Másodfokú ítélet

A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság a személyesen eljáró M. D. A. felperesnek - az Apák az Igazságért Egyesület (1095 Budapest, Ipar u. 15-21., Kalmár László György alapítótag) által képviselt Varga Máté Gézaalperes ellen szülői felügyeleti jog gyakorlása és járulékai iránt a Budakörnyéki Járásbíróság előtt xxxx. ügyszámon indított perében Budapesten, 2017. június 28. napján 81. sorszám alatt meghozott ítélet ellen az alperes részéről 82. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

ÍTÉLETET

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatja.

Az alperes a folyamatos kapcsolattartási joga gyakorlására az elvitel jogára kiterjedően 2018. május 3. napjától 2018. június 30. napjáig minden páros héten szombaton és vasárnap 9:00 órától aznap 18:00 óráig, 2018. július 1. napjától minden páros héten szombaton 9:00 órától másnap vasárnap 18:00 óráig, míg 2018. szeptember 1. napjától minden páros héten péntek 16:00 órától vasárnap 18:00 óráig jogosult azzal, hogy a gyermek átadásának és visszaadásának helye a felperes lakóhelyéül szolgáló ingatlan bejárati ajtaja.

Az alperes 2018. május 3. napjától kezdődően jogosult a páros ünnepek (karácsony, húsvét. pünkösd) másnapján 9:00 órától aznap 18.00 óráig az elvitel jogára kiterjedő kapcsolattartási joga gyakorlására.

Az elsőfokú ítéletben szabályozott időszakos - óvodai, iskolai, őszi, téli, tavaszi szünidők fele idejére és a nyári időpontra vonatkozó - kapcsolattartás rendje 2019. június 1. napja helyett 2018. szeptember 1. napjától (!) veszi kezdetét, és a másodfokú bíróság feljogosítja az alperest 2018 nyarán egy hét kapcsolattartási joga gyakorlására - a felek 2018. június 15. napjáig való eltérő megállapodása hiányában - 2018. augusztus 1. napjától augusztus 7. napjáig, a kezdő nap 10.00 órától a záró nap 18.00 óráig.

Az alperes és a kiskorú gyermek között elmaradt folyamatos kapcsolattartásokat a következő páratlan héten azonos időtartamban és módon kell pótolni, míg az elmaradt időszakos nyári kapcsolattartás pótlása 2018. évben az akadály megszűnését követő naptól esedékes.

Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyja.

Mindegyik fél viseli a másodfokú eljárásban felmerült saját költségét.

A másodfokú bíróság kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékügyi hatóság felhívására - 12.000 (tizenkétezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket, míg a fennmaradó 12.000 (tizenkétezer) Ft feljegyzett fellebbezési illetéket a felperes személyes költségmentessége folytán az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

Az elsőfokú bíróság ítéletével a 2014. szeptember 8. napján született Dóra Felícia utónevű gyermek feletti szülői felügyeleti jog teljes körű gyakorlására a felperesi anyát jogosította fel. Egyidejűleg kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek a fenti utónevű kiskorú gyermeke után 2015. április 1. napjától kezdődően - havonta előre esedékesen minden hó 10. napjáig - havi 20.000 Ft határozott összegű gyermektartásdíjat, míg az alperes tartásdíj hátralékát a tárgyi időszakra 235.000 Ft-ban állapította meg. amelynek a megfizetésére - az elsőfokú ítéletben megállapított időben és módon - 47 havi részletfizetést engedélyezett. Szabályozta az alperes és a kiskorú gyermek között a kapcsolattartást több szakaszban. Ennek megfelelően folyamatos kapcsolattartási joga gyakorlására jogosult az alperes az első szakaszban. 2017. november 30. napjáig minden héten szombaton 10:00 órától délután 13:00 óráig. A második szakaszban, 2017. december 1. napjától 2018. május 31. napjáig jogosult az alperes minden páros héten szombaton és vasárnap 10:00 órától aznap 13:00 óráig. A harmadik szakaszban, 2018. június 1. napjától 2019. május 31. napjáig az alperes jogosult minden páros héten szombaton 9:00 órától aznap 18:00 óráig, majd másnap vasárnap 9:00 órától aznap 18:00 óráig. Végül az utolsó negyedik szakaszban, 2019. június 1. napjától az alperes jogosult minden páros héten szombaton 9:00 órától vasárnap 18:00 óráig a folyamatos kapcsolattartási joga gyakorlására. A gyermek átadásának és visszaadásának helye a felperes mindenkori lakóhelye. Rendelkezett a kapcsolattartás általános szabályairól, a felek értesítési kötelezettségéről, az elmaradt kapcsolattartások pótlásáról. Időszakos kapcsolattartásra 2018. május 31. napjáig az alperes a páros ünnepek másnapján 10:00 órától aznap 13:00 óráig, míg

2018. június 1. napjától a páros ünnepek (karácsony, húsvét, pünkösd) másnapján 9:00 órától aznap 18:00 óráig jogosult. Az alperes időszakos kapcsolattartási joga gyakorlására 2019. június 1. napjától kezdődően jogosult az óvodai, iskolai, őszi, téli, tavaszi szünidők fele idejében, valamint nyáron 3 hét időtartamban, 3x1 hetes bontásban, melynek pontos időpontjában és esetleges megoszlásában a felek minden év május hó 31. napjáig kötelesek megállapodni. Megállapodás hiányában az őszi, téli, tavaszi szünidei kapcsolattartás az adott szünidő első felében egybefüggően, míg nyáron június 20. napjától június 27. napjáig, július hó 7. napjától július hó 14. napjáig, augusztus 7. napjától augusztus 14. napjáig egybefüggően illeti meg az alperest a kezdő nap 9:00 órától a záró nap 18:00 óráig a folyamatos kapcsolattartás módjának megfelelően. A jogosultnak fel nem róható okból elmaradt őszi, téli, tavaszi szünidei kapcsolattartás az adott szünidő második felében, míg a jogosultnak fel nem róható okból elmaradt nyári szünidei kapcsolattartás az akadály megszűnését kővető naptól pótolható. Az időszakos kapcsolattartás időtartama alatt a folyamatos kapcsolattartás szünetel.

A fentieket meghaladó keresetet, viszontkeresetet elutasította. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 18.000 Ft le nem rótt eljárási illetéket, valamint 35.115 Ft állam által előlegezett szakértői díjat, míg a felperest terhelő 18.000 Ft eljárási illetéket és 35.116 Ft állam által előlegezett szakértői díjat, a felperes teljes személyes költségmentessége folytán az állam viseli. A felek egyéb költségeiket maguk tartoztak viselni. Rendelkezett a folyamatos gyermektartásdíj előzetes végrehajthatóságáról, valamint a bírósági felhívás kibocsátásáról.

Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben a kapcsolattartás tekintetében kérte az ítélet megváltoztatását oly módon, hogy az elvitel jogával minden páros héten péntek 16:00 órától vasárnap 18 óráig, minden páratlan héten pénteken 12 órától 18 óráig, a páros ünnepek másnapján 10 órától 18 óráig, a szentestén (december 24. napján) 12 órától 16 óráig, míg a szünidők fele időtartamában legyen jogosult a kapcsolattartási joga gyakorlására, nyaranta 2x2 hét időtartamban, július és augusztus első két teljes naptári hetében, a kezdő nap 10 órától, a zárónap 18 óráig, annak rögzítésével, hogy a szülők legyenek kötelesek a kapcsolattartás akadályáról egymást 48 órával korábban, vagy ha az már nem lehetséges, akkor az akadály felmerülését követően haladéktalanul, hiteltérdemlő módon egymást értesíteni. Az így elmaradt kapcsolattartást a rá következő héten azonos napon, azonos időtartamban, azonos körülmények között kelljen pótolni. A fellebbezési tárgyaláson a gyermek átadásának és visszaadásának helyét oly módon kérte szabályozni, hogy ő legyen jogosult menni a gyermekért, és a felperes legyen köteles a gyermekért menni. A fellebbezését részletesen is megindokolta, melyben az elsőfokú eljárásban előadottakat ismételte meg. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet valós és alapos ok nélkül, jelentős mértékben eltér a bírói gyakorlat szerinti kapcsolattartástól. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság túlszabályozta a kapcsolattartást és az elsőfokú bíróság által szabályozott kapcsolattartás rendje a végtelen hosszúra nyújtott fokozatosság alapján sem jut el a bírói gyakorlat szerinti kapcsolattartásig. Sérelmezte, hogy mintegy két év után is csak alig több, mint egy napos zavartalan együttlétet és csupán egy nála töltött éjszaka engedélyezett. Álláspontja szerint az ítélet nem a gyermek érdekét szolgálja, visszafogja, lassítja, hátráltatja a bizalmi kapcsolat megerősödését a gyermek és ő közte. Részletesen is utalt a felperes kapcsolattartásról irreális és életidegen, paranoid túlféltésére, ami - álláspontja szerint - ugyanolyan káros tud lenni a gyermek egészséges mentális fejlődésére, mint a kellő törődés hiánya. Hangsúlyozta továbbá a gyermek és közte lévő kialakult szeretetteljes, bizalmi kapcsolatot.

A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítélete fellebbezett részének a helybenhagyására irányult.

A másodfokú bíróság kiegészíti az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a felperesnek a fellebbezési tárgyaláson - az alperes által nem vitatott - személyesen tett nyilatkozatából annyiban, hogy a Dóra Felícia utónevű gyermek 2017 őszétől a pilisvörösvári Német Nemzetiségi Óvodába jár. Az elsőfokú ítélet meghozatalát követően az alperes és a gyermek között a kapcsolattartás folyamatosan, zökkenőmentesen valósult meg.

Az így kiegészített tényállás alapján az alperes fellebbezése az alábbiakban részben alapos.

Az elsőfokú bíróság a kapcsolattartást szabályozó döntése alapjául helyesen hívta fel a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 178.§ (1) és (2) bekezdését, mely szerint a gyermeknek joga, a különélő szülőnek pedig joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, a gondozó szülőnek pedig kötelezettsége ennek biztosítása.

A gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyér.) 27. § (1) bekezdése szerint a kapcsolattartás célja, hogy a gyermek és a szülő közötti családi kapcsolatot fenntartsa, továbbá az arra jogosult szülő a gyermek nevelését, fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérje, tőle telhetően elősegítse. A különélő szülőnek a gyermek sorsának figyelemmel kísérése, erkölcsi fejlődésének elősegítése változatlanul kötelessége, akkor is, ha a gyermek gondozásában, nevelésében közvetlenül nem vesz részt. Nem utolsósorban a gyermek legfőbb érdeke, hogy különélő szülője szeretetét közvetlenül is érezze.

Az 1991. évi LXIV. törvénnyel kihirdetett, a Gyermekjogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20. napján kelt Egyezmény 9. cikk 3. pontja szerint a gyermeknek joga, hogy személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn mindkét szülőjével, kivéve, ha ez a gyermek érdekével ellenkezik.

A kifejtettek alapján a gyermek jogaként megfogalmazott kapcsolattartás rendezése során a gyermek érdekében arra kell törekedni, hogy a különélő szülővel harmonikus és szeretetteljes családi kapcsolata kialakulhasson, a kapcsolat mielőbb megerősödjön, harmonizálódjon. Kétségkívül ezt a célt a nyugodt körülmények között megvalósuló kapcsolattartás szolgálja. A Kúria számos eseti döntésében kifejtette, hogy a szülő kapcsolattartási jogának megvonása csak a gyermek érdekét veszélyeztető és súlyosan felróható magatartások miatt kerülhet sor, és a szülők különélése, válása nem járhat azzal a következménnyel, hogy a szüleinek egyikét a gyermek elveszítse. (BH 2001/3/125). (!)

A Ptk. 4:180.§ (1) bekezdése általános jelleggel fogalmazza meg a kapcsolattartás tartalmát, amelyben a különélő szülő és a gyermek között mindvégig a folyamatosságnak kell érvényesülnie. A kapcsolattartás jelenti a szülő és gyermek személyes találkozását, a gyermeknek a lakóhelyéről meghatározott időszakra történő elvitelét, az időszakosan tartósabb együttlétét, jellemzően az oktatási szünetek és többnapos ünnepek időszakában, melyben a személyes és közvetlen kapcsolat a legfontosabb. A Gyér. 27.§ (2) bekezdése ugyanakkor rögzíti, hogy a kapcsolattartás formái a folyamatos, időszakos és felügyelt kapcsolattartás.

A Ptk. 4:181. § (2) bekezdése értelmében a kapcsolattartásról a bíróság vagy a gyámhatóság a gyermek korának, egészségi állapotának, életkörülményeinek, a szülők személyes körülményeinek és az ítélőképessége birtokában lévő gyermek véleményének figyelembe vételével rendelkezik.

A folyamatos és az időszakos kapcsolattartás időtartamát a jogszabály nem határozza meg, az új Ptk. - a korábbi szabályozással egyezően - változatlanul ún. keretszabályozást ad. Annak megítélésénél, hogy a különélő szülő a kapcsolattartás mely formájának gyakorlására, illetve milyen időben jogosult a gyámhatóság, illetve a bíróság az eset összes körülményeinek mérlegelésével úgy határozza meg, hogy a kapcsolattartásnak a Gyér. 27. §-ának (1) bekezdésében írt céljai optimálisan valósulhassanak meg.

Helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság arra, hogy a kapcsolattartás fokozatos szabályozása indokolt, miután a felek között az életközösség 2015. márciusban a Dóra Felícia utónevű gyermekük hat hónapos korában szakadt meg, amely időponttól a felek különváltan éltek, oly módon, hogy a gyermekkel kapcsolatos gondozási feladatok ellátásában az alperes nem vett részt, valamint nem alakult ki a gyermek és az alperes között az elvitel jogát megalapozó szülő-gyermek kapcsolat. Ebből következően szükséges a kiskorú gyermek és az alperes közötti kapcsolat újraépítése. Ezért helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a fokozatosság szem előtt tartásával szabályozta a kapcsolattartás rendjét.

Ugyanakkor tévedett az elsőfokú bíróság az egyes fokozatok megvalósulásának időpontjait, szakaszait, mértékét illetően. (!) Az elsőfokú bíróság nem értékelte súlyának megfelelően azt, hogy az alperes és a gyermek között már 2017 júniusától valósult meg rendszeresen az elvitel jogára kiterjedő kapcsolattartás, minden héten szombaton 10.00 órától 13.00 óráig, és a felperes maga is négy órai időkeretben kívánta biztosítani a kapcsolattartást. A felperes elismerte, hogy a Városi Napos Oldal Szociális Központ helyiségében 2016 januárjától felügyelt módon megvalósult folyamatos kapcsolattartás során kialakult a gyermek és az alperes közötti szülő-gyermek kapcsolat, és a Dóra Felícia utónevű gyermek érzelmileg kötődik, ragaszkodik az alpereshez, őt emlegeti. Ezért a másodfokú bíróság lehetőséget látott az egész napos kapcsolattartás szabályozására.

Kétségkívül az elsőfokú eljárásban beszerzett igazságügyi szakértői vélemény szerint az alperes személyisége kissé diszharmonikusan fejlett, és a gyermeknevelési képessége az átlagosnál gyengébb. Azonban az igazságügyi szakvélemény szerint az alperesnél olyan mértékű pszichés tünet, személyiségtorzulás, amely a gyermeknevelési képességét, a gyermekkel való kapcsolattartás lehetőségét kizárná nem tapasztalható. A felperes által az alperes személyiségében hivatkozott körülményeket - felelőtlenségét - a kapcsolattartással összefüggésben a szakvélemény nem igazolta, mint ahogyan arra helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság.

Az elsőfokú bíróság kapcsolattartást szabályozó rendje értelmében az alperes az elvitellel kiterjedő kapcsolattartási jogát több mint tíz hónapja gyakorolja. A peradatok tanúsága szerint az alperes folyamatosan a kapcsolattartás bővítése miatt a lakhatási körülményeinek javításán munkálkodott, és az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes pilisvörösvári ingatlana mára megfelelően berendezett és felszerelt. Arra is van peradat, hogy az alperes képes volt a gyermek számára érdekes programokkal, játékokkal készülni, és szükség esetén az adott gondozási feladatokat is megoldotta.

A fentebb kifejtettek alapján a másodfokú bíróság lehetőséget látott az egész napos kapcsolattartás szabályozására a jövőre nézve 2018. május 3. napjától kezdődően 9:00 órától aznap 18.00 óráig mind a folyamatos, hétvégi kapcsolattartás, mind pedig a kétnapos ünnepek másnapján.

Nem vitásan a kapcsolattartás formáit és mértékét, azaz módját a Ptk. idézett rendelkezéseivel összhangban úgy kell megállapítani, hogy az a kiskorú érdekét szolgálja, nevelését, erkölcsi, érzelmi fejlődését, tanulmányi előmenetelét ne veszélyeztesse. A döntés során az érintett kiskorú gyermek, valamint a kapcsolattartásra jogosult és kötelezett érdekeit kell összeegyeztetni, amely a gyermek körülményeinek teljes körű, alapos vizsgálatát, megismerését igényli. A kapcsolattartás szabályozásánál a bíróságnak tekintettel kell lennie a kiskorú korára, egészségi állapotára, bizonyos esetekben a gyermek nemére is. Figyelembe kell venni a kapcsolattartási joggal élni kívánó személy erkölcsi magatartását, anyagi és egészségügyi körülményeit, a kérelmező szülőnek és környezetének a gyermekre gyakorolt hatását.

Az alperes igényli az óvodás korú gyermekével való bővebb idejű, ottalvással megvalósuló kapcsolattartást, amire az elsőfokú bíróság lényegében kizárólag a gyermek életkora miatt 2019. június 1. napjától látott lehetőséget. A peradatok alapján a jelenben 3,5 éves óvodába járó gyermek és az alperes kapcsolata szoros, az alperes képes az adott gondozási feladatok ellátására (!) még akkor is, ha a gyermeknevelési képessége az átlagosnál gyengébb (?). Ezért a másodfokú bíróság 2018. július 1. napjától látott lehetőséget az ottalvással megvalósuló kapcsolattartás rendezésére. Nem vitásan az alperes lakókörnyezetének rendbetétele folyamatosan zajlik, ugyanakkor a szűk értelembe vett lakótér és gyermek szoba rendezett, a gyermek délutáni és éjszakai pihentetésére alkalmas, azt az elsőfokú bíróság maga is vizsgálta és megfelelőnek értékelte. A másodfokú bíróság a felperes kifogásait az alperes lakhatási körülményeivel kapcsolatban alaptalannak találta.

A gyermek és az alperes kedvező irányban erősödő kapcsolata, a gyermek kötődése és az alperes igénye alapján a másodfokú bíróság lehetőséget látott 2018 nyarán egy hét időtartamú kapcsolattartás rendezésére a nyári szünetben.

A Ptk. alapvető gyermeki jogként fogalmazza meg a különélő szülővel való személyes és közvetlen kapcsolattartás jogát, amely biztosítja, hogy a szülők különélése ne legyen egyben a gyermek egyik szülőtől való elválása is. Az alperes minél tágabb időkeretben szeretne a gyermekével hétvégente együtt lenni, amitől nem lehet őt elzárni, és amire figyelemmel kell lenni. A peradatok azt támasztották alá, hogy az alperes és a gyermek kapcsolata folyamatosan megerősödött, a gyermek igényli az alperessel való együttlétet, és mindez lehetővé teszi a fokozatos, szélesebb körű szabályozást. Ezért a másodfokú bíróság a folyamatos kapcsolattartás rendjét akként szabályozta - a fokozatosság betartásával hogy az alperes élni tudjon péntektől vasárnapig tartóan a kapcsolattartási jogával. Erre a másodfokú bíróság a gyermek 4 éves korától, 2018 szeptemberétől látott lehetőséget. (Két bekezdéssel feljebb július 1-től lát lehetőséget. Úgy látom itt ellentmondanak önmagukkal, vagy csak nem értek valamit - a szerk.)

A felperes ellenkérelmében változatlanul az elsőfokú eljárásban előadottak alapján arra hivatkozott, hogy az alperes nem képes felmérni a gyermek fejlődési mértékét, azt, hogy mit, mikor és hogyan lehet vele megismertetni. Vitathatatlan, hogy az alperes gyermeknevelési képessége az átlagosnál valamivel gyengébb, mindez azonban még nem indokolja a felperes által kért mértékű kapcsolattartás szabályozását. A felperes a fellebbezési tárgyaláson maga sem vitatta, hogy a gyermek szeret az alperessel lenni, ott jól érzi magát. Ezért nem indokolt a felperes által kért módon a gyermek ötéves koráig a kapcsolattartás igen szűk, 3-4 órai időtartamú szabályozása. Hangsúlyozza a másodfokú bíróság azt, hogy az alperes nem tanúsított olyan felróható magatartást, ami indokolná a kapcsolattartási jog ilyen minimális keretben történő szabályozását.

Itt mutat rá a másodfokú bíróság arra, hogy kétségkívül a harmonikus, zavartalan kapcsolattartás megvalósulása a cél, ehhez azonban a szülőknek a Ptk. 4:173.§-a alapján a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében - egymás családi életét, nyugalmát tiszteletben tartva - együtt kell működniük.

A lentieket meghaladóan alaptalanul sérelmezi az alperes az elsőfokú bíróság döntését. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a kapcsolattartás rendjében indokolt a fokozatosság szem előtt tartása, és a szabályozás biztosítja valamennyi tél összehangolt érdekét. Ezért a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget a kapcsolattartás rendjének megváltoztatására az alperes által kért módon.

Helyesen határozott az elsőfokú bíróság a kapcsolattartás általános szabályairól, a gyermek átadásának és visszaadásának helyéről. Az alperes által hivatkozott, vélt körülmények - úgy mint a felperes elköltözése - nem eredményezhetik a fellebbezésben foglaltak szerint a kapcsolattartás általános szabályainak a módosítását.

Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét a Pp. 253.§ (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyebekben helybenhagyta.

Az alperes fellebbezése részben eredményre vezetett, ezért a másodfokú bíróság a Pp. 81.§ (1) bekezdése alapján akként rendelkezett, hogy mindegyik fél viseli a saját költségét, egyben az illetékekről szóló 1990. évi XC111. törvény (Itv.) 46.§ (1) bekezdése alapján feljegyzett 24.000 Ft illetéket a 6/1986.(VI.26.)IM rendelet 13.§ (2) bekezdése szerint a felek között megosztotta, azzal, hogy a felperes személyes költségmentesség kedvezményére tekintettel az illeték 12.000 Ft fele részét az állam viseli az 1M rendelet 14.§-a értelmében.

Budapest, 2018. május hó 3. napján