Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus, 2016

Jóindulat

Jóindulat. Általában ez jellemzi az embereket, hiszen a társadalom legjava nem ellenségesen viszonyul a másikhoz, legalábbis itt Európában, a "nyugati" kultúra fellegvárában.
De mi is az a jóindulat? 
Szerintem az, hogy feleslegesen nem baszogatjuk a másikat, ha nem muszáj, és lehetőség szerint a konfliktusmentes kapcsolatra törekszünk. A jóindulat az emberi jóság és szeretet megnyilvánulása, vagy legalábbis a másik fél iránti alapvető tisztelet megjelenése. Úgy vélem, hogy civilizált emberek között még akkor is a jóindulat jeleit kellene megtapasztalnunk, ha amúgy pedig némelyek gyűlölik egymást. 
Jó példa erre a nevelőapám esete, aki páros lábban rúgott ki otthonról gyerekkoromban és tett engem hajléktalanná bizonytalan időre, de én felnőtt fejjel mégsem mentem vissza hozzá, hogy elégtételt vegyek, hanem lenyeltem a sérelmet és kedvesen szóba álltam vele, ha alkalomadtán találkoztunk valahol. Egy másik példa az anyósomé, akit annak ellenére sem vertem pofán, hogy a családjáva…

Bölcsődével

Másnap, azaz 24-én ismét találkoztunk, hogy aláírjuk a szerződést a bölcsődével.
(lásd még az előzményeket: Bölcsőde, Bölcsődében)
Néhány perccel az édesanya előtt értem a bölcsőde bejáratához, így amikor megérkeztek ők is, a kislányom tárt karokkal jelezte felém, hogy vegyem őt ki a babakocsiból. Így is lett. 

Alig ölelhettem magamhoz a lányomat, az anyja máris jelezte felém, hogy le kellene őt raknom, mert "bemegyünk" (azaz ő és a gyerek), mire azt találtam mondani, hogy "velem is be tud menni". 

- Rakd le, hogy szokja - jött a válasz, majd az exem kinyújtott karral intett, hogy adjam oda neki a gyereket. Persze nem adtam, ezért kénytelen volt elfogadni, hogy a kislányunk az édesapja ölelő karjaiban fog belépni a bölcsőde területére. 

Odabent köszöntött minketa bölcsőde vezetője, aki kérte, hogy menjünk be az irodájába. Miután helyet foglaltunk, egy három példányban nyomtatott papírt tett le elénk, hogy átolvasás után aláírhassuk. Mindeközben a kislányom a karomban ül…

Bölcsődében

A beadványom érkeztetése után elindultam hazafelé (lásd: Másodfokon), hogy végre lepihenhessek egy kicsit a 24 órás meló után. Miután az Önkormányzat melletti boltban vettem némi élelmet, látom, hogy az exem a járdán bandukolva a telefonját nyomkodja (mostanában csak ezt teszi). Csupán véletlen egybeesés e találkozás, vagy netán egy isteni akarat?
Nem tudom, de mindenesetre megálltam mellette, hogy érdeklődjek a mára esedékes megbeszélésünk felől. Amikor észrevette a kocsim, kikerekedett szemekkel bámult rám, mert nem értette mit keresek ott. Meg is kérdezte tőlem: - Te mit keresel itt?
- Semmit. Megyek hazafelé. Tudod, itt kell lefordulni felém az első utcánál - mutattam a következő utca irányába. - És te? Merre? - kérdeztem.
- Jövök a bölcsibe - felelte, majd kikerülve a kocsim, átsétált az utca túloldalára. - Ahááá, szóval itt van a bölcsőde - szóltam, de eleresztette a füle mellett.
Még be sem zártam a kocsi ajtaját, amikor a bölcsőde kapuja kinyílt, s ő belépett rajta szóba elegyedve …

Másodfokon

Miután reggel végeztem a munkahelyemen, elindultam a Bíróságra, hogy érkeztessem az utolsó beadványomat. Ebben gyakorlatilag az exem beadványára írt válaszom szerepel, valamint a lakóhelyem (vagyis az elérhetőségem) pontos címe, amit a Bíróság nemrég a Felperesen keresztül próbált megtudni (lásd: A változás szele). 
A beadványom érkeztetésekor szerettem volna betekinteni a peranyagba, de az ügyintéző közölte, hogy azt nem lehet, mert a mappánk felkerült másodfokra. Megkérdeztem, hogy a jelenlegi beadványomat megkapják e még az illetékesek, mire azt a feleletet kaptam, hogy először megkapja a bírónőnk, majd ha ő úgy értékeli, hogy jelentősége van a perben, akkor továbbküldi a másodfokú testületnek (ha jól tudom, másodfokon egy testület dönt).
Csak reménykedhetem benne, hogy így lesz.
Október 26-án tehát másodfokú ítélet várható.


Folytatás: Bölcsődében

Bölcsőde

A napokban elérkeztünk a kislányom bölcsőde korúvá válásának pillanatához. Természetes körülmények között erről a két szülő hoz közös döntést, de mivel nálunk semmi sem működik a természetes folyamatok szerint, ezért ebben is adódtak nézetkülönbségek. És nem miattam.
Mielőtt ismertetem a fejleményeket, visszakanyarodok pár nappal ezelőtti időpontba, amikor is az exemmel már szóba került a gyermekünkkel való kapcsolattartás módosítása (lásd: A változás szele), azaz, hogy a gyermeket szeptembertől csak délutánonként hozná el a Családsegítőbe a délelőtti elfoglaltságai miatt. Akkor megkérdeztem, hogy vajon azért nem jó neki a délelőtt, mert dolgozni fog? Ő először azt mondta, hogy semmi közöm hozzá, majd mikor látta, hogy nem fog tudni palira venni végül beismerte, hogy igen, dolgozni jár majd. A kérdésemre, miszerint akkor ki fog vigyázni a lányunkra csupán annyit felelt, hogy az anyja, vagyis az anyósom. Egy percig sem volt hihető a sztori, de azért adtam neki egy sanszot, hogy tényleg …