Volt egyszer egy Apa

Nehéz téma következik: pszichopata vagyok? Az exem és családja szerint igen, bár én épp fordítva érzem ugyanígy velük kapcsolatban. Milyen egy pszichopata ember? Nem vagyok pszichológus, de azért az alábbiakban belemerülök egy kicsit a témába. Tehát a lényeg: az exem szerint elmebeteg vagyok, amolyan pszichopata, akitől rettegniük kell, s akitől a gyermekemet jobb eltiltani. Vajon miért gondolja így? Mit is mondott nemrég a Rendőrség embereinek? " Nem vagyok hajlandó őt beengedni, mert félek tőle. Nagyon agresszív, nagyon indulatos és nem először fordult elő, hogy idejön és megfélemlít bennünket, nem vagyok hajlandó felengedni a lakásomba ". (lásd: Rendőri védelem ) Vajon miért gondolja így? Nekem az alábbiak jutnak az eszembe: Egyszer elmondtam neki, örülhet, hogy én nem rúgom rá az ajtót és viszem el a gyereket, mint ahogyan azt teszik mások. Állítólag sorozatosan feltöröm az emailet, Facebook-profilt regisztrálok neki. Felmásztam a házuk tetejére és rongyot ...

Válaszom a Felperes 2015. november 12-ei beadványára: Tisztelt Bíróság! Alperes, X. Y. az alábbi nyilatkozatot terjesztem elő: A Felperes beadványával kapcsolatban azt a megállapítást szeretném tenni, hogy a Felperes a gyermek elhelyezési per tárgyát képező tényeket figyelmen kívül hagyja, valamint az apai jogaim gyakorlását újabb és újabb történetek felsorakoztatásával és az azokból szőtt rágalmakkal gátolja. Mindezt egy olyan pszichológiai személyiségkép elemzésének a próbálkozásával teszi, amelyhez szakképesítése nincs és szakmailag sem korrekt. Véleményem szerint a nyomtatott kiadású beadványt a Felperes édesanyja készítette, aki ugyan tanult régebben pszichológiát, de abból sosem diplomázott le, így nem nevezhető e tudomány szakértőjének. A beadványban számos helyen az ő megfogalmazása és szavajárása érződik, és világosan különválasztható tőlük a Felperes által fogalmazott bekezdések a stílusbéli és tartalombéli különbségek által. A Felperes hétköznapi cselekmény...

Az 5. rész folytatása Felperes:  Neki sem volt jó példája, az édesapjával soha nem volt jó kapcsolata, nevelőapjával ellenségek voltak. Válaszom:  Van ilyen. Édesapámmal valóban sokat vitatkozunk, de ő ezt nevelő szándékkal teszi (a szülők már csak ilyenek), míg én makacsságból (a gyerekek már csak ilyenek). És Édesapámmal ezek ellenére jó a kapcsolatom. Napi szinten beszélünk és rengeteg mindenben segít. A nevelőapámmal valóban rossz volt a viszonyom, de azt hiszem mindez érthető. Nekem ő egy idegen volt, semmi több. Vajon a kislányom hogyan fog viszonyulni a mostohájához? Nemkülönben pedig épp a Felperes az, aki nem hajlandó az édesapjával kommunikálni, mert az apja egész véletlenül szóba áll velem és meghallgatja az érveimet. Azért tagadja meg az apját, mert az beszél velem? Felperes:  A fiát sem nevelte, elhanyagolta, nem fizetett utána gyermektartást sokáig. Körülbelül 2 éve vette fel a fiával ismét a kapcsolatot, előtte ne foglalkozott vele. Most többs...

A 4. rész folytatása Felperes:  Miért féltem tőle a lányomat és ragaszkodom, hogy ne vigye el 5 éves kora alatt?  Mert néhány éve véletlenül láttam egy beszélgetést, ami a laptopján volt lementve. Tizenéves tini lányokkal eseteit, lánynak adva ki magát, kifejezetten intim, szexuális tartalmú beszélgetés volt. Tudtam előtte is, hogy sokat beszélget álnevek alatt, de nem tudtam kikkel, miről, mert ezt nem árulta el. Miután szembesültem az esettel, kérdőre vontam, összevesztünk, kimagyarázta magát. Nem csak én láttam, hogy fiatal lányokkal beszélget. Ezt az akkori iwiw-en is eljátszotta. Válaszom:  Álnevek. Igen. Mivel sokat fórumozok Facebookon, ezért regisztráltam pár fiókot, hogy ne a személyemmel azonosítsák a hozzászólásaimat. Ki tudja ki figyel meg kit, jobb a biztonság.  A "tizenéves tini lányok" jól hangzik, főleg egy bírósági perben, ahol egy kislány gyerekelhelyezési pere zajlik épp, de azért sem életszerű a vád, mert miért tettem volna ezt a Felper...