Jó, hogy itt voltál, Apa!
Az elsőfokú ítélet után sokáig nem tértem magamhoz. Dühös és kétségbeesett voltam, ami érthető, ha az ember (a szülő) jogait csorbítják, ráadásul teljesen értelmetlenül. Másnap semmihez nem volt kedvem, és kora délután inkább elmentem sétálni, csakhogy ne kelljen otthon depizni. Mivel az exemnek ígértem a kertből borsmentát, ezért szedtem belőle pár tővel, amit délután 1-re felvittem hozzájuk. A borsmentát már lebeszéltem vele, de azt, hogy mikor viszem el még nem. A biztonság kedvéért azért odaszóltam neki telefonon, hogy megyek, tehát nem állítottam be váratlanul. Ő és a gyerek épp a bölcsődéből értek haza, mire magam is a ház elé értem. Dóri a kerékpárjuk gyerekülésében ült, és amikor megpillantott, először föl sem fogta, hogy az apját látja. A kezében egy szívószálas üdítőt szorongatott, s közben kérdőn tekintett rám, hogy mit keresek ott. - Szia Kincsem! - köszöntöttem őt, Dóri pedig mosolyogva nyugtázta, hogy nagyon örül a találkozásnak. - Hoztam neked szívószál...