Egy pszichológiai vizsgálat margójára

Megérkezett a pszichológiai vizsgálat eredménye. Áttörést reméltem tőle, de nem az lett, sőt: még jobban lehúzott, az exem felé billentve a mérleg nyelvét.

Bár nem olyan nagy jelentőségű a véleményezés, mint amilyennek eleinte gondoltam, de végeredményben akkor is jelentős kárt okozhat nekem, ha nem reagálok rá időben. 

Előzmény: Pszichológiai vizsgálat

A lényeg, hogy a pszichológiai elemzés rendkívül felszínes volt, s épp ezért szerintem alkalmatlan arra, hogy rólunk megfelelő jellemzést állítson ki. Az alábbiakban minden lényeges kérdésre válaszolok, amely a bírói értékelés végett feltétlen megjegyzésre szorul.



ALPERES
PSZICHOLÓGIAI VIZSGÁLATA

Alperes Önmagáról kérdésekre elmondja, hogy érettségizett estin. Általános iskolában átlagos, közepes tanuló volt, nem tanult, megjegyezte az órán elhangzottakat. Katona a határőrségnél volt 1 évig, beilleszkedésével probléma nem volt. Dolgozni kezdett. Jelenleg a ........ recepciósa 4 éve, munkáját ellátja.

Gyermekkori családjáról elmondja, hogy édesanyja 1998-ban betegségben elhalálozott, nevelőszülő volt. 10-12 gyerek is volt. Nevelőapa is volt életében, de inkább anya nevelte. Jó kapcsolat volt. Szülei elváltak. Apja technikus, geológus, íróként dolgozik, sok könyve van, ősnyelv-kutatással, szimbólumkutatással foglalkozik. Önmaga szófogadó gyerek volt. Katonaság után elzavarta nevelőapja otthonról. Önmaga hajléktalan volt egy évig, de dolgozott. Majd apja telkére költözött. Feleségéhez költözött. Voltak barátnők az életében.

Tartós párkapcsolat, házasság első feleségével 1998-tól 2000-ig tartott, fiatalon, korán belementek a házasságba, gyerekként váltak szülővé. Elsőként született gyermeke 1999.02.28-án jött a világra, egészséges. Két éve találtak egymásra, nem volt apja a gyereknek. Önmaga édesanyja halála után az udvaron élt, sátorban volt, most a nevelőapa kiadta a házat. Anya nem engedte, hogy elhozza a fiát, aki gimnáziumba jár, nevelési nehézség (szökés, lopás, csavargás, hazudozás) nincs vele. Jelenleg önmaga
építkezik, nem tudja anyagilag segíteni a fiát, de úgy gondolja, hogy anyja szépen neveli. Már találkozhat vele. Voltak párkapcsolatai, nem volt elveszett gyerek (mármint nekem vagy a fiamnak?). 

Felperest megismerte 8 éve, 2008-2009-ben, gimnáziumból jött haza, közlekedési eszközön leszólította. Önmagának volt 4 éves kapcsolata. 2013-ban kiköltözött hozzá családi házába, ezt eladta egy hónapja. Április végétől Pilisvörösvárra költözött, építkezik, hogy lánya közelében legyen. Felícia 2014.09.08-án született, aranyos, kedves, egészséges. 2015. március 29-én az anya elköltözött a gyerekkel. Önmaga az intelligens lányokat kedveli. Felperes az ezotériában hisz. Ez a gyermeknevelését hosszú távon befolyásolhatja. Volt, hogy éjszaka sírt a gyerek, Felperes üvöltött vele, rángatta, önmaga gyufát gyújtott (hogy miért, azt nem taglalja, pedig elmondtam neki, amely az apaságra való alkalmasságom bizonyíthatná; szinte átsiklott felette, és nem is értem miért), 5 hónapos volt a gyerek, elterelődött a figyelme (én tudom mire gondol a doki, de az olvasó egészen biztos nem). Szoba közepén Felperes letérdelt, imádkozott, azt mondta, hogy a gyerek szellemeket látott, ezért volt nyugtalan. Illogikátlan volt a viselkedése. De kérdésre, hogy hallucinálhatott-e Felperes, mondja, hogy teljesen beszámítható volt, csak hisz az ilyen dolgokban, túlvilági életben hisz, tudományos elméletet elutasítja. Úgy gondolja, hogy anyánál nincs veszélyben a gyermek. Kapcsolatukban tettlegesség állítása szerint nem volt. Ha önmaga ideges, akkor "szavakkal üt". 

2015 márciusában elment az anya a gyerekkel. Felperes azt állítja, hogy elzavarta, de úgy volt, hogy visszajön, a lépcső miatt ment el, kipakolta a lakást Felperes (vajon miért és mi után? Zavaros az egész; fő, hogy a doki érti, nem  igaz?). Önmaga azt gondolta, hogy nyár végén hazaköltöznek, házaséletet is éltek augusztus 12-ig. Akkor egy kémprogram telepítésével megvádolta. Voltak nyaralni Balatonon, Esztergomban. Úgy gondolja, hogy a család ellene hangolja a gyereket. Másfél hónapig nem láthatta a gyermekét, születésnapi ajándékot is étteremben adhatta át. Volt egy kéménytűz Felperesnél, azt gondolja, hogy ő tette október 18-án. 3 hónapig nem láthatta a gyermeket. Önmaga ügyészségen hamis vád miatt tett feljelentést a kémény miatt és a személyi igazolvány elvétele miatt. A rendőrségen a kéménytűzzel kapcsolatos vizsgálatot megszüntették (hogy kinek a feljelentése nyomán, az nem derül ki).

Januárban találkozott Felperessel és a gyermekkel, 0,5-1 órát láthatta (mikor, hol, miért?). Bírósági végzés szerint Családsegítőben felügyelet mellett találkozhat a gyermekkel minden szerdán 10-12 óra között, ez megvan. A gyermek jó állapotban van, már megismeri, kitárja a karját, puszit ad. Tud járni, megért mindent (de lehetőség szerint 3 éves koráig nem vihetem el őt sehová, bármennyire is akarná és bármennyire is hasznára válna).

A felperes megérkezik pontos időben, tájékoztatás után elhagyja a vizsgálószobát, kérdőíveket tölt ki a váróban. Elmondása szerint gyermeke az édesanyjával van, biztonságban van abszolút módon (abszolút módon, ezt ki kellett emelni; nincs is biztonságosabb az édesanya családjánál, aminek már a feltételezése is abszurd lenne).

A láthatásokkal kapcsolatban az apa elmondja, hogy visz játékokat, anya előtérben van, egy személy, szakember jelen van kapcsolattartás során, de nem akadályozza azt. Elmondása szerint havonta 15.000 Ft-ot átutalással az anya számlájára küld gyermektartásdíjként. Anya nem ad tájékoztatást a gyermekkel kapcsolatban, e-mail címét sem adta meg. Telefonszámát már tudja egy hónapja (és ezért kell megbüntetni engem, holott a fentiek alapján keresem a gyermekem, szeretem a gyermekem, fizetem a gyerektartást, míg anya azokat a jogaimat is sárba tiporja, amelyről egyébként a Törvény rendelkezik: 4:174. § [A gyermekkel együtt élő szülő tájékoztatási kötelezettsége] A szülői felügyeletet gyakorló szülőnek a gyermek fejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól a különélő szülőt megfelelő időközönként tájékoztatnia kell, és a különélő szülő érdeklődése esetén a gyermekkel kapcsolatos felvilágosítást meg kell adnia).

Önmagának jelenleg nincs párkapcsolata, elmondása szerint "eszesebb lányra vágyik, intelligensebb legyen, lehessen vele beszélgetni". Rendszeres fájdalma nincsen, pszichiátriai kezelésről nem számol be (mert nincs), öngyilkossági kísérlete nem volt. Állítása szerint alkoholt abszolút nem fogyaszt, drogot nem használ rendszeresen (egyáltalán nem használok!). Gyógyszert nem szed (és mégis eltiltanak a gyermekemtől!). 

Indulatosság előfordul, tettlegesség nem volt (ezek után ne legyek indulatos? A történtek ellenére is türtőztettem magam, sőt: a Felperes viselkedése ellenére sem bántanám őt soha, mert a gyermekem anyja, míg elmondhatjuk, hogy ő maga már tettleg "bántalmazott" engem, amelyről hivatalos irat is van! És mégis rólam tanácsolják azt, hogy ne vihessem el a lányomat annak három éves koráig!). Elmondása szerint amikor nevelőapja kizárta a házból, hajléktalan időszakban egy üvegtáblába beleütött, nevelőapa szemébe is ment, de rendőrségi ügy nem lett belőle. 

Önmagának a kéményes ügyön kívül más rendőrségi ügye nem volt. Felperes feljelentette őt iskolai veszekedés miatt, akkor három hete nem látta a lányát. Egy iskolába járnak, fogorvos-asszisztens képzésre, ez 10 hónapos. 

Együttélés alatt Felperes jósnő akart lenni, mondta, hogy fogorvos-asszisztens képzésre fog járni. Önmaga azért ment erre a képzésre, hogy ott találkozhassanak, szeptemberben kezdődött, 300.000 Ft-ba kerül, csak azért ment, hogy szóba álljon vele Felperes, de most már elvégzi. Felperes feljelentette, iskolában megkérte Felperes kezét szeptemberben, október 18-ig jó kapcsolat volt, de jött a kéménytűz. Megint nem engedték a gyerekkel a kapcsolattartást. Elmondása szerint az iskolában valóban nem hagyta békén, elkísérte a wc-ig, elállta az útját, de nem bántotta, csak idegesítette. Felperes őt vagy hatszor megrúgta, összekarmolta az arcát, kezét, önmaga nem nyúlt hozzá (ennek ellenére mégis engem tanácsol el a doki és nem a Felperest). V. kerületben könnyű testi sértés miatt van eljárás. Kamera felvétele az iskolában rögzítette, hogy mi történt. Felperes feljelentését elutasították tudomása szerint.

Önmagának van baráti társasága. Budapest építészetét kutatja 10 éve, irodalmat olvas (és tudományt és történelmet és technikát). 5 éve van egy honlapja. 

Olyannyira jó az a honlap, hogy lassan napi szinten kérnek tőlem diplomamunkákhoz anyagot! Erről három levelet mellékelek a bírósági beadványomhoz.

Nagyközönség előtt nehezen beszél, ezért nem tart előadásokat. Nagyobb létszámú ember előtt nem tud beszélni, dadogni kezd, nehezen beszél. Apja nevelte bátyját, aki építészmérnök, 3 gyermeke van. Van egy nővére apa előző kapcsolatából. Apa későbbi házasságából van 2 öccse.

Lányáról azt tartja, hogy anyánál jó helyen van a gyermek, de szeretne kapcsolatot tartani vele. Tudna róla gondoskodni, fiáról is volt gondoskodás: etetés, pelenkázás, fürdetés (a tapasztalataim ellenére nem vihetném el a lányomat annak három éves koráig - szerinte). Önmaga a tudományos dolgokat szereti, anya szellemi szinten van (vagyis a szellemekben hisz), önmaga a materiális, tudományos dolgokat részesíti előnyben. Önagától még el kívánta mondani, hogy szeretné a fontos dolgokat, tudást átadni gyermekének. Hajléktalanságról sincs tudomása Felperesnek (mármint az átélt borzalmakról, mint érzésről), nem akarja, hogy gyermeke ilyeneket éljen át, hogy az élet ne játssza ki (és ezért fontos, hogy az apjával is találkozzon, hogy átadhassam neki a tapasztalataimat).

Mást elmondani nem kívánt.

A fenti jegyzetelésből kiderül, hogy amit elmondtam, azt a pszichológus felszínesen és hanyagul jegyzetelte le, aminek végeredményben - mondjuk ki - se füle, se farka nem lett. Az egész mű egy tákolmány, amely épp azt nem adja vissza, ami benne a lényeg volna. Nem tudok rájönni, hogy minek beszéltem annyit, ha egyrészt a doki le sem jegyzetelte rendesen, másrészt pedig amit mondtam, az egyáltalán nem érdekelte. 

Végeredményben elmondható, hogy mivel a beadványaimat nem olvasta el (mert korábban nem adtam be azokat), ezért csupán a Felperes hazugságaira alapozhatott, amelyek - szerintem - alaposan át is verték. Hogy miben, az a Felperes elemzésénél kiderül.



Teszteredmények



Zung depressziós skála

Az önjellemző skálán magáról elmondja, hogy ritkán lehangolt és csüggedt.
Nagyon gyakran leli kedvét abban, amit csinál.

Zung skála: 0,425 - depressziót nem jelez

Tehát elmondható, hogy nem vagyok csüggedt és szeretem a munkám.



Diszfunkcionális attitűd skála

7 faktorból ötnél van pozitív érték. Ez azt mutatja, hogy élete nehéz időszakában a kognitív struktúrái hajlamosíthatják depressziós vagy neurotikus tünetképzésre.

A doki szerint a múltam miatt valószínűleg előjöhetnek belőlem a depresszió és a szorongás tünetei. Na és... Vajon ez bűn, vagy rossz tulajdonság? Nem tudom ki hogy van vele, de a Love Story végén bizony én elsírtam magam, s azóta is könnybe lábad a szemem, ha meghallom a zenéjét. Depis vagyok? Érzelmileg instabil? Beteg lélek? De hogy a tárgynál maradjunk, elmondom: nem a "gyerekkori sérelmeim" miatt jöhetnek elő belőlem a depresszió tünetei, hanem mert

1: elvitték tőlem a gyermekem,
2: akit aztán hónapokig nem láthattam,
3: és most is csupán hetente két órára lehetek vele!

Ebben a helyzetben melyik szülő ne lenne depressziós??

Egyébként elmondom: nem vagyok depressziós, hiszen optimistán szemlélem a világot (ezt a dokinak is elmondtam). Jelenleg a második házamat építem és ennek vonatkozásában megvannak a jövővel kapcsolatos terveim, amely sok-sok pénzt hozhat a konyhára, ha sikerül. Ha bejönnek az elképzeléseim, akkor olyan anyagi feltételeket és az ezzel járó biztonságot teremthetek meg a családomnak, amelyre mindig is vágytak. Ha nem is kezdjük újra a Felperessel, a kislányomnak végül is mindent megadhatok.

Bizakodva tekintek a jövőbe, s a fájdalmam ellenére is optimista vagyok, ezért nem értek egyet azon megállapítással, miszerint aki több válaszra ad pozitív előjelet, az szorongásos, depressziós ember volna.



Befejezetlen mondat teszt

Instrukció: Kérem, hogy fejezze be a megkezdett mondatot!

Az alábbiakban vastagon szedve olvasható, amit a doki jegyzetelt le, míg pirossal az, amit valójában mondtam. Nem nagy eltérés, de mégiscsak jelentős, ami - szerintem - egy pszichológiai szakvélemény megírásánál óriási nagy hiba. Ugyanis épp az ilyen apró elírásokból, félrenyelésekből jönnek a galibák, amely ahhoz is vezethet, hogy például 3 éves koráig nem hozhatom el a gyermekem! Egy-egy szó felcserélése is más mondanivalót kölcsönözhet a mondatnak!

  1. Ha az ember valamit el akar érni, akkor legjobb, ha kitartóan dolgozik 
  2. Gyermekkoromban annyi minden történt, volt jó és rossz is (annyi minden történt)
  3. A boldogság(ot) nehéz megtalálni
  4. Valami helyes vagy helytelen, tapasztalatok árán szerezhető meg (az tapasztalat útján szerezhető meg)
          (itt nem a törvényi tételekre gondoltam, hanem a döntéseink következményeire)
  5. Az emberek között a következő típusok vannak: erre annyifélét lehetne válaszolni.
          (a doki szó szerint azt írta le, amit elsőként válaszoltam, pedig csak gondolkodtam)
  6. Én az élettel boldog és optimista vagyok.
  7. A szex nem jelent problémát.
  8. A legfőbb tanácsadó mindig a józan paraszti ész.
  9. Legjobb időtöltés az olvasás.
10. Egyedül, magányosan olvasni csak magányosan lehet.
           (azt hittem ez még az előző kérdéshez tartozik, de kiderült, hogy nem,
                                                 így a doki ezt írta be, mint mondatvéget)
11. Magamról elmondható, hogy kiegyensúlyozott vagyok, céltudatos (kiegyensúlyozott, határozott ember vagyok)
12. Az olyan embereket szeretem, akik reálisan látják az életet (akik hasonlóan, reálisan látják az élet dolgait)
13. A gyerekek gyönyörűek.
14. Három legfontosabb dolog az életben a család, a béke és a szeretet.
15. Felelősség van.
16. Alkohol felesleges (finom de felesleges)
17. Férfiak határozottak.
18. Nők határozatlanok.
19. Bárcsak együtt lehetnék a családommal.



Személyiségvizsgálat: Rorschach

A projektív tesztben a képzetáramlás tempója, terjedelme normál övezetbe tartozik. A mentális szabályozás megfelelően működik. A teszt regressziót nem mutat. Realitáskontroll megtartott. Szociopátia - neurózis skála: szociopátiás oldal emelkedett. A teszt iskolai végzettséget meghaladó ambiciózusságot jelez (azaz, céltudatos, buzgó, törekvő, lelkes ember vagyok, vagyis értelmesebb, mint ahogy azt a végzettségem sejtetné). Az élményfeldolgozás két iránya kiegyenlíti, fékezi egymást. A kapcsolatok kissé felszínesek lehetnek. Pszichotikus szintű regresszió nem tapasztalható (még jó).



FELPERES
PSZICHOLÓGIAI VIZSGÁLATA

A vizsgálati helyzetben együttműködő, kérdésekre adekvát (egyenlő értékű; a lényeget pontosan tükröző; megfelelő) válaszokat ad. A várakozás frusztrációját elviselte. Viselkedése konvencionális.

Önmagáról elmondja, hogy érettségizett, fogászati asszisztens képzésben vesz részt. Szülei élnek. Édesanyja pszichológus (nem az, mert a diplomáját sosem védte meg!), apja viz-, gáz-, fűtés szerelő.

Szülei elváltak. Gyermekkorát jónak, harmonikusnak fogalmazza meg (a szülei tettlegességig fajuló válásának nyomait fel lehet fedezni a viselkedésében, amit az anyósom is alátámasztott, miszerint a lánya érzékeny bizonyos dolgokra). Három testvére van, önmaga a legidősebb, öccse 2 évvel, húga 4 évvel fiatalabb. Anya második kapcsolatában öccse 22 évvel fiatalabb. Önmagának középiskolában volt fejfájása, gyomorfájása. Diákmunkát végzett. Volt ápoló, kereskedelemben dolgozott, majd szülni ment. Főiskolára 1,5 évet járt, andragógiára, anyagiak miatt nem fejezte be (nem-nem, nem amiatt, hanem azért, mert rájött, hogy andragógiát tanulni hülyeség; hiába mondtam neki ugyanezt a suli megkezdése előtt, ő csak azért is beiratkozott. Most fizeti a közel félmilliós diákhitelét (ki a gyermeteg és az éretlen?)). Önmaga egészséges, pszichiátriai kezelése nincsen, öngyilkossági kísérletről nem számol be. Rendszeres fájdalma nincsen. Sportol, otthon tornázik, szabadidőben olvas, biciklizik, barátokkal van.

Első férfi volt életében az Alperes. 8 éve találkoztak, közlekedési eszközön összemosolyogtak. Együttélés alakult ki, gyermek született, 2014.09.08-án jött a világra 3050 grammal, 49 cm-rel, egy évig szinte csak anyatejet kapott, egészséges, jár, fut, alapszavakat mond, jelzi a szükségleteit. 

Véleménye szerint az nem mondható, hogy apa örült a gyermek születésének, nevére sem akarta venni, nem tervezett volt, hanem becsúszott. Ezt a hatalmas hazugságot! Leszakad az ég, esküszöm! A Felperes hazudozásával ellentétben a következő történt: magam már régóta szerettem volna gyereket, hiszen akkor már a negyvenedik életévemhez közeledtem. Felperes is ábrándozott róla, így - mivel sosem védekeztünk - egyszer csak benne maradtam. Szándékosan, előre eltervelve. Bocsánat, hogy ezt így leírom, de így történt. Iszonyatosan akartam már gyereket, tehát nem mondható el, hogy nem örültem neki, mikor kiderült, hogy megfogant! Felperes egyszerűen hazudik, mint a vízfolyás!

A másik, hogy mindig is a nevemre akartam őt venni (ezt korábban már kitárgyaltam a Felperes bírósági beadványára írt válaszomban), csupán végigzongoráztam a lehetőséget, hogy mi történik akkor, ha apa nem vállalja fel a gyermekét? Akkor vajon kinek a nevére kerül? És mint megtudtam, ebben az esetben a számítógépből kell egy kitalált apát választani. Tehát szó sincs arról, hogy nem akartam a gyermekemet a nevemre venni! Ezt a Felperesnek jó lenne végre megértenie, mert különben vagy elmebetegnek, vagy hazugnak, vagy szándékos felforgatónak fogják őt titulálni...

Az apa nem érezte apának magát, nem tudott mit kezdeni. 

Mi az, hogy nem tudtam mit kezdeni?? Magammal vagy a gyerekkel? Amikor a kislányom egy-két hónapos volt, valóban nem sok mindent tehettem, hiszen anyuka volt otthon gyesen és ő fejte a tejet, viszont ezen időszak alatt folyamatosan azon dolgoztam, hogy az otthonunk minél otthonosabb legyen (lásd: http://voltegyszeregyhaz.blogspot.hu). Felperes mondandója alapján nem tettem semmit a gyermekünkért. Az apa munkája és áldozata mit sem ér az anya önfeláldozása mellett. Ezt már ismerjük, lejárt lemez.

Neki volt fia, önmaga egyszer látta, de fiával sem foglalkozott, sok év kimaradás volt a kapcsolatukban (mert évekig hajléktalanként éltem, azért). 2015 március végén elege lett, hogy nem segített, nem tiszteli, csak a saját világa létezett apa számára, nem volt vita sem, nem volt bántalmazás. Apa mondta, hogy hagyja békén, ez nem az ő problémája. Szerették egymást, de nem segített, házzal, honlapjával foglalkozott (mert egyik volt az otthonunk, a másik meg a plusz bevételi forrás. Kiért csináltam, ha nem értünk?). Anyának magával kellett vinnie a fürdőbe is a gyermeket, ha önmaga fürdött, mert agyerek apa kezében sírt.

A gyermekem nem azért sírt, mert a kezemben volt, hanem azért, mert éhes volt, vagy csak szimplán az anyjára volt szüksége. Mellesleg: akkor vitte be magával a fürdőbe a gyereket, ha készülődtek a lefekvéshez - általában éjjel 11-kor vagy éjfélkor (amikor én már aludtam, hiszen hajnalban keltem és mentem dolgozni)

Az iskolában vita volt, visszalökte, nem engedte, hogy elmenjen, ezért önmaga megrúgta 2015 novemberében. Most normalizálódott a kapcsolatuk, apa is megnyugodott, önmaga is biztonságban érzi a gyermeket. 2015 októberében volt egy kéménytüz, gondolt arra, hogy Varga Máté bosszúálló, nem bírta elviselni, hogy önmaga nemet mondott neki, nem Varga Máté akarata érvényesült. 

Azóta is ezt hangoztatja, és ezt le is írta a beadványában, hozzátéve, hogy "Ez nem más, mint egy gyilkossági kísérlet". Célja az volt, hogy eltiltsanak a gyermekemtől. Ne legyek ideges vagy depressziós? És nem a "NEM"-et nem tudom elviselni, hanem az igazságtalanságot meg a hazudozást.

Ha ellentmondtak neki, szidta nyilvánosan. 

A butaságát nem bírtam, nem az ellentmondást. Ha hülyeséget beszélt, akkor megmagyaráztam neki, hogy miért hülye. Magyarán, a félreértéseit próbáltam megvilágítani, de ahogy látom vajmi kevés sikerrel.

Blogot vezet a velük történtekről, az egész világot maga mellé akarja állítani az Alperes. Az iskolában megkérte a kezét, de nemet mondott, bár korábban erre várt, de már külön akarja folytatni az életét. Varga Máté bizonyítani akar mindenkinek, ezért akarja maga mellett tartani.

Azért, mert a Felperes családja a hét évünk alatt annyira teletömködték a fejét a kitalációikkal, hogy azt a Felperes végül elhitte és a magáévá tette. Tehát tévedések és hazugságok vezettek oda, hogy elhagyjon engem. Ezt akarom bizonyítani, amit nagyrészt csak tettekben lehet. Csak azért nem részletezem, mert e hely - a terjedelménél fogva - nem alkalmas rá.

Önmagának rendszeres fájdalma nincsen. Harmonikus a hangulata. Szabadidőben olvas, gyermekkel foglalkozik. Az ezotéria érdekli, de szellemeket nem lát (persze, a dokinak most ezt mondja). Természetgyógyász tanácsadó 3 éves képzésen is részt vett (amely tanfolyam nem ér semmit. Én is adhatok tanácsot bárkinek, mert a törvény nem tiltja, és még érthetek is hozzá).

Önmagának párkapcsolata jelenleg nincsen, a gyermek leköti, iskola, vizsga, saját magára nincs ideje. Ha vége lesz ennek az ügynek, hercehurcának, akkor nyugodtabb lesz az élete. Nyugodt, harmonikus életet szeretne (azt hittem az apokalipszisre vágyik - milyen felesleges csacsogás ez. Mellesleg: ő maga okozza a problémáit, ugyanis ha elengedné a gyermekem, akkor nem lenne bírósági per).

Gyermekét 5 éves kor alatt nem érezné biztonságban, ha az apa egyedül lenne vele. Apa soha nem pelenkázta, semmiben nem vett részt. Az apának gyerekes dolgai vannak, álneveken más személyiségekkel jelenik meg az interneten, egymást megerősítik ezek a személyiségek, ezt furának, nem normálisnak gondolja. 

Erről már kifejtettem a véleményem, így nem térek ki rá ismét.

Önmaga nem csalta meg kapcsolatuk idején párját. 

Csak egy BKV-sofőrrel, akinek megadta a telefonszámát és felment hozzá "kávézni". Szigorúan csak kávézni ugye, majd a srác még évek múltán is hívogatta telefonon.

Egyébként igen, én sem csaltam meg őt...

Ugy érzi, hogy valószínűleg megcsalta, sok lánybarát volt. Véleménye szerint nem tudta elfogadni a szeretetet, amit kínált neki.

Bla-bla-bla... 

Alkoholt ritkán fogyasztott, droghasználatról nem tud. Az apának nem volt kötődése a gyerekhez. Volt, amikor korlátozás nélkül láthatta a gyermeket. Augusztusban agresszív volt, mondta, hogy meg is verhetnélek, ha akarlak. Akkor félt tőle. Kémprogram lett a számítógépén. 

Már kifejtettem korábban.

A fogászati asszisztens iskolába is pont arra a csoportra iratkozott be, ahova önmaga jelentkezett, ezt is valahonnan megtudta. 

Ő maga mesélte a nyáron, hogy milyen suliba fog járni, amit én később felhívtam, hogy megtudjam oda jár e. És oda, így tehát beiratkoztam én is. Hogy miért? Mert akkor már másfél hónapja elzárta előlem a gyermekem és megszüntetett minden elérhetőséget. Nem volt más választásom. 300ezer forintomba került.

Elmondása szerint valóban voltak a Balatonnál, volt szexuális együttlét is. Elmondása szerint Máté nyugdíjas munkát végez 24-48-ban (nem nyugdíjas munkát, hanem biztonságosat! Olyat, ahonnan nem rúgják ki az embert!). Nem érezné biztonságban a gyermeket apánál. Apa gyermekies, 10-12 éves lányokkal is csetel lányként, volt, hogy szexuális jellegű dolgokról, orgazmusról társalgott velük, ebből volt vita, de kidumálta magát, hogy neki szüksége van arra, hogy kommunikáljon (milyen jól ismeri, hogy kivel miket társalogtam. Amúgy én is láttam őt fiatal kisfiúkkal szexuális tartalmú beszélgetést lefolytatni. Csak hozzáteszem: a bírósági beadványában 13 éves kislányokról regél, míg itt már 10-12 évesek az "áldozataim". Vajon mennyire életszerű mindez?).

Mást elmondani nem kívánt.

Phuhh. Nem???



Teszteredmények


Zung depressziós skála

Az önjellemző skálán magáról elmondja, hogy nagyon ritkán lehangolt és
csüggedt. Nagyon gyakran leli kedvét abban, amit csinál.

Zung skála: 03625 - depressziót nem jelez.



Diszfunkcionális attitűd skála

7 faktorból egynél sincs pozitív érték. Ez azt mutatja, hogy a kognitív struktúrái nem hajlamosítják, nem veszélyeztetik depressziós vagy neurotikus tünetképzésre.



Befejezetlen mondat teszt

Instrukció: Kérem, hogy fejezze be a megkezdett mondatot!

(A megkezdett mondat után adott válaszok dőlt betűvel kerülnek rögzítésre.)

1. Ha valamit az ember el akar érni, legjobb, ha mindent megtesz, hogy elérje.
2. Gyermekkoromban sokat játszottam.
3. A boldogság rajtunk múlik.
4. Hogy valami helyes vagy helytelen, erkölcs határozza meg,
5. Az emberek között a következő típusok vannak: pesszimista, optimista stb.
ó. Én az élettel normálisan élek.
7. A szex egyik kedvenc elfoglaltságom(Nocsak! Én is szeretem, nem arról van szó, hogy nem, de azért "kedvenc elfoglaltságom"-ként már nem mondanám (holott én vagyok a gyerekmegrontó pedofil, ugye). Mit árul el a Felperesről ez a kijelentés, ha nem valami rejtett hajlamot? "Fűvel-fával", ugye? Magam az olvasást jelölöm meg az egyik kedvenc elfoglaltságomnak, míg a másiknak a kertészkedést vagy a tudományos munkát Budapest építészetének terén. Ő nem. Ő a szexet nevezi az egyik kedvenc elfoglaltságának. Ha jól tudom ő volt az, aki még az együttélésünk alatt meztelen képeket készített a kislányomról, hogy hát annak milyen szépek a vonalai. Ez nem beteges, doktor úr? Csak én lehetek az, ugye? Csak egy apa lehet beteges, főleg, ha azt az anya mondja. Maga egész véletlenül lát egyáltalán valamilyen jelet bárhonnan is?)

8. Legfőbb tanácsadóm mindig szívünk.
9. A legjobb időtöltés lélek feltöltődése.
10. Egyedül, magányosan is jól érzem magam.
11. Magamról elmondhatom, hogy becsületes, tiszta lelkű ember vagyok (és leszakad az ég! De komolyan: mennyire tiszta a lelke annak az embernek, aki képes hazudni azért, csakhogy az apát eltiltsák a gyermekétől?! Mennyire tiszta a lelke annak az embernek, aki képes elvenni az apát a gyermekétől!? Aki teljes közönnyel viseltetik az apa érzései iránt, amikor az összeroppan a lánya hiánya miatt??! Tiszta lelkű, mi?)
12. Az olyan embereket szeretem, akik pozitívan állnak a világhoz (kinek mi a pozitív...)
13. A gyerekek nagyon sérülékenyek (gondolom a saját gyermekén látja. Netán látja, hogy sérül? Netán a rossz nevelés miatt?)
14. A három legfontosabb dolog az életben: szeretet, család, béke. (amelyet magam is írtam! Nocsak... Ekkora véletlent! Talán ez az az út, amely alapján elindulhatnánk a megbékélés felé: egy közös pont!)

15. A felelősség nagy teher.
16. Az alkohol csak mértékkel jó.
17. A férfiak a nők társai.
18. A nők élet hordozói (a férfiak pedig az élet megteremtői)
19. Bárcsak mindenki tudná, mi a szeretet, sok ember nem tudja, Máté nem igazán tudja, fejben éli meg az érzelmeket, nem képes elfogadni, viszonozni a szeretetet.

Nem tudom mi a szeretet? Hagyjuk ezt, mert szánalmas. Vajon a több tucat levelem mit mutat, ha nem a szeretetemet, amit a Felperes iránt érzek? Csak a horányi életemet adtam fel, csakhogy a közelükben legyek. Ez nem szeretet?

Én is megkérdezhetem: tudja ő, hogy mi az igaz és őszinte szeretet? Kétlem, mert akkor nem viselkedne így. Felperes csak azt hitte, hogy szeret, de valójában sosem szeretett, vagy legalább is ámította magát. Én a szemét dolgai ellenére is szeretem őt, mert ismerem a jó oldalát is, valamint megáldott engem egy gyönyörű gyermekkel. Én nem nézek rajta keresztül és szeretem a gyűlölete ellenére is. Ez az igazi szeret és nem az, amit ő magáról hisz.


Személyiségvizsgálat: Rorschach

A projektív tesztben a képzetáramlás tempója, terjedelme normál övezetbe tartozik. A mentális szabályozás megfelelően működik. A teszt súlyos regressziót nem jelez. Szociopátia - neurózis skála: 0:9 - neurotikus oldal kissé emelkedett, fokozott az érzékenység, de paranoiditás nincsen. Realitáskontroll megtartott. Kifelé forduló személyiség, de szélsőséges kifelé fordulás nem tapasztalható.

Kifelé forduló, azaz extrovertált. Idézek egy cikket:

"Az igazi introvertált (befelé forduló) embert nem érdekli, hogy a közösségi, szociális figyelem központjában legyen, és onnan jutalmazásra várjon. Számára nem fontos a rivaldafény, nem okoz nála kielégülést, elégedettséget a "szociális siker". A kifelé élő ember, az extrovertált viszont "imád" a napfényben, más emberek szeretetében, megbecsülésében megfürödni. Ez energetizálja, ekkor tudja legjobb teljesítményét elérni, kreativitása, produktivitása ettől tetőzik, ha dicsérik, ha sikereit elismerik".

Nocsak: korábban rólam állította a Felperes azt, hogy szeretek a középpontban lenni, most pedig kiderül róla, hogy épp ő az ilyen személyiség? És valóban: ő volt az, aki folyton-folyvást azzal nyaggatott, hogy nem figyelek rá. Pedig figyeltem, csak az ő "kifelé fordulásához" képest keveset. Arról nem tehetek, hogy sosem volt neki jó semmi.

De vallom, hogy a való világban semmi nem fekete és fehér, sok-sok árnyalat létezik e két tipizálás között is. Az emberek jelentős részénél helyzettől, szituációtól is függ, hogy éppen viselkedésükben melyik rész dominál. Ők a helyzetükbőI adódó in- vagy extrovertált személyiségek.



Bíróság által feltett kérdésekre a válasz

1. A szakértő értékelje a felperes, alperes személyiségét, a szülők nevelői
alkalmasságát, alperes kapcsolattartásra való alkalmasságát. Térjen ki
ehhez kapcsolódóan arra, hogy megállapítható-e az alperes esetében
olyan személyiségvonás, amely akadálya a gyermekkel való
kapcsolattartás elvitellel történő gyakorlásának.

Felperes pszichológiai vizsgálata alapján megállapítható, hogy kifelé forduló személyiség. Jelenleg kiegyensúlyozott pszichés állapotban van (azért kiabál a gyerekkel állandó jelleggel, és azért fegyelmezi őt ütéssel). Kóros mértékű pszichés tünet, személyiségtorzulás nem tapasztalható (talán, mert a vizsgálat időtartama és komolysága nem volt alkalmas annak felderítésére). Átlagos szinten alkalmas a gyermek nevelésére.

Alperes pszichológiai vizsgálata alapján megállapítható, hogy személyisége kissé diszharmonikusan fejlett. 

A jungiánus asztrológia (akár csak a jungi mélylélektan) a psziché (= radix) működését konfliktusmodellek segítségével, tehát az ellentétes erők küzdelmével írja le. Bennem is van ellentétes erő, elismerem. De mi ezzel a baj? Alapjában véve nyugodt ember vagyok, de ha igazságtalanság ér, akkor felbőszülök és elindulok. Hozzáteszem: tettlegességig sosem fajultak a dolgok! Emellett mindenben van jó és rossz is, tehát, ha valamit szeretek, azt valamiért utálom is. Például a Felperest, akire nagyon haragszom, ennek ellenére mégiscsak messzemenően szeretem. És ezeket most a hely korlátai miatt nem részletezem. Kettős személyiség vagyok, de csak azért, mert minden rosszban meglátom a jót, és tudom, hogy a jóban is van rossz. Az örök körforgás ez: szvasztika vagy mandala. felperesnek kell ezt magyaráznom? A doki valószínűleg nem ért hozzá és ezért ír ilyen balgaságokat.



Kissé infantilis megnyilvánulás is tapasztalható volt a vizsgálat során. 

Az "infantilis"-ra legalul adok választ.

Sajátos világban él, ez megnyilvánul a nőkről alkotott véleményében. 

Mit is mondtam a nőkről? Igazából semmit:

"Határozatlanok"
"Olyat keresek, aki művelt, tájékozódott, diplomás, bizonyos szinten jártas a tudományokban, barátságos, jó kedvű, sportos..." és hasonlók, amit a doki valamiért nem írt le. 

Tehát milyen a véleményem a nőkről? Az, hogy határozatlanok? Nem azok? De komolyan. A legtöbb nő az, ilyen a személyiségük, míg a férfiak határozottak. Ezért a férfi a családfő, mert ő építi a házat, ő teremti meg a feltételeket, ő keresi a pénzt és ő védelmezi a családot. A nő a férfival szemben viszont gyengédebb és bújósabb... de semmi esetre sem határozott. Fejtegethetném ezt órákig, de nincs értelme. Aki érti az érti (nemi szerepek).

Mellesleg: milyen a saját világom, amit a doki feltétlen meg kellett, hogy említsen? Minden embernek más és más "világa" van. Lassan nyolcmilliárdan leszünk a bolygón, így már nem beszélhetünk nagy általánosságban véve "normálisról". Mi a normális? Tegyük fel, hogy valóban pedofil vagyok, és tegyük fel, hogy a pszichológusom is az. Akkor mindkettőnk szerint normális (és tök jó) egy 13 éves kislánnyal lefeküdni. Nem így van? Szélsőséges példa, amivel csak arra hívom fel a figyelmet, hogy minden dolog nézőpont kérdése.

A mi családunkban egyenesen és határozottan beszélnek, míg a Felperes családjában nem. A mi szemünkben mi normálisak vagyunk, míg az övékben nem. A doki szerint pedig "sajátos" világban élek. 

De szemlélhetjük ez úgy is, hogy "különleges vagyok", aki nem süllyedt el az átlagosság mocsarában. Nézőpont kérdése minden.

Hát ez van...

2. Adjon véleményt arra vonatkozóan, hogy elismerhetők-e a szülők részéről
olyan megnyilvánulások, amelyek a gyermek személyiségfejlődését
hátrányosan befolyásolhatják.

A gyermek jelenleg édesanyjával van. Anya részéről nem volt feltárható olyan megnyilvánulás, amely a gyermek személyiségfejlődését hátrányosan befolyásolná. Az apa nem a gyermekkel él, így nem tudja a személyiségfejlődését hátrányosan befolyásolni.

Anya a szép és jó oldalát mutatta, amelytől nem volt megállapítható, hogy a gyermekkel milyen is valójában. Mosolygós, csillogó szemű anyuka képét mutatja, akinél minden tökéletes (hiszen nála van a gyerek). Ha a doki nem ugrasztja be direkt, akkor nem is fog rájönni, hogy milyen a gondolkodása valójában.

Én pedig nem befolyásolhatom a gyermekemet hátrányosan, hiszen nem velem él. 

Mindezt 80.000 forintért.




Összegezve: a doki nemcsak felszínes volt a vizsgálat során, de még a válaszaimat se úgy jegyzetelte le, mint ahogy azt mondtam. A szakértői vizsgálat kiértékelése ugyan megtörtént, de magyarázatot egyáltalán nem fűz hozzá, hogy milyen tünetek miatt jutott ezekre a következtetésekre, amely azért lássuk be, nyolcvanezer forintért igazán elvárható lett volna!

Jó ez az állami munka, de tényleg.

Ugyanis mit állapít meg rólam?
"infantilis megnyilvánulás is tapasztalható volt a vizsgálat során" és
"gyermekkel még nem kialakult teherbíró érzelmi kapcsolat".

Tehát? Ezen következtetésekre miből jött rá? Milyen gondolatsor alapján hozta meg rólam az állításait? Miből jött rá, hogy én milyen vagyok?

Mit is jelent a szó, hogy "infantilis"?

"gyerekes, testalkatilag éretlen, nemileg vagy értelmileg fejlődésében visszamaradt"

Hm. Gyerekes vagyok? Valószínűleg abból indult ki, hogy elsütöttem néhány poént, amin amúgy még ő maga is nevetett (vagy csak imitálta, hogy ne legyek nyugtalan). Gondolhatta ekkor: "Gyermeteg lélek...". Szóval gyermeteg vagyok. Hány meg hány emberre lehet ezt rásütni csak azért, mert jó fej az illető, tréfás és közvetlen, kicsit lazább a nagy átlagnál. Valamiért a Felperes is megkedvelt, nem igaz? Legyek morci és "felnőttes" egész nap?

Igen, értem én... arra gondolnak ilyenkor az emberek, hogy éretlen személyiség vagyok, komolytalan, és arra, hogy 40 évesen nem viselkedik így az ember. Há' ja... Egész biztosan így van. Robin Williams is dög unalom volt, a végén még meg is ölte magát.

Olyannyira vagyok gyermeteg, hogy sebtében eladtam a házam, jelenleg pedig az újat építem. Egyedül, segítség nélkül! Komolyan: egy fikarcnyi, iciri-piciri, pindurnyi segítséget sem kaptam az ég világon senkitől, de még csak annyit sem, hogy valaki elintézzen helyettem valamit... 

Semmit! Mindent egyedül bonyolítok le a mai napig az én gyermeteg lelkemmel. 

Épp ezért, sem testalkatilag, sem nemileg, sem értelmileg nem lehetek "visszamaradt", hiszen akkor nem lennék rá képes, hogy felépítsek egy házat és egymagam intézzem el az ezzel járó papírmunkát. 

Arra pedig már nem is tudok mit mondani, hogy a gyermekemmel nem alakult ki valamiféle "teherbíró érzelmi kapcsolat"om. Mit akar ezzel mondani??

Nézd Doki! Nem tudom feltűnt e már, de a gyerekemet 5 hónapnyi kihagyás után (és nem én akartam ezt, elhiheti) jelenleg hetente egyszer, mindössze két órára láthatom! Ha van gyermeke, akkor tudhatja, hogy milyen sokkal jár az, ha nem engedik a közelébe, mert felsőbb körök így rendelkeztek róla - hozzáteszem: alaptalanul! Na, ez az ami miatt az ember kissé vakargatja a fejét és megpróbálja lenyelni a gombócot. Nagyon nehéz, higgye el! Mégiscsak van egy gyermekem! Szarjam le, hagyjam el? Nyugodjak bele?

Miért is?

És higgye el, Doki! A gyermekemmel igenis kialakult egy szoros, szerető, érzelmi kapcsolat, de csak azért nem látja, mert nem is volt rá kíváncsi. Ha az lenne, akkor érdeklődött volna felőle, amire én órákon át meséltem volna a kapcsolatunkról, és mutattam volna közel ezer fényképet, amit az utóbbi időben készítettem.

Épp ezért és az ilyen "megállapítások" miatt nem tudom komolyan venni a pszichológiai szakvéleményünket, mert egész egyszerűen felszínes, hanyag, és nem arról szól, amely a lényegi kérdéseket érintené. 



Olvasói hozzászólások:

A helyzet az, hogy egyikőtök sem beteg. Mivel a bíróság konkrét kérdéseket tett fel, és a vizsgálat arra vonatkozott, így arra kapott a bíróság feleletet, de alapvetően a személyiségetekről semmit nem mond el!!! Az exednél a Rorschachban a neurotikus oldal emelkedett, nálad a szociopatikus oldal emelkedett. De egyikőtök sem regrediál (visszafejlődik). Szóval amit kéne vizsgálni, de a bíróság nem ezt kérdezte, az a kötődés milyensége. Ez nem derül ki. Úgyhogy ez fából vaskarika. Azért írta csak a 3 éves kort, mert most sem nálad van a gyerek, vagyis szokásból a gyereket védi, hogy abban a környezetben maradjon, ahol elkezdődött a szocializációja. Mivel te nem szoktál hozzá (hiszen az exed nem engedte - ezzel érvelhetsz a beadványodban) a neveléséhez, ezért nincs is gyakorlatod, ezt most miért hányják fel okként. Esélyed sem volt kipróbálni azt, hogy milyen, ha a gyerekkel kelsz és fekszel... Szóval senki nem beteg és senki nem személyiségzavaros. Majd lesz, az exed neurotikus, te pedig (már most is) világelutasító polgár. De ez nem betegség, ez nevelés, fejlődés, tapasztalás következménye. Ez jön le nekem az egészből. A befejezetlen mondatoknál a 14-esnél ugyanazt a feleletet adtátok (család, béke, szeretet). Ez lehetett volna közös cél.... Ja és a Felperesnél erős szexus is van a válasza alapján... Ez senkinek nem tűnt fel?





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése