Volt egyszer egy Apa

A két nappal ezelőtti solymári kirándulásunk olyannyira felvillanyozott minket, hogy a november negyedikei kapcsolattartásunkat is hasonlóképp szerettük volna megtartani. A terv egyszerű volt: beülünk a kocsiba, majd a pár kilométerrel odébb lévő Máriaremetén kiszállunk, ahol megnézünk egy templomot, majd játszunk egyet a parkban. Szerencsére ragyogó időnk volt, és Dóri kedve is töretlen maradt a beígért kalandozásra. A templom előtti park gyönyörű őszi színekben pompázott, s a gesztenyefák lehullott levelei vastagon beborították a talajt. Azt hiszem, hogy Dóri még sosem járt ilyen helyen, és a csodálatát oly módon fejezte ki, hogy a templomhoz vezető úton kiabálva szaladt végig. Az út vége felé azért bevárja Apát Nem tudom, hogy a leánykám járt-e már valamikor templomban, de mivel az anyja nem szívesen tér be egy efféle helyre, ezért kétlem. Dóri már messziről figyelte az égbe magasodó tornyot, s amikor beléptünk a templom ajtaján, tátott szájjal bámult maga fölé,...

Az exem nemrég megkért engem, hogy november másodikán menjek el a gyerekért az óvodába, mert ő nem tud. A lényeg az, hogy őszi szünet lévén zárva tart az az óvoda, ahová Dóri jár, és mivel ezért az egy sarokkal odébb lévő ügyeletes oviba kell vinnie, nem akarja, hogy déltől tovább ott legyen, mert szerinte a gyerek ott nem érezné jól magát.   Szóval Anya megengedte, hogy velem legyen Dóri :) Szuper! Persze kértem őt, hogy ovi helyett hagy legyen velem egész nap a gyerek, de nem volt hajlandó engedni. Valamiért az ovit jobban preferálta, mint engem. Dóri persze rettentően örült, hogy én mentem érte és nem az anyja. Miközben feladtam rá az utcai ruháját, egyfolytában engem bámult, mint aki szerelmes. Csillogó szemekkel pillázott rám, s láthatóan majd szárnyra kapott örömében.  Amikor kimentünk az épületből és célba vettük a Trabit, Dóri váratlanul az óvoda játszóterére rohant, hogy kipróbálja az ottani játékokat. Emlékszem, hogy az utóbbi egy évben -  amiko...

A nyolcvannyolcadik kapcsolattartásunkra október 28-án kerítettünk sort. Sajnos a laptopom bemondta az unalmast, így a történtekről csak most tudok megemlékezni.  Aznap nálam töltöttük az időnket, mert egész nap fújt a szél és esett az eső, így nem mehettünk el kirándulni. Mondjuk Dórit ez cseppet sem zavarta, ráadásul még az is eszébe jutott, hogy esetleg kimehetnénk az udvarra homokozni.  Az ablakon figyeli, ahogy a szél fújja a leveleket és töri az ágakat A homokozóról le kellett beszélnem, amit őszintén sajnált. Viszont így előkerülhettek azok a játékai, amelyekkel a családsegítős korszakában játszott még anno. A buborékfújóval Legózás közben Sajnos a mai nap nem történt semmi érdekes. Elvoltunk, játszottunk. Ahogy észrevettem rajta, szívesebben lett volna odakint az udvaron, de az eső miatt nem mehettünk ki. Ezért is rossz, hogy csupán három órát kaptam a Bíróságtól az általam kért hat óra helyett, mert ez az idő vajmi kevés arra, hogy elmen...

Nincs adat...

Az első LEGO-t ugyan nem most vettem Dórinak, de a második készlet megvételével immár elmondhatjuk, hogy megalapítottuk a saját kis hercegnői birodalmát (amely ugyan alig áll még két járműből és tíz főből, de idővel majd egészen biztos ki fogja nőni magát). A nyolcvanhatodik kapcsolattartásunk elején sütöttem neki szalonnát, amit apránként be is falt. Én imádom, és úgy néz ki, hogy ő is. Ehhez tejet és sós paradicsomot kapott. Mivel a pohár túl nehéz volt neki, ezért kért egy szívószálat, amivel könnyebben ment az ivás. Ezután elővettem a két hete tartogatott legújabb LEGO-ját, amit a szülinapi készletével ellentétben már nagyon-nagyon várt. Lekuporodva a szőnyegre, mindvégig figyelemmel kísérte, amint Apa szép lassan összerakja a különböző színű és formájú darabokat. Az elején átnéztük az összeszerelési útmutatót Az útmutató által gondosan megmutattam neki az egyes darabok összeillesztését, majd összehasonlítottuk a látott alakot a képeken szereplő rajzokkal. Dóri...

Édesapám október 8-án ünnepelte meg a hetvenedik születésnapját, ahová Dórival is hivatalosak voltunk. A szülinapi összejövetelt Budaörsön tartottuk, s mivel az utazás mellett alig egy órát maradhattunk volna Dórival, ezért Anya megajándékozott minket plusz egy órával. Nem sok, de jobb, mintha nem lenne. Az étterem pincéjében gyűlt össze a szűk család: a bátyám, a felesége és a gyerekei, a két öcsém a feleségeikkel, valamint én és a lányom, és természetesen apám és a felesége, összesen 13 fő.  Dóri - valószínűleg - sosem járt még pincében, így érdeklődve figyelte a helyiséget. Rácsodálkozott mindenre: a falakra, a lámpákra, s arra a titokzatos atmoszférára, amely a pincéket jellemzi.  Amikor megjelentek a vendégek, szégyellősen bújt el az állam alá, s hiába próbáltam bemutatni őt a sosem látott rokonoknak, csaknem akart előjönni az apja védelmező ölelése alól.  Az ajándékokkal Amikor sor került az ajándékok átadására, Dóri - kissé félve ugyan - boldogan sz...