A Jó, a Rossz és a Csúf

Nem, most nem a legendás és méltán népszerű filmről van szó, hanem csupán arról, hogy Dórival a legutóbbi kapcsolattartáson rengeteget elmélkedtünk a jóságról, a rosszaságról és a csúnya dolgokról, amely dolgok az emberekben lakoznak. 

Nem kell nagy dolgokra gondolni ezzel kapcsolatban: arról van szó, hogy megkérdeztem Dóritól, hogyan tudnék jobb apa lenni a számára, mint most - hogy mit szeretne, milyen legyek vele -, amelyre azt a feleletet adta, hogy ő úgy szeret engem ahogy vagyok és nem akarja, hogy másmilyen legyek. Ezután megkérdezte tőlem, hogy miért kérdezek tőle ilyeneket, mire elárultam neki, hogy néha úgy érzem, hogy nem úgy viseltetek iránta, ahogyan ő azt szeretné, mert némely esetben talán túl szigorú vagyok vele vagy esetleg figyelmetlen. 

Dórinak nagyon tetszett ez a fajta kitárulkozás, így ő is őszintén beszélt az érzéseiről. Mivel a beszélgetésünket nem vettem fel diktafonnal, ezért nem is tudom felidézni a köztünk zajló párbeszédet, pedig néha jó lenne, hogy tudjuk, milyen szintű eszmecserét folytatunk az életről, amelyről egyre okosabb kinyilatkoztatásokat tesz. 

Gyakran kérdezi meg tőlem, hogy melyik ember a jó és melyik a gonosz, így most kitértünk rá, hogy mitől válik valaki azzá, mint amilyen épp. Meséltem magamról, hogy számtalan hibám van, amiken megpróbálok korrigálni, de mivel az ember folyton tanul, ezért képtelenség tökéletesen viselkedni. A magyarázataim közben gyakran hozom szóba Jézus tanításait, aki világos útmutatást adott a tiszta és erkölcsös élethez. Az ő példázatain keresztül próbálom megértetni vele, hogy mi számít jónak és rossznak, s hogy milyen vékony az a határ, ami a kettőt szétválasztja. 

A beszélgetésünk közben kérdezett ezt-azt, amelyek közül az egyik az volt, hogy Anya gonosz ember e, mivel sok dologban nem azt csinálja velünk, amit szeretnénk. Dóri azért kérdezhetett ilyet, mert jól ismeri az anyjával való konfliktusomat, aminek maga is aktív résztvevője, ugye. Emlékszik rá, hogy Anya mennyi mindent tilt nekünk, hogy mennyiszer kiabált velem az utcán és a házuk előtt... és még hosszasan sorolhatnám. Ismeri a bírósági procedúránkat is, meg azt, hogy miért kellett a Családsegítőbe járnunk évekig, tehát tisztában van vele, hogy milyen sok kellemetlenségben volt részünk az egymásra találásunk idején. 

Dóri kérdése ismét meghökkentett, mert nem vártam tőle, hogy - ha már pedzegeti is az emberi gonoszság és butaság mikéntjeit - az anyjával kapcsolja azt össze. Persze ez az "összekapcsolás" azért erős túlzás, de azért mégiscsak érdekes, hogy a felsorolt példák közt az anyját is szóba hozta.

E kérdésére azt feleltem, hogy Anya nem rossz ember, ezt egy cseppet se higgye, hiszen becsülettel neveli és becsületesen él, hanem csupán velem olyan, amilyen, amin még javítania, változtatnia kellene egy kicsit. Ezzel kapcsolatban elmondtam azt is, hogy nekem is vannak hibáim - mint mindenki másnak -, amiken megpróbálok javítani. A lényeg a jóra való törekvés, hogy ne csináljunk olyan dolgokat, amik bánthatnak másokat. Itt sok-sok példát felhoztam neki, hogy értse miről beszélek, ő pedig olyan újabbnál újabb kérdéseket tett fel, amiből láttam, hogy megértette a mondandóm. A legvégén azzal zártam a témát, hogy az anyja bár nem kedvel engem és anno tett velem/velünk buta dolgokat, mégis jó embernek mondható, hogy ő jó ember. Dóri erre láthatóan megkönnyebbült, mert talán reménykedett benne, hogy az anyja nem "gonosz", s ezt a szavaimmal igazoltam neki.

A JÓ és ROSSZ párharcáról amúgy egész hétvégén ejtettünk pár mondatot. Ha valamit meglátott vagy csak eszébe jutott valami, akkor rögtön megkérdezte, hogy ez vagy az jó e vagy sem.

Mindezek mellett elmondtam neki, hogy őt szeretem a világon a legjobban, s csak azért vagyok boldog, merthogy ő maga létezik (hogy ő lehet a kislányom). Ezeket nagyon szereti hallani, s ilyenkor mindig megfogja a kezem, hogy éreztesse velem, hogy is ugyanígy gondolja velem kapcsolatban. Mivel a mostani kapcsolattartásunk alatt sokat utaztunk és sokat ültünk a kocsiban, ezért volt alkalmunk beszélgetni egymással. Az említett kézfogásokat is így ejtette meg: amikor az úton halatva a sebességváltón pihent a kezem, ő egyszerűen csak rátette a kézfejemre a kezecskéjét, s úgy tartotta, míg meg nem álltunk. Azt hiszem töretlen köztünk a szeretet...

De nézzük, hogy miket is csináltunk még a két napunk alatt...

KEDD

Mivel a múlt hétvégi kapcsolattartást elcsúsztattuk hétköznapra, ezért Dóri kedden, szerdán és csütörtökön volt nálam. Mivel Anya reggel dolgozni ment, ezért Dóriért is korán kellett mennem. Szegényke úgy meg volt tőle zavarodva, hogy egész idő alatt azt hitte, hogy este már haza is kell mennie, mert eltelt a két nap. Amikor mondtam neki, hogy reggel mentem érte és még két éjszakát velem lesz (és csütörtökön én viszem majd oviba), nem akarta elhinni. 

Amikor megérkeztünk hozzám, kezébe nyimtam egy mesekönyvet a darazsakról:

...ami tulajdonképpen egy egércsapda (ragacs), de darázsfogásra használtam fel:

A lényeg, hogy a konyha fölötti tetőrészbe beköltöztek a darazsak, ahol őrült módjára kapargatták a plafont, s félő volt, hogy egyszercsak áttörik a gipszkartont és beözönlenek a lakásba. Először darázsírtó szprével estem nekik, de csak alig-alig csökkent tőle a létszámuk, pedig 5 flakonnal fújtam be az ereszcsatorna mögötti "fadobozba", amely végigfut az egész ház hosszán, s ahol írtózatos mennyiségben gyűltek össze. A szprétől ezrével hullottak el, de valahogy olyannak tűnt, mintha végeláthatatlan utánpótlást kapnának. Ez ment pár héten át, mígnem végül a kaparászás abbamaradt (gondolom kezdett kifulladni a populáció), viszont a ki-be röpködő darazsak továbbra is azt mutatták, hogy a család még él, amely pár hét alatt ismét eredeti méretére nőhet. Ugyanis, míg van elég katona/szolga, amely a királynőt védi és eteti, addig nem lehet legyőzöttekként tekinteni rájuk. Itt jött képbe az egérragacs, amelyet becsúsztattam abba a résbe, ahol a darazsak repkedtek ki-be. A képen látható mennyiséget 10 perc alatt fogta meg, így muszály voltam elszaladni a boltba egy újabbért, amely szintúgy 10 perc alatt tele lett. Nem tudom mennyi darázs van még a fészekben, mert a hűvös idő miatt most nem olyan aktívak, de félelmetes, hogy ha ennyit lefújtam és megfogtam és még mindig járnak, akkor mekkora lehetett az eredeti populáció? Azt hiszem az ősz miatt már nem fogok többet, de tavasszal muszáj lesz teljesen kiírtanom őket. 

Tehát a darazsas "mesekönyv" arra volt jó, hogy Dórinak elmeséljem az egész sztorit, amit a darazsakkal vívott csatámmal átéltem. Ebből láthatta, hogy milyen sokan vannak és milyen veszélynek voltunk kitéve, hiszen, ha a gipszkartonon átrágják magukat, nem úsztuk volna meg ép bőrrel a találkozást.

Aznap sajnos Vácra kellett mennünk a Vízműhöz, amit Tahitótfalun és egy kompon keresztül közelítettünk meg. A délelőttünk ezzel el is ment. Dóri nagyon unta az utazást, de végül jól telt ez a pár óra, mert rendkívül jót beszélgettünk a bevezetőben már említett témában. 

A kompra várva Tahitótfalunál, Váccal szemben

Délben indultunk tovább Budaörsre az IKEÁ-ba, hogy vegyünk egy sütőt. Már épp ideje volt, ugyanis a konyhaszekrényt már 7 évvel ezelőtt megvettem hozzá. Eddig a pizzasütőt használtam sütőként, de az a mérete miatt körülményesnek bizonyult, ugyanis a nagyobb dolgok nem fértek el benne. Dóri nagyon szereti a sült csirkét, de hosszas folyamat volt annak elkészítése, mert a pizzasütőben lévő termosztát folyton le-fel kapcsolta a sütőt, így az csak hosszas várakozás után sült meg. 

Miután megérkeztünk az IKEÁ-ba, rögtön egy ebéddel kezdtük a vásárlást:

Ilyet kért, de a gombócok nem ízlettek neki

A sütő megvásárlása után kérlelni kezdett, hogy hagy menjen be a gyerekmegörzőbe játszani. Ezt máskor is kérte, de mivel folyton sietek mindenhová, eddig nem engedtem a csábításnak, míg most úgy voltam vele, hogy mivel ő a legjobb barátom és így "egyenjogú partnernek" számít, ezért nem mondhatok neki nemet. Azt hiszem látszik a képeken, hogy milyen boldog...

Míg a parkolóban átrendeztem a kocsit, hogy beférjen a szerzeményünk, Dóri a sütő tetején ülve várta az indulást. Rém büszke volt rá, ugyanis tudja jól, hogy az a sütő az övé lesz, ha én már nem leszek. 

Miután hazaértünk, megnéztük a Harry Potter ötödik részét, majd éjfél előtt nem sokkal nyugovóra tértünk.

SZERDA

A második napunkon elmentünk a nagynénihez almát szedni, amiből később a vacsi készült. Míg a csirke a sütőben sült, az alma pedig a rezsón rotyogott, Dórival nekiláttunk káposztát gyalulni, hogy savanyúkáposztát készítsek belőle. Ezt pár évvel ezelőtt próbáltam ki (lásd ITT), amit idén meg akartam ismételni. Akkor a világ legfinomabb savanyú káposztáját készítettem, s azóta se tudom megenni a boltit (ami sajnos napjainkra 80%-ban Albániából kerül hozzánk, vagyis a híres "vecsési savanyú káposzta" nemcsak, hogy nem Vecsésen készül, de még csak nem is Magyarországon). A mai készítésről nem készült kép, de nagyjából ugyanaz zajlott le, mint a belinkelt hivatkozáson. Dóri érdeklődve figyelte a műveletet, adogatta a felvágott káposztafejeket, majd amikor legyalultam az egyik ujjam, elrohant nekem ragtapaszért. Ezt ő is bontotta ki, majd tekerte rá az ujjamra.

Miután a káposztát legyalultuk és betömködtük a cserépfazékba, el kellett indulnunk a dokihoz, mert Dórinak időpontja volt nála. Hétköznap lévén nem lehetett kikerülni, mert Anya azzal a feltétellel engedte a cserét, ha e napon dokihoz megy. A kivizsgálás okát nem tudom, de hál' égnek nincs semmi baja. Miután végeztünk, hazasiettünk enni, mert utána edzésre kellett mennünk.

Dóri és a csirkék

Az edzésen szinte kibújt a bőréből, mert a fejébe vette, hogy megtanul verekedni. Míg a többiekre vártunk, ő a gyakorlópuskával játszott: 

Katonásdit játszik edzés előtt

Az edző elvileg nem járult hozzá, hogy Dóri is velünk edzen, de Dóri makacsul kitartott amellett, hogy márpedig ő ugyanazt fogja csinálni, amit én, ezért beosonva mellém a sorba, leutánzta mindazt, amit csinálunk. Ez eleinte ment is neki, de a bonyolultabb mozdulatoknál már kénytelen volt feladni és leülni a szivacs szélére. 

Az botharc iránt roppant nagy érdeklődést mutat. Hogy miért, azt nem tudom, de mindenképp jó, ha érdeklődik az önvédelem felől. Az alábbi képet ő készítette rólunk, amint a csapat egy része az öltöző felé veszi az irányt:

Este egy tévés hír hallatán kedve támadt heliktopteres filmet nézni, ezért beraktam neki a legendás Kék Villám című filmet, amit nagy ámulattal nézett. Végül a film alatt aludtunk el, mindketten.

CSÜTÖRTÖK

Csütörtök reggel nem keltünk korán, mert hagytam aludni. Anya óránként telefonált, hogy bevittem e már Dórit az oviba. Azt mondta, hogy siessünk, mert 9-kor bezárják az ovi ajtaját, mire azt feleltem, hogy ha zárva lesz, akkor becsöngetek és kinyitják, nem kell emiatt aggódni. Valószínűleg nem is az aggódás volt a telefonálgatás kiváltó oka, hanem az, hogy Dóri ne lehessen nálam egy órával se többet, mint amit a Bíróság megadott.

Anya egyébként előző nap azt hitte, hogy a dokinál már át is adtam neki a gyereket és ő viszi majd haza, de felhívtam rá a figyelmét, hogy két éjszaka jár nekem és nem egy, s a mostani kapcsolattartásnál annyi a változás, hogy nem délutántól délutánig van nálam, hanem reggeltől reggelig, azaz én viszem majd Dórit oviba. Szerencsére nem akadékoskodott, de nem értem, hogy amikor ezt pár nappal ezelőtt megbeszéltük, akkor miért nem lehetett megérteni elsőre.

Szóval, Dórit most én vittem oviba, aminek nagyon örült a kis szőkeségem. Elmondta, hogy bárcsak mindig én vinném őt be és én is mennék érte. Megígértem neki, hogy ha iskolás lesz, akkor mindig elé megyek az iskolába, hogy vigyázzak rá hazafelé menet.

Egyébként ezzel kapcsolatban is felmerült korábban a "csúfság" témája, mint veszélyforrás, ami a gyerekekre leselkedik iskolából hazamenet. Mióta Dórim létezik, azóta fokozott figyelmet fordítok az olyan hírre, amely a gyerekrablásokról szól. Ebből pedg szinte minden hétre jut egy-egy eset, tehát elmondható, hogy gyakori jelenségről van szó. A legaggasztóbb az, amikor az iskolából hazafelé tartó gyereket betuszkolják egy kocsiba, majd eltűnnek vele, általában örökre. 

Dórival sokat elmélkedünk erről, s mindig okítom róla, hogy mire kell figyelnie. Például ha sétál az utcán, mindig figyelje az emberek mozgását. Figyelje meg, hogy ülnek-e a parkoló autókban, hogy nyílik-e az ajtajuk, kik állnak mellette, kik vannak a közelben, akik segíthetnek, ha segítségért kiált. Gyakran elmondom, hogy figyelje az emebereket, hogy milyen mozgás van körülötte, kik jönnek utána, kik vannak az út túloldalán, meg ilyenek. Tudom, ez így talán erős első hallomásra, hogy egy ötéves gyermeknek ilyet tanítok, de ilyenkor nem árt felidézni az olyan híreket, amelyek eltűnt, elrabolt kisgyerekekről szólnak, hogy vajon mi magunk mit tehettünk volna meg annak érdekében, hogy ez ne következzen be.

Gondolom senki nem szeretne azzal szembesülni, hogy a saját kislányát/kisfiát kell keresnie iskola után. 

Dórit épp ezért okítom minden alkalommal, más-más helyzetet felelevenítve. Számtalan veszély leselkedhet egy kisgyerekre, főleg, ha az lány, és a magam részéről megpróbálok mindent megtenni annak érdekében, hogy megelőzzük a bajt, vagy ha már az bekövetkezett, tudjuk mit kell cselekednie. Nehéz téma, tudom, de csak egy kislányom van, akiért bármit megtennék, hogy épségben és biztonságban nőjön fel. 

Pár héttel ezelőtt a Vodafonnál figyeltem rá fel, hogy kapni lehet gyererkek számára egy nyomkövetős, telefonos karórát, amivel követni lehet a gyerek útját, vagy akár el is lehet őt érni telefonon. Dórinak elmondtam, hogy kapni fog tőlem egy ilyen kütyüt, amivel akár fel is hívhat minket, ha baj van. Egyelőre még nem aktuális, mivel Dórit viszi és hozza az anyja, de mikor iskolás lesz, szeretném, ha hordana egy ilyet, hogy biztonságban tudhassuk. Felőlem okés a dolog, de még az anyjának is rá kell bólintania erre. 

De ez még a jövő zenéje...