Válás után

"Ha két felnőtt ember kapcsolata megromlik, és végül úgy döntenek, hogy véget vetnek neki, az egy teljesen természetes dolog. Így vagy úgy, de egy idő után mindkét fél továbblép.

De mi történik akkor, ha ez a két fél, egyben szülő is? Egy gyermek örökké összeköti az apát és az anyát.

Olyan társadalomban élünk, ahol még mindig az az elfogadott tény, hogy a gyereknek az anyja mellett a helye. 

A hétvégi apuka szerep viszont csak bizonyos ideig tartható fent. Hiszen ahogy nő a gyerek,.. egyre több, tanításon kívüli programja lesz az iskolában,… egyre fontosabbak lesznek a barátok,… egyre jobban kötődik a személyes tárgyaihoz, a saját maga által berendezett szobájához, a számítógépéhez… és még sorolhatnám.

Egy gyereknek mindkét szülőjére szüksége van ahhoz, hogy egészséges felnőtt váljon belőle. A mintákat a szülőktől kapják, és ezek azok a minták, amik meghatározzák személyiségük egy részét.

Mi történik azzal a gyerekkel, aki nem tudja magába szívni az apai mintát? Mi történik azzal a fiúval, vagy lánnyal aki nem látja, hogy hogyan is működik egy férfi? Az a férfi,… akinek az életét köszönheti,… akinek a tulajdonságait genetikusan hordozza magában?

Szinte borítékolható, hogy felnőttként komoly problémái lesznek a kötődéssel,… a szeretetteljes,… őszinte,… bizalmon alapuló párkapcsolatok kialakításával.

Amikor szülőként azt szeretnénk, hogy a gyerekünk kizárólag nálunk éljen, az a legkevesebb alkalommal szól magáról a gyermekről. 

Leginkább saját önzőségünk, saját megbántottságunk áll a háttérben.

Ilyenkor érdemes azon elgondolkodni, hogy tényleg képesek vagyunk-e feltétel nélkül szeretni a gyermekünket? Akkor is elfogadjuk őt, úgy, ahogy van, ha szereti a volt párunkat? Képesek vagyunk örülni az Ő örömének?


Egy gyermek még igen nagy mértékben befolyásolható. Amit az anyukája, vagy apukája mond neki, az szent és sérthetetlen…. Nem kérdőjelezi meg annak igazságtartalmát. 

Ha anya mindenben elutasítja az apát, ha az apa haragszik az anyára, az a gyerekben is megjelenik…. De a legtöbb esetben nem beszél róla. Hiszen ő mindkét felet szereti, ezért nem akarja őket megbántani. Ezért alkalmazkodik. 

Mindenkinek azt mondja, amit a másik hallani akar. A szülő pedig, a saját önzőségét előtérbe helyezve, elhiszi, hogy nem hiányzik a gyereknek a másik fél. Hogy nem akar vele beszélni, hogy nem akar hozzá menni…. A gyermek lelke pedig szépen lassan összetörik, majd megkeményedik."

Megjegyzések