Kétkeréken
Fura volt ez a két nap. Dóri mintha megkergült volna, ugyanis nem igen akaródzott nekem szót fogadnia... Péntek Péntek délután mentem Dóriért. Rögvest utána elmentünk az áruházba vásárolni, de mivel május elseje volt, ezért azt zárva találtuk. Valahogy megfeledkeztem róla. Viszont nem estünk kétségbe, mert szerencsére több hónapnyi kajatartalékom van otthon, így könnyűszerrel összedobhattam egy carbonárás cuccot - "rugós tészta" helyett - rizzsel. Dóri kérte a rizst, ezért most azzal kapta. Vacsora után Dóri valamiért nem akaródzott nyugton maradni, s mindenképp menni akart valamerre. Annyi kikötése volt csupán, hogy ezt este tegyük, mert szeretne a sötétben zseblámpázni. Múltkor megígértem neki, hogy legközelebb elmehetünk valamerre sétálni, ezért most kénytelen voltam eleget tenni a kérésének. Kezébe adva a zseblámpát, felkerekedtünk az esti sétának. De merre is menjünk? Dóri végül felvetette, hogy menjünk be a temetőbe, ezért az utca alján átvágtunk a patakon, majd rátért...