasárnap .................- 16:00

Bocsánat, hogy ilyen szájbarágós vagyok, de azt hiszem az ábrából kivehető, hogy nem kérek sokat. Azt ne mondja valaki, hogy ez egy apának (egy szülőnek) sok volna, különben azt merem tanácsolni neki, hogy élje bele magát ebbe a helyzetbe, aztán gondolkodjon el rajta, hogyha szereti a gyermekét, akkor vajon megelégedne-e ennyivel!

Jelenleg heti 3 órát (!!!) kapok a lányomból (és ő belőlem), ami Anya szerint ideális ("abszolút működőképes"), és nem is érti, hogy miért kell nekem folyton pereskednem.

Ez normális?!

Hozzáteszem, hogy a munkámból kifolyólag sosem lehet egybefüggő három napom a gyerekkel, azaz nem mindig tudnám őt elhozni péntektől vasárnapig. Hogy akkor mégis miért ragaszkodom ehhez? Hát azért, mert jogot szeretnék rá formálni. Ugyanis, ha egyszer mégis úgy adódik, hogy módosul a beosztásom, akkor élhessek ezzel a jogommal.

Megint nem a gyerekről szól ez a cirkusz,hiszen rendszeresen láthatja a gyereket nem csak a kijelölt kapcsolattartási időtartam alatt...

Nem a gyerekről szól? Akkor kiről, ha nem róla?

Ez a per arról szól, hogy nekem is, és a gyermekemnek is joga van a több kapcsolattartáshoz. Erkölcstelennek és idiótának tartom az elsőfokú ítéletet, mert az nem más, mint egy apa és egy gyermek kapcsolatának tönkretétele!

Szóval én cirkuszolok? Miért is?

Szerintem ő az, aki cirkuszol, hiszen korlátozza a kapcsolattartást. Elmagyarázom miért, ha netán nem értené:

Három éven át heti 2, majd később 3 órát kaptam, amely arra volt elegendő, hogy a környéken lófráljak a gyermekemmel, de érdemi elfoglaltságra már nem volt időnk. Aki rendszeresen olvassa a blogomat, az tudhatja, hogy milyen kínlódás volt nagyobb távolságba eljutnunk, hogy tartalmas és értelmes programokban vehessünk részt Dórival. Ráadásul az időnk nagy részét így is utazással töltöttük, vagyis a tényleges foglalkozásra alig maradt 1 vagy másfél óránk. 

Sokan mondták, hogy rajzoljunk vagy építőkockázzunk, de ezzel is az a probléma, hogy Dóri sokszor nem akart ezekkel foglalkozni; ő kalandot, tudást akart magába szívni, és nem a négy fal között tengődni. Egyszerűen nem tudtam rávenni a rajzolásra, mert Dóri egy komolyabb kis csaj annál, minthogy ilyen gyerekes dolgokkal foglalkozzon.

Emellett az is igazságtalan, hogy míg az anyjának végtelen lehetősége van a gyermekünkkel bármerre és bármikor elmenni, nekem szinte a nullával egyenlő az esélyem. Engem szó szerint kivontak a forgalomból, és kábé ledegradáltak arra a szintre, mint amikor a kutya elé dobnak egy lerágott csontot azzal a felkiáltással, hogy "nesze, érezd te is úgy, hogy kaptál valamit!". 

Ezt ilyen képtelenség felfogni?!

...hanem sokszor ellátogat az óvodába,hazakísér bennünkei.többször előfordult hogy előre egyeztetve több órára vitte el a gyereket. 

Igen, valóban: párszor előfordult, hogy 1-1 órára elvihettem a sarki pizzériába a gyereket, de ez nem pótolhatja azt az űrt, amely a jelenlegi ítélet miatt keletkezik a lányom és köztem. Ráadásul azért annyira ne dicsekedjen el vele a Felperes, mert a végén még úgy fogom érezni, hogy mindezt csak azért tette, hogy megveregethesse a saját vállát. Még ezek az órák sem tehetik helyre azt a hatalmas kárt, amit az eddigi tiltásaival tett. De nézhetjük a dolgot onnan is, hogy a szakításunk után 5 hónapig (ismétlem: 5 (!) hónapig) egyáltalán nem engedett a lányom közelébe! Ezt vajon hány 1-1 órával akarja bepótolni?!

A másik: mivel nincs megtiltva, hogy elmenjek az óvodába meglátogatni a lányomat, (magyarán: nincs rá bírósági tiltás), így el is megyek Dórihoz, hogy láthassam őt fél-fél órára. Nem viszem el magammal, de megjelenek, hogy tudja, mindig számíthat rám

Azt hiszem emiatt nem lehet felettem pálcát törni, hogy az apai érzéseim szerint néhanap meglepem a lányom. Hiányzik és kész. Ha becsülettel megkapnám azt a - még mindig kevéske - időt, amit kértem, akkor nem lenne szükség arra, hogy betoppanjak az oviba. Na meg miért ne mennék? Kinek ártok vele? A gyermekemnek? Ugyan már...

De mindegy, tegyünk Anya fejére glóriát, hogy a nagy-nagy szeretetében megengedte nekem a "randit". Nagyszerű, szeretetteljes asszony...

Alperes havonta,kéthavonta vált munkahelyeket,amik mellen van ideje az elméleti gyermeknevelésre és a hosszú beadványok írogatására.Én rövid leszek és tömör.

Az nem igaz, hogy havonta, kéthavonta váltok munkahelyet. Ugyanis van egy állandó munkahelyem, amely mellett el szoktam menni másodállásba, és amiket valóban havonta, kéthavonta váltogatok. De ehhez egyáltalán nincs köze, ráadásul ismét úgy állítja be ezt a hatalmas és ordas hazugságot, mintha baj lenne velem, mert folyton munkahelyet kell váltanom. Az olvasóban emiatt az a kép alakulhat ki rólam, mintha egy trehány és semmirekellő alak lennék.

Persze erről szó sincs, és ebből is látszik, hogy a Felperes tökéletesen fals információval bombázza a Bíróságot. Épp azzal, ami az eszébe jut. 

Ráadásul megfelelően és pontosan fizetem a tartásdíjat, tehát aggodalomra semmi oka nincs! 

Na meg mit jelent az, hogy "elméleti gyereknevelés"?

Tudom mire gondol, de felesleges engem ledegradálnia, hiszen épp amiatt zajlik a per, mert nem hagynak engem a gyereknevelésben érvényesülni! Hogyan legyek képes a gyereknevelésre, ha arra nem engednek megfelelő időt??

1.5 év múlva teljes hétvégére viheti el a lányunkat.Ez rövid idő,abból a szempontból viszont sok és fontos ,hogy

- a lányunk mással,máshol nem alszik még,csak otthon

Na ne mondja :D Tényleg?!

Érdekes, mert eddig ha álmos volt, mindig tudott aludni velem is. Leginkább út közben a kocsiban, a buszon, vagy az ölemben. Na meg aztán honnan tudja, hogy nem alszik el nálam, ha még nem próbáltuk?

Ha ennyire okos, akkor mondja már meg a jövőheti lottószámokat!

- addig még érik talán annyit a kapcsolatuk,hogy jobban tudja kezelni a gyereket, a felmerülő problémákat...

Meddig érjen? Van erre valami számítása?

Eddig nem jól kezeltem a problémákat? Anya szerint biztos nem, de gyanítom, hogy azért mond ilyet, mert én másképp kezelem, mint ő, ami neki egyáltalán nem tetszik!

Amúgy mik azok a problémák? Mik? Pelenkázás, etetés, fürdetés? Ha jól tudom, eddig megfelelően vettem az akadályokat. Vagy nem ilyen problémákról van szó?

...és ebben pontosan a bírónő által kijelölt fokozatosság elve alapján kiszabott látogatási idő az,ami segít neki felkészülni arra, több dologra figyeljen. 

Milyen több dologról van szó? És egyáltalán honnan veszi, hogy nem állnám meg a helyem más helyzetekben is? Mitől ilyen tudálékos?

Máskülönben pedig, a fokozatosság fokainak hosszát mi határozza meg? Van erre valami általános szabályrendszer, ami minden emberre alkalmazható?

Hogy ne felejtsük el: Dórival másfél évig jártunk a Családsegítőbe heti egyszer, két óra időtartamra. Másfél évig! Hogy miért? Hát azért, mert az elsőfokú bíró megfeledkezett rólunk. Úgy kellett felhívnunk rá a figyelmét az egyik tárgyaláson, és láthatóan maga is meglepődött rajta, hogy mennyi idő eltelt, ő pedig még mindig nem döntött felőlünk. 

Fokozatosság elve, mi?

De van egy jó történetem a felkészültségről:

Amikor Dóri megszületett, nagyjából három hónapos korában felriadt álmából, majd hangosan, szinte rémülten ordibált hosszú perceken át. Emlékszem rá, hogy éjfél körül járt az idő, amikor fél óra visítás után a kezembe vettem az irányítást.

Ahogy félálomban lementem az emeleti szobából a földszintre, látom, hogy Anya a magasba tartva rázogatja a gyereket és torka szakadtából üvöltözik rá, hátha abbahagyja a sírást. Persze Dóri csak sírt tovább, és láthatóan nem tudta felfogni, hogy hol is van valójában. 

Mivel Anya türelme elfogyott, ezért átvettem a gyereket és ringatni kezdtem. Dóri persze továbbra is csak sírt, így más megoldáshoz kellett folyamodnom, hogy magához térítsem a rémálomból. Kis gondolkodás után úgy döntöttem, hogy elterelve a figyelmét, megpróbálom lekötni mással. Egy hirtelen ötlettől vezérelve elővettem egy doboz gyufát, majd elkezdtem sorban meggyújtani a szálakat Dóri szeme láttára. Alig telt el fél perc, mire Dóri abbahagyta a sírást, s kíváncsian leste a vörösen pislákoló kis lángocskát a gyufa végén. A mutatvány annyira megtetszett neki, hogy még mosolyra is fakadt.

Vajon ki volt a felkészült vagy a kreatív ebben a helyzetben? Melyik megoldás volt a jobb? Anya üvöltözése és rángatása, vagy az én "infantilis" gyufagyújtogatásom?

Míg Anya csak pánikot keltett a néhány hónapos csecsemőben, addig én fondorlatosan le tudtam csitítani. 

...csak mert nem vagyok felkészülve és nem vagyok figyelmes.

Alperes személyisége kissé diszharmonikusan fejlett,...

Na, kezdődik...

...gyereknevelési képessége az átlagosnál kissé gyengébb-hangzott a szakértői véleményben. 

Már csak azt nem írták oda, hogy egy perverz, saját gyermekét megrontó gyökér vagyok, ugye?

Egyébként honnan tudja bárki is, hogy a gyereknevelési képességem az átlagosnál kissé gyengébb? Látta valaki, hogyan nevelem a gyermekem? Ismer engem bárki is annyira, hogy ilyen kijelentést tegyen? Ja igen, tudom, a Felperes ismer... Kössssz!

Ha jól tudom ő is és én is egyhangúlag utasítottuk el a pszichológiai vizsgálatot (ki ezért, ki azért), és épp ezért gerinctelen dolog erre hivatkozni. Mellesleg olvassa el figyelmesen, hogy ő róla mit írt a véleményezés. 

Az alperes nem kellőképpen felelősségteljes szülő,...

Miért is nem?

Milyen a kellőképp felelősségteljes szülő?

...nem képes a gyermek valamennyi szükségletét felismerni...

Tényleg? Még mindig ennél tartunk? Mit nem ismertem fel eddig, ami a gyermekünkre nézve káros volt? Megharapta egy kutya, én pedig nevetve tovább sétáltam? Vagy éhes volt a gyerek, de nem adtam neki enni?

Szögezzük le itt és most: Dórit mindig megkérdezem mindenről, hogy éhes-e, szomjas-e, fáradt-e, vagy van-e valami egyéb óhaja, sőt, az anyjával ellentétben én mindig ölbe veszem őt a séták során, ha úgy kívánja. Anya is elmondta, hogy ő nem szokta ölbe venni a gyereket. Tehát? Ki nem ismeri fel a gyermek szükségleteit?

Vagy tán nem ilyen szükségletről van szó?

Igen, valóban nem szoktam Dórinak megvenni minden játékot, amit szeretne.

-mondtam én a tárgyalás egész időtartama alatt,amit alá is támasztottam.

Semmivel nem támasztotta alá! Épp ez a lényeg, hogy csak rágalmazni tud, de bizonyítani nem!

Fel lehet lapozni a blogban szereplő összes bírósági iratot. Azokból semmi sem mutatja, hogy bármit is alátámasztott volna: a Felperes csak kitalációkra, félelmekre alapozza a vádjait, amelyek közül eddig semmi sem igazolta őt.

A lényeg, hogy ilyen szavakat elhintve, befolyásolni tudja a másodfokú bíróságot.

Nem kívánom ezeket újból kivesézni.

Ahh, pedig úgy elolvastam volna megint...

Néhány tény álljon itt:

Mégiscsak kivesézi? 

- rossz higiénés állapotok,rendetlen ház,a gyerekszoba raktárként üzemel

Egy évvel ezelőtt, még az építkezésem alatt valóban rendetlen volt a házam. De melyik építkezés alatt ne lenne az egy ház?

Anno a gyerekszoba valóban raktárként üzemelt, de nem is volt hozzá gyerek, aki lakna benne. Miután viszont megvettem az új bútorokat - kábé félmillió forint összegben - , azóta minden a helyére került, illetve van még négy kartonnyi könyvem (a másik négy kartonon túl), amelyeknek nem jutott szekrény, ezért ezzel még adós vagyok mindenkinek. Majd megírom, ha megvettem...

- csavarok,szögek,szúró és vágó szerszámok hevertek szanaszét a földön mindenhol,rendezetlenül

A Felperes egyértelműen múltidőben beszél, de úgy, mintha ez az állapot jelenleg is így lenne. Amúgy elárulom (amit már anno is megtettem), hogy sosem voltak elől hagyva szúró és vágószerszámok, legalábbis akkor, amikor Dóri nálam volt. Szöget pedig egyáltalán nem használtam. 

Anyuci ezeket azért állítja ilyen felhangon, mert egyszer lemerészkedett hozzám kíváncsiságból, s én beinvitáltam. Szimplán csak kémlelődni jött (és nem cukiságból), míg én azért hívtam el, hogy valamiféle kedves gesztust nyújtsak felé, hogy eláshassuk végre a csatabárdot. Én egyenes voltam, ő nem: ő egy álnok és hazug nő, aki kihasználva a jóindulatomat, végül felhasználta ellenem a látottakat a bíróságon.

Egyébként pedig miért lehet gond, ha szúró és vágó eszközök vannak a lakásomban? Mondjuk flex vagy fúró. Azok eleve rekeszekben vannak, és áram nélkül kevés az esély arra, hogy balesetet okozzanak, főleg annak tükrében, hogy én is ott vagyok és vigyázok a gyermekemre. Magyarán, nem hagyom őrizetlenül a gyereket.

Felperes úgy beszél ezekről, mintha Dóri aknamezőn járna.

- a terasz balesetveszélyes volt? Tavaly nyáron a lányunk belépett a lécek közé,lett egy kisebb sérülése,mert az apja nem figyelt arra,hogy a terület alkalmatlan egy kisgyerek mozgásához.

Valóban volt egy kisebb baleset: Dóri lába a bejárati ajtó előtti léc közé csúszott, amitől egy picit lehorzsolta a lábát. Nem volt nagy ügy, de Anya ezt is jól felfújta. Szerinte emiatt alkalmatlan a terület egy kisgyerek számára. Nonszensz. 

Vajon az ő jelenlétében és felügyelete mellett még sosem sérült meg a kislányunk? Dehogynem. A kisebb-nagyobb horzsolások mellett egyszer olyan is előfordult, hogy Dórit hat hónapos korában leejtette az ágyról, ami miatt kórházba kellett vinni kivizsgálásra. 

Felperes számára ismét csak az volt a fontos, hogy elhintsen valamit, amely alapján már nem csak engem, de a környezetemet is megbízhatatlannak lehet tartani. 

(Az udvar egyébként mára már tök rendben van)

Az udvar egy szeméttelep,félig feltúrt,egy részén bútorok hevernek,félkész terasz tákolmány.

Egy évvel ezelőtti állapotról beszél...

Egyébként épp ezért is kértem a Bíróságtól, hogy adjon több időt, mert ezáltal nem otthon múlatnám Dórival az időt, hanem mindig elvinném őt máshová: mondjuk múzeumba, kiállításokra, moziba, hajókázni, lovagolni, játszóházba, gyerekprogramokra, várost nézni, satöbbi, satöbbi...

Ha Anya nem akadékoskodik, akkor nem egy aknákkal teleszórt szeméttelepen kellene megtartanunk a kapcsolattartásokat.

Máskülönben azt mondom, hogy ilyen az élet. Mi a mérce, amihez igazodnom kellene? Egy palota már megfelelő környezet lenne? Vagy tán az 50 négyzetméteres putrijuk a mérce?

De elárulom: valóban vannak még lomtalanításra szánt cuccok az udvaron, viszont ezek egyáltalán nem jelentenek veszélyt a kislányomra.

Anyáéknál milyen állapotok uralkodnak? 

Sorolom: a lépcsőház fordulójában rengeteg poros, koszos lom van, amelyek miatt alig lehet elférni a lépcsőn. Koszos gyerekjátékok, szerszámok, polcok, és félig kiszáradt növények. A Felperes arra is lusta, hogy meglocsolja a növényeket! Dórival locsolgattuk korábban, amit Anya - a jófejsége okán - mára teljesen megtiltott. És csupán azért, mert fájt neki az az öt perc, amit a locsolással még eltöltünk.

Emellett minden csupa pókháló, a lépcsőház hemzseg a pókoktól, az emeleti ablakokat pedig évek óta nem mosta le senki. El lehet képzelni, hogy mennyire lehet rajtuk átlátni. A Felperes erre azt mondta, hogy nem az ő cuccai vannak a lépcsőfordulóban, tehát leszarja mi van velük. Ennek ellenére a lányom játékai is ott vannak, egy növény meglocsolása pedig nem lehet kérdéses még akkor sem, ha történetesen azok nem az övék.

De beszélhetnék arról is, hogy az elmúlt évek lehullott faleveleit is otthagyják rohadni a ház előtt, mert lusták azt összegereblyézni. 

Ebből is látszik, hogy a Felperes egy antiszociális személyiség, aki egyáltalán nem vállal fel semmiféle közösségi kérdést. 

A bejárati ajtó üvege hosszú hetekig ki volt törve, amelyből meredeztek a széttöredezett táblák. Ez valahogy nem érdekelte őt, holott azok ha épp akkor esnek ki a helyükről, amikor a lányom arra jár, akkor darabokban temethettük volna el az összevagdosott gyermeket.

Persze a Felperest jobban izgatják a velem kapcsolatos kérdések, ahelyett, hogy inkább a saját háza táján nézne körbe.

Ezek voltak a tavaly nyár életképei,állapota,amikor láttam a házat,ill.amit a lányunk elmondott.

A Felperes maga is elismeri, hogy ez egy évvel ezelőtti állapot volt. És ha ez így van, akkor minek emlegeti fel ismét? Mit szeretne elérni vele? Elárulom: azt, hogy a Bíróság ne adjon helyt a keresetemnek.

Mellesleg: a lányunktól tud mindent?

Vajon a lányom milyen reális képpel tudja elmondani az anyjának, hogy mit látott nálam, amikor Dóri még azt sem tudja nekem elmondani, hogy mi volt az oviban az aznapi ebéd?

A gyerekszoba ma is raktár jellegű,nem lehet ott játszani-azt mondja.

Nem is ott szoktunk játszani, hanem a nappaliban (így pedig tökmindegy, hogy milyen "jellegű" a szoba)

Dóri amúgy honnan tudja, hogy milyen egy raktár, vagy egy raktár-jellegű helyiség? Lehet az elbeszélésére alapozni?

Egyébként volt egy időszak, amikor a barátnőm odaköltözött hozzám és nem tudta hová tenni a ruháit, mert nem volt számukra szekrény. Akkor valóban felhalmozva álltak a zsákok. 


Zavarta ez a lányommal való játékot? Nem.

Dórival minden egyes alkalommal a nappaliban játszottunk.

Ezek a dolgok a felelőtlenség témakörét kimerítik.

Kimerítik a felelőtlenség témakörét :D
Na persze!

Tudja a Kedves Felperes, hogy mi a felelőtlenség???
Elárulom: például az, hogy a gyerek csupán 3 órát kap az apjától egy héten!
Vajon így milyen apakép alakul ki benne? Honnan kapja meg a férfi mintát? Ki lesz az apja, ha nem én? Majd az újdonsült pasija, akit titokként kezel?

Ez a kijelentés tőle nem más, mint a pofátlanság és a butaság mintaképe...

Felperes a felelőtlen, aki kiszakítja a gyermeke életéből az apát! Gusztustalan és felelőtlen viselkedés ez, ami mindenki mást megbotránkoztat, csak őt és a családját nem. 

Nem kívánok sem harcolni,sem vagdalkozni,pusztán felsorolni a tényeket.

Ohh, tényleg nem kíván? Nem azt teszi sorozatosan? Tényleg nem. Kit akar ez hülyének nézni?

Folyamatosan támad, baszogat engem, és állandó jelleggel hazudik a Bíróságnak. Mindent kiforgat, bizonyíték nélkül kész tényként kezel mindent, azaz vagdalkozik, tök értelmetlenül. Ő az, aki elveszi tőlem a gyermekem, és még szentként tünteti fel magát. Úgy állít be engem, mintha egy léha, semmirekellő bűnöző lennék, egy link és szar alak, amit persze maga az élet egyáltalán nem igazol. Nem sorolom fel ezeket, mert nagyon hosszú lenne, de annyi bizonyos, hogy a Felperes vak, és szándékos rosszindulat vezérli velem kapcsolatban.

Nem méri fel józan ésszel a lányunk fejlődési mértékét,mit,mikor és hogyan lehet vele megismertetni.

Mi a mérték, halljuk...

- halálfélelem elültetése. Fél éve napi téma Jézus megfeszítése, a kereszthalál témaköre. Nem emlékszem pontosan,talán egy templomban látta először a feszületet a lányunk,amit közösen néztek meg. Azóta velem és minden rokononnal napjában többször kell átbeszélnünk ezt a témakört. 

Már többször megírtam a jézusos sztorit, hogy Dórival miképp ismertettem meg őt. Talán nem kellett volna még - ez igaz -, de balgaság azt állítani, hogy káros lenne rá.

Dóri minden alkalommal elmondja, hogy szereti Jézust, és sokszor kér rá, hogy menjünk el Jézust nézni. Sokszor kéri, hogy mutassak neki Jézusról képeket, valamint kéri, hogy meséljek az életéről. Dórit érdekli a Jó és a Gonosz harca, és én is arra tanítom őt, hogy milyen módon lehet felismerni a rosszat, illetőleg a gonosz embereket. Épp ezért is mutattam meg neki, hogy milyen a rendőrbácsik ruhája, mire ügyeljen, ha ismeretlen emberek közé kerül. Arra tanítom őt, hogy ismerje fel a veszélyt, és hogy minél előbb lehulljon a szeme elől az a bizonyos rózsaszín köd. 

Szerintem a szülők többsége részben felelőtlen, amikor kitolják a gyermekek felvilágosítását, mert ebben a világban létkérdés, hogy minél előbb talpraesett, tájékozódott és okos gyermekeink legyenek. Ezáltal talán nem lenne annyi gyerekrablás, annyi nemi erőszak, stb.

Belátom, mindez meglehetősen kényes téma, hogy egy szülő mit és mikor mondjon el vagy mutasson meg a gyermekének. Mivel erősen korlátozottak a lehetőségeim a tudás átadásában, ezért minden alkalmat meg kell ragadnom, hogy valami újat tanítsak a kislányomnak. Nem lehet semmiféle lazulás, mert fel kell készítenem a felfogását az élet megpróbáltatásaira. 

És leszögezem, hogy nem félelmet ültetek el a szívében, hanem óvatosságot! Szerintem a Felperes az, aki nem veszi észre a különbségeket.

A gyerek láthatóan fél és szorong azóta,mert nem az ő tudatszintjének való. Nem érti,nem tudja feldolgozni. 

Fel tudja dolgozni, csak sokszor kell neki elmesélni. 

És ami a lényeg, hogy Dórit érdekli a téma!

(Anya rendszeresen ledegradálja a gyermek képességeit)

Az ő 3éves lelkének megfelelően magyarázom el neki,hogy mi is történt.

Mégis hogyan tudja Felperes, hogy mi történt, amikor megveti Jézus egész lényét, és a szeretet átéléséhez vajmi kevés köze van?

Még az együttélésünkkor történt, hogy amikor kitettem egy keresztet az előszobába, Anya azt találta mondani, hogy a kereszt "a halál szimbóluma" és vegyem le onnan. Fogalma sincs róla, hogy mit beszél, és nem is érti az egészet, különben nem viselkedne úgy, ahogy azt látjuk folyamatosan.

Ragadozónak, trehány, semmirekellő alaknak tart, és semmit sem lát abból, amit eddig tettem. Vak, illetve elvakult velem szemben, aki semmiféle nyitottságra nem képes. Legalábbis akkor, ha rólam van szó. Minden, ami én vagyok, azt gyűlöli, és csupán azért, mert a lelkében képtelen kinyílni felém. Képtelen felfogni, ha valamit rosszul lát, képtelen felismerni a jót, képtelen megbocsátani, s ezáltal képtelen szeretni. Fogalma sincs mi a szeretet.

Ez egy roppant súlyos téma, amit nem fog tudni feldolgozni, ha bezárkózik a saját gyűlölettel teljes világába. Ha a lépcsőházi virágokat képtelen meglocsolni (mondván, hogy azok nem az övéi), akkor hogyan lehet képes kinyílni és szeretni? Hogyan lehet képes megfogalmazni a szeretetet, amikor az egyszerű növények felé sem képes szeretettel és odaadással viszonyulni?

Eltudja viselni a szenvedő, szomjazó növények látványát?

Míg én számtalan kedves gesztust tettem felé, míg számtalan pozitív példával álltam elő (egyéb magánéleti dolgokról van szó), addig ő továbbra is azért harcol, hogy a kislányát elszakítsa az apjától. Az igaz, hogy találkozhatom a lányommal, de azt bárki beláthatja könnyedén, hogy az az idő olyan, mintha nem is lenne.

Ráadásul, ha anno a Bíróság nem adja meg számomra ezt a kevéske időt sem, akkor a Felperes még mindig tiltaná tőlem a gyereket, akit 5 hónap elzárás után csupán a Bíróság ideiglenes intézkedése által adott át - heti egyszeri két órára.

Ő csak gyűlölködni tud, és ez az a dolog, ami nem ad képességet a kezébe arra, hogy teljes odaadással és szeretettel tudjon beszélni Jézusról. Hogyan tudhat beszélni magáról a szeretetről, ha amúgy önmaga képtelen rá? 

Itt most nem arra gondolok, hogy engem szeressen, hogy engem kell szeretnie, hanem egészen másra, és épp ez az a pont, hogy aki nem érti mire gondolok, az ugyanúgy nem érti mit jelent a "szeretet". Épp ezért is hagyom nyitva a kérdést, hogy gondolkodjon el rajta mindenki - globálisan. Vagyis globálisan gondolkodjon a szeretet kérdéséről, ne csak a "szeretlek, nem szeretlek" módon. 

Mikor megkértem alperest,hogy ezeket a dolgokat majd később mutassa neki,akkor teljesen figyelmen kívül hagyja a kérésemet,azt mondta,hogy okos és érett felnőtt lesz a gyerekből,nem baj,ha ezeket is tudja. 

És nem így van?

A gyerek fejlődési ritmusáról fogalma sincs. 

Heti 3 órában hogy lehetne?

A fiát soha nem nevelte,elméletben tud gyereket nevelni,gyakorlatban egy infantilis gyerek sok esetben.

Robin Williams is infantilis volt, mégis mindenki szerette. Az "infantilis" nem jelent rosszat. A pontos jelentése "gyermeteg". De ki nem az közülünk?

(Alphaville - Forever Young)

Attól, hogy van bennem egy adag gyermeki lélek még nem jelenti azt, hogy alkalmatlan vagyok szülőnek. Más vagyok, mint a Felperes, ahhoz kétség sem fér, de nem biztos, hogy rosszabb!

Hogy a fiammal hogyan történtek a dolgok, az pedig nem a per tárgya, mellesleg nem tud róla semmit. Egy húsz évvel ezelőtti történet, ami nem tartozik ide.

Kérésem után a Názáreti Jézus c.filmet v.abból részletet mutatott a gyereknek,amitől a szorongása fokozódott. 

Volt egy mellényúlásom, igen. De erről is részletesen írtam a blogban.

Dóri Jézusról szeretett volna képeket, filmeket nézni, és sajnálatos módon épp arra a jelenetre tekertem a filmben, amikor beverik a kezébe a szögeket. Három-négy másodperc volt csupán, de épp elég arra, hogy Dóri megrökönyödjön rajta. Mindenki ismeri a jutubot, és tudvalévő azon nem lehet másodperceket állítani egy filmen, főleg egy laptop tapipadján nem. Nekem legalábbis nem sikerül. Így jártunk most is: a párbeszédeket kerestem, de pont a megfeszítés pillanatában lyukadtunk ki. Sajnálom.

Mindez viszont nem jelentheti azt, hogy egy alkalmatlan roncs vagyok a gyermekneveléshez.

Felperes azt elfelejti megemlíteni, hogy amikor Dórival a Pilis erdőségeiben akartunk kirándulni, akkor a kocsiból kiszállva Dóri elkezdett pityeregni, hogy ő nem akar jönni az erdőbe, mert fél a farkasoktól. Mint kiderült, a Felperes elmesélte neki a Piroska és a farkast, amitől Dóri olyannyira megijedt, hogy képtelenség volt őt bevinni az erdőbe.

Most akkor ki mond neki olyat, amitől retteg a gyermek?

Ha jól tudom még sosem volt olyan, hogy Dóri sírva fakadt volna, mert a templom felé vettem az irányt. Sőt: ő maga kérte, hogy menjünk be Jézust nézni.

A rajzaiban,játékaiban sokszor megjelenik a halálfélelem,amit azóta naponta többször el kell neki magyaráznom.

Mégis mit rajzol le?

Ahogy én elnézegetem a lányomtól kapott több tucatnyi rajzot, azokban semmilyen jelét nem fedezem fel a félelemnek. Körök, krisz-krakszok, semmi több. 

Dóri még nem tud rajzolni!

(Ha pedig tud, akkor miért nem mutatja meg?)

Biztos a fekete filctoll jelöli a gonoszt, a piros pedig a félelmet.

Érthető módja ez a feldolgozási folyamatnak,ami zajlik benne.

Egy elveszett pszichológus lakozik Anyában.

Fontos,hogy beszéljen róla,a szerepjátékaiban,rajzaiban is ezért jelenik meg.Nem egy 3évesnek való téma.

Egy bölcs anyukát hallottunk...

- nem aludt délután,úgy hozta el egy alkalommal az óvodából.Az autóban elaludt a gyerek,a megbeszélt idő előtt is hozta haza őt,mert nem tudott vele mit kezdeni- ezt ő állította. 

Ez is egy tipikus példája a mellébeszélésnek!

- Anya, nem tudok mit kezdeni vele, nesze, hazahoztam a lányodat... Phhhh...

Így történt?

Hát nem!

Dóri elaludt a kocsiban, ráadásul olyannyira, hogy képtelen voltam felkelteni (lásd: A hegy mélyén). Csomó ideig ültünk a parton, majd a kocsiban, végül úgy döntöttem, hogy inkább hazaviszem, mert így a kapcsolattartás végének már semmi értelme nem volt. Ez könnyen belátható. Úgy számoltam, hogy nagyjából negyed órával előbb érünk haza, mint kellene. Na bumm. Van olyan is, hogy amúgy az idő rövidségére panaszkodó apuka inkább hazaviszi a gyermeket? Igen. És miért? Mert akkor úgy ítéltem meg, hogy jobb lesz így a gyereknek. Ez olyan nagy baj?

És bár Dóri aludhatott volna még a kocsiban, mert volt rá időnk, viszont senkinek nem ártottam vele, hogy hazavittem.

A Felperes ezt is úgy teríti a Bíróság számára, hogy egy hanyag, nemtörődöm apa képe tűnjön ki az egészből, aki - ha az érdeke úgy kívánja - inkább lepasszolja a gyereket (talán mert zavarja őt vagy útban van).

Nem tudtam vele mit kezdeni... Aha.

Amikor mondom,hogy a gyereknek szüksége van a mindennapos délutáni alvásra,akkor legyint egyet,nem is érdekli.

Ez nem igaz, mert érdekel a gyerek alvásigénye, csak nem tudok vele mit kezdeni, mert oly rövid időt van velem a lányom, hogy kísérletet sem tudunk tenni az alvásra. Máskülönben pedig, ha júniustól 9 órát lehet velem a lányom, akkor ha elálmosodik, majd lesz elég időnk arra is, hogy kialudja magát. 

Ahogy a példa is mutatja, tud ő aludni a kocsiban is, főleg akkor, ha úgy hozom el őt ebéd után az óvodából, hogy nem fektették le. Anyának persze már az is gond, ha hazaviszem a gyereket hozzá, hogy otthon aludjon normális körülmények között. Még ezt is felhasználja ellenem.

A gyereknek amúgy az apjára is szüksége van, de azt leszarja.

Neki van egy képe a gyereknevelésről,ami a gyakorlattól távol áll. 

Ahány ember, annyi kép. Nem?

Meglátjuk,hogy júniustól,amikor jóval többet lesz vele,ezekre hogyan figyel oda.

Hát nem fogok nyílt napot tartani a számára, az is biztos.

- hetekig kértem,hogy vegyen egy cipőt,papucsot a gyereknek,amit át tud venni,amikor nála van,hogy ne mezítláb legyen.Azt is én vettem meg,mert lusta volt elvinni a gyereket

Nem lustaságból nem vittem el a gyereket a boltba, hanem az időnk rövidsége miatt. Egy papucs miatt nem fogok negyven percet elvenni az időnkből!

Amúgy pedig mivel ő tudja, hogy mekkora a gyerek lába, ezért kézenfekvő volt, hogy vele vetessek neki egy lábbelit, főleg, hogy ő jár olyan helyeken, ahol azt kapni. Már számtalan ruhát vettem neki korábban, amik általában nagyok voltak rá. És ugyan én is elvihettem volna Dórit a boltba, de egyrészt nem akartam erre időt pazarolni, másrészt pedig tök felesleges nálam a papucs, mert a padló meleg és tiszta. Nem lételeme egy embernek a papucs, főleg ha annak hiánya nem is káros az egészségére. 

Nehezére esett venni egy papucsot, amit aztán ki is fizettem neki?

Én is mondhatom, hogy vittem nekik tűzifát, nehogy megfagyjanak a télen. Ugyanez a szitu.

Egyik láthatáson olyan videókat nézett a gyerekkel,amiben egy rendőrt fejbe rúgtak és megsérült. Azóta ez is napi téma lett,hogy miért sérült meg,meg fog-e gyógyulni. Nem feleslegesen hozom fel ezeket a példákat.

Erről is írtam a blogban (lásd: 109.). 

Dóri kérte, hogy nézzünk ilyen olyan filmeket. Mit is írtam erről?

"Egy idő után Dórinak feltűnt, hogy sok helyen szóba jön a rendőr, mint a szabálytalankodók megbírságolója, ezért megkért, hogy mutassak neki olyan videót, ahol a rendőr megbünteti a "csúnya embert". Ez már elég speciális kérés volt tőle, mert fogalmam se volt, hogy milyen címszóval keressek rá. Végül persze találtam valami sorozatot, amiben rendőrök mesélik el a hétköznapjaikat. Az egyik jelenetnél két rendőr igazoltat egy motorost, ahol úgy néz ki nem történik semmi érdekes. Már épp tovább akartam tekerni, amikor a motoros váratlanul pofán veri az egyik rendőrt, majd megpróbál kereket oldani, de persze nem sikerül és a rendőrök legyűrik őt. Egy ideig verekednek az út szélén, mert a motoros nem hagyja magát (és a pofán vert rendőrnek el is ered az orra vére), de amikor megérkezik az erősítés, ismét győznek a jók"

Dóri ezáltal láthatta a rendőröket a munkájuk közben. És bár a rendőr orra épp csak vérzett, mindez elég mély benyomást keltett benne mégis. Talán nem kellett volna látnia ezt, de nem is volt olyan súlyos, mint aminek az anyja az egészet beállítja.

Dóri valóban beszél ezekről az esetekről, de nem azért, mert "halálféleme van" vagy mert "retteg", hanem mert érdekli a téma. Engem minden alkalommal nyaggat, hogy mutassak neki ezt meg azt, mert tudni akarja, érdekli, leköti a figyelmét. Azt, hogy szurit kapnak a gyerekek, például nem tőlem tudja, mégis mindig felbukkan a téma. Vajon fél a szuriktól és azért szeretné látni? Vagy csak kíváncsi rá? Szembe akar nézni a félelmeivel?

Ki tudja...

Dóri ezáltal több dolgot is megtanult: például azt, hogy a rendőr megvéd minket és a segítségünkre siet, ha bajban vagyunk, vagy azt, hogy óvakodni kell a rosszaktól és vigyáznunk kell a testi épségünkre. 

Dóri hihetetlenül bátor és vakmerő, de sosem megy bele olyan dolgokba, amikről tudja, hogy veszélyesek. Milliószor rákérdez, hogy ez meg az veszélyes-e, hogy ez meg az az ember gonosz-e, és hasonlók. Tanítom őt, mert szeretném, ha tapasztalt lenne és fel tudná ismerni a veszélyt már fiatalon. Nem szeretném őt elveszíteni ideje korán (sőt, egyáltalán nem!), és az, hogy látott egy orrba verést, az még nem a világ vége.

Ezekből látszik,hogy fogalma sincs minek mi a következménye. 

Mi lett a következménye? Kiugrott egy autó elé bánatában, mert hinni kezdett a feltámadásban?

Amikor régebben Dórival épp Esztergomba tartottunk a Trabival, folyton mondogatta, hogy menjek gyorsabban, mert szeret száguldozni, de én óvatosságra intettem, felhívva rá a figyelmét, hogy az veszélyes (lásd: Esztergomi kiruccanás). Ő nem értette miért, én pedig ecsetelni kezdtem neki az összetört autókat, satöbbi.

Nemrég - amikor a rendőrös videót néztük - mutattam neki karambolos videókat is. Akkor döbbent le, hogy milyen balesetveszélyes, ha nem tartjuk be a Kreszt (vagyis a járművezetésre vonatkozó szabályokat). Szinte ámult rajta, hogy milyen hülye esetek vannak és milyen nagyon össze tudnak törni a kocsik. Hozzátettem, hogy így könnyen meg is halhat az ember.

Nos, azóta mindig mondja, hogy nem szabad gyorsan menni, mert veszélyes és összetörjük a kocsit - éééés, akár meg is halhatunk!

Ezt ő mondja mindig, és nem félelemből vagy rettegésből, hanem azért, mert óvatossá vált.

Ugye érthető ez az egész, amiről szó van?

Én nem nézetek a gyerekkel tévét,erőszakos meséket,igyekszem kontrollálni,hogy mit és hogyan ismertetek meg vele. 

Én sem nézetek vele ilyesmiket.

A Vérnyúl bemegy az óviba címűt majd ötéves korában szeretném megnézetni vele. 

Ez nem azt jelenti,hogy nem tud rossz,szomorú,veszélyes dolgokról.De mindent a maga idejében és szintjén mondok el. A Piroska és a farkasos mese után sokáig félt a farkastól,utána ilyet nem olvastunk ill.átbeszéltük,hogy milyen az igazi farkas. Ezt alperesnek is mondtam.

Ki így, ki úgy neveli a gyermekét.

A pókoktól viszont ismét fél, ismét sikítozik, holott egyetlen egyszer sem csípte meg őt a pók. Vajh mér?!

Hát azért, mert Anya retteg a pókoktól, amit Dóri eltanult. Szülői mintakép...

- Sok esetben hazudik hova viszi a gyereket,utólag derül ki.Nem kontrollálni akarom,de tudni akarom hol van a gyerekem.

* meglepődött arc, kikerekedett szem

Mikor hazudok én neki a kapcsolattartásokkal kapcsolatban?!

Jaaaa, tudom már!

Mivel az apai nagynéni, az apósom és a dédimama tiltva vannak és nem láthatják a lányomat, ezért én szoktam lehetőséget biztosítani a számukra, hogy találkozzanak. Érthető okokból kifolyólag ezt valóban nem mondom el a Felperesnek előre, mert a végén még két másodperc alatt kiderülne, hogy lázas beteg a gyerek és aznap épp nem ér rá.

Stimt?

- Volt rá példa,hogy arra buzdította a gyereket,hogy ne mondjon el nekem dolgokat,hol volt pl. Ez inkorrekt!

Ilyen sosem volt (ha tud valami olyat, amit én nem, akkor álljon elő vele), viszont a lányom épp ugyanezt mondta nekem, hogy "Anya mondta, hogy ne mondjak el neked semmit". Valamelyik bejegyzésemben már írtam erről is, és amikor Anyánál rákérdeztem erre, ő hátrahőkölt, hogy sosem mondott ilyet a gyereknek.

Vajon mennyire lehet megbízható információforrás egy 3 év körüli gyermek?

- A gyerek olyat is mondott,hogy azt mondta neki,ne legyél anya barátja,mert anya nem a barátom.

Anya egyszer felhívott telefonon, mert a gyerek azt mesélte neki, hogy amikor nálam volt legutóbb, akkor tele volt a ház emberekkel, hangzavar volt és ő nagyon félt, meg hasonlók. Anya megkérdezte, hogy hol jártunk, mert a gyerek zaklatottan mesélt erről (valahol ezt is megemlítettem már a blogban, de nem találtam meg a bejegyzést, úgyhogy belinkelni sem tudom). Akkor elmondtam, hogy szerintem csak álmodott valamit a gyerek és azt próbálta meg elmesélni, de anya továbbra is gyanakvó maradt ez ügyben, holott a kapcsolattartásokról mindig részletes beszámolót tartok e blog keretein belül. Oké, könnyen hazudhatnék és félreinformálhatnám az olvasót, de nem életszerű. A képeken mindig egy üres lakás látható, és belátható az is, hogy a három óránk nem alkalmas csavartabb események megrendezésére.

Mondhattam olyat a gyereknek, hogy ne legyen Anya barátja?

A másik ellen hangolást otthon nem hallja,ezeket egy gyerek magától nem találja ki.

Nekem az a gyanúm, hogy pedig de.

És épp ezért bajos, ha a szülei közti ellentétet tapasztalja, mert zavart és téves kép alakulhat ki benne rólunk, meg úgy az egész sztoriról.

Hány meg hány olyan eset volt, amikor Anya alaptalanul letorkolt, szidott engem a gyerek jelenlétében. Most ennek a levét issza a gyerek, de persze beszélhetek én a Felperesnek, mert képtelen megérteni.

Majd csak ezután jön még a keményebb szakasz, amikor a gyerekben elkezd felgyülemleni a tiltások okozta sokk, a hazudozások, a félrenevelés, az ellennevelés, meg ilyesmik, amitől elfordul az anyjától és keresni fog valami barátságosabb közeget.

Én nem hangolom senki ellen a gyereket, viszont mindent elmondok neki, ami vele kapcsolatban történik. Nem hazudok, nem ferdítek, hanem mindent a tények szerint tárok elé. 

(Dóri elmondása szerint az anyja rendszeresen butának és hazugnak állít be engem, amelyről természetesen hallgat. Erről majd a következő bejegyzésemben térek ki részletesebben)

- Volt egy időszak,ősszel,mikor a lányunk többször mondta azt nekem,hogy nem akarok apával fürdeni,szólj neki.Én szóltam több alkalommal. Nem is értettem,hogy délelőtt minek kell fürdenie.Itt nem arról volt szó,hogy homokos vagy sáros lett a gyerek kint a kertben és le kellett fürdetni!Mivel nem egyszer mondta ezt,felfigyeltem rá.

A tény ezzel szemben az, hogy Dóri imád fürdeni, és minden egyes alkalommal hangos éljenzés közepette vetette bele magát a vízbe. 

A kádban való fürdésre pedig azért volt szükség, hogy kimossam a gyerek hajlataiból a sáros homokot. Hogy miért? Mert a gyerek bőre koszos (és szennyezett) lett és nem volt higiénikus így visszavinnem őt az anyjának. Az apja vagyok, a felelős szülője, így nemcsak jogom, de kötelességem is volt őt tisztába tennem.

(Ha nem teszem, akkor pedig ezért kapnék hideget-meleget, merthogy koszosan viszem haza a gyereket)

Viszont van egy gyanúm Dóri mondandójával kapcsolatban (ha egyáltalán igaz, amit az anyja állít róla): előfordulhat, hogy Dóri az anyja támadásával, leszidásával szemben - csakhogy hagyja már őt békén -  inkább azt hazudta, hogy ő nem akart lefürdeni Apánál, de én erőltettem rá a fürdést?

Gondolkodjunk el ezen...

Akkoriban mondta azt is,hogy apa piszkálja a punciját.Erről többször beszéltem alperessel.

Többször kérdőre vont - így lenne helyes. Én pedig többször is elmondtam, hogy mi történt (lásd: Punci) valójában, sőt, még az óvodában is jeleztem a problémát. 

Ami a lényeg: Dóri a homokozás után homokos puncival állt hazamenetelre készen, amit nem hagyhattam úgy. Fogtam őt és beraktam a kádba pancsolni. Mivel a homok magától nem jön ki a lába közül, ezért muszáj voltam meglögybölni, amit a gyerek felfoghatott úgy, hogy az apja megfogdosta a punciját. Ő ezt nem is érezné amúgy bajnak, de ha az anyja már így adja a szájába, akkor esetleg gondolhatja azt a tudatmódosítás hatására, hogy "Apa fogdosta a puncimat". És lássuk be, hogy a fogdosni a puncit és fogdosni a puncit között lehet lényegi különbség; attól függ, hol és milyen hangsúllyal tálaljuk. Anya most így tálalta, hogy a Bíróságban felmerüljön a gyanú.

Beteg...

Alperes sokszor ad a gyerek szájára puszit.Én az arcára adok és erre kértem alperest is,mert nem a barátnője,hogy szájon csókolja.Anyukámtól kérdezte meg a gyerek egy alkalommal,mikor szóba került,hogy hova adunk puszit,hogy „Puncira sem adunk?"

1: anno Dóri adott először puszit a számra, én pedig meghagytam őt ebben a szokásában. És nem valami perverz indíttatástól vezérelve, hanem mert ez volt a legközvetlenebb kifejezése annak, hogy mi közelebb állunk egymáshoz, mint bárki más. Vagyis, hogy szoros kapcsolatban állunk: ő a lányom, én pedig az apukája vagyok. Csupán az anyja látja ezt betegesnek, szerintem pedig nem volt másról szó, mint egy pusziról.

2: miután Anya állandóan basztatott minket emiatt, így áttértünk az arcra puszira, mint ahogy a haverok szokták. Ennyi. Nincs is miről beszélni tovább.

Azért megkérdezném Anyától, hogy anno miért fotózta folyton a gyereket meztelenül, és mit jelent az a korábbi kijelentése, amit a pszichológusnak tett, miszerint "a szex az egyik kedvenc elfoglaltságom"...

Ez is érdekes,hogyan merül fel egy ilyen kérdés a gyerekben?Otthon nem hall vagy lát ilyesmit.Azóta ezeket nem szokta mondogatni,ezért nem vádolom semmivel,de megemlítem,mert történtek ilyenek is.

Anya túlzottan paranoid, és ekképpen hajlamos mindenben túlzásokba esni, nemkülönben engem vádolni azzal, hogy esetleg megrontom a saját gyermekem. 

Konkrétan ugyan nem gyanúsít meg vele, különben perelhetővé válna, viszont elhint a Bíróságnak ezt-azt, amely esetleg az ő malmára hajthatja a vizet. 

Mit is mondjak: ez egy gusztustalan féreg.

Ahogy utána jártam, a nők közel 70%-a felhoz ilyesmiket a bíróságon, csakhogy a gyanú árnyékában ellehetetlenítse az apát. A Felperes viszont nálam melléfogott, ugyanis a barátnőm minden egyes kapcsolattartáson jelen volt, aki tanúsíthatja, hogy mi és hogyan történt. Tanúja volt a homokozásunknak is, valamint az összes fürdetésnek, és maga is megrökönyödve hallotta, amit a Felperes a bíróságon mondott. Mindezt magam is mondtam a Felperesnek, de úgy látszik el se jutott az agyáig, mert egy szóval sem említette meg a bírónők előtt. Egy szóval sem, amely arra enged következtetni, hogy szándékosan akar engem rossz hírbe hozni.

Gusztustalan féreg, aki nem méltó a gondviselő szülő szerepére. Méltatlan a becsülethez, méltatlan a példamutató szülő megformálására. Az a szülő, aki ok nélkül a másikat becsmérli, s minden bizonyíték nélkül megrágalmazza (még ha rejtetten is), az nem méltó arra, hogy gyereket neveljen. 

Lehet ezen vitatkozni, de ezek a tények, amelyeket nem lehet máshogyan jellemezni. 

Összességében az a véleményem,hogy mindenről csak akkor van értelme tárgyalni,ha már beáll a júniustól esedékes rendszer. 

Miért is? Hogy tudjuk mennyire állom meg a helyem a 9 óra alatt?

És mégis milyen követelményrendszer alapján leszek megmérettetve? Kinek a módszere alapján? Engem akar felülvizsgálni egy olyan nő, aki eddig még semmit sem tett le az asztalra, csak osztja az észt mindenkinek?

Egy olyan nő akar engem kioktatni, aki jóskártyák alapján hoz döntéseket?

Szánalmas.

Akkor derül ki,hogy tud-e foglalkozni a gyerekkel huzamosabb ideig,oda tud-e figyelni a testi-lelki épségére,hogyan reagál a gyerek a hosszabb időtartamra.Milyen testi-lelki hatásai vannak a gyerekre ezek az időtartamok.

Ha lehetséges, azért engedje már meg, hogy az igazságért még ennek előtt szót emeljek.

Mellesleg: semmi köze hozzá, hogy milyen módszerrel és módon nevelem a kislányomat. Foglalkozzon a saját dolgával, de ne akarjon engem megmérettetni.

"Más szemében meglátja a szálkát, a magáéban a gerendát sem veszi észre"


Ismerős?




--------------------------------------------------------------------


Az ellenkérelem tulajdonképpen eddig tartott, illetve a végén, az utolsó lapon volt pár kinyomtatott SMS, amellyel a Felperes bizonyítani kívánta az igazát:


Az összeollózott mű


A beadvány ezen része gyakorlatilag engem igazol, hiszen mindent ész-szerűen elmagyarázok a Felperesnek: "Amikor telemegy a gyerek nunija homokkal és sárral, akkor nem fogom ráadni a bugyiját csak úgy", stb...

Meglátásom szerint a Felperes épp maga szolgáltat bizonyítékot a Bíróságnak arra nézve, hogy megbízható és felelős apa vagyok. Értelmes és elfogadható választ adok Anya félelmeire, amit ő úgy próbál beállítani, mintha ezzel leleplezhetne engem. De mivel is?

A Piroska és a farkasról szóló mondandómat viszont úgy ahogy van kifelejti, vagyis lehagyja az SMS végét, amelyben arról diskurálok, hogy emiatt nem mehettünk el Dórival az erdőbe, mert retteg a farkasoktól. 

A jogi képviselőm minderre úgy reagált, hogy Anya túlfélti a gyerekét és már nincs is mit tárgyalni ezzel kapcsolatban, mert a beadványa semmi más, mint egy újabb felesleges támadás. Sajnos nem tudom visszaadni a pontos válaszát, viszont a jegyzőkönyv kézhezvétele után ezt is megfelelően fogom idézni. 

Mivel a tárgyalási szabályok nem adnak rá lehetőséget, hogy a felszólalásommal megvédhessem magam, ezért kicsit erélyesebben kellett kérnem a Bíróságtól, hogy egy mondat erejéig hagy szólalhassak fel. Miután engedélyezték a felszólalásomat, elmondtam, hogy az abúzus vádja ellen a barátnőm a tanú, aki eddig minden egyes kapcsolattartáson jelen volt. A Bíróság ezt meghallgatta, majd elrendelt egy kis szünetet az ítélethirdetésig. 

A folyosón ülve kihallatszott, amint a három bíró hangosan tárgyal valamit (talán vitatkoztak a továbbiakról), majd amikor 5 perc múltán behívtak minket a terembe, elmondták, hogy az ítélethirdetést május 3-ig elhalasztják. 

A tárgyalást végül berekesztették, mi pedig mehettünk haza.

Valószínűleg tartom, hogy a Bíróság szeretne mélyebben belenézni a korábbi, elsőfokú per dokumentumaiba, hogy átfogóbb képet kapjon rólam. Ez így helyénvaló, bár jobban érzeném magam, ha magán a tárgyaláson is feltettek volna nekem pár kérdést. Mivel ilyen nem történt, ezért abban bízom, hogy a másodfokon már körültekintőbben döntenek, ha már az elsőfok úgy ahogy van félretolta az ügyemet.

A jogi képviselőm szerint két dolog fordulhat elő: vagy helyben hagyják az elsőfok döntését, vagy pedig pozitív irányban változtatják meg. Ez utóbbinál gondolom mérlegelhetnek, hogy milyen mértékben teszik, tehát még az is lehet, hogy adnak valamit a kérésemből, viszont nem annyit, mint szerettem volna.


Izgi...


Május 3-án meglátjuk. Már nincs két hetünk addig.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése