Volt egyszer egy Apa

Dórival 20-án ismét összejöttünk egy hétvégi randira, amely nemcsak új kapcsolattartási formát nyitott meg számára, hanem egyúttal az első erőpróbát is jelentette. PÉNTEK Miután érte mentem pénteken, első utunk az áruházba vezetett, ahol a pénzkiadó automatánál feltölthettem a telefonkártyáját. Dórival erre már régóta készülődünk, hiszen már legutóbb is lényeges pontja volt a kapcsolatunkban, hogy legyen egy saját telefonja.  Ezen néhány fontos telefonszámot állítottam be: a szüleiét, a segélyszámokat, valamint a nagyszülőkét és nagynéniét is. Minden telefonszámhoz egy-egy képet csatoltam, hogy Dóri könnyedén értelmezni tudja, hogy kit kell hívnia, ha úgy adódik alkalom.  Ezen az estén végül azzal telt a programja, hogy a telefonját próbálgatta és örülgetett neki :) Azt hiszem ez sokat jelentett neki, hiszen feljebb emeltem őt a felnőttek közé és elismertem vele az egyenrangúságát. Mint korábban már írtam, Dórit nem csak a lányomként, hanem a legjobb barát...

Sajnos a február végi kapcsolattartásról nem volt időm megemlékezni, ezért egy kéthetes kihagyás után most a március eleji találkozónkról teszek említést néhány mondatban. Dórival februárban fürdeni voltunk a Vizes 8-asban, s kérte, hogy menjünk el most is. Viszont ezen alkalommal egy óvodás barátnőjét, Emíliát is magunkkal vittük, akivel elvileg nincs valami jóban, de szerettem volna őket összebékíteni.  SZOMBAT A barátnője egy évvel idősebb, mint ő, így valamivel komolyabb is, viszont egyfolytában beszél, mond valamit, ami Dórit kissé lefárasztotta. És bizonyos értelemben engem is, bár örültem, hogy tartalmas beszélgetéseket tarthattunk mindhárman, mert mindig volt valami téma. A fürdőzés olyannyira jól sikerült, hogy a tervezett 2 óra helyett mintegy 5 órát áztattuk magunkat a medencében. A két gyerek elvolt egymással, én pedig hol az egyiket, hol a másikat dobáltam magam elé a vízbe. De tartottunk egy víz alatti búvárkodást is, hogy ki bír minél tovább lent m...