Meghiúsult megismerkedés

Október 3-án történt, hogy a fiamat elhoztam magamhoz Horányba. Miközben az autóban ültünk, nagy vonalakban elmeséltem neki, hogyan ment tönkre a kapcsolatom az exemmel. A fiam nagy érdeklődést mutatott a lányom iránt, ezért megígértem, amint alkalom nyílik rá, bemutatom neki a húgát.

Aznap este, mikor hazaértünk, rögvest írtam is az exnek egy emailt, hogy mi lenne, ha 4-én (vasárnap) - mikor a fiamat viszem haza - út közben megállnánk előttük és bemutatnám neki a testvérét? Csak másnap jött meg a válasz, hogy "majd legközelebb".

Nem tudom miért olyan nehéz egy röpke negyed órára lehozni a kicsit, hogy a két testvér megismerhesse egymást, de gondoltam jó, legyen, talán más programjuk van aznapra, minthogy velünk bajlódjanak. Bár megvallom őszintén: bármilyen elfoglaltságom is legyen egy nap, ha az asszony fordított esetben egy ilyennel keresne meg engem (főleg, hogy egy nappal előtte szól), akkor még a csajomról is hajlandó lennék lemászni, csakhogy a két gyerek találkozhasson. Mindegy.

A levélváltás után, október 10-én találkoztam legközelebb a kislányommal és az anyjával, akinek a láthatás vége felé felhoztam ismét a kisfiam kérését, miszerint szeretné megismerni a húgát. Az ex ekkor rám rivallt, hogy ne jöjjek már ezzel, mert egy 13 éves kisfiú nem kér ilyet az apjától, ne találjak ki hülyeségeket. Közöltem vele, hogy ez nem kitaláció, mert a fiam tényleg meg akarja ismerni a testvérét, és különben is, ő nem 13, hanem 16 éves.

Az ex addig-addig kötötte az ebet a karóhoz - miszerint én hazudok -, hogy kénytelen-kelletlen, de muszáj voltam felhívni a fiam. Miután a srác felvette a telefont, elmondtam neki, hogy az ex szeretne tőle kérdezni valamit, ezért átadom neki a telefont, hogy beszélni tudjanak. Így is történt: átadtam a telefont az exnek, aki kedvesen megkérdezte, tényleg igaz e, hogy szeretné látni a húgát? A fiam természetesen igennel felelt, mire az ex annyit mondott, ha megbeszélünk egy időpontot, akkor felőle rendben a dolog.

A beszélgetés után D. visszaadta a telefonom, majd szótlanul haladtunk tovább a babakocsival. Kérdeztem tőle, hogy ez az egész cirkusz és hitetlenkedés most mire volt jó? Kinek is volt igaza? Én hazudtam? Hazug vagyok?! Az ex csak annyit válaszolt erre, hogy "jó, most igazat mondtál", de egy nyamvadt "bocsánatot kérek, hogy megrágalmaztalak", vagy egy egyszerű "bocsánat"-ra sem volt képes. Sunyin lapított.

Kérdeztem tőle, hogy hány meg hány esetben bizonyítsam még, hogy nem hazudtam neked? Ő erre csak annyit válaszolt, hogy minden másban hazudtam, majd rátért arra, hogy az előző házasságom is azért ment tönkre, mert biztos ott is én voltam a hibás. Talán abból következtetett erre, hogy engem már kétszer hagytak el, míg őt egyszer sem. Ez lehet érv? Nem tudom pontosan mire gondolt, de megígértem neki, ha a volt feleségem belemegy, akkor megadom a számát és hívja föl, hogy miért is mentünk szét még 14 évvel ezelőtt.

Az ex bólogatott, helyeselt, azt sugallta a hanglejtésével, hogy bizony most majd a körmömre néz, mert meg van róla győződve, hogy azért ment tönkre a házasságom, mert egy szar alak vagyok.

Miután elbúcsúztunk, a kocsiban ülve felhívtam a volt feleségemet, akinek előadtam a történteket. Miután engedélyt kaptam, hogy megadhatom a telefonszámát, azt továbbítottam is a lányom anyjának. Egy órán belül meg is történt a telefonbeszélgetés. Ennek tartalmáról csak pár nappal később szereztem tudomást.

A volt feleségem elmondása alapján tudom, hogy az ex arra volt kíváncsi, vajon miért nem látogattam a fiamat 10 éven keresztül, és mi volt a kiváltó oka a szakításunknak? Valamint megkérdezte tőle azt is, érezte e úgy a házasságunk alatt, hogy én hazudok neki (esetleg megcsalom)? A volt feleségem közölte vele, hogy csak 5 év volt az az idő, amíg nem látogattam a fiam (és nem 10), valamint ő mindig megbízott bennem és sosem érezte úgy, hogy valamit eltitkolok előle (mert mindig mindent megbeszéltünk intelligens ember módjára). Közölte, hogy a házasságunk azért futott zátonyra, mert túl korán (mintegy 4 hónapos ismeretség után) házasodtunk össze. Ennyi.

Vagyis az ex immár másodjára sült föl egyetlen nap alatt velem szemben, s elmondható, hogy nem nyertek bizonyítást az ő tévképzetei rólam, miszerint egy szar alak vagyok! Se nem hazudtam neki a fiammal kapcsolatban, se nem hazudtam neki a volt házasságommal kapcsolatban!

Bocsánatkérést - természetesen - ezután sem kaptam...

Persze az ex szerint ennek ellenére is egy szar alak vagyok, mert - bár itt megcáfoltam a korábbi rágalmainak két elemét - én folyton hazudok, s mint ilyennel (mármint hazug emberrel) ő sosem kezdené újra. 

Telt-múlt az idő. Október 31-én este elmentem a fiamért, akit elhoztam magamhoz Horányba. Mikor megérkeztünk, rögvest írtam egy emailt az exemnek, hogy másnap - ha viszem haza a kölyköt - beugorhatnánk e hozzájuk bemutatni neki a húgát? Válasz nem jött.

Vasárnap délután 5 órakor, egy hirtelen ötlettől vezérelve tettem egy éles kanyart Pilisvörösvár felé, hátha mégiscsak alkalmunk lesz pár pillantást venni Dórira - ha az anyja megengedi nekünk.

Mikor megérkeztünk az exék háza elé, a fiammal megálltunk a bejárati ajtó előtt, majd felcsöngettem neki. Az ex kinézett az emeleti ablakon, majd nagyjából 10 másodpercig mozdulatlanul nézett le ránk, ahogy a lámpa fényében álltunk a lépcsőház ajtaja előtt. Úgy vélem azon törte az agyát, vajon mitévő legyen velünk kapcsolatban. Végül a lépcsőház lámpái felgyulladtak, majd lecsoszogott az ajtóhoz. Nem jött ki, hanem mindvégig a félig nyitott ajtón keresztül beszélgettünk.

Bemutattam a fiam, majd megkérdeztem tőle, hogy láthatná e a húgát pár percre? Az ex megrázta a fejét, mondván a kicsi most alszik. Kérdeztem, hogy felmehetnénk megnézni? Még úgy is jó, ha alszik, legalább látná egy kicsit. Nem volt a válasz. És mikor ébred fel? - kérdeztem. Azt felelte, hogy fél óra, egy óra... nem lehet tudni. Mondtam neki, hogy akkor megvárom, mire ő rákérdezett: - Itt vártok egy órát? Bólogattam, de ő nem engedte mégsem. Mikor megkérdeztem miért, ő megemlítette az egyik korábbi levelét, amelyben bíz ő már leírta egyszer. Vagyis e blog létezésére fogta, hogy emiatt nem engedi látnunk a lányomat. Hiába törvénysértő amit tesz, nagy ívben szarik rá. 

Aztán ahogy az lenni szokott, hozta a formáját: közölte velem, elég gusztustalan dolog, hogy a fiamat használom fel arra, hogy láthassam a lányom! Értitek: a fiam véletlenül se akarhatja látni a húgát csak úgy, magától, neeeem, minden ilyen látogatás csak engem szolgálhat és nem őt. Hiába mondta neki a fiam pár héttel ezelőtt a telefonban, hogy szeretné megismerni a húgát, s hiába írtuk már meg ezt kétszer is emailben, az ex szerint csak az én hülye akaratom miatt van ott ő is. Aztán hozzátette, hogy én "manipulátor vagyok", de ő átlát a szitán, így képtelen vagyok őt manipulálni.

Erre mit lehet mondani?! Mert én nem tudtam mit.
Miért talál ki ilyeneket?!

Ezután megkérdeztem tőle: - Vendég van nálad és ezért nem mehetünk fel? Anyukád van fent vagy az öcséd?

Ex erre csak mosolyogni tudott, majd elköszönt és becsukta az ajtót. Kiállította magáról a szegénységi bizonyítványt.

Miután hazavittem a fiam, bementem a munkahelyemre aludni. Mivel reggel dolgozom, így ez tűnt az olcsóbbik megoldásnak. Egész úton azon törtem a fejem, hogy miért nem láttam már 7 évvel ezelőtt, hogy kivel bútoroztam össze? Annyira egyszerű minden, mint a faék, de ez a nő semmit se lát, ami az orránál távolabb van. 

Hány meg hány esetben bizonyosodott be az igazam, de ő még csak bocsánatot sem kért a rágalmazásaiért. Ennyi becsület és erkölcs se volt benne, most pedig egy szimpla emberiességet se tanúsított azzal, hogy a fiamnak bemutatja a húgát. Mibe került volna? Ha nem akarta, hogy felmenjek, akkor addig akár lent is várakozhattam volna. Persze én a fiamat csak felhasználom a céljaimhoz, ugye...

Tartja magát a mondás, miszerint "magából indul ki az ember": mit is csinál az ex jelenleg? A gyerekünkkel zsarol. Igen, zsarol. A gyermekünket használja fel ellenem, hogy bántson, hogy belém rúgjon. És miért? Mert megszületett ez a blog, amely leírja az eseményeket pontról pontra, lépésről lépésre. Persze ő mit lát belőle: mocskolódást. Azt még csak véletlenül se veszi észre, hogy van emberi szeretet, normális viselkedési formák, amelynek mentén haladva eszébe juthat egy apának és fiának, hogy meglátogassák a féltesót. Az ex szerint ez nem fordulhat elő.

Szerinte volna értelme egy 16 éves fiút belerángatni a vitánkba csak azért, mert 10 percre látni szeretném a lányom? Holott néhány hét múlva a Bíróság amúgy is meghozza az ideiglenes végzést, amellyel már anyuci felügyelete nélkül is hozhatom-vihetem a gyerkőcöt úgy, ahogy az nekem jól esik. És a lényeg: nem fog kelleni hozzá anyuci engedélye! Ék egyszerű minden, de neki valahogy nem esik le a lényeg. 

Szerinte én manipulátor vagyok és felhasználom a fiam.

De vajon ő miért nem engedi látni a kislányom? Annak ellenére sem, hogy elvileg nagyon is jól tudja, a gyereknek mindkét szülőjére szüksége van egyformán. Vagy túl sokat hiszek? Azt hiszem ez tök általános és közhelyes tény, annyira természetes. Ezt vagy tudja ő is és direkt tesz nekem keresztbe, vagy nem tudja és úgy hiszi, én csak ártalmas lennék a gyereknek, ezért tilt el tőle.

Mindenesetre az tény: az ex a gyerekünket használja fel a kicsinyes bosszújához, mellesleg sérti a kapcsolattartáshoz való jogunkat is. A kislányomét és az enyémet is!

Pitiáner, amit tesz, és még csak fel sem fogja. 







Megjegyzések