Hétköznapi történetek

Immáron hetek óta a koronavírus-járványról szóló hírek töltik ki a média minden szegletét, s közben elfelejtkezünk róla, hogy vannak emberek/csoportok, akik egész más veszéllyel néznek szembe nap mint nap. Esetünkben mondjuk azon apák, akiket valamilyen módon és oknál fogva korlátoznak a gyermekükkel való kapcsolattartásban. Csak azért, mert férfi, mert apa, s mert a nő egy szent és sérthetetlen, mindenek felett álló lény. Alább egy apa segítségkérő levelét és egy arra adott választ tárok az olvasó elé: 

"Sziasztok, az alábbi történetet szeretném megosztani és tanácsot kérni:

Még házasságban élek, de szeretnék elköltözni és elválni. Kivettem egy albérletet, de nem merek odaköltözni, mert a feleségem azzal fenyeget, hogyha kilépek akkor soha többet nem enged vissza, kicseréli a zárat, kizár, stb. Ez a kisebbik baj, de ehhez az is hozzátartozik, hogy akkor a fiamat sem láthatom, ezt kifejezetten kijelentette.

Egyeztetésre nem hajlandó és mivel az élőszóban ne msikerült, próbáltam emailben is kérni (eddig 9x), de nem is válaszol. Úgy általában nem szól hozzám, kzárólag akkor ha jön egy csekk, amit ki kéne fizetni. Családvédelem és ügyvéd tanácsára kitartok itt, egészen addig amíg nem születik valamilyen írásos megállapodás.

A fentiek miatt ezért úgy döntöttem, hogy új élet ide vagy oda, de akkor itt maradok a házban - amúgy is most otthon kell maradni - egészen addig, amíg nem sikerül megállapodást aláírni. A fiammal persze jókat játszunk és a "háziőrizettel" kiegészített kijárási korlátozásba eddig azért belefért, hogy mindennap elmentünk egyet bringázni. Először csak beszólogatott, hogy a 2 óra biciklizés túl sok, maximum 1 órára mehetek el vele, majd ma már ez is meg lett tiltva.

Feleségem szinte mindennap megfenyeget valamivel, amelyeket itt nem is részleteznék, mert érezhetően elértük színvonalban a legalját, bár van, hogy csak egyszerűen üvölt velem, hogy gyűlöl és tűnjek el. Igen, mindezt a gyerek előtt.

Fentiek miatt gyakorlatilag a lakáskulccsal és slusszkulccsal a zsebemben alszom már 3 hete. Illetve aludtam, amíg egy óvatlan pillanatban a lakáskulcs el nem tűnt. Majd tegnap a kapunyitó távirányítója is eltűnt.

Éjszakára bezárja az ajtót és eldugja az ő kulcsát, tehát éjszaka nem tudnék kijutni, ha akarnék.

Eléggé nagy az ellentmondás: nappal ki akar zárni, éjszakára pedig be.

Valaki lát ebben logikát?

Szerintetek hogy lehet egy ilyen helyzetet kezelni, amikor még nem történt válás, nincs semmilyen írásos megállapodás, csak egy beadott válókereset van, amelynek csak nagyon soká lesz eredménye?"

Az egyik válasz a sok közül:

"Elképesztő a te történeted is. Az én ismerősöm ezeken már mind átment. Pont így kezdte a nő. Provokálás, fenyegetőzés. Verbális és fizikai erőszak. Stb. A nő mindent megtehetett. A nő ügyvédjének a felesége bírónő ugyan azon a bíróságon. Az asszony elmondta neki, hogy lefizette őket. És a bíróságon totálisan kicsinálták, mondva csinált vádakkal. Minden jogától megfosztották. Természetesen a gyerektől is.Most a vagyonából forgatják ki. Bár mit mond bizonyít, mindent figyelmen kívül hagy a bíróság. 4-esetben jelentett elfogultságot a bíróság ellen. NEM engedik ki az ügyet független bíróságra, mert ott már nincs ráhatásuk. Rejtett összefonódás van, joggal való visszaélés. Az ügyvédek csak lehúzták anyagilag, még tanácsot sem adtak neki. Az apa elmenekült és még így is ö húzta a rövidebbet. A nő ezt az időt arra fordította, hogy a gyereket az apa ellen és annak családja ellen fordítsa. És semmit nem tehet ellenük. Élve kivéreztetik"

Amikor valaki a bíróságok függetlenségéről és sérthetetlenségéről papol, akkor jusson eszébe ez a kis sztori, s próbálja meg átértékelni az eddigi elképzeléseit, hogy a bíróságok megérdemlik e az értük való kiállást. És ez még csupán egy csepp volt a tengerben...