Székesfehérváron

Dórival az elmúlt hétvégén Fehérváron jártunk a Lecsófőző Vígasságon, ahol bár a lecsózás feledhető élményt nyújtott, de minden másban tökéletesen éreztük magunkat.

Délelőtt 11-re érkeztünk meg az egykori királyi székhelyre, ahol már javában tartott a vígadalom. Ez abból állt, hogy a Móri út végétől kezdődően egészen a Mátyás király körútig a teljes főút szélességében lecsót főzött boldog boldogtalan. 

A buli eleje

Ami rettentően zavaró volt az egészben, hogy a terjengő füstben szinte alig lehetett levegőhöz jutni, ami már-már zavaróan csípte az ember szemét, ráadásul a ruhánk is átvette a füst szagát, amit a továbbiakban egész nap éreztünk magunkon. 

A szmog jól kivehető az út vonalában

Dóri természetesen jól érezte magát, mert felpörgette őt a szokatlan környezet és a bulihangulat. 

Ahogy haladtunk előre a lecsófőző csoportok sátrai előtt, úgy lettünk egyre éhesebbek, viszont bármennyire is szerettünk volna enni, egyelőre még sehol sem készült el az áhított lecsó. A legtöbb helyen még csak akkor pucolták a hozzávalókat, ami kérdésessé tette a sikerünket. 

Dóri kapott egy héliumos lufit az egyik "reklámarctól", amit viszont pár sarokkal odébb véletlenül eleresztett, a lufi pedig felszállva a magasba, eltűnt. Percekig álltunk alatta, hogy nyomon követhessük a sorsát, de végül szem elől tévesztettük.

Itt még épphogy látni

A Zichy-ligetbe érve Dóri kipróbált pár ügyességi játékot:

Ezután már muszáj volt ennünk valamit, mert nagyon éhesek lettünk. Szerencsére volt egy hely, ahol már kínálták a buli főztjét, így nem volt kérdéses, hogy beüljünk-e vagy sem. Ami számomra kiábrándító volt ebben, az a lecsó ára és adagja volt: a képen látható mennyiségért 800 forintot kértek, amely szó szerint nem volt egy merőkanálnyi sem.

Ráadásként a lecsó még csak nem is volt finom. Persze az összetevők és az elkészítés módja miatt nem nagyon lehet elrontani egy lecsót, de azért ennél bármilyen kezdő "szakács" jobbat rittyentene össze. Nemcsak állottnak volt mondható (holott frissen készült), de valamilyen oknál fogva abnormálisan édes is volt, mintha tömény cukorkát szopogatnánk némi fűszeres zsírral. Dóri meg is jegyezte, hogy nem ízlik neki, majd kitunkolva a lecsó szaftját, áttolta nekem a maradékot. 

Evés után elindultunk tovább, majd kicsit odébb szerettünk volna felülni az óriáskerékre, de olyan hosszú sor állt a kapunál, hogy fél óra várakozás után feladtuk. Végül így lyukadtunk ki a dodgemnél:

Volt egy hely, ahol fennséges illatok áradtak. Nem akartunk enni, de muszáj megemlítenem, mert botrányos áron kínálták az ételt: az ismert műanyag mélytányérban például 2000 forintért adták a lecsót.

Az oké, hogy a paradicsom kilója idén meglehetősen drága volt, de úgy vélem, hogy kétezer forintot mégiscsak pofátlanság elkérni egy adag lecsóért. Na meg biztos vagyok benne, hogy egy ilyen rendezvényre tudnak olcsóbban is alapanyagot szerezni és nem bolti áron szerzik be a hozzávalókat. Na mindegy...

Dóri inkább kért egy vattacukrot:

A lecsós rendezvény hátralévő részében hintáztunk a parkban.

Említésre érdemes még az is, hogy Dóri rém büszke a saját zsebpénzére, ezért a pénztárcáját mindenhová magával vitte. A vattacukrot is ő maga akarta kifizetni, valamint minden egyes megvenni óhajtott dolognál alapos megfontolás tárgyává tette, hogy megvegye-e azt vagy sem. Azt hiszem ezzel valahol egy kicsit felnőttesnek érezheti magát, hiszen saját kis vagyonkája van, amivel ő maga rendelkezik. Talán ezért is kötődik hozzám másképp (mint ahogy azt mások gondolják), mert nem kisgyerekként kezelem őt, hanem mint barátot, akinek számítanak a gondolatai és az érzései. 

Dóri és a pénztárca

Több órás gyaloglás után végül visszasétáltunk a kocsihoz, majd felhajtottunk a Bory-várba. Itt megpróbáltam elhitetni Dórival, hogy egy igazi hercegnő lakik a várban, de nem ugrott be. Ennek őszintén örültem, mert ezzel láthatóvá vált, hogy miket mesélek neki a világról, amibe a városszéli hercegnő története már nem illik bele. 

A vár makettje előtt

A Bory-várban úgy felpörgött, hogy fel s alá szaladgált a lépcsőkön. 

Pózolás a vár előterében

Nagyon tetszettek neki a szobrok.

A vártúránk végén megjegyezte, hogy kissé unalmas a hely, ezért már nem is kíváncsi rá, hanem inkább együnk valamit, mert éhes. Így ültünk be a várral szembeni étterembe.

A Bory-várral kapcsolatban megjegyezném, hogy az inkább egy felesleges giccsparádé, amolyan ízlés nélküli és haszontalan, szerintem lakhatásra alkalmatlan kastély, sem mint vár. Mindegy, megnéztük ezt is, letudva.

Gulyásleves

Erre a gulyáslevesre mondom azt, hogy megérte az árát. Finom is volt és az adag is épp elegendőnek bizonyult a 800 forintért, amit elkértek érte. Na meg tele volt hússal és zöldséggel, tehát nem spórolták ki belőle a cuccot. Miért nem lehet máshol is így csinálni a dolgokat?

A székesfehérvári kiruccanásunk után elmentünk még egy közeli ismerősömhöz, aki különleges programot talált ki Dórinak. 

Minikutya-simogatás

A lényeg a kakaóscsiga készítés volt. Mivel Dóri szeret kenegetni, keverni és kavarni a kezével, ezért nagy kedvvel vetette bele magát a sütizésbe.

A kakaós kéz nyalogatása külön élvezetet nyújtott számára.

Ebből kaptunk egy zacskónyit, úgyhogy aznapra megvolt a vacsora is. 

Másnap lementünk Horányba egy barátomhoz, akinél Dóri trombitázást tanulhatott, majd egy másik ismerősömmel sétáltunk egyet a Duna-parton. 

Ezzel a vasárnapunkat le is zártuk, mert indulnunk kellett haza. Nálam még megpróbáltunk megszelidíteni egy sáskát, de végül el kellett búcsúzni tőle és egymástól is.

Írhatnék még pár dolgot a hétvégénkről, de sajnos alig van rá időm, mert egyfolytában dolgozom és sietnem kell vissza a munkahelyemre. Amit még lényeges megemlítenem, hogy Dóri a kapcsolattartás alatt többször kifejezte a szeretetét, valamint azt is, hogy szeretné, ha örökké élnék és együtt töltenénk a hátralévő életünk. Hozzátette, hogy ki kellene békülnöm Anyával, mert akkor mindkettőnkkel egyszerre lehetne együtt, mert kettőnket szeret a legjobban a világon. Olyan őszintén és mélyrehatóan magyarázott erről, hogy képtelenség visszaadni azt az érzelmet, amely áradt a mondandójából. 

Legközelebb két hét múlva leszünk együtt, amikorra egy szolnoki thermálfürdőt terveztem be neki, amit annyira szeret.