Nyolcvannyolcadik

A nyolcvannyolcadik kapcsolattartásunkra október 28-án kerítettünk sort. Sajnos a laptopom bemondta az unalmast, így a történtekről csak most tudok megemlékezni. 

Aznap nálam töltöttük az időnket, mert egész nap fújt a szél és esett az eső, így nem mehettünk el kirándulni. Mondjuk Dórit ez cseppet sem zavarta, ráadásul még az is eszébe jutott, hogy esetleg kimehetnénk az udvarra homokozni. 

Az ablakon figyeli, ahogy a szél fújja a leveleket és töri az ágakat

A homokozóról le kellett beszélnem, amit őszintén sajnált. Viszont így előkerülhettek azok a játékai, amelyekkel a családsegítős korszakában játszott még anno.

A buborékfújóval

Legózás közben

Sajnos a mai nap nem történt semmi érdekes. Elvoltunk, játszottunk. Ahogy észrevettem rajta, szívesebben lett volna odakint az udvaron, de az eső miatt nem mehettünk ki. Ezért is rossz, hogy csupán három órát kaptam a Bíróságtól az általam kért hat óra helyett, mert ez az idő vajmi kevés arra, hogy elmenjünk egy olyan helyre, ahol valamilyen gyerekprogramon vehetünk részt. Számtalan kiállítást vagy rendezvényt kereshetnénk fel, de nem lehet, mert kötve van a kezem.

Sokan javasolják, hogy olvassak mesét a gyereknek, vagy diavetítőzzek és hasonlók, de ez azért nem kivitelezhető, mert a gyerek nem akar olyat csinálni nálam, amit az anyjával már eleve szokott. Nem akarja, hogy olvassak neki, nem akar rajzolni sem, se semmi olyat, amit a hasonló korú gyerekek csinálnak.

Na mindegy, végül is jól érezte magát...





Megjegyzések