Észak

Dórival ismét eltöltöttünk néhány örömteli napot. Ahogy a nyár, ez a hétvége is szélsebesen ért véget, pedig alaposan elfoglaltuk magunkat, hogy tartalmas legyen. 

Az első napunkon vendégségbe mentünk egy ismerősömékhez, ahol beszélgettünk, ebédeltünk, ilyesmik. A vendéglátóink a közelgő szülinap alkalmából megkérdezték Dóritól, hogy mit kíván a leginkább, amire Kicsikém azt felelte, hogy szeretné, ha az apukája sokáig élne, mert ő a legjobb apuka a világon. Ebéd előtt pedig a hálaadásnál azt találta mondani, hogy köszöni szépen az Istennek, hogy ilyen okos és jó apukát adott neki, akit nagyon szeret. 

Hm. Kis drágám :)

Aznap, a vendégség után még elmentünk az IKEÁ-ba is, ahol vennünk kellett pár dolgot otthonra. A büfében Dóri egyébként 3 hotdogot falt be, holott azelőtt pár órával ebédeltünk az ismerősöméknél.

Másnap a szobájában összeraktuk a galériájának a vázát, majd befejeztük a faterasz építését az udvaron. Kicsikém elejétől a végéig jelen volt, s végignézte a csiszolást, a csavarozást, s ha kellett, akkor mondjuk megfogván a deszka végét, segített azt leemelni a földre. Azt hiszem roppant élvezte a munkát, amely nem nevezhető épp lányos elfoglaltságnak. 

A galéria alapja

Második napunkon elnéztünk Horányba, ahol egy ismerősömmel együtt lementünk a strandra fürdeni. Itt elkapott minket a túlparton lévő vihar szele, de végül megúsztuk elázás nélkül.

Este Dóri kérésére megnéztük a Harry Potter első részét. Gondolom sok helyen felbukkant a varázslófiú története, miáltal kíváncsi lett rá, aztán persze bevallotta, hogy Anya nem engedi megnézni, merthogy állítólag nem neki való. Hát nem is tudom. Dóri mindvégig élvezte, amikor pedig vége lett, már nézte is volna a következő részét. Az mondjuk igaz, hogy mindvégig izgult a film alatt, de azt túlzás lenne állítani, hogy félt. Ezután egész este a filmről beszélt, s felidézte az egyes jeleneteket.

Volt néhány más jellegű témánk is a három nap alatt:


IDŐUTAZÁS

Kicsikém valamilyen hatásra elővette az időutazás kérdését. Azt hiszem a National Geographic-on néztünk egy műsort, ami elindította benne az ezirányú gondolatot. Mindebben a lényeg, hogy Dóri nagyon is tisztában van már az idő fogalmával, amely által elkezdett kombinálni, hogy mi lenne, ha...

Persze a végén elmondtam neki, hogy időutazás csak a filmekben van és nem lehet visszamenni a múltba.

Egyébként észrevettem, hogy amikor tabletezik a kanapén, akkor folyamatosan figyeli közben a televíziót is. Például a Híradó nagyon érdekli, és ha hall valami olyat, akkor vagy rákérdez dolgokra, vagy elmondja róla a véleményét. Ezen mindig meglepődöm. Egyrészt azért, merthogy érdekli mindaz, amit a hírekben lát, másrészt pedig rengeteg ragyogó dolgot tud mondani velük kapcsolatban. Ez meglehetősen sokrétű, úgyhogy nem is tudom felidézni.

És még csak 5 éves (lesz egy hét múlva)!


KÉPEK A FALON

A nappali falán szép lassan gyülekeznek a képek az elmúlt évek emlékeiről. Ezek között nagyrészt ott szerepel Dóri is, amint épp velem mosolyog valami emlékezetes eseményen. Kicsikém mostanában el-elmereng rajtuk, majd mindig elmondja, hogy milyen jó volt anno, amikor azok a pillanatok történtek, majd látom rajta, hogy belemerül az érzelmeibe. Tehát nemcsak emlékszik rájuk, hogy mi hogyan történt, de még érzékenyen is érinti egy-egy pillanat felidézése. Látszik rajta, hogy nagyon is jól tudja, hogy az apukájának milyen fontos a személye, aki a falra kihelyezett képekkel szimbolizálja a földöntúli kötődést. 

Egyébként rengeteg kép kerül majd kihelyezésre, ha egyszer eljutok majd végre arra a pontra, hogy nem lesz más dolgom a ház kialakításával kapcsolatban (mert ugye most épp a gyerek galériájára költök).


VÍZKŐ

A fürdőszoba takarításánál szét kellett szednem a csapokat, hogy kipucoljam azokat a vízkőtől. Dóri megkérdezte, hogy miért áztatom bele ecetbe (merthogy az milyen büdös), mire elkezdtem neki elmagyarázni a vízkő eredetét és kialakulásának folyamatát. Döbbenve hallgatta, hogy a vízben kő van (az a kő, amit a Duna-parton a vízbe dobál + sók), csak épp oldott állapotban, ami akkor válik láthatóvá, ha elpárolog körülötte a víz. És ugye minél többször párolog el, annál vastagabb (nagyobb, hosszabb, stb.) lesz a kő. Dórikám erre megkérdezte, hogy miért nem látható a bőrünkön, mire elmondtam, hogy a bőrünk rugalmas és lepereg róla, azaz nem tud rajta megkapaszkodni (emellett a bőrünk Ph-ja is oldja).

Ezután megnéztük, ahogy a vízkő szép lassan leoldódik a csap szűrőjéről, ami tisztává válik. 


VARÁZSKŐ

Pár alkalommal ezelőtt Dóri váltig állította, hogy van otthon egy varázskője, ami Anya szerint gyógyító erővel bír. Erre elmondtam neki, hogy varázskövek nem léteznek, majd magyarázkodásba kezdtem, hogy miért nem. Dóri persze nem hitt nekem és azt találta mondani, hogy buta vagyok és Anya jobban tudja, mint én.

Ahogy telt az idő, egyre többször hozta fel a témát, amire az ezt megelőző alkalommal azt feleltem, hogy nincsenek se gyógykövek, sem szerencsét hozó kövek, sem pedig varázskövek, mint ahogy boszorkányok és varázslók sem léteznek - ahogy azt Jézus vagy mondjuk Könyves Kálmán király is elmondta.

Amikor most Dóriért mentem, az anyja jelenlétében szegezte nekem a kérdést:

- Apa, ugye, hogy nincsenek varázskövek? - kérdezte tőlem úgy, hogy közben mellém állt, s felnézett az anyjára.

Számomra egyértelművé vált, hogy Anyát szeretné szembesíteni az igazsággal, mert - úgy tűnik - nekem jobban hisz, mint neki.

Azt feleltem erre, hogy nem tudom, szerintem nem léteznek varázskövek, mert teremteni egyedül az Isten tud (vagyis maga a természet, amely körbevesz minket a maga törvényei szerint) és nem holmi kövecskék. 

Dóri rém büszkén húzta ki magát mellettem, merthogy ezzel alátámasztani vélte az igazát, amit - gondolom - Anyának mondott a varázskövekkel kapcsolatban. Kicsit olyan volt a helyzet, mintha az anyját alázná meg vele, hogy "lám-lám, tévedtél Anya". 

Mivel nem akartam az anyját kellemetlen helyzetbe hozni a gyerek előtt, ezért hozzátettem, hogy "Lehet, hogy vannak varázskövek, de én még egyetlenegyet sem találtam az életem során, és nem is tudok olyan emberről, aki talált volna valahol. Én nem hiszek benne, de lehet, hogy léteznek varázskövek".

Bár Dóri erre egy kicsit összezavarodott, de végül mosolyogva mondta:

- Szerintem nincsenek varázskövek.
- Szerintem se - nyugtáztam.

Ami érdekes még ezzel kapcsolatban, hogy míg én vigyázok Anya renoméjára a gyerek szemében, addig Anya úton-útfélen engem aláz a gyerek előtt.


BUTA APA

Dóri egy párbeszédnél kibökte, hogy ki kellene békülnöm Anyával, mert olyan jó lenne, ha mindkettőnkkel élhetne. 

- Szeretnéd, ha velem élhetnél? - kérdeztem.
- Igen. És ha Anyával is. Ki kéne békülnötök és nem folyton veszekedni - felelte.
- Szerinted Anya kibékülne velem?
- Nem. Anya nagyon utál téged.
- Miért utál? Azt nem mondta?
- Anya nagyon butának tart téged. 
- Ezt hogy érted, hogy butának?
- Anya azt mondja buta vagy.

Ezután bárhogy is próbáltam mélyebbre jutni Anya véleményével kapcsolatban, Dóri nem mondott több infót. Valószínűleg csak hall ezt-azt otthon, amit megjegyez, de persze az is lehet, hogy tévesen fogja fel, amiről szó van. Mondjuk azt, hogy Anya totál seggnek tart és butának vél, nem kell nagyon magyarázni, mert számtalan megnyilvánulásával igazolja, tehát amit a gyerek mondott, a magam részéről 100%-osan elhiszem. 

Megkérdeztem tőle:

- Szerinted buta az az ember, aki felépített egy házat és két kocsija is van?
- Nem Apa, nem buta. Te okos ember vagy, Apa.

A témát azzal zártuk le, hogy mint minden ember, én is tévedek sok dologban és követek el "butaságokat", de az nem azt jelenti, hogy ténylegesen buta volnék, mint ahogy Anya beállít engem. Ugyanis minden embernek tanulnia kell, s még az élete végén sem lesz tökéletes, hiszen az élet sokrétű és számtalan buktatója van. Azt javasoltam neki, hogy hasonlítsa össze az anyja életét az enyémmel, hogy melyikőnk mit ért el az életben és hogyan viselkedik másokkal. 

Láttam Dórin, hogy megértette a lényeget. És azért hiszek ebben, mert a folyamatos párbeszédeink alkalmával minduntalan ráerősít erre.


MÁGNES ÉS CSILLAGOK

Lucától kaptam egy túlélő karkötőt, ami egy ötméteres, szupererős hegymászó zsinegből lett összefonva, benne egy tűzcsináló kovakővel és egy vészhívó síppal + egy tökéletesen működő iránytűvel karöltve.

Amikor megmutattam Dórinak, elmagyaráztam neki az iránytű működési elvét. Ebben leszögeztem, hogy az iránytű "tüskéje" mindig észak felé mutat, forduljunk vele bármerre is, merthogy a Föld egy hatalmas mágnes, amelynek hatalmas "mezeje" van, s ami északról indul és délig tart (nagyon-nagyon felszínesen érintve a témát). Itt elmagyaráztam neki az égtájak fontosságát, amit részben már ismert ("keleten kél és nyugaton nyugszik"), így a térképekkel (és túléléssel) összevetve kialakult némi fogalma az iránytű fontosságával kapcsolatban.

A lényeg, hogy az iránytű mindig észak felé mutat, ahol a Föld feje búbja van.

Nem tudom mit értett meg a Föld mágneses mezejéről, de végül kibökte, hogy szeretne egy csillagászati távcsövet, mert érdekli őt a világűr. 

Mivel korábban már gondoltam rá, hogy veszek neki egy csillagászati távcsövet (vagy egy mikroszkópot), ezért megígértem neki, hogy tervbe veszem a megvételét, de nem most, mert egy jó minőségű távcsőnek igencsak borsos az ára (és amúgy tényleg: a komolyabb kategória 70ezer forintnál kezdődik, majd folytatás a csillagos ég).

Szóval Dórival folyton elmélkedünk valamin. Ragyogó kis teremtés, akinek lenyügöző észjárása van. A fent említett kis szösszenetek csupán egy kis szelete mindannak, amivel a három napunkon diskurálni szoktunk. Dóri nagyon jó beszélgetőpartner és egyben barát, akivel egyre erősebb az egymás iránti kötődésünk. Ezt amúgy minden alkalommal látom a szemeiben is, amely ugyebár a lélek tükre. 

Az utolsó napunkon egyébként Dóri saját maga fizette ki az egyik büfében a teáját, méghozzá a saját zsebpénzéből, amit egyre megfontoltabban kezel.

És még csak 5 éves...