Volt egyszer egy Apa

Vádolnak. Ennyit tudnak. kigondolnak valamit, majd megvádolnak vele. És tök mindegy, hogy a vád megállja e a helyét, vagy hogy van e benne logika és realitás, ők mégis az erre való hivatkozással próbálnak meg ellehetetleníteni a gyermekemmel való kapcsolattartásomban. Nem tudok rá mit mondani, minthogy paranoiában szenved. Lássuk mit ír erről a lelki-szellemi betegségről a szakirodalom: " A paranoia vagy üldözési mánia túlzó és irracionális szorongás vagy félelem, ami gyakran az üldözöttség érzésében nyilvánul meg " Tökéletesen fedi az ex viselkedését e leírás. De ő maga árulkodik erről, amikor a rendőröknek mondja: " Nem vagyok hajlandó őt beengedni, mert félek tőle. Nagyon agresszív, nagyon indulatos és nem először fordult elő, hogy idejön és megfélemlít bennünket, nem vagyok hajlandó felengedni a lakásomba. Bírói végzés még nincs ". (lásd:  Rendőri védelem ) Valóban agresszív vagyok és megfélemlítem őket? Emil Kraepelin német pszichiáter olya...

Befejezetlen mondat teszt Instrukció: Kérem, hogy fejezze be a megkezdett mondatot! (A megkezdett mondat után adott válaszok dőlt betűvel kerülnek rögzítésre.) 1. Ha valamit az ember el akar érni, legjobb, ha mindent megtesz, hogy elérje . 2. Gyermekkoromban sokat játszottam . 3. A boldogság rajtunk múlik . 4. Hogy valami helyes vagy helytelen, erkölcs határozza meg . 5. Az emberek között a következő típusok vannak: pesszimista, optimista stb . ó. Én az élettel normálisan élek . 7. A szex   egyik kedvenc elfoglaltságom .   (Nocsak! Én is szeretem, nem arról van szó, hogy nem, de azért "kedvenc elfoglaltságom"-ként már nem mondanám (holott én vagyok a gyerekmegrontó pedofil, ugye). Mit árul el a Felperesről ez a kijelentés, ha nem valami rejtett hajlamot? "Fűvel-fával"? Magam az olvasást jelölöm meg az egyik kedvenc elfoglaltságomnak, míg a másiknak a kertészkedést vagy a tudományos munkát Budapest építészetének terén. Ő nem, ő a szexet neve...

17-én találkoztunk ismét Dórival. E napon olyan kalandban volt része, amelyet eddig nem élhetett át még senkivel.  Érkezésemkor, miután a bejárati ajtónál megnyomtam a csengőt, az emeleti ablakon át rögtön felcsendül Dóri kiáltása: - Apaaaa! Megjött Apaaaa! Már várt rám, Édes Kincsem! Nagyon jól tudta, hogy jövök érte (ami egyenlő egy kalandos nappal), így amikor az anyja lehozta őt az ajtóba, Dóri azon nyomban felcsimpaszkodott az ölembe, majd kijelentette: - Most átölelem Apát! - azzal gyengéden átölelte a nyakamat, majd adott egy puszit. Még sosem csinált ilyet, és eddig mindig nekem kellett pusziért könyörögnöm neki, most pedig önszántából tette mindezt. Szuper! Ezekszerint valamit mégiscsak jól csinálok, ha a gyermekem ennyire jól érzi magát velem. Előző nap még nem tudtam hová menjünk, de végül estére rátaláltam egy játszóházra Solymáron, ahová a mai nap el is látogattunk. Viszonylag könnyen megtaláltuk, mert a főút mentén végig ki volt táblázva az irány....

Az exem tartozott nekem két óra kapcsolattartással még a családsegítős korszakból, amelynek pótlására végül 13-án kerítettünk sort. Az elvitel joga nagyon klassz dolog, csak ne kellene folyton az órámat nézni... Mivel a két óra tényleg csak arra elég, hogy járjunk egyet a környéken, ezért a kis szöszkémet ma elvittem fagyizni. Dóri hihetetlenül örült neki, és nem győzte mondogatni, hogy Anyával is ebbe a cukrászdába járnak falatozni. Korábban az anyjának ugyanezt mondta rólam, vagyishogy "Apával itt ettük süteményt", de amikor rákérdeztem tőle, hogy emlékszik-e rá, hogy már jártunk itt korábban mi is, arra azt felelte, hogy nem. Sajnos nem emlékezett rá, de annyi baj legyen. Nem ez a legfontosabb emlékünk... Bár csak egy fagyira ugrottunk be, végül háromféle sütemény is az asztalra került, ugyanis a pult előtt járva Dóri sorban mutogatta az ujjaival, h ogy mi az, amiből kér, én meg szerető apaként nagyrészt eleget is tettem a kívánságainak.  Répatorta, madaras ...

A hatvanhetedik alkalommal Budapestre látogattunk el, és bár az időnk szűkössége miatt szinte végigrohantunk a városon, azért sikerült maradandó élményeket szereznem a kislányomnak. Már hónapok óta tervezgettem a kis budapesti kiruccanásunkat, de csak most sikerült tető alá hozni mindezt, köszönhető a Bíróság kedvező ítéletének (lásd: Születésnapi ajándék 2. ). Mivel a két héttel ezelőtti kapcsolattartás elmaradt, ezért megpróbáltam elérni Anyánál, hogy a két időt tegyük egybe (és akkor 3+2 óránk lehetett volna a kirándulásra), amit viszont ő bármiféle indoklás nélkül lesöpört az asztalról. Kérdeztem tőle, hogy miért, de még csak válaszra se méltatott, illetve tulajdonképpen annyit mondott csak, hogy majd egyszer megtartjuk a pótlást, nem tudja mikor, de semmiképp sem lehet egyben a kettő. Jó, mi? Nem tudom miért csinálja ezt, de valószínűleg még mindig arról van szó, hogy mereven ragaszkodik a bírósági végzéshez, ami a három órás kapcsolattartást írja elő. Mereven, mint egy feliz...