Pötyike, a fémipari szakmunkás

Két hét kényszerszünet után ismét Dórival tengettem az időt (azért írok "kényszerszünet"-et, mert nem én akartam, hogy kéthetente láthassam a lányomat, amit ugyebár felsőbb körök határoztak meg).

Az elmúlt két hét nem volt felhőtlen, ugyanis Anyával több távkonfliktusom is volt a telefonos kapcsolattartás végett. Ugyanis Anya nem szereti, ha naponta 5-10 percre felhívom Dórit, ezért kénye-kedvére vagy felvette a telefont vagy nem, de többnyire nem. Pár nappal ezelőtt Dóri még azt is belemondta a telefonba, hogy már unalmas számára, hogy állandóan hívom, ezért lehetőleg ne hívjam. Úgy gondolom, hogy ezt nem ő találta ki, hanem beleadták a szájába, de persze erre semmiféle bizonyítékom nincs. 

Ezzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy ha ő ilyen, akkor én is olyan leszek, azaz megszivatom egy kicsit, hogy elgondolkodhasson rajta, amit mondott. Így tehát amikor érte mentem, egyszercsak azt találtam neki mondani, hogy ma nem viszem el sehová és soha többé nem jövök érte, mert "már unalmas", hogy folyton velem van, stb. Dóri először nem értette a dolgot, de aztán emlékeztettem rá, hogy mit mondott nekem múltkor a telefonban, ami egyáltalán nem esett jól.

Dóri ezen annyira megsértődött, hogy bánatában visszament az emeletre és magába zuhant. Anya megkérdezte tőlem, hogy "ez komoly?", mire elárultam, hogy nem, viszont jó lenne, ha a gyerek magába szállna és elgondolkodna rajta, hogy miket mond. Anya gondolom meglepődött rajtam, mert még sosem volt olyan, hogy Dórit elutasítottam volna, de ezzel talán érezhette is, hogy tele a tököm a szarakodással, amit művel a telefonnal és a pótlásokkal kapcsolatban. 

Végül persze Dórit lehívtam és elmagyaráztam neki, hogy miért mondtam azt, amit, mire a nyakamba borulva bocsánatot kért a múltkori kijelentéséért. Így tehát szent volt a béke, indulhattunk a kétnapos kapcsolattartásra.

KEDD

Erre a két napra ismét kitaláltam neki pár érdekességet. 

Délelőtt bankba és Postára mentünk elintézni az anyagi kötelességünket, majd bementünk a Műszaki Egyetemre egy barátomhoz, aki megmutatta Dórinak, hogy milyen a fémekkel való munka.

Nem túlzok vele, ha azt mondom, hogy Dóri szinte tátott szájjal nézte azt a világot, ami a szeme elé tárult. A fémöntés kívételével szinte mindent láthatott, ami a fémek megmunkálásával és feldolgozásával kapcsolatos: préseltünk, lemezt vágtunk, különböző méretű lyukakat fúrtunk, köszörültünk, majd hegesztettünk is, csakhogy a leglényegesebb pontokat említsem. De mindezt nézzük meg gyorsan képeken:

Egy egyszerű kéziprés előtt, amin áthajtottunk egy ötforintost

A végeredmény (amit egyébként büntet a Törvény)

Dóri csodálkozott rajta, hogy egy érméből mit lehet csinálni, jelen esetben kilapítani. Elmagyaráztam, hogy a fémekkel való munka nagyon szép foglalkozás, mert sokmindent lehet belőlük alkotni, amely szinte minden területen kitölti az életünket: hidakat, házakat, autókat, hajókat, repülőket, szerszámokat, evőeszközöket, ágyúkat, kardokat és még millió dolgot lehet készíteni fémekből. Hozzátettem, hogy sok-sok féle fém létezik (vas, réz, aluminium, arany, ezüst, ólom, higany, stb.), amelyek mindegyike más-más tulajdonsággal rendelkezik (némelyik puha, némelyik kemény, van olyan, ami nem rozsdásodik, valamelyik drága, valamelyikkel díszítenek vagy ékszerként hordják, valamelyik folyékony vagy könnyen hajlítható, meg ilyenek). 

Egy monumentális ipari présgép előtt

Figyeli, amint Vili bácsi dolgozik

Vili bácsi remeke, egy fém virágtartó

A virágtartóval kapcsolatban felhívtam rá a figyelmét, hogy milyen részletek rejlenek a műremekben, például hogyan hajlították meg a fémet és hogyan "ragasztották" össze, azaz hegesztették meg a részeket. Dórit nagyon fellelkesítette a hegesztés mikéntje, de várnia kellet még egy kicsit, hogy élőben is láthassa.

Fűrészgép munka közben

Fémcsiszológép

Fémkalapács és különböző méretű fémkockák

Különböző méretű fúrók

Dórival levágtunk egy darabot az egyik fémlapból (sajnos erről nem készült kép), majd befogtuk egy fúróba, hogy többféle méretben lyukat fúrhassunk bele. 

Fúrás közben

Az elkészült mű

A fémlapot végül lesorjáztuk, majd leköszörültük a széleit, hogy eltüntessük a vágó-szúró részeket. A köszörülés nagyon tetszett Dórinak, ami úgy szórta a szikrákat a lábunk elé, mintha tűzeső esne. 

Ezután eredményes vizsgát tett az addig elhangzottakból. 

Megfelelt

A lényeg csak ezután jött, szó szerint a nap fénypontja, a hegesztés. Vili bácsi megmutatta Dórinak, hogy a fémeket hogyan ragasztják össze. Ehhez Dóri megkapott mindenféle védőfelszerelést.

Alien invázióra felkészülten

De őszintén: tegye fel a kezét az az apuka, aki a négy és fél éves kislányának ilyesmiket mutat állatkert és játszóház helyett! Gyerünk! 

Nos, Anya szerint "infantilis" vagyok, az ilyesmi pedig ezzel jár - ugye.

Dóri nagyon boldog volt a látottaktól, és aznap kiegészítésül sok helyen mutogattam neki, hogy miket készítettek fémekből és hogyan hegesztették össze a különféle elemeket. A mai nap után megértett bizonyos dolgokat, mint például azt, hogy a Fehérvári úti vásárcsarnok tetőszerkezete is hegesztéssel készült (ahová ebédelni mentünk a fémipari bemutató után). 

Irínyi János szobra előtt

Az Allee felé közeledvén megkérdezte tőlem, hogy ki látható a szobron, mire elmondtam neki, hogy ő Irínyi János, magyar tudós, aki feltalálta a (biztonsági) gyufát. A gyufát pedig Dóri is ismeri, úgyhogy direkt megkért, hogy "Apa fotózz le a tudós Irínyi János előtt". 

Dórikám büszke a magyarságára, és pár héttel ezelőtt kérte, hogy soroljam fel neki a magyar tudósokat, hogy ki mit talált fel. Általában vezetés közben szoktam neki ilyenekről diskurálni, amit minden egyes alkalommal érdeklődve figyel. Számomra is döbbenetes, hogy négy és fél évesen mennyire érdekli őt az ilyesmi.

Az Alleeban kutyust simogatott

Pancsolt egy kicsit a medencében

Mozgólépcsőzött a piacon

Kiválasztotta az ebédjét...

...majd befalt egy baromi nagy adag gulyáslevest

Jó volt látni, ahogy eszik :) Édes kis pöttyös bogaram...

A mai nap egyébként új becenevet kapott: Pötyike. 

Méghozzá azért, mert bárányhimlős volt az elmúlt két hétben, amelyből ugyan már kilábalt, de még látszódtak a belőle származó pöttyei. 

A piacról indulván még gombákat nézegettünk. Dóri már korábban is kérdezősködött a gombákról, de Anyával csupán annyit tudtunk neki mondani, hogy ne nyúljon hozzájuk az erdőben, mert nem tudhatjuk melyik a mérgező. Ugyanis nem szerencsés, ha az ujján marad egy-két spóra, mert könnyen mérgezés lehet belőle, ha a szájába nyúl. A piacon lévő vitrinben többféle gomba volt látható, amelyekből Dóri is rájöhetett, hogy mennyiféle gomba létezik. A cimkék alapján pedig megtudta, hogy melyik ehető és melyik nem.

Nem mérgező, de nem is ehető, valamint ehető és mérgező gombák

A piac után villamosra pattantunk, hogy elmenjünk edzeni. 

Annyira szép ez a kiscsaj, hogy szinte belekábulok :)

Nos, igen: edzeni. Ugyanis kedden, szerdán és csütörtökön edzésre járok, mikor hogy érek rá. Ma krav maga volt, amit a gyerek kedvéért sem akartam kihagyni. Úgy voltam vele, hogy nem árt, ha ezt is megismeri, hagy tudja meg nyugodtan milyen a bunyó. Már nem emlékszem, hogy miképp jött elő a téma, de elmondtam neki ezzel kapcsolatban, hogy azért járok edzésre, hogy meg tudjam őt védeni bárki ellen, aki rátámad. Dóri ezután folyton azt hangoztatta, hogy az apukája milyen erős, de persze kiigazítottam, hogy vannak nálam jóval erősebb emberek, de azért járok edzésre, hogy én is erős legyek.

Út közben megmutattam neki a Központi Vásárcsarnokot, mint a világ egyik legszebb és leghíresebb vásárcsarnokát. Nem hagyhattam ki, hogy az "infantilis" apjával készülhessen néhány közös kép:

Amikor a Gyámhatóság vagy a Bíróság az apa-gyermek kapcsolattartásról dönt, akkor talán kicsit átgondolhatná, hogy mit vesz el vagy ad annak a gyermeknek, akiről szó van. Az elsőfokú bíróság a mi esetünkben nem akart adni semmit (Dóri eredetileg csak idén aludhatott volna nálam először), míg a másodfok már engedékenyebb volt. A költői kérdés már csak az, hogy vajon melyik döntött értelmesen, s melyik bírót kéne inkább átküldeni másik pályára, alkalmatlansága gyanánt. 

Dóri szemmel láthatóan élvezi a velem való együttlétet, amit jelen esetben Anya korlátoz azzal, hogy a munkám miatt elmaradt első estéket nem hajlandó pótolni. Pár nappal ezelőtt egyébként azt találta nekem mondani, hogy "összeteheted a kezed, amiért ilyen jóindulatú vagyok, mert mások nem ilyenek" - vagy valami ilyesmi. Tényleg?

Hát elmondom, hogy más anyukák ugyan nála is rosszabbak, de ismerek olyan anyákat is, akik egyáltalán nem gördítenek semmiféle akadályt a gyermek és az apa közé. Semmifélét, nemhogy még 6 hónapig elzárják a gyereket az apa elől, mint ahogy azt Anya tette velem Dóri fél éves korában. "Jóindulatú"... Aha.

Szóval Dórival edzésre mentünk, amit már rettentően várt, ugyanis elmeséltem neki, hogy ez mennyire más, mint a szerdai eskrima. 

Az edzés délután 6 órakor kezdődött, de mi már 4-kor odmentünk, hogy bemelegítsünk. Számomra ez másfél órás futást jelent a tornateremben, míg Dóri labdázott egy kicsit. 

A hagulat fokozása miatt beraktam egy kis zenét: Kid Rock és Six A.M. szólt a hifin, amitől Dóri is bepörgött, s mintegy húsz percen keresztül rótta velem a köröket.

A bemelegítés után félreült egy padra, majd végignézte az edzést, ahogy az emberek püfölik egymást és késes támadást/védést gyakorolnak. Egy részét élénken figyelte, míg egy részén inkább tabletezett, de amikor elkezdett engem keresni a tömegben, majd összeakadt a tekintetünk, olyankor büszke mosollyal az ajkain nyugtázta, hogy tetszik neki a műsor. A tekintetében amúgy mindig látni lehetett, hogy rém büszke az apukájára, aki azért akar erős lenni, hogy megvédhesse őt a "gonoszak" ellen. Kis pötyikém :)

A mai napon ismételten belecsöppen egy új világba, ráadásul kettőbe is, amelyek mindegyike maximális élményt nyújtottak a számára. 

Dóri egyébként azért futott velem, mert lekövette az apai mintát. Ő is erős és kitartó akar lenni, ezért azt csinálta, amit én. Anyával főzni szokott, míg velem mondjuk edzeni. Büszke vagyok rá, hogy ilyen okos és erős kislányom van :)

A társaságnak amúgy tetszett Dóri, aki élénken figyelte az eseményeket. Az edző is eleresztett néha egy-egy poénos beszólást, Dóri pedig nevetett, mert tudta, hogy épp róla van szó. 

Krav maga után csúszdáztunk

...és tornásztunk a parkban

Aznap este mindketten kimerültek voltunk, ezért viszonylag hamar, 10-kor feküdtünk le aludni. Percek alatt álomba is zuhantunk...

SZERDA

A szerda már nem volt ilyen programdús. Délelőtt gyomláltam és füvet nyírtam, míg Dóri a homokozóban játszott. Délután bementünk egy barátomhoz Újpestre, majd megnéztük a népszigeti Duna-partot...

...este pedig eskrima edzésre mentünk. Dóri itt botharcot láthatott, amit pár héttel ezelőttről már ismert.

A mai eskrima egyébként meglehetősen lazulósra sikerült, ugyanis időpontváltozás miatt csak kevesen jöttek el. Hiába is, mindenki készül a nyárra.

Ahogy mi is, ugyanis másfél hét múlva Dórival nyaralni megyünk.