Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2016

Trabiban az élet

Kép
25-én, két nappal a legutóbbi kapcsolattartás után ismét találkoztunk. Mivel az exemnek a héten fontos elintéznivalói vannak, ezért péntek helyett hétfőn tartottuk meg a huszonkettedik találkozónkat.
Gyakorlatilag ugyanazt a helyet foglaltuk el, mint a legutóbb: a telek végében lévő pavilont. Dórikám nagyon örült a találkozásnak és az újabb játéknak. Amikor a pavilonhoz értünk, már jelezte előre, hogy a szivacsot terítsem ki az asztalra, hogy le tudjon rá ülni. Annyira édes volt, hogy még erre is odafigyelt! :)
Első az uzsonnás csomag kibontása
A helyfoglalás után nekiláttunk az uzsonnának. Túró Rudi és Dörmi süti volt terítéken, ráadásként egy Sport szelettel. Ez utóbbi nagyon ízlett neki, bár csak a felét ette meg, mert aztán rávetette magát a sütire. Azt hiszem valami másra számíthatott, mert ezért a fogásért már nem lelkesedett annyira. Talán az zavarta meg, hogy nem volt benne se krém, se csoki, se szósz, se puding, így a fele után a maradékot átadta nekem.

Ami meglepett, hogy most s…

A 22. héten

Kép
Egy hete várom, hogy eljöjjön ez a nap, s mikor végre eljön, akkor olyan gyorsan telik el, mintha nem is lett volna. A mai napon volt a huszonkettedik találkozásunk a Családsegítőben, és mivel sok mindent csináltunk, ezért a bejegyzésemnek sem tudtam konkrétabb címet adni. Mindegy is, mert nem ez a lényeg.
Huszonkettedik hete járunk ide.
Egyszer az egyik fórumon beszélgettem egy elvált anyukával, aki teljesen kikelt magából, amikor megtudta, hogy huszonkét hete a Családsegítőbe járunk. Nem értette, hogy miért, mert ahogy ő tudja, a Bíróság nem szokta ilyen sokáig húzni az ilyen jellegű találkozásokat, s ha a kapcsolattartó szülővel nincsenek gondok, akkor hamar megítéli az elvitel jogát. 
Lehet ebben valami, mert a Családsegítő vezetője is valami hasonlót mondott, miszerint nem érti miért ítélkezett így a Bíróság, amikor egyáltalán nincs velem semmilyen probléma. Szerinte sokkal zűrösebb családok járnak hozzájuk, ahol tényleg felügyelt kapcsolattartásra van szükség, míg nálam ez indokola…

Nem akarlak látni!

Pár nappal ezelőtt véletlenül összefutottunk az utcán. Késő délután volt, s épp a pékségből jöttem ki, midőn megpillantottam őket a főút túloldalán a CBA irányába haladni.
Úgy vélem, hogy nincs mit szégyellnem ezen, de nem bírtam ki és átmentem hozzájuk a túloldalra. A gyerek már messziről látta jöttömet, de nem ismert fel, akárhogy is integettem neki. Az exem ekkor épp egy öregúrral beszélgetett a járdán, míg a kislányom engem bámult, hogy mégis ki lehet az a fickó, aki feléjük tart nagy karmozdulatokkal kísérve.

Még oda sem értem, amikor a kislányom anyja a szeme sarkából észrevett, majd vágott egy fintort - valami olyasmivel a szája szélén, minthogy "te jó ég, ez már megint itt van".

Hát ja, én vagyok az, a gyermeked apja :) - gondoltam magamban.

Amint odaértem a babakocsi elé, rögvest leguggoltam a kislányom elé és köszöntöttem őt. A pindurkám ekkor elmosolyodott, s láttam a szemeiben, hogy már tudja ki vagyok. 

Kicsit úgy éreztem, hogy a kincsem egyelőre még a Családsegítőhö…