Volt egyszer egy Apa

Nehéz nap volt a mai. És nem a huszonötödik kapcsolattartásunkkal, hanem az azt övező dolgokkal kapcsolatban vannak problémáim. Az alapszitu három részből tevődik össze: 1 - Van egy apuka, aki szeretne többet lenni a gyermekével, de nem lehet, mert    a) - az anyuka nem engedi, és    b) - a Bíróság még nem döntött a sorsa felől. 2 - Van egy kisgyermek, aki mindkét szülőjével szeret együtt lenni és mindkét szülőjére ugyanolyan mértékben szüksége van, de    a) - a szülei képtelenek megállapodni, és    b) - a Bíróság még nem döntött a sorsa felől. 3 - Van egy anyuka, akinek minden tökéletes, hiszen nála van a gyermek és nem szenved e téren semmiféle hiányt. Ő az egyetlen győztese a történéseknek. Szóval, ez az alapszitu, amely három személy közül csak egynek felel meg, a másik kettőnek nem.  Igen, az apuka én vagyok, a kisgyermek pedig a kislányom. Szeretnék vele minél több időt együtt tölteni, de az anyuk...

Kicsit visszaugrom az időben: néhány hete történt, hogy anyósommal végre sikerült leülnöm beszélgetni. Nem fűztem hozzá nagy reményeket, de végül egy egész kellemes beszélgetésben volt részünk még annak ellenére is, hogy a lényegi kérdésekről alig esett szó. Március 21-én délelőtt váratlan látogatást tettem náluk, hogy kiharcoljak egy találkozást a régóta forszírozott megbeszélések végett. Rengeteg a félremagyarázás és a titkolózás körülöttünk, amiről úgy véltem, hogy jobb mielőbb tisztázni, hátha menthető még pár dolog a kapcsolatunkban. És b ár nem úgy telt a diskurzus, mint ahogyan azt elvártam volna, de végül ez is megtette, hiszen elmondhattam neki pár dolgot, amely már régóta szorongatott belülről (és amelyről - szerintem - fogalma sem volt). A délelőtti látogatásomkor a szokásukhoz híven ismét le akartak rázni, de felhívtam rá a figyelmüket, hogy csak is a megbeszélések árán tudunk előrelépni, s nem azzal, ha elzárkóznak előlem. Számtalan ígéretet kaptam már tőlük, amel...