Vélemény

Ismerős olvasónk hozzászólása a személyes ismeretség, a beadvány és a tárgyalás anyaga alapján:

Amit én gondolok: Szerencsétlen körülmények és félreértések, kommunikációhiány, félelmek és elvárások és sajnos a szülők szerepe miatt is következett be ez az egész. Lehet, hogy nem illetek össze, de nem a gyerek miatt, hanem mert a gyerek születésével jöttek elő olyan dolgok (és ez törvényszerű, ha a problémák nincsenek kibeszélve), amiket egymástól addig elvártatok, nem beszéltetek meg, vagy nem is ismertetek a másikból. D.-t is értem és Téged is. Mindazt, amit D. mond, azután nem tudom elképzelni, hogy belemenjen egy újabb kapcsolatba azelőtt, hogy ne dolgozza fel a történteket a saját múltjából és a veled való kapcsolatból (csak ha belehajszolod). D. is megértést vár el, Te is. D. csalódott, a bizalma megrendült, Te nem tudtál neki bizonyítani és megalázottnak és lenézettnek érzed magad, amiért kizárnak mindenből, ami a megbeszélés tárgyát képezheti. D. attól fél, hogy a láthatással a veled való kapcsolat újragondolását akarod kierőszakolni (pedig neki erre idő kell és most főleg egyedüllét, hogy átgondolja az életét), Te féltékenyen kapaszkodsz és a megértés lehetőségének minimális hiánya miatt dacosan és sértetten (érthető, de nem jó) viaskodsz és követelőzöl.

Hm... mindkettőtöknek kellene szakember, külön-külön, hogy az egymással való együttlétet a gyerek érdekében kontrollálni tudjátok és felnőttként tudjatok viselkedni.

Máté, lehet, hogy nincs igazam, de a fiadért miért nem küzdesz ennyit, mint a lányodért? Őérte nem is kellene küzdened. Tényleg nem az van, hogy D.-t nem tudod elengedni? Vagy csak azért van ez, mert nem engedték megbeszélni a dolgokat, és ezért Tebenned még jobban dúl a harag és bizonyítási vágy, hiszen ignorálnak? Neked van esélyed arra, hogy a gyerekeddel tarthasd a kapcsolatot, még ha D. különleges igényeket is szab. A 2-3 órába rengeteg minden belefér, pláne, hogy csak Neked lesz arra esélyed, hogy azt minőségi időként töltsétek el. A gyerek élményekre emlékszik, az hagy nyomot. D. ellátja, de nem biztos, hogy annyi minőségi időt tud vele tölteni, hiszen a gondoskodás az sok teherrel, fáradtsággal jár. Ez a 2-3 óra is lehetőség és nem átok. Most ez van, ezt használd ki ezerrel és ne úgy csinálj, mint sok politikus és hatalomhajhász, hogy nyújtja valaki a kisujját és az egész karja kell. Ha ezek a 2-3 órák jók, akkor tuti belátja D., hogy érdemes többet is engedni. De ne firtasd az életét, hagyd egy picit magának élni. Ráfér (menjen fodrászhoz, foglalkozzon magával, stb, hiszen rengeteg energiát szív el egy kisbaba). Ezt gondolom.


Megjegyzések