Lassan telnek a napok

Lassan telnek a napok a két kapcsolattartás között, de még annak ellenére is, hogy van mivel elfoglalnom magam. 

Dórival szinte minden este beszélek telefonon, így legalább hallhatom a hangját, emellett pedig hetente egyszer vagy kétszer bemegyek elé az oviba is, amikor az anyja érte megy.

Ez utóbbival kapcsolatban van némi megemlítendő is, ugyanis Dóri két alkalommal meglehetősen furán viselkedett velem. Kokrétan - elnézést a kifejezésért - szart rám, hogy ott vagyok. Telefonban teljesen odaadó velem, míg az oviban most totálisan levegőnek nézett. Sem a bevált kávés csokikockát nem fogadta el tőlem, de még csak arra se méltatta, hogy köszönjön. Hiába kértem rá, ő rám se hederített. Se puszi, se köszönés, semmi.

Nem tudom miért csinálta, amikor közben ragyogóan érzi magát nálam és a telefonban is örömmel beszélget velem. 

Végül legutóbb már köszönt és integetett ugyan, emellett elmondta azt is, hogy nagyon szeret, de a viselkedése annyira távolságtartó volt még így is, hogy kétségeim támadtak az őszintesége felől. Mintha csak az anyja "utasítására" lett volna velem kedves. Nem tudom, fura volt. 

Tegnap este is beszélgettünk telefonon. Elmesélte, hogy festeget magának egy bankkártyát, majd rátértünk az elkövetkezendő nyárra, hogy hová fogunk utazni a szünidő alatt. Kicsikém elmondta, hogy szeretne lemenni a Balatonra, valamint a nagypapához Vas megyébe, ahol az elmúlt nyáron is voltunk. 

Egyébként Anyával volt egy nem kicsi vitám a minap: most amiatt baszott le, hogy a legutóbbi kapcsolattartás alkalmával (amikor Dórival uszodában voltunk) nem szárítottam meg a gyerek haját. Elmondtam, hogy nem volt rá szükség, mert olyan lassan öltöztünk fel, hogy mire elindultunk már megszáradt, de a válaszom nem elégítette ki. Szerinte nem törődöm vele eleget, s nem vigyázok rá, aminek ellent mond, hogy ennek ellenére - ha jól tudom - még sosem lett melletem semmi baja. Ráadásul a megszáradt fejére még sapka is került, majd kb. 15 másodperc múltán a kocsiban ültünk, szóval nem értem ezt a felesleges hajchőt a részéről. 

A három éve tartó gyűlöletét sem értem, amit annak ellenére tart fenn velem szemben, hogy közben folyamatosan a békülés felé próbálom terelni a viszonyunkat. Amikor megkérdezem tőle, hogy mégis mire jó ez az ok nélküli haragtartás, akkor annyit tud kinyögni, minthogy "fasz vagy" meg "fogyatékos vagy". 

Jó, mi?

Persze épkézláb magyarázatot nem ad, viszont folyamatosan olyanokat vízionál, minthogy a gyereknek baja esik mellettem - ami viszont eddig még sosem következett be.

Na mindegy...
Láthatóan változatlan köztünk a helyzet.

De már kiborít engem is az a dolog, hogy valaki olyan pletykákat terjeszt rólam, minthogy én vertem őt, amikor terhes volt. Bizony! Ilyen sosem fordult elő, ráadásul olyanoktól hallom ezt, akikhez semmi közöm, sosem találkoztam velük és fingom sincs honnan veszik ezeket az információkat. Hozzáteszem, hogy akik ezeket terjesztik rólam, azok a Facebookon, kamu profilról nyomják a sódert. Állítólag a volt csajom is elhiszi ezeket, amiket nem tudom honnan vesz, és valószínűleg a szakításunkhoz ez a fals információ is hozzájárult. 

Terhesen vertem a gyerekem anyját? Ez komoly?!

Amikor Anyának megemlítettem midezt, akkor csak vonogatta a vállát, hogy őt nem érdekli az egész, de persze azt nem átalkodott megjegyezni, hogy érdekes módon engem minden nő otthagy. Nekem olybá tűnik, mintha tudná miről van szó. Esetleg beszélgetett az utána lévő csajommal? Összebeszélhettek ellenem? Amikor erről kérdeztem, ő tagadott, amit amúgy el is hiszek neki. Nem nézném ki belőlük, hogy felkeresték egymást. Csak akkor nem tudom ki terjeszti a hülyeséget, miszerint vertem a lányom anyját, amikor az terhes volt Dórival. 

De még nincs vége: egyébiránt azt is a szememre vetették, hogy én azt vágtam a fejéhez anno, a szülés után, minthogy nincs a szülésben semmi becsülni való, hiszen "szülni az utolsó cigányasszony is tud", tehát nem becsülöm őt, mert nincs miért. Fasza...

Míg az előbbi eset abszolút nem történt meg és még csak nem is volt róla szó a tárgyaláson sem (az lett volna szép sztori), addig az utóbbi ugyan megtörtént, csak épp másként, mint ahogy azt előadják. Itt bukkan ki az intelligencia fokmérője, hogy az ember mit ért meg bizonyos párbeszédekből, és mit nem. 

Ezt az egyik bírósági beadványomban már elmeséltem, így köztudott mi történt pontosan, de azért idézzük fel azoknak, akik még nem olvasták. 

Idézet a beadványomból:

"
Felperes: Az elköltözésemhez ezek a kijelentések adták a legutolsó cseppet a pohárban: „Miért becsüljelek? Mert szültél nekem egy gyereket? Szülni az utolsó cigányasszony is tud. Ez a női test biológiai felépítésének következménye, nem nagy teljesítmény.”

Válaszom: Tipikus szókiforgatás, amit állít. A mondandómat kiragadta a szövegkörnyezetéből és más jelentést adott neki!

Hogy is volt mindez? A Felperes többször kijelentette nekem, hogy őt nem becsültem azért, mert szült egy gyereket. Ez így van, valóban ezt mondtam. De amiért mondtam, azt a mai napig nem érti!

Arról van szó, hogy a Felperest nem azért becsülöm, mert gyermeket szült - hiszen azt az "utolsó cigányasszony is tud" (valójában sarki kurvát mondtam) -, hanem azért, mert a születendő gyermekünket becsülettel ellátja és fel tudja nevelni, amelyre - lássuk be - nem mindenki képes (és itt nem az anyagi oldaláról közelítem meg a kérdést). Nem logikus? Amit én mondok, az teljesen más tartalommal bír, mint amit ő fest le róla.

Kihangsúlyozom: tisztelem azt a nőt, aki becsülettel kihordja a gyermeket és meg is szüli, de nem azért becsülöm, mert szülni tud / szülni képes, hanem azért, mert a megszületett gyermeket becsülettel gondozza, ápolja és felneveli!

Van, aki nem érti? Szerintem teljesen logikus az egész.

Hogy "nem nagy teljesítmény" a dolog, azt nem mondtam, úgyhogy nem igaz amit állít! Hiszen mindig is csodáltam őt azért, mert erővel és kitartással viseltetett a terhessége alatt, valamint hogy érzéstelenítés és gátmetszés nélkül szülte meg a kislányunk. Büszke vagyok rá a mai napig, mert láttam, hogy milyen erő és odafigyelés kell egy gyermek születéséhez, ami benne megvolt mindvégig".

Szóval azt terjeszti rólam valaki, hogy egy surmó kis geci voltam vele, és ha ez a valaki nekem is képes volt elmondani álnéven, akkor el tudom képzelni, hogy Enikőt is megkeresték vele. Valamiért otthagyott, ugyebár.

Tehát lassan telnek a napok, ami alatt ilyen baromságokkal is szembe kell néznem. 

Mintha soha nem lenne vége ennek a gyűlölettel átitatott, szánalmasan szar korszaknak, ami az exemmel való kapcsolatom után született, s még három év elteltével is tart. Abban már biztos vagyok, hogy hiba volt beavatni Enikőt a lányommal és az anyjával való kapcsolatomba, mert a végén még nála is én lettem a hibás, amivel végül is igazolhatja a döntése helyességét, hogy elhagyott. Bár én más okokra emlékszem ezel kapcsolatban, de ha ő is ugyanazt fújja, mint amit a titokzatos észosztó mondott, akkor már sejthetek valami mást is a háttérben. 

Az is lehet, hogy ez az egész csak egy átverés, hiszen nem beszéltem erről Enikővel, így nem ismerem a véleményét, de azért roppant fura, hogy szóba kerülnek ezek a dolgok. Állítólag ezekért (is) szakított velem, amiről én nem is tudtam.

Igazság szerint már unom az egészet és megpróbálok nem foglalozni ezekkel, de amikor Anya indokolatlan dühének az okára kell rájönnöm, akkor kényszeredetten ezek is előjönnek a többi szarsággal együtt.

Nem mondom, hogy hibátlan apa vagyok, de azért azt túlzás állítani, hogy alkalmatlan vagyok az apaszerepre, legfőképp azt, hogy engem okkal gyűlölnek az exeim. 

És itt felmerül bennem a kérdés újból és újból, hogy vajon érdemes-e bemutatnom a majdani jövendőbelimnek a lányomat, vagy hogy lehet-e beszélni a szakításunk okairól az esetleges új barátnőnek? Merthogy Enikő a szakításunkkor a fejemhez vágta, hogy "értem már, hogy ... miért tiltotta tőled a gyereket". Szemét beszólás volt tőle, de elgondolkodtató. Emiatt is teszem fel magamban a kérdést nap mint nap. 

Enikőnek egyébként az is baja volt a kapcsolatunk elején, hogy miért nem mertem őt felvállalni a lányom anyja előtt. Hát ezért, mert akaratlanul is megy a szarkavarás. 

Anno a fiamat a hátam mögött hagytam, ami bánt a mai napig, de ezt a lányommal már nem akarom eljátszani. Vele törődni szeretnék, felnevelni és gondját viselni, amit viszont valakik nem akarnak hagyni, mert folyton a gyűlöletükről tesznek tanúbizonyságot.

Anya szerint "fasz" vagyok és "fogyatékos", emellett pedig egy cseppet sem ad több időt a lányommal, mint amit a bírósági határozat adott. Azt se árulta el a minap, hogy hol lesz Dóri farsangi bulija (tette a hülyét, hogy nem tudja), majd amikor kardoskodtam mellette, hogy szeretnék ott lenni vele én is, akkor szinte kérdőre volt, hogy mégis minek. Mintha nem lenne létjogosultságom a saját lányom életének a figyelemmel kíséréséhez. 

Fárasztó ez az egész harc a gyermekemért, meg fárasztó már a folytonos magyarázkodás is, de mit lehet tenni, ha egyfolytában a falhoz vagyok állítva? Meneküljek el? Szakítsam meg velük a kapcsolatot?

Az utóbbi időkben 15 kilót fogytam. Elment a kedvem mindentől, és nem látom az egésznek a végét, amikor végre elmondhatom, hogy kiegyensúlyozott lett az életem. 

Még azon is vitatkoznom kell Anyával, hogy a lányomat a saját kapcsolattartási időmben hová vihetem és hová nem. Anya tiltja tőle az uszodát - mondván, hogy megfázik és gombás lesz vagy mi -, holott Dóri minden alkalommal elmondja, hogy úszni szeretne menni, mert annyira szereti. Hiába bizonyosodott be immáron a sokadik alkalom után is, hogy nem lesz semmi baja a gyereknek, ha mégis támadnak vele. És én vagyok a fogyatékos...

Szarjak bele? Mit csináljak az állandó megalázásokkal és támadásokkal szemben? Vegyem fel a kesztyűt? Az célravezetőbb lenne? Kétlem... ha már a békés hangvételemmel se mentem semmire. 

Szóval így telnek a napok. Dóri valamiért nem köszön nekem az oviban, nem néz rám, nem kell neki a csokim, míg mások olyanokat találnak ki ellenem, ami nem igaz.

Vertem a lányom anyját terhesen??? Hülyék ezek?!

Egyébként Anya kitörölte az összes képünket a számítógépéről, hogy ezzel végérvényesen kitörölhessen a múltjából is. Akkor árulta el, amikor megkérdeztem tőle, hogy szokott-e képeket mutogatni rólunk a gyereknek (ugyanis Dóri néhanap megkér engem, hogy mutassak neki képeket a születése előtti időkből, amikor Anyával még együtt voltam). Az ő szemszögéből még meg is értem a tettét, hiszen gyűlöl. Viszont a gyerek szempontjából nem értem, hiszen ezzel - ha történne velem valami - nem tudná neki megmutatni az édesapját, ha érdeklődve próbálna meg fényt deríteni a múltra. 

Miért ilyenek az emberek?

Miért gyűlölik egymást oktalanul?

Mi az ok a gyűlöletre? Mi?




Még 5 nap és ismét találkozhatom a kislányommal...





Megjegyzések