Volt egyszer egy Apa

A bírósági tárgyalás után két nappal, április 8-án tartottuk meg az utolsó előtti felügyelt kapcsolattartásunkat a pilisvörösvári Családsegítő Szolgálat erre kijelölt termében. A találkozó rendben lezajlott, és gyakorlatilag ugyanúgy, mint az ezt megelőző alkalmakkor. Vagyis a kislányommal megismételtük mindent, amellyel korábban elfoglaltuk magunkat. Viszont megleptem őt egy újabb játékkal is:  Egy műanyag labdakilövő pisztollyal Ez nagyon bejött neki és mintegy fél percnyi idő alatt elsajátította a használatát. Ezután egymásnak lődöztük a labdákat, amit szemmel láthatóan nagyon élvezett. Ő átlőtte nekem, én pedig visszalőttem neki, amit igyekezett minél hamarabb összeszedni.  Jó volt látni, hogy egy ilyen egyszerű játék is elszórakoztatja :) Még most is mosolygok, ha e képeket nézem. Ezután gyurmáztunk egy kicsit, amellyel kapcsolatban történt egy vicces eset: mivel a cipőjének a tépőzárja folyton hozzátapadt a szőnyeghez, ezért szegény gyerekn...

2016. április 6-án került sor a harmadik bírósági tárgyalásra a Budakörnyéki Bíróság épületében. Úgy véltem, hogy e napon fontos dolgok fognak eldőlni és lazítanak majd a gyeplőn, de sajnálatomra legyen mondva, sajnos ez még nem történt meg. Hogy miért nem?  Azért, mert a jellemzésünket taglaló pszichológiai szakvélemény nem készült el. Fasza. Nem is tudom mit mondjak. Arra számítottam, hogy a szakvélemény alapján a Bíróság majd bővíteni fogja a lehetőségeimet, de mivel ennek nem volt mire támaszkodnia, ezért minden   maradt  a régiben.  Pedig az egész olyan egyszerűnek tűnt (lásd: Pszichológiai vizsgálat ). Miért nem elég három hét arra, hogy valakiről megírjanak egy valamiféle jellemzést? Túl sok anyag gyűlik az asztalon és túl sok a munka? Vagy netán olyan lassú és nehézkes folyamat véleményezni valakit a begyűjtött információk alapján? Nem tudom, mert nem értek hozzá, de elkeserítő, hogy minden olyan nehezen halad előre. Már egy éve annak, h...

Április elsején tartottuk meg a hatodik felügyelt kapcsolattartásunkat. Attól féltem, hogy ez a találkozó is olyan lesz mint a többi, de ennek ellenére kellemesen csalódtam a kislányomban: ugyanis ő az eddig tapasztalt érdektelenség után most teljes odaadással és odafigyeléssel játszott a korábban figyelmen kívül hagyott játékaival. Mikor elfoglaltuk az olvasóterem szőnyegét, rögtön nekiálltunk játszani. Elsőként a rajzlap került elő a sok-sok színes filctollal. (Itt megemlítem, hogy miközben mi rajzolgattunk, az első néhány percben a Felügyelő és az exem váltottak pár szót egymással a szoba előterében. Nem értettem miről volt szó, mert a rajzolás közepette nem ők kötötték le a figyelmem, viszont a Felügyelő egy mondatát tisztán érteni lehetett a félig nyitott ajtón át, miszerint: " Anyuka, azt meg kell értenie, hogy eljön az idő, amikor az Apuka magával viheti a gyermeket... ". Vajon miért mondta ezt? Az exem érdeklődött a továbbiak felől? Vagy netán arról, hogy mil...

Március 16-án tartottuk meg az ötödik felügyelt kapcsolattartásunkat a pilisvörösvári Napos Oldal Szociális Központ olvasótermében. A két órás idő ugyanúgy telt el, mint a többi, ezért nem is érdemes részletekbe menően beszámolnom róla, viszont néhány kép alapján elmesélek pár fontos momentumot, amely nekem újdonságként vagy érdekességként hatott. E napon ugyanazon játékokkal érkeztem, amelyek a kislányomat - csakúgy, mint korábban - most is teljesen hidegen hagyták. Mindennel foglalkozott egy kicsit, ez igaz, de különösebben nem kötötte le őt egyik sem. A rajzolás sem érdekelte, viszont felfedezett egy színes ceruza készletet a Központ saját játékai között, amelyeket alaposan szemügyre vett: Észrevette, hogy ezek másképpen néznek ki, mint a szőnyegen szétszórt filctollak. Más volt az anyaguk és más a hegyük. Kis vizsgálódás után odaslattyogott a papírlapokhoz, majd kipróbálta őket. Természetesen a ceruzák vonalai jóval haloványabbak voltak a filctollakénál, amit m...

Milyen következménye lehet annak, ha egy anya eltiltja, elzárja a gyermekét annak édesapja elől? Alább pár sorban látható: A szövegrészlet egy hosszabb párbeszéd része. A hölgy azóta együtt van az édesapjával, akit nagyon szeret, míg az édesanyját utálja. Megkérdeztem tőle, hogy miért nem kereste őt az édesapja ennyi év után, mire azt felelte, hogy " Mert nem akart harcolni anyum ellen. Ott volt két kisgyerek, aki üvöltve bújt anyum mögé, mikor apámnak láthatása volt. Ő meg nem akart nekünk se, meg magának se rosszat ". Hát ennyi. Sajnos az apa lemondott róluk, amit magam nem tettem volna meg a kislányommal egy ilyen helyzetben! Soha! Nekem ő a világon a legfontosabb, s képtelen volnék hátat fordítani neki, történjen velünk bármi. Ez a történet - úgy vélem - bármely szülővel előfordulhat...

Március 11-én kellett megjelennem a SOTE Lenhossék utcai elmevizsgálójában, hogy egy pszichológiai vizsgálat keretein belül rávilágítsanak a vélt vagy valós problémáimra, amelyről a bírósági ítélet rendelkezett. Azt hittem, hogy majd drótokat illesztenek a fejemre és stroboszkóp villanásai alatt fognak levinni alfába, de végül nem ez történt, hanem csak egy gyors - és számomra jelentéktelen - beszélgetésen estem túl. 8:30-ra kellett mennem, de már fél 8-kor ott tobzódtam a bejárati kapu előtt. Nem tehetek róla, korán kelő vagyok. A központi épület külsejében egy régi kápolnára emlékeztet, amelyhez mintha két oldalról paplakot illesztettek volna. Gondolom azért ilyen az egység kiképzése, mert a mögötte lévő orvosi vonatkozású épület korábban hullaházként és boncteremként működött, így pedig szükségessé válhatott az elhunytak méltó búcsúztatása, amit egy pap és egy templomi szertartás keretein belül végeztek.  Mit is tudhatunk erről, lássuk csak. A SOTE honlapja ekképpen í...