Rosszullét

Tegnap délután ismét benéztem az oviba Dórihoz, aki boldogan szaladt oda hozzám, amint meglátott a kerítés túloldalán. Eredetileg nem akartam bemenni az udvarra, de addig-addig kérlelt, míg végül beadtam a derekam.

A többi gyerek az óvoda udvarán szaladgált, mi pedig leültünk a kapu melletti padra. Dórit már nem is érdekelték a többiek, hanem csak velem akart lenni, így beszélgetni kezdtünk. Múltkor megkért, hogy vigyem be neki a fényképezőgépét, amit most odaadtam neki, ő pedig elkezdett fotózni mindent, ami a szeme elé került. 

Van egy kislány, aki folyton felbukkan, ha megjelenek, majd ugyanazt követeli magának, mint amit Dóri kap tőlem: csokit, játékot, beszélgetést, ölelést, ilyesmit. Most is odajött és kérte a fényképezőt, hogy hagy játszon vele ő is. Dóri persze nem adta, sőt, utasította őt, hogy menjen el tőlünk, mert az apukája hozzá jött és nem játszik mással, csak vele. A kislány persze nem tágított, s folytonosan kérlelt, hogy hagy nézhesse meg a fényképezőgépet.

Dóri egy idő után megunta a kellemetlenkedő ovis társat, majd odafordulva felé közölte, hogy utálja őt, mert cigány, s hagyjon minket békén. Szegény kisgyerek arca kicsit szomorkás lett, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy vajon azért, mert lecigányozták, vagy tán azért, mert nem szeretik? Miután lehajtott fejjel odébb bandukolt, utánaszólva feléje nyújtottam Dóri fényképezőgépét, hogy nézze meg, ha akarja, s amíg ő boldogan kattintott vele jobbra-balra, én Dórit az ölembe ültetve elmondtam neki, hogy mit csinált rosszul.

Elmondtam, hogy ez a kislány nem tehet róla, hogy cigánynak született, és ha egy kicsit szeleburdibb és neveletlenebb is, mint mi, akkor is egy szép és aranyos kisgyerek. Dóri erre azt felelte, hogy utálja őt akkor is, mire én, hogy ha utáljuk is, akkor sem mondjuk meg neki, mert megbántjuk vele. Hozzátettem, hogy azért ilyen, mert a szülei nem foglalkoznak vele eleget, viszont ha nem tetszik neki a viselkedése, akkor tanítsa meg ő maga arra, hogy mi a szép és a jó, de semmiképp se vesse a szemére, hogy utálja őt, ráadásul azért, mert cigány. Ha utálja, azt tartsa meg magában, vagy súgja bele a fülembe, de ne mondja meg neki, mert megbántja. Dóri megértette, ezért a továbbiakban a fülembe súgva mondta el a véleményét az amúgy aranyos, de szeretetéhes kislányról.

Szegény gyereket nagyon sajnáltam, mert látszott rajta, hogy elhanyagolják őt otthon, és simán csak társaságra vágyott. Gondolom látta nap mint nap, hogy bemegyek Dórihoz, hogy törődök vele, odafigyelek rá, s ő is csak figyelmet akart magának, egy kis barátságot és odaadást. 

Dórival nagyjából fél órán át beszélgettünk a padon, mire végre megérkezett Anya is. Ekkor megkérdeztem Dóritól, hogy akar-e cukrászdába menni, mire az anyjához fordulva kérlelni kezdte, hogy sütit akar enni. Anya szerencsére megengedte, ezért mindhárman beültünk a kocsiba és elindultunk a cukrászda felé.

Út közben Dóri elkezdte mondogatni, hogy kicsit rosszul érzi magát, hányingere van, majd megkért, hogy hajtsak lassabban a kocsival. Miután alaposan lelassítottam, az anyjával elkezdtük kérdezgetni, hogy hogyan érzi magát, jobban van-e már, majd mire a cukrászdához értünk, Dóri egészen elsápadt. A cukrászdában meg is jegyezte az eladó, hogy kissé sápadtnak tűnik, aztán Dóri mondta is, hogy nem kér semmit, mert hányingere van. Két ischlert azért vettem, hogy majd megehesse otthon, ha jobban lesz, ezután visszaültünk a kocsiba és elindultunk haza. 

Alig értünk ki a főútra, amikor Dóri olyannyira rosszul lett, hogy egy mellékutcánál muszáj volt félreállnunk a kocsival, hogy megnézzük. Sajnos már későn, mert mire leállítottam a motort, Dóri kijelentette, hogy hányni fog, majd fél perccel később bele is hányt az ölébe. Aztán megint, majd egy perc múltán ismét. Olyan sok folyadék jött ki belőle, hogy nem csak a gyerekülés, de a nadrágja is teljesen átázott, amit meg adtam neki kéztörlőpapírt, azzal nem mentünk semmire. Még az ölében tartott fényképezőgépe is kapott egy adagot, ami csoda, hogy még ezután is működőképes maradt.

Szegény Dóri most ott ült a gyerekülésbe szíjazva, úszva a hányadékában, Anyával pedig fogtuk az orrunkat a kocsit betöltő szagok miatt. Ketten, felváltva takarítottuk le a gyereket a nagyjától, majd letekert ablakokkal siettünk haza, hogy mielőbb letisztálkodhasson. 

Anya szerint vírus okozta a rosszullétet, míg szerintem csak elrontotta a gyomrát. Az is lehet, hogy Dóri teli gyomorral ugrabugrált az udvaron és ettől lett rosszul, nem tudom, mindenesetre a komplett menü kijött belőle, amit aznap evett ebédre. Volt benne répa, az biztos. 

Frissítés

Ma egy barátommal lett volna talim a fővárosban, de lemondtam, mert amint elindultam otthonról, Anya hívott, hogy lázas a gyerek és dokihoz kell vinni. Így tehát a rendelőben kötöttünk ki...