Hétköznapok

Meló miatt ismét csúsztattuk a kapcsolattartást. Dóri elvileg az elmúlt hétvégén lehetett volna velem, de mivel dolgoztam, ezért elhalasztottuk a találkát egy héttel. Viszont ekkor is az lesz, hogy a két éjszaka helyett csak egyet lehet velem, mert dolgoznom kell. 

Munka vagy Dóri? Jó kérdés...

Anyával megállapodtunk, hogy cserébe megkapom őt valamelyik nappal ovi helyett, meg lesz egy Húsvét is, amikor szintúgy elhozhatom. 

Dóri hiányát egyébként úgy próbálom meg enyhíteni, hogy néhanap bemegyek hozzá az oviba munkába menet. Ilyenkor mindig viszek neki egy kávés csokikockát, amit ő a sajátos kis humorával "ovis csoki"-nak" hív. Ez már hagyománnyá vált köztünk: amikor Apa jön, jön vele a csoki is. Én a mamámtól anno Sport Szeletet kaptam mindig, míg Dóri kávés csokikockát tőlem. 

Kicsikém egyébként nagyon örül, amikor meglátogatom. Régebben akkor mentem, amikor Anya vitte munkába menet, de olyankor mindig rám lett szólva, hogy hagyjam a gyereket és menjek én is a dolgomra, míg most 5-10 percet lehetünk kettesben. Dóri ilyenkor belefészkeli magát az ölembe, majd elmeséli hogyan telt az előző napja. Legutóbb is így tett, majd átölelte a nyakam. Nem is engedte el legalább két percen keresztül. Ebből az ölelésből éreztem, hogy hiányzom neki. Elmondta, hogy nagyon szeret és örül, hogy bementem hozzá az oviba. Amikor pedig az ölelkezés után elindulok a dolgomra, akkor szívfájdítóan integet az ablakból. Kis szöszi hercegnőm. 

Nagyjából így telnek a hétköznapjaim, amikor várom az újabb kapcsolattartást.