Punci

Hirtelen nem is tudom milyen címet adhatnék a bejegyzésemnek. Olyanok jutottak az eszembe, hogy "Amikor anyósom visszatér", vagy az "Anyós visszatér", vagy mondjuk "Tünetek" (utalva utóbbival a pszichopata betegek megnyilvánulási jellemzőire), de egyik sem volt jó, mivel nem világították meg a mondandóm lényegét. Végül nem találva jobbat, azt adtam, amit jelenleg címként láthat az olvasó.

Mint arról korábban már írtam, Anyuci egyszer feldobta a témát, hogy nem kéne a gyerek "puncusát" fogdosnom, mert nem egészséges (most nem találom a bejegyzést, hogy belinkelhessem), ami persze hogy nem az, de hát neki vannak bizonyos megérzései, és beszélni kell róla, mielőtt túl késő lenne minden. 

Magyarán: ő sejteni véli, hogy megrontom a lányomat.

Nem is tudom minek nevezzem másként mindezt, különben nem küldte volna el nekem az alábbi SMS-t pár órával ezelőtt:

Szép, mi?

Lássuk sorjában:

Az SMS alapján elmondható, hogy Anya szerint én állandóan lefürdetem a lányomat, még akkor is, amikor a gyerek nem akarja. Világos, ugye? Ezt nem lehet félreérteni, ez az, amit ír, ott van feketén-fehéren. A gyerek már hónapokkal ezelőtt is mondott ilyet az anyjának, amikor kifejtette neki, hogy fogdosom a punciját. 

Mindez persze egyáltalán nem igaz: Dórit nem szoktam lefürdetni, amikor nálam van. Egyáltalán nem. Ezt az olvasó is tudja, hiszen mindenről beszámolok, ami történik velünk. Persze pontosítanom kell, hiszen írtam olyat korábban, hogy pancsolunk a gyerekkel és le is fürdünk a kádban, de az még nyáron volt, hónapokkal ezelőtt (lassan egy éve), és muszáj volt, hiszen mindketten sárosak (homokosak) voltunk. Tehát megtörtént az eset, de az bizonyos alkalmakkor, és azóta nem. Tehát nem jellemző a kapcsolattartásunkra, hogy lefürdetem őt, és ha a gyerek ezt állítja, akkor hazudik, vagy csak rosszul emlékszik minderre, vagy esetleg álmodta.

Hogy megfogtam a punciját? Nos, ez azért elég nagy túlzás. Én inkább úgy mondanám, hogy a zuhannyal kilögyböltem neki, és max a pisilés után töröltem ki, amikor rájött a pislihetnék. Erről amúgy írtam már egyszer, de sajnos a rengeteg bejegyzés között nem találtam meg, így belinkelni sem tudom. Anyával is beszélgettünk erről, és egy esetnél még el is magyarázta a lépcsőházban, hogy a lányok punciját hogyan kell megfelelően kitörölni. 

Szóval Anya meglehetősen ferdít, mert az üzenetéből az jön le, hogy a gyereket én az akarata ellenére fürdésre kényszerítem, méghozzá állandó jelleggel, miközben a punciját is megfogom. Magyarán felmerül a gyanú, hogy a kislányomat taperolom, élvezetből, akinek úgy vezetem fel az egészet, mintha muszáj lenne lefürdenie. Holott majd' egy éve nem is pancsoltunk sehol, nemhogy fürösztöttem volna. És gondolom mindezt álló fasszal teszem, mert élvezem.

Számomra gyomorforgató ez az egész, és nem csak azért, mert egy hároméves lányról van szó, hanem azért is, mert a saját lányomról. 

Az olvasónak mi jön le ebből az SMS-ből? Netán valami más?

Mellesleg megjegyzem, hogy a kislányom imád pancsolni, és akármilyen idő van, tél vagy nyár, ő folyton arra kér, ha meglát egy pocsolyát vagy egy vödör vizet, hogy hagy pancsolhasson benne. Amikor nyáron nálam volt, akkor is pancsolni akart mindig. Hiába kértem, hogy hagyja magán a bugyit, ő rögtön levette magáról, és már ugrott is bele a homokozóban lévő dagonyázóba. Na meg utána a fürdőkádba, ahol előszeretettel sikálta a csempét. Nem én kényszerítettem rá, hanem ő akarta, a fürdést meg a sikálást is. 

Lehet, hogy párszor én szóltam rá, hogy irány zuhanyozni, mert csupa homok lett a bőre (és a nunija, amit ki kell mosni) és így nem öltöztethetem fel, viszont ő ekkor mindig szíves örömest ugrott a kádba, nem kellett erőszakkal "rábeszélni". Anya pedig mit ír ezzel szemben? Azt, hogy a gyerek mondta nekem, hogy nem akar fürdeni, de én akkor is beraktam őt a kádba.

De lássuk, mit is ír még Anya:

Azt, hogy "piszkálod a puncusát, amit ő nem szeret". Magyarán: fogdosom a lányomat a lába közt. Szintúgy félreérthetetlen az egész, és mindezt a lányom árulja el az anyjának.

Nos, már írtam erről korábban, de nem tudom melyik bejegyzésben. Abban megemlítem, hogy aznap én mentem a gyerekért az oviba, mert Anyának dolga volt, s indulásnál elbeszélgettem a kocsiban Dórival, mivel az anyja ezelőtt egy nappal ugyanígy rám kérdezett SMS-ben, hogy miért mondott ilyet meg olyat a kislányunk. A kocsiban ülve tehát megkérdeztem Dóritól ezt a punci témát, hogy miért mondta Anyának, hogy fogdosom őt, mire a végén kiderült, hogy elmesélte az anyjának az otthoni fürdést, meg azt, hogy az oviban az egyik lány megfogta a punciját a wc-ben, amiből az anyja csupán annyit értett meg, hogy Dóri fürdött az apjánál és meg lett fogva a puncija. Dóri világosan elmondta nekem a kocsiban, hogy az egyik ovis barátnője fogta meg a punciját, amit az anyja félreérthetett, amikor előző nap ugyanezt előadta neki. Csak azt nem értem, hogy ha én világosan megértettem elsőre, amit Dóri mondott, akkor Anyuci miért nem?!

Az igazság az Dóri meséjével szemben, hogy nem én fogdostam meg a punciját, hanem az egyik ovis kislány, valamint csakis akkor nyúltam oda neki egyedül, amikor pisilés után megtöröltem neki. Dóri a pisilés utáni törléskor nem ellenkezett és nem is félt, hanem simán hagyta, pont úgy, ahogy az anyjának is szokta.

Hogy ez a téma miért merült fel megint, nem tudom. Talán Anya faggatja a gyereket állandóan, hogy miket csinálunk kettesben? Ami ugye tökéletesen érthető. Vagy történt otthon valami, amivel kapcsolatban Anya félti a gyerekét, nehogy vele is megtörténhessen (ami mondjuk vele)? 

Megint agyalnak. 

Megint kártyát vetnek, előveszik látnoki képességeiket, beszélgetnek a szellemekkel, álmodoznak, és közben tönkreteszik mások életét. Tönkreteszik az enyémet, tönkreteszik a rokonaikét, és tönkreteszik a lányomét, aki szerencsétlen azt se tudja miről van szó. Dóri csupán annyit hall, hogy az apja nem fogdoshatja a nuniját, meg hogy az apja rossz és vigyázzon vele, ha ilyet meg olyat tesz, vagy akar tenni. Fogalmam sincs, hogy miképp beszél rólam Anyuci és miként állít be Dóri előtt, de az biztos, hogy erős befolyással van rá. Ezt látom Dóri viselkedésén. Például az is egy intő jel, hogy Dóri már másodjára mondja nekem, hogy nem akar velem jönni, holott előtte a nevemet ordibálva rohant bele a karjaimba, mert annyira imád. Szeret engem és szeret velem lenni, míg legutóbb azt is mondta már, hogy azért nem akar jönni, mert nem szeret (lásd: Rómaiak). Érdekes, ugye?

Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy miért történik mindez. Nem tudom, hogy ki az elmebeteg náluk, de valaki biztos, ha képes ilyet kitalálni.

Annyi azért bizonyos, hogy anyósom nagy befolyással van a lányára. Anno sikeresen hangolta ellenem őt, míg végül el is hagyott, és sikeresen tömte tele a fejét azzal is, hogy én gyújtottam fel a kéményüket, amiről világosan kiderült, hogy baleset volt (szép kis sztori, el lehet olvasni ITT). Tök világos, hogy ki kavarja otthon a szart, hogy ki teríti a lapokat, és az is egyértelmű, hogy ez azért lehet sikeres, mert van olyan személy, aki ezt befogadja. Történetesen a gyerekei, akik minden baromságra vevők. 

Anyósomék pár hete ismét felbukkantak itthon, így kézenfekvő, hogy újból beindulhatott az agyalás.

Nem tudom van-e bármi köze ehhez a puncifogdosós témához, de észrevettem, hogy az exem akkor ideges és akkor beszél hülyeségeket, ha anyósom a közelében van, vagy csak beszélt vele telefonon. Az utóbbi időben kezdett elcsendesedni a vihar, mert majd másfél éve az anyósék leléptek vidékre és nem keserítették nap mint nap az életem, míg most megint megy a faszakodás a gyerekkel, bizonyosan azért, mert az ünnepek óta itthon vannak megint. 

Érdekes adaléka a történetnek az is, hogy valamiért apósommal is rossz viszonyt ápolnak, aki külföldön él az új feleségével és a közös gyerekükkel. Állítólag vele sem beszél az exem, sem a két testvére, mert valamiért megharagudtak rá. Azt sem engedik meg neki, hogy az unokájával (a lányommal) találkozzon. Vajon miért? Vajon nála is felmerült a gyanú, hogy piszkálta a gyerekeit? 

Ha erről van szó (amit most nálam is pedzegetnek), akkor határozottan kijelenthetjük, hogy elmebetegek. 

Az igaz, hogy az exem nem azt írta rólam, hogy kéjsóvárogva fogdostam meg a gyereket, hanem inkább mindent csak sejtet, feltételesen ír, vagyis nem mondja ki konkrétan, de amit az SMS-ében megfogalmazott, az egyértelműen mutatja, hogy valami nincs rendben a fejében. És ahogy az anyósom kéménnyel kapcsolatos rágalmait ismerem, meg ahogy az exem hugát is, úgy elmondható, hogy pszichológiai kezelésre kellene járniuk. 

Most tényleg azt feltételezik rólam, hogy rámozdulok a lányomra?!

Egyébként mi adhat okot arra, hogy az exem nem beszél a saját apjával és még a lányomat sem engedik a közelébe?

Emlékszem, amikor a lányom olyanokat mondott nekem az apósomról, hogy nem szereti a nagypapát, mert ő rossz. Még nem is volt három éves, de már ilyeneket mondott. Honnan tudhat róla bármit? Vagy nem is tudja, hanem csak úgy belevésték az agyába?

Képzelem miket véshetnek még bele, amikor a tejről is rossz véleménye van. 

Egyszóval, gusztustalan, ami a háttérben megy, és úgy vélem, hogy ezek az emberek a károsak a lányomra, és nem én vagy az apósom. Megfojtják azt a leányt az ezotériás baromságaikkal, a rögeszméikkel, tévképzeteikkel együtt. Annyira beleélik magukat egy-egy ötletelgetésbe, hogy szinte belevésik az egészet az agyukba, majd a kislányom agyába is, aki végül már nem is akar eljönni hozzám, s még azt is mondja, hogy nem szeret. 

Amit az előző bejegyzésemben nem írtam, de megtörtént, hogy a kocsiban ülve megkérdeztem Dóritól, hogy miért mondta nem akar eljönni hozzám, amire Dóri nem adott magyarázatot. Megkérdeztem azt is, hogy miért mondta, hogy nem szeret, amire Dóri azt felelte, hogy ő nem mondott ilyet. Ezután szembesítettem vele, hogy de igen, azt mondta nem szeret, amire Dóri szégyenkezve az előzőek miatt azt válaszolta, hogy nagyon szeret engem. 

Ez a gyerek már most őrlődik köztem és az anyja közt. 

Anya szerint rossz vagyok, meg rossz a nagyapja, a nagynénje és a dédimamája is, viszont Dóri amikor velem van, akkor mindennek az ellenkezőjéről szerez tapasztalatot. Velem rettentően jókat játszik, és sok kalandban lehet része, míg az anyja által gyűlölt anyai rokonokkal is kellemes kapcsolatot tudott kialakítani. Senkivel nincs egyetlen kellemetlen perce sem, mégis mondja, hogy ki a gonosz és kit nem szeret. 

Vajon, aki képes egy gyerekkel ezt tenni, annak van fogalma a szeretetről? Hogyan mondhatja valaki azt, hogy hisz az ezotériában, amikor annak szöges ellenkezőjét cselekszi? Szeretetről papolnak, de közben gyűlöletre építik az életüket, mert mindenkit kivetnek magukból, aki nem azt gondolja, amit ők?

Képmutatás.

Hosszasan ecsetelhetném mindezt, de felesleges, mert bizonyítani nem tudom, anélkül pedig egyoldalú minden. Éjjel 2 óra van, és alvás helyett forgolódom, mert egy ilyen SMS-t kell megemésztenem.

Min jár az agyuk ezeknek?! Rajtam? Este 22:49-kor beszéli meg a gyerekkel, hogy miket csináltunk nálam? Meglehet nézni, ott az időpont az SMS alján. 22:49. Csak úgy feljött a téma fél 11-kor, ami miatt muszáj volt írnia nekem egy SMS-t?

Minek tartja ébren a gyereket és beszél neki erről? Inkább azt kellene mondania neki, hogy amiket állít, azt csak álmodta, meg azt, hogy ha koszos, sáros, homokos lett a játék közben, akkor nem baj, ha Apa lefürdeti nappal is. De gondolom nem ezt mondta, hanem kitalált valami mást, csakhogy a gyerek tisztában legyen dolgokkal és helyére tudja tenni az apját. Ki kell alakítani benne egy képet az apjáról, mert nehogy már apuci jó fényben tűnjön fel (esetleg jobban), mint ő. 

Mit is ír még?

Hogy ne fürdessem meg a gyereket nálam, mert este úgyis fürdik. Tehát húzzam rá a ruhát a sáros-homokos bőrére, aztán majd előadhatja a bíróságon, hogy Apa koszosan viszi haza a gyereket.

Hagyjuk már ezt, de komolyan... 

A gyerek apja vagyok, és nem Anyuci csicskája. Jogomban áll rendezni a gyerek életét, még ha ez nekik nem is tetszik. Miért ne fürdethetném le őt, ha koszos? Ez vicces nagyon, basszus. Az apja vagyok, nem a szomszéd. Én is nevelhetem őt a saját szemléletmódom szerint, és fogom is, mert kell a fék, az ellensúly, Anya eltorzult felfogásával szemben. Ennek sajnos a gyerek látja kárát, de kétlem, hogy miattam. Az, hogy elmondom a gyereknek az igazat a saját védelmemben, az nem nevezhető sem hazugnak, sem bántásnak, sem szemétkedésnek, hiszen semmit sem mondok a gyereknek az anyjáról, nehogy véletlenül rossz színben tüntessem fel őt, mint amit Anyuci amúgy gondol rólam. Nem akarom, hogy a gyerek őrlődjön kettőnk között, így nem is szidom az anyját, viszont muszáj lesz néhanap másképp előadni a dolgokat, ha azt akarom, hogy Dóri egészséges szellemben nevelkedjen, nem mellesleg pedig azért is, hogy ne utáljon meg engem a hazug híresztelések és feltételezések alapján.  

Az SMS ezzel a mondattal zárul: "Miért kéne nappal fürdenie? Ha nyáron homokozik és utána lemosod róla a sarat, az érthető. De ez már nem az" - írja az exem.

Akkor mégis mi? Mire gondol pontosan?

Amúgy ha a gyerek puncija sáros (vizes homokos), akkor azt hogyan mossam le, ha nem fürdéssel? Mert ahhoz bíz le kell venni a bugyiját és bele kell őt állítanom a kádba, és esetenként akár még ki is kell piszkálnom a homokot onnan az ujjaimmal (nem a hüvely belsejére gondolok). Vagy nem így van? Hogyan szokták a lányok? Az ujjukkal, nem? Nekem nem úgy kellene? Miért is nem? 

Mert férfi vagyok?!

Basszus, meg a gyerek apja! Aki vigyáz rá, aki óvja, aki tanítja, aki szereti, aki becsüli! Azért nem fürdethetem le a lányomat, mert férfi vagyok? Azért kell koszosan hagynom őt, mert elkerülendő a feltételezés, hogy taperolom a lányomat? Normálisak ezek???

Nemcsak az a problémás, hogy ezt feltételezik rólam, hanem már-már nyíltan férfiellenes az egész, hiszen ha egy apa a lánya punciját mossa ki a homoktól, akkor az csak azért lehet, mert taperolja, mert pedofil, mert egy perverz görény. A lányomnak hiába nincsenek ilyen élményei, mégis a szájába adják, és még az is lehet, hogy egyszer olyannyira magáévá teszi a hazugságokat, hogy felnőve valóságnak éli meg, mintha megtörtént volna. 

Mit ért Anyuci azalatt, hogy "De ez már nem az"?

Ha ő azt mondja, hogy "lemosni", akkor az ember általában azt képzeli el, hogy a csap alá tartja a kezét vagy a lábát, és leöblíti a koszt. Ez eddig stimmel. De azért gyaníthatná, hogy ha a gyereket megfürdettem, akkor annak nyomós oka van, mint például az, hogy a feje búbjáig csupa homok. Ezeket a homokozós, pancsolós, dagonyázós és kádban álló fürdetős eseményeket amúgy le is fényképeztem anno, úgyhogy látható, hogy a gyerekre koszosan nem adhattam vissza a tiszta ruháját, s kénytelen voltam őt lefürdetni. Erre érti, hogy ez már nem az (nem lemosdás), vagy arra, hogy amit csináltam, már nem tartozik a fürdetés kategóriába? Mert ha ez utóbbira gondolt, akkor nem normális. 

Nem tudom ki mit olvas ki mindebből, de nekem a tököm tele már ezekkel. Két éve próbálok vele nyugodt hangon, békességben kommunikálni, nevelgetni a gyermekünket, de őneki minduntalan beugrik valami zizi, amitől kiabálni, szitkozódni, mérgelődni, vádaskodni kezd. Kitalál valami faszságot, amit aztán ízlelget, forgat a szájában, majd lenyeli. És ízlik neki, mert végül jóízűen a pofámba böfögi. 

Én pedig folyton folyvást mentegetőzhetek, magyarázkodhatok, meg védekezhetek a kislányom előtt, hogy az véletlenül se utáljon meg - hozzáteszem: ok nélkül. 

Mivel nem tudtam aludni az SMS miatt, ezért kénytelen voltam válaszolni. Méghozzá azt, hogy nem fogom koszosan felöltöztetni a gyereket, ha csupa sár lett, máskülönben a gyerek imád fürdeni/pancsolni, amit ő maga is tud. Emellett megkértem rá, hogy ne találjon ki dolgokat és ne tömje tele a gyerek fejét a saját félelmeivel. Megemlítettem neki a tejet is, hogy attól is retteg a gyerek, holott a tej káros mivolta csupán az ő agyszüleménye, és nem általános felfogás. Végül ajánlottam neki e blogot, amit olvasgathatna, és akkor tudná, hogy a gyerekkel miket csinálunk alkalmanként, ha együtt vagyunk. Persze-persze, a blogban le is tagadhatok dolgokat, de mivel sokszor kényes témákról is írok, és minden - szerintem - életszerűen hangzik el, ezért gyaníthatóan nem takargatok benne semmit, és mindent úgy írok le, ahogy történt. 

Egyébként sok mindenről hangfelvételem is van, mert a kényes témákról muszáj voltam bizonyítékokat gyártani, ezért még az is lehet, hogy arról is van, amit a gyerek mond nekem az óvodai puncifogdosásról. 

Gyanítom, hogy nemsokára pszichológushoz viszik majd a gyereket, hogy betekintést nyerjenek az anyja által megfogalmazott vádak életszerűségébe, én meg titokban leshetem a kislányomat az utca sarkáról, mert a Gyámhatóság eltiltott tőle anyuci hazugságai miatt.

Nem tudom így lesz-e mindez (esetek tucatjai adnak hírt ilyenekről), de az biztos, hogy az utóbbi nem úgy fog történni, mert nem hagyom. Annyi azért bizonyos, hogy ha anyósom felbukkan, akkor az exem zaklatottá válik és szemétkedni kezd. 

Ajánlott bejegyzések:

- Pancsolás Apánál

- Látogatás

- Ebcsont beforr

- Pizza