Volt egyszer egy Apa

Dórival nemrég ismét együtt voltunk, s ha jól számolom, akkor a 153. alkalommal - ez pedig nem is olyan sok, ha az elmúlt öt évet veszem alapul.  A november első hétvégéjét nagyrészt otthon töltöttük, mert esős idő zúdult ránk egész álló nap és nem volt kedvem kimozdulni otthonról. Van ilyen. Egyedül a szentendrei Vizes 8-asba mentünk át a szombati napon, ahol reggel 9-től délután 2-ig áztattuk magunkat a meleg vízben. Dórinak nagyon tetszett a pancsolás és haza sem akart jönni, s magam is csak hazaértünkkor gondoltam úgy, hogy igazából magam is maradtam volna még egy kicsit.  A pár órás áztatás kimerített minket, ezért hazaérve Dóri leheveredett a tévé elé, én pedig a már megérett házi savanyúkáposztából kezdtem el székelykáposztát főzni. Ez az a káposzta, amit nemrég gyalultunk le Dórival legutóbb. Mindössze 30 nap kellett az éréséhez, hogy aztán a világ legfinomabb káposztája legyen.  Dórinak annyira ízlett, hogy amíg a lábast kavargatva főztem az ...

A múltkor ott fejeztem be a mondandómat, hogy Anya bemutatta az új pasiját (lásd: Nagypapánál ). Erre akkor került sor, amikor a kapcsolattartásról hazavíve Dórit, tök véletlenül összefutottunk az épp akkor hazaérkező anyjával, akit az aktuális pasija furikázott haza.  Dóri elszólalásaiból, valamint Anya utóbbi időkben tapasztalt viselkedéséből már sejteni lehetett, hogy új pasi van a háznál, de hogy őszinte legyek, egy csöppet sem érdekelt a dolog. Magam nem is akartam vele lepacsizni, de mivel Anya úgy látta jónak, hát bemutatkoztunk egymásnak. Anya viselkedéséből ítélve az jött le, hogy maga is csak amolyan muszály-bemutatásnak tartja az egészet, ami a zavartsága okán inkább volt kínos, mint illendő aktus.  A srác nagyjából velem eg ykorú lehet (de idősebbnek látszik), emellett első ránézésre jófejnek tűnt, bár ahogy Anyát ismerem, nem kelthették nála jóhírem (mert ugyebár felgyújtottam a kéményüket , üldözöm őt, erőszakos vagyok, stb, stb... amit már leírtam koráb...

Október 18-án Dórival vidékre utaztunk, hogy meglátogassuk a Nagypapát Veleméren.  Szerencsénkre gyönyörű, Napsütötte időnk volt a hétvégén, így olyan volt az egész kapcsolattartásunk, mint egy harmadik nyaralás. Dórinak egyetlen dolog nem tetszett csak, hogy rengeteget kellett autóznia. A távolság csupán 300 kilométer volt, de mivel nem akartam autópályára fizetni, ezért - a Balaton érintésével - majd' öt órányit tartott az utazás.  PÉNTEK Délután 6-kor indultunk el otthonról és este 11 előtt érkeztünk meg Velemérre. Út közben megálltunk egyszer a Balatonnál, viszont mindvégig komoly eszmecseréket folytattunk az életről. A hosszadalmas út alatt kiváló alkalom nyílt a beszélgetésre, úgyhogy Dórival végre - kötöttségektől mentesen - diskuráltunk mindenféle komoly dologról, ami az eszünkbe jutott. Az e hétvégi kapcsolattartásunknak tulajdonképpen a beszélgetés volt a lényege, ezért nem is nagyon törtem magam rajta, hogy fényképeket készítsek. Témák szerint: szób...

Nem, most nem a legendás és méltán népszerű filmről van szó, hanem csupán arról, hogy  Dórival  a legutóbbi kapcsolattartáson rengeteget elmélkedtünk a jóságról, a rosszaságról és a csúnya dolgokról, amely dolgok az emberekben lakoznak.  Nem kell nagy dolgokra gondolni ezzel kapcsolatban: arról van szó, hogy megkérdeztem Dóritól, hogyan tudnék jobb apa lenni a számára, mint most - hogy mit szeretne, milyen legyek vele -, amelyre azt a feleletet adta, hogy ő úgy szeret engem ahogy vagyok és nem akarja, hogy másmilyen legyek. Ezután megkérdezte tőlem, hogy miért kérdezek tőle ilyeneket, mire elárultam neki, hogy néha úgy érzem, hogy nem úgy viseltetek iránta, ahogyan ő azt szeretné, mert némely esetben talán túl szigorú vagyok vele vagy esetleg figyelmetlen.  Dórinak nagyon tetszett ez a fajta kitárulkozás, így ő is őszintén beszélt az érzéseiről. Mivel a beszélgetésünket nem vettem fel diktafonnal, ezért nem is tudom felidézni a köztünk zajló párbeszédet, ped...