Ötvenötödik

A múltkori kis balhénk ellenére most semmiféle szóváltás nem volt, olyannyira, hogy még csak nem is köszöntünk egymásnak. Március 13-án volt az ötvenötödik kapcsolattartásunk. Aznap csak az udvaron tudtak nekünk helyet szorítani, mert egész nap foglalt volt az olvasószoba. Még szerencse, hogy sütött a Nap, különben nem tudom hol tudtunk volna játszani, ha mondjuk esik az eső vagy fúj a szél. Persze azért azt hozzáteszem, hogy hiába sütött a Nap, mivel délután három órakor már leszállóágban volt e fényes csillagunk íve, amely miatt már inkább volt hűvös, mint meleg. (Mivel a kislányom bölcsődébe jár, ezért csak délután tudunk találkozni, méghozzá háromtól ötig, amikor is már meglehetősen nap végi a hangulat) Dóri az érkezésekor furcsálta, hogy miért nem megyünk be az olvasóterembe, s hiába mondtuk neki az anyjával, hogy az most foglalt, ennek ellenére többször is megkérdezte, hogy miért, és többször az értésemre adta, hogy ő most oda akar menni játszani. Sajnos nem leh...