Volt egyszer egy Apa

Dórival egy hónapnyi szünet után találkoztunk ismét, mert óvatosságból kimaradt egy kapcsolattartás a vírus-mizéria miatt. Ugyanis, a találkozónk előtti napon nem éreztem magam valami jól, ami miatt óvatosságból inkább elcsúsztattuk a találkozót - viszont ezt a soronkövetkező időponthoz hozzácsapva, most két kapcsolattartást tartottunk egyben, ami hat nap önfeledt szórakozást ígért.  Dórival tehát egy hónap múltán találkoztunk ismét, hat napra. Úgy terveztem, hogy ezen alkalom kitűnő lehetőséget teremtett ahhoz, hogy leutazzunk Velemérre a családi telekre, de sajnos nem mehettünk, mert Édesapám óvatosságból - a vírusra való hivatkozással - visszakozott. Megvitattuk a dolgot, amivel részben egyetértettem. Dóri és én valószínűleg már március elején átestünk valamin (talán a víruson), ami nálam enyhe hőemelkedéssel járt, Dóri pedig gyengélkedett egy kicsit, de aztán semmi több nem történt - illetve annyi, hogy az oviból sokan betegek lettek, s hamarosan be is zárták a kaput, ami azóta...

Immáron hetek óta a koronavírus-járványról szóló hírek töltik ki a média minden szegletét, s közben elfelejtkezünk róla, hogy vannak emberek/csoportok, akik egész más veszéllyel néznek szembe nap mint nap. Esetünkben mondjuk azon apák, akiket valamilyen módon és oknál fogva korlátoznak a gyermekükkel való kapcsolattartásban. Csak azért, mert férfi, mert apa, s mert a nő egy szent és sérthetetlen, mindenek felett álló lény. Alább egy apa segítségkérő levelét és egy arra adott választ tárok az olvasó elé:  " Sziasztok, a z alábbi történetet szeretném megosztani és tanácsot kérni: Még házasságban élek, de szeretnék elköltözni és elválni. Kivettem egy albérletet, de nem merek odaköltözni, mert a feleségem azzal fenyeget, hogyha kilépek akkor soha többet nem enged vissza, kicseréli a zárat, kizár, stb. Ez a kisebbik baj, de ehhez az is hozzátartozik, hogy akkor a fiamat sem láthatom, ezt kifejezetten kijelentette. Egyeztetésre nem hajlandó és mivel az élőszóban ne msikerült, próbáltam ...