Volt egyszer egy Apa

Az ötvenegyedik kapcsolattartásunk ismét felemásra sikeredett: egyrészt ez is tartogatott pár új dolgot a számunkra, másrészt pedig ismét csak azt bizonyította - immáron véglegesen-, hogy kinőttük a Családsegítő kínálta lehetőségeket. A mai nap eseményeit most sem szeretném részletekbe menően ismertetni, ezért csak a főbb mozzanatokról teszek említést. A kapcsolattartásunk elején látható volt a kislányomon, hogy ugyan nagyon örül a találkozásunknak, de már nagyon unja az olvasóterem közegét. Igaza van: a Családsegítőben csak elverjük az időt, de tartalmas, oktató jellegű programokra már semmiféle lehetőségünk nincs. Dóri először az asztalra kitett elemózsiás dobozt vette szemügyre, s miután megtalálta benne a Kinder-tojást, azt egy hangos örömujjongás kíséretében gyorsan kicsomagolta. És nem a csokoládé, hanem a tojásban lévő meglepetés miatt - amit miután kibontott, már nagy ívben le is tojt. Igen: nem érdekli a benne lévő játék, mert - véleményem szerint - butaságnak tar...

A A... Hanula Zsolt cikkét " Emlékszik az első születésnapjára? Fogadjunk, hogy nem! Sőt, valószínűleg egyetlen árva, homályos emléke sincsen a 3-4 éves kora előtti időszakból. Nyugi, mind így vagyunk ezzel. Tiszta szerencse, hogy azokra a dolgokra viszont emlékszünk, amiket akkoriban tanultunk - például a beszédre. A jelenséget gyerekkori amnézia néven ismeri a tudomány, és a működésére máig nincs általánosan elfogadott és bizonyított magyarázat. A gyerekkori amnézia elég furán működik, a 3-4 éves kor előtti emlékekre hat, amelyek 7-8 éves kor körül fakulnak el, majd tűnnek el véglegesen. Vagyis egy 3 éves gyerek természetesen emlékszik arra, mi történt vele előző nap, egy hatéves is arra, ha valami nagyon emlékezetes történt az élete első három évében, de egy tízéves számára ezek az emlékek már eltűnnek, és felnőtt korunkban sem tudunk visszaemlékezni rájuk. Freud annak idején szexuális alapú elfojtással magyarázta a jelenséget (igaz, ő nagyjából mindent ezzel magya...

Február 10-én este írtam egy SMS-t az exemnek, hogy muszáj beszélnünk a kapcsolattartásról, merthogy ami jelenleg fennáll, az már nem jó a gyereknek, aki ugyan szeret velem játszani, de már szörnyen unja a Családsegítőt. Választ nem kaptam rá, viszont amikor később megkérdeztem, hogy találkozhatok-e a gyerekkel szombaton, azt írta, hogy délben a könyvtárból jövet hazakísérhetem őket. A megadott időpontban ott is voltam, s épp akkor álltam meg a könyvtár bejáratánál, amikor a kislányom és az anyja kiléptek rajta. Az exem észrevett azonnal, míg a kislányom nem. Dóri nagy hévvel rohant ki az ajtón (amely a könyvtár belső udvarára nézett), majd körbe szaladt  a pázsiton. Még akkor sem vett észre, amikor elvileg a látóterébe értem, hanem felpattanva a színpadra, körbeszaladta azt is.  - Kislányom! - szólítottam meg, amit ő nem hallott. - Kislányom! - mondtam ismét. Dóri megállt, s felkapva a fejét körbenézett. Pár másodpercig fülelt, hátha ismét meghallja az ismerős ...

Az ötvenedik kapcsolattartásunkról sajnos nem írtam időben, így utólag már nem tudok beszámolni róla. Viszont pár kép erejéig mégis látható, hogy együtt voltunk :)

A február másodikai kapcsolattartásunk alig különbözött az ezt megelőzőektől, ezért messzemenő részletekbe most nem is bocsátkoznék vele. Pár dolgot azért mégis kiemelnék... Az építőkockákkal játszottunk, amikor Dóri az egyik pillanatban fogta az egészet és a földhöz vágta, amitől azt hittem, hogy összetört pár elem. Szerencsére nem tört el semmi, de Dórira ráijesztettem, hogy bizony ez eltörött, és hát mit fognak hozzá szólni a nénik? Látszólag megijedt a számonkéréstől, majd csendben meghúzta magát a kanapén. Valami olyasmi járhatott a fejében, hogy hát ki fogja őt kimosni ebből a slamasztikából? Arra számítottam, hogy kicsit átérzi a tombolásának súlyát, s elgondolkodik rajta, hogy legközelebb földhöz vágjon e valamit. Sajnos nem így lett, ugyanis amikor nem engedtem meg neki, hogy a telefonommal babráljon, ő nevetve de dühösen felmászott a kanapéra, majd az útjába eső első tárgyat a kanapén állva lehajította a földre. Ez a tárgy pedig történetesen a 320ezer forintos fényképező...