Vadkemping 2

Lányommal ismét vadkempingezni mentünk, bármennyire is néz minket csövesnek az anyja. Igen, ezt Dóritól hallottam, aki elmondta, hogy Anya szerint "csöves vagy, Apa (mert a kocsiban alszol)". Tehát megy a hülyítés, amivel - iagzság szerint - nem foglalkozom, mert Dóri ragyogóan érezte magát most is.

A kirándulásunk sajnos most nem volt zökkenőmentes, mert Dóri összeszedett pár sérülést, de ezeket leszámítva mindketten jól éreztük magunkat. Dóri azért, mert igazi kalandokat élhetett át velem, míg én azért, mert végre bandázhattam a lányommal a jóidőnek köszönhetően. 

PÉNTEK

A péntek reggelünk azzal indult, hogy összepakoltam mindent, amire szükségünk lehet: fürdéshez és a tisztálkodáshoz használandó kellékek, szabadtéri sütéshez való eszközök, kaja-pia, miegymás. Míg ezekkel bajlódtam, Dóri lemosta a kocsit:

Sokáig tartott összepakolni, ezért csak délben indulhattunk el Szolnokra... 

Útközben megálltunk az Aldiban vásárolni, 

minek során Dóri kapott tőlem egy matricacsomagot

...meg jégkrémet

Emlékül készült egy közös kép (közben már az én jégkrémemet falja):

Mivel aznap még nem ettünk semmit, Dórit meghívtam a szolnoki Marcipán cukrászdába egy csokit sütire. Annyira ízlett neki, hogy pik-pakkra befalta:

A cukrászda után a kocsit letettük a Reptárnál, majd gyalog indultunk el felfedezőútra. Végigsétáltunk a Mártírok útján, majd betértünk a templomba misére. Dórit érdekli Jézus, ezért ő kért meg a harangozás hallatán, hogy menjünk be.

Fél óránál többet egyikőnk sem bírta hallgatni, ezért az utolsó orgonaszó után felpattantunk a helyünkről, majd kisomfordáltunk a templomból. Itt megjegyzem, hogy bár érdekesnek tartom a misék szövegét, de számomra rettentően unalmasak. És ez felekezettől független. Szerintem a papok egyszerűen unalmasan adják elő a "műsort", mintha csak muszájból, bármiféle beleélés nélkül motyognának. Sok amcsi egyházi műsort láttam, ahol viszont az egyházi vezetők lelkesen, szinte forradalmian prédikálnak a szószékről, belekeverve az aktuális politikai és gazdasági helyzetet a mondandójukba. Úgy vélem, hogy ezzel nemcsak fellelkesítik a közönséget, hanem élő példát is adnak a régi eseményekkel párhuzamosan, miáltal érhetőbbé, kézzelfoghatóvá válik az egyházi tanítás. Nem is értem, hogy a hazai papság miért ilyen tutyi-mutyi, akiknek szinte megalszik a tej a szájukban. 

Dórinak a templomban ismét meséltem Jézus haláláról és feltámadásáról, majd amikor megszólalt az orgona, elmagyaráztam neki, hogy az hogyan működik. 

A templom után sétáltunk egyet a gáton, egészen vissza a Reptárig:

Amikor odaértünk a kocsihoz, elindultunk tűrakóhelyet keresni, minek során körbejártuk a Tisza partját mindkét oldalon, de végül azt a helyet találtam a legmegfelelőbbnek, ahol a múltkor is voltunk. Dóri örömmel pakolta ki a saját utazóládáit. Ezekben az a poén, hogy azok a SAJÁT ládái, amiben a SAJÁT dolgai vannak, amelyek szentek és sérthetetlenek. Büszke is rájuk :)

Ezután gyorsan kipakoltam a főzéshez szükséges dolgokat, hogy minél előbb megvacsorázhassunk. Dóri nagyon lelkes volt, s mindvégig ő akart csinálni mindent. Viszont mivel az elmúlt napok esőzései miatt vizes volt minden, be kellett vetnünk a gázpörzsölőt, hogy egyáltalán lángra kapjon a fa. Fát persze vettünk az Auchanban, s csupán a gallyakat, a rőzsét kellett megtüzelnünk.

Dóri mindvégig nagyon ügyes volt, s azt csinálta, amit mondtam. Kikerülte a füstöt is, hogy ne legyen büdös a ruhája, és az üstben fortyogó kaját is akkor kavarta meg, amikor a lángok épp lejebb adták. A babot is ő kaparta bele az üstbe:

Ezután persze történt egy kis baleset. Amikor a vacsi elkészült, kértem Dórit, hogy hozzon a kocsiból egy törülközőt, hogy le tudjam húzni az átforrósodott üstöt a tűzről. Ez rendben meg is történt. Ezután Dóri leült a ládájára, én pedig szedtem neki a tányérjára a babból. Dóri mindeközben folyton izgett-mozgott, s a plüss-figurájának akart enni adni. Többször mondtam neki, hogy az üsthöz ne nyúljon, mert forró, de ő az intelem ellenére mégis közelebb akarta azt húzni, hogy a plüss-állatka is tányérhoz jusson. Nos, meg is égette az egyik kisujját, majd éktelen visításban tört ki. Természetesen készültem az ilyen esetre, úgyhogy az egyik konzervdobozt teletöltöttem hideg vízzel, amibe Dóri beletette a kis kézfejét. Még sokáig érezte a fájdalmat, de a folytonos hűtés és vízcsere által fél óra múltán már alig érzett belőle valamit. A legvégén befújtam neki a sebet égés elleni szprével, majd bebugyoláltuk nedves és hűs törlőkendővel. 

Szegény kis pára. Azzal nyugtatgattam, hogy nincs komoly baj 

és, hogy annak idején én is folyton megégettem az ujjamat
(hideg vízben hűti az ujját)

Mivel Dóri keze lesérült, ezért apránként megetettem, míg jól nem lakott:

Közben lassacskán ránk esteledett, ezért a cuccaikat visszapakoltam a kocsiba, majd elhajtottunk a Reptár parkolójába, hogy amíg sétálunk a városban, biztonságban tudjuk a kocsit. Dóri nagyon várta az éjszakai sétát, mert Anyával sosem csinálhat ilyet, ráadásul még a zseplámpáját is vihette, amivel megvilágította az utat.

Először ismét a Mártírok útján sétáltunk végig, ahol a kényelem miatt a nyakamban cipekedett egy darabon, majd amikor a templomnál lekanyarodtunk a Tisza partjára, boldogan világított a sötétben. 

A gyalogos híd város felőli partja mentén mindenhol folyt az éjszakai élet, a bulizás. Számtalan helyen szólt a zene, fiatalok iszogattak és szórakoztak, Dóri pedig félénken kéredzkedett fel az ölembe, merthogy gonosz emberek vannak mindenhol. Elmagyaráztam neki, hogy ezek a fiatalok csak zenét hallgatnak, beszélgetnek, táncolgatnak, s nem kell tőlük félni, mire elővette a bátorságát és lemerészkedett Apa védő karjai közül. Ezután már bátran vetette bele magát az éjszakai életbe.

Átmentünk a hídon...

 

Közös kép Apával

...majd a túlparton vissza is fordultunk rögtön, hogy inkább a bulizós oldalon sétáljunk. A Tiszavirág-szobornál készült egy éjszakai kép:

A városban olyan nagy élet volt, hogy muszáj volt benéznünk pár helyre, viszont a telefonom lemerült, így a továbbiakban már nem készültek képek. Amit még utoljára megörökítettem, az egy söröző volt, ahol Dóri elnyalt egy fagyit, míg én lenyeltem egy sört. 

A péntek esténk úgy zárult, hogy éjjel fél 1-ig az utcákat jártuk, majd befeküdve a kocsiba, el is aludtunk percek alatt.

Dórinak nagyon tetszett az élő szolnoki belváros, és gyakorlatilag mindenre rácsodálkozott, ami mellett elhaladtunk. És kábé annyira ki is merült tőle, hogy amint lehajtotta a fejét a hátsó ülésen, máris elaludt. Szerintem világrekord, mert mire betakartam, már hangosan horkolt. 

SZOMBAT

Hiába feküdtünk le későn, mert Dóri már 6-kor ébren volt. Mindössze 5 órát aludt, én meg alig bírtam kinyitni a szemem. Rögtön mondta is, hogy uszodába akar menni, amit már jóelőre beígértem neki.

A gyógyvizes medencében grimaszolva

A melegvízű medencében mintegy két órát pancsoltunk. Ott összefutottamúsztam egy ismerősöm nagyapjával, akivel hosszasan beszélgettünk. Dórinak nagyon tetszett az öregúr, s megígérte neki, hogy legközelebb ellátogatunk hozzá is. 

A meleg víz után jött a langyos, amikor is átmentünk a tanmedencébe:

 Dórinak itt leért a lába

A délelőttünket simán eltöltöttük a strandon, bármiféle időérzék nélkül. Pontosan délben egyszerre kordult meg a gyomrunk, ezért szedelőzködtünk és elindultunk ebédelni a Holt-tiszai Evezős Csárdába. Itt Dóri egy húslevest, én pedig egy brassóit ettem. 

Úgy volt, hogy találkozunk itt egy ismerősömmel, de mivel nem tudott elszabadulni a munkahelyéről, ezért az anyjával (a nagyival) futottam össze a Városházánál, hogy átvegyek tőle egy csomagot. Ő elhozta a lánya kislányát is.

Míg vártunk rájuk, Dóri a téren nézelődött.

Mivel ők nem akarnak benne lenni a történetben, ezért a kislányt kitakartam

Dóri ezután egy órát rohangált a barátnőjével, majd átsétáltunk hozzájuk, hogy megnézzek egy autót, amit árulnak. Ugyanis a jelenlegi autónk kicsi, bárhogy is nézzük, ezért elkezdtem körbenézni a kombik piacán. 

Mire végre elszabadultunk, jöhetett a nap másik fénypontja, a szolnoki Reptár, vagyis a magyar hadsereg leszerelt vadászrepülőit és helikoptereit bemutató múzeum. 

Dóri már nagyon várta, ugyanis imádja a katonás dolgokat. Szolnokon az egyik körforgalom közepén kiállítottak egy katonai helikoptert, amit minden alkalommal meg akar nézni, de ezen kívül folyton a magyar katonaságról, annak erejéről és létszámáról faggatózik, én pedig folyamatosan adagolom neki a történelmet, s mindent, amit a magyar katonákról tudni vélek. 

A Reptár csarnokában

3D-s szemüvegben nézi a repülő belsejét

(a technika jó, de a feldolgozott kép gagyi)

Kér repülőbe bele is lehetett ülni, ezért Dóri kapott az alkalmon, hogy kipróbáljon két igazi harci repülőgépet. Ezután körbenéztünk az udvaron is, ahol számtalan más repülő alkalmatosság szerepelt.

Dóri a vasúti keréken ülve megütötte a lábát a kongató kalapáccsal, úgyhogy ismét volt egy kis sírás.

Cserébe játszottunk egyet a Reptár játszóterén. 

Kifelé menet még megnéztük a vitrines részt is, ahol terepasztalok voltak kiállítva:

A Reptár makettja

Mielőtt hazafelé vettük volna az irányt, készült még egy kép rólunk a mostani kapcsolattartás emlékére:

Miután hazafelé leadtuk a csomagot (amit az ismerősöm küldött fel pestre a lányának), Dórival még benéztünk Pilisvörösváron egy cirkuszba, ami tavaly is járt nálunk. Szerencsére most a műsor felére értünk oda, ezért ingyen és észrevétlenül besliccoltunk a bejáraton.

Szerintem az egész műsor csak szemfényvesztés, de Dórinak tetszett

Elvileg Dóri ma este is velem lehetett volna vasárnap estig, de mivel másnap dolgom volt, ezért ma már haza kellett őt vinnem. Szegénykém nagyon nem akart menni és hosszasan búcsúzkodtunk a kapujukban.

Ami jutalom volt számomra, hogy amikor épp indultam volna el tőlük a kocsival, Dóri még utánam szaladt, hogy mondjon valamit. Amikor kihajoltam az ablakon, ő odasétált az ajtóhoz és gyengéden megsimogatta az arcom. Közben mélyen a szemembe nézve megsúgta, hogy jól érezte magát és nagyon szeret :)

Ez a kinyilatkozás, hogy megsimogatta az arcom és elmondta az érzéseit, szinte letaglózott, mert annyira őszinte volt a részéről. Tehát Dóri nagyon jól érezte magát velem a két nap alatt, amit így fejezett ki számomra. 

Persze a hétvégén sok dologról beszélgettünk, de már elfelejtettem egy részét, máskülönben pedig napokig írhatnám a részleteket, ha a végére akarnék jutni. 

Pénteken sokszor hallgattuk Rúzsa Magditól a Szerelem című számot, annak is egy feldolgozott változatát, aminek a refrénjében szerepel a "Szerelmes vagyok beléd" mondat. Dórinak annyira tetszett a zene, hogy amikor sétáltunk, folyamatosan énekelte, hogy "Szerelmes vagyok beléd". Persze a teljes szöveget nem ismerte, ezért amikor ezt az egyetlen sort énekelt, szinte olyannak hatott, mint egy szerelmi vallomás. Akik hallották mellettünk, azok csodálkozva néztek ránk, hogy ez a gyönyörű kislány miket mond az aojának :)

Szóval így telt el a nem is tudom hányadik kapcsolattartásunk...