Rendőri védelem

November 19-én úgy döntöttem, hogy egy hónapnyi kényszerszünet után elmegyek és meglátogatom a kislányomat. Mivel az édesanyja új telefonszámát nem ismerem, aki emellett az email címét is megszüntette, ezért sajnálatos módon előzetes egyeztetés nélkül kellett beállítanom hozzájuk.

Ősz van, korán sötétedik, így a társasház bejárati ajtajának fényében csöngettem be hozzájuk. Az egyik lakó épp akkor jött le az udvarra, mert valamit pakolásznia kellett a kocsijában. Bemehettem volna ekkor, de nem tettem, ezért vártam, hátha az ex vagy valaki megjelenik az ajtóban. Anyósom kilesett az első emeleti konyhaablakból, hogy ki érkezett hozzájuk, de valószínűleg nem láthatott engem, mert a fia nagy elánnal sietett le ajtót nyitni - gondolom a szomszédjuknak, mert csak ő állt látótéren belül.

Mikor az ex öccse meglátott engem az ajtó üvegén keresztül, először ledöbbent, majd megkérdezte tőlem, hogy mit keresek ott? Azt feleltem, jöttem meglátogatni a lányomat. Erre ő sarkon fordult, majd elindult a lépcsőn felfelé, közben válaszolt valakinek: - Csak a Máté az - majd eltűnt a lépcsőfordulóban. Rögtön utána megjelent az ex is az ajtó előtt, aki épp a pincéből tartott felfelé. Kicsit csodálkozva rám pillantott, majd megkérdezte, hogy mit akarok náluk? Erre azt feleltem, hogy szeretném látni a lányom. - Ide nem jössz be - felelte, majd leellenőrizte, hogy zárva van e az ajtó. Zárva volt.

Mindennek tanúja volt a szomszédjuk is, aki dolga végeztével épp cigarettázott a bejárati ajtó előtt. Láttam rajta, hogy nem érti a történéseket, ezért elmeséltem, hogy a szomszédja lányának az apja vagyok, akivel március végén szakítottam, s aki jelenleg egy hónapja tart távol a kislányomtól mindenféle mondvacsinált ürüggyel.

Mivel láttam rajta, hogy nincs terhére a társaságom, ezért elmeséltem neki a rongyos, majd a személyigazolványos történetet is. Nekem úgy tűnt, kissé ledöbbent a hallottakon, bár - mivel engem nem ismert, ellenben az anyósomékat igen - az is kivehető volt rajta, hogy nem hiszi el nekem 
100%-osan a hallottakat.

Kértem, hogy mondja el mi történt pontosan a kéményükkel pár héttel ezelőtt, amire azt a feleletet adta, hogy ő sem tudja pontosan, de pár napra neki is el kellett hagynia a lakást a szellőzőkön beömlő sűrű füst miatt. Gondolom addig, amíg a kéményseprő át nem vizsgálja a kéményüket és biztonságosnak nem ítéli azt.

Pár percre rá megjelent egy rendőrautó az úton, majd behajtott a ház előtti parkolóba. A szomszéd hirtelen elillant, majd a kiszálló két rendőr egyike kérdőre vont engem, hogy én vagyok e az a személy, aki miatt ki kellett jönniük? Azt feleltem, igen. Ezután megkérdezte, hogy a látogatásom meg volt e beszélve előre? Azt feleltem, hogy nem, mert az anyuka telefonszámát nem tudom, az emaileit megszüntette, s mivel nincs hivatalos végzés a gyermekem elhelyezéséről, ezért jöttem a szülői felügyeleti jogaimat gyakorolni. A rendőr elmondta, hogy nem tudnak ezzel kapcsolatban segíteni, mert előbb meg kell várni a bírósági végzést, s majd csak annak kapcsán tudnak eljárni. Mondtam neki, hogy ez tiszta sor, mindent tudok és értek, de a helyzet az, hogy akkor is korlátozva vagyok a kapcsolattartási és a felügyeleti jogomban.

Két perc elteltével aztán előmerészkedett odújukból az anyósom és a lánya is, majd elmondták, hogy ők voltak azok, akik kihívták őket. Ezután az ex elkezdte a hazudozásainak X-edik felvonását:

- Az a helyzet, hogy a szomszédom nem tudott bejönni, én ide vagyok bejelentve a kislányommal... - mondta.
- Miért nem tud bejönni?! - vágtam közbe.
- ...viszont nem vagyok hajlandó őt beengedni, mert félek tőle. - mondta az ex, kihangsúlyozva a mondat végét, majd folytatta: - Nagyon agresszív, nagyon indulatos és nem először fordult elő, hogy idejön és megfélemlít bennünket, nem vagyok hajlandó felengedni a lakásomba. Bírói végzés még nincs.
Anyós kiegészíti: - Szombaton az iskolában is lökdöste a lányomat, a folyosón elállta az útját, a wc-ből nem volt hajlandó kiengedni, és egy hölgy segített a lányomnak, hogy ki tudjon jönni a wc-ből.
Ex: - Feljelentést is tettünk az ötödik kerületi Rendőrkapitányságon.
Anyós: - Mit szeretnél Máté?
Én: - A lányod egy hónapja elzárja előlem a gyerekemet, a telefonját nem tudom, az emailekre nem válaszol...
Anyós közbevág: - Majd a Bíróság...
Én is közbevágok: - Ez nem így van, hiszen nincs ítélet, és ugyanolyan jogom van a gyerekhez, mint az anyjának! A suliban pedig azért álltam a lányod elé, hogy megkérdezzem tőle, miért nem láthatom a gyermekemet? 
Anyós: - Lökdösted...
Én: - Igen, ő jött volna tovább, de elé álltam.
Anyós: - Nem elé álltál, hanem lökdösted és a wc-be beszorítottad!
Én: - Látleletem van róla, hogy összerugdosta a lábamat és véresre karmolta az arcomat. 
Anyós mosolyogva: - Óóóó, óóóó... Kis karcolás volt, és egy orvos elküldött, úgy hallottam. A verebek azt csiripelték, hogy egy orvos elküldött a picsába, hogy ezt nem fogja neked felvenni látleletnek...
Én: - Igen, egy gyámügyes nő...
Anyós: - Ja, meg egy orvos (mármint a gyámügyes). Hagyjuk is, ezek játszmák és nem kérünk a játszmából...
Én: - Ez a lányod játszmája...
Anyós: - Egy egy éves és két hónapos gyermekről van szó és nem kell neki ez a feszkó...
Én: - Igen, az apjára van szüksége és ti elzárjátok az apja elől...
Anyós érthetetlen módon előad valami zagyvaságot: - Egy 40 kilós nőt agyon... (de itt a rendőr félbeszakítja, ezért nem tudja befejezni a mondatát).
Én: - A lányod igazolványát ki lopta el?! - szegezem neki a kérdést.
Anyós rám pillant, majd gúnyos mosollyal az arcán közli: - Máté, azt neked kell tudni!
Én: - A kéményt ki dugaszolta el?! Mert azt nem dugaszolta el senki!

Erre már nem válaszoltak, mert az anyós és a lánya rendőri jelzésre bementek a lépcsőházba, majd amíg engem kihallgattak, ők odabent a lépcsőházban osztották az észt a szomszédoknak a gonosz apukáról, aki agresszív, aki tolvaj, akitől félni kell, s aki elmebeteg - gondolom.

Mivel e helyzetben nem tudtam velük tisztázni a tényeket, ezért alább írom le a mondataikra adott válaszomat:

  • Az ex ferdítése: " A szomszédom nem tudott bejönni". 

Mi van? Mi az, hogy "nem tudott bejönni"?! Senki nem korlátozta őt a bemenetelben, és én sem akartam bemenni, tehát nem kellett tartania tőle, hogy mikor ő kinyitja az ajtót, én besurranok utána. Ráadásul ő kint cigizett, közben pedig beszélgettünk. A jelét sem adtam neki, hogy be akarok jutni a lépcsőházba, de ő sem, hogy be szeretne jutni. Kint álltunk és beszélgettünk. Ennyi.

Tehát az ex ismét csak ferdít, ködösít, amit ráadásul fűnek-fának továbbad, mintha én lennék a szar alak, aki rájuk akarja törni az ajtót. Ezek után már abban is biztos vagyok, hogy mindent de mindent az ég világon ilyen szemlélettel mesélt rólam a szüleinek, akik ennek alapján ítéltek meg engem az elmúlt 7 év során! És ezek miatt jutottunk oda, ahová...

  • "...nem vagyok hajlandó őt beengedni, mert félek tőle. Nagyon agresszív, nagyon indulatos és nem először fordult elő, hogy idejön és megfélemlít bennünket"

Pfffff :) Ezen nagyon jót mulattam! 

Én vagyok agresszív? Én vagyok indulatos?! Megfélemlítem őket?! Ez hülye?!

Várjunk már egy kicsit: 

1 - Nem vagyok agresszív, csak ideges, mert akadályozva vagyok a kapcsolattartási jogomban! Egy hónapja nem láttam a lányomat, mert ezek a senkik elzárják előlem! Ebben a helyzetben minden ember ideges (tök jogosan), de az nem jelenti azt, hogy agresszív is egyben! A két dolog között jelentős különbség van! Az ember sokszor ideges (alacsony fizetés, kutyaszarba lépés, magas villanyszámla, száguldózó autók vagy hülye ex miatt, stb.), de azt nem feltétlenül követi agresszivitás (ami már a testi erő alkalmazását jelenti valamely másik személy vagy tárgy ellen)! Én vagyok agresszív? Ki karmolta össze az arcom ahelyett, hogy inkább választ adott volna rá, mikor láthatom a kislányom? Ő! Nem én, hanem ő! Az ex volt az, aki néhány mondatos válasz helyett inkább az erőszakot alkalmazta. Gondolta volna át inkább és viselkedett volna becsülettel, akkor nem kéne most a Rendőrségre járnia tök feleslegesen.

2 - Mikor félemlítettem meg őket??? Ezt úgy értik, hogy én odamentem hozzájuk és konkrétan megfélemlítettem őket? Mivel? A nézésemmel? Vagy netán rájuk szóltam, hogy ha nem kapom meg a gyereket 5 percen belül, akkor rájuk borítom a házat? Jaj, hagyjuk már a süketelést! Mi volt az, amit ők megfélemlítésnek véltek? Mert ahogy én az exet ismerem, ő minden szarságtól megijed, és mivel mindent félreért, ezért mindentől fél. Ő ilyen. Retteg. Rettegés tölti ki az életét, ami sajnálatra méltó, de nem az én problémám, hanem az övé. Talán egy igazi pszichológusnak kéne elmondania a problémáit és nem az anyjának (aki ugyan négy évig tanult pszichológiát az egyetemen, de 20 év múltával se tudott lediplomázni).


Szánalmas, komolyan. Szánalmas. Ennyit tudnak? Egyáltalán van olyan eset, amikor én valóban agresszív lettem volna? Hát ideges az voltam miattuk, az biztos, de agresszív... Hagyjuk inkább.

  • Anyós következik: "Szombaton az iskolában is lökdöste a lányomat, a folyosón elállta az útját, a wc-ből nem volt hajlandó kiengedni, és egy hölgy segített a lányomnak, hogy ki tudjon jönni a wc-ből"

1 - Lökdöstem? HA-HA! Vicces! Egyáltalán nem lökdöstem, csupán az útját álltam, majd kitartott kézzel próbáltam őt magamtól távol tartani. Miután ő kikerült és tovább ment a folyosón, ismét elé álltam, de csak azért, hogy szóra bírjam azzal kapcsolatban, vajon mégis mikor láthatom a kislányom? Ő ezután kezdett el nekem-nekem jönni, lökdösni, majd rugdosni és karmolászni. Csak akkor értem hozzá, mikor nekem jött, de akkor is csupán a távol tartás végett. Én akkor sem ütöttem meg, és nem is kezdtem el rángatni, csupán kinyújtottam a kezem és odébb toltam, hogy fejezze be az agresszív viselkedését. 

2 - Nem engedtem ki a WC-ből? Akkor mégis hogyan jutott vissza a terembe? Netán kihívta a zsarukat, akik kiszabadították? Netán valaki bevédte? Kiráncigáltak engem az ajtóból, majd gyorsan kereket oldott?

3 - Valóban volt ott egy hölgy, aki tanúja akart lenni az "agresszív" viselkedésemnek. Szíve joga, felőlem a leveli békák párzásának is tanúja lehet majd április végén, de azért erős túlzás azt állítani, hogy "segített" az exnek. Mégis miben? A túszmentő akcióban? Vagy csupán a jelenléte mentette meg az exet, hogy földig ne romboljam a képét? Tipikus női védekezés! Egy férfi egy nőt csak verhet, mi? Olyan véletlenül se fordulhat elő, hogy a férfi csupán vitatkozik a nővel? Minden férfi nőverő? Ugye ezt nem gondoljátok komolyan? Mellesleg: szerintetek én bántanám azt a nőt, aki a gyönyörű kislányomat hozta e világra? 

  • Anyós: "Mit szeretnél Máté?"

Mégis mit, bazdmeg?! Nem tűnt fel az utóbbi hónapokban, hogy csupán a lányomat szeretném látni? Mégis mi a fenét szeretnék?! Vak vagy? Mi ez a hülye kérdés?

Látjátok, ezzel van a baj: fingotok sincs ki vagyok és mit akarok! Fingotok sincs róla, mert titeket a félelem, a rettegés, a harag, a gyűlölet és a hazugság irányít! Ennyit tudtok! Ezek vagytok ti! Eszetekbe sem jut, hogy a lányomnak van egy apukája! Ti nemcsak az erkölcsötöket, de az eszeteket is elvesztettétek. Ilyet kérdezni ennyi hónap után... de komolyan.

  • Anyós: "Majd a Bíróság..." (gondolom arra értette, hogy majd ítéletet hoz)

Csakhogy addig is biztosítanod kéne a kapcsolattartási jogomat, nemkülönben a lányom jogát arra, hogy az apjával legyen! Ez valahogy elkerülte a figyelmetek! Ebben ti nem vagytok bűnösök, mi? Csak én lehetek a bűnös: agresszív és elmebeteg. Ti mik vagytok? Tündérkék? Ha azt nem tudod kitalálni, vajon mit is szeretnék tőletek, akkor hogyan tudnátok megérteni azt, hogy a kislányomnak az apjára is szüksége van? Tudjátok: ez erkölcsi, emberi kérdés. Sőt, ezt valahol már tudat alatt, ösztönösen is tudnotok kéne, de ezek szerint erre képtelenek vagytok. 

  • Anyós: "Nem elé álltál, hanem lökdösted és a wc-be beszorítottad!"

Beszorítottam a WC-be. Naja. Mindjárt kitalálod, hogy én kísértem el odáig. Még értelmesen beszélni se tudsz: nem "beszorítottad", hanem "nem engedted ki" - ez lenne a helyes megfogalmazás szerint. Beszorítani valakit és nem kiengedni két külön dolog. De föntebb már választ adtam rá, hogy mi történt.

  • Anyós: "Óóóó, óóóó... Kis karcolás volt, és egy orvos elküldött, úgy hallottam. A verebek azt csiripelték, hogy egy orvos elküldött a picsába, hogy ezt nem fogja neked felvenni látleletnek"

Na képzeld el drága, hogy egy szimpla ügyeleten nem vesznek fel hatósági ügyekhez látleletet, mert nem adhatnak! Egy orvosi ügyelet csak ambuláns lapot ad, amit a Bíró vagy elfogad, vagy nem. Nekem látlelet kellett, és emiatt voltam kénytelen elmenni másik orvoshoz, történetesen egy traumatológiára. És nem azért, mert szarul voltam, hanem azért, mert csak így tudom hivatalosan rögzíteni az engem ért sérüléseket! Gondolom a lányodon is volt egy halom sérülés, amely alapján a feljelentését megtette. Tele lehetett sebekkel a "lökdösődés" miatt :)

A verebek csiripelése helyett pedig inkább olvasd el amit írok, minthogy a hülye kölyköd beszámolóira hagyatkozz. Akkor nem leszel extra gáz alak... Kábé így értelmezitek a kéményetek meghibásodását is: az nem a lerakódott koromtól gyulladt ki... áááá, dehogy! Azt a Máté piszkálta meg!

Egyébként pedig az orvos nem elküldött a "picsába", hanem megmondta, hogy ő nem állít ki nekem LÁTLELETET, mert azt nem lehet (és mint két nappal ezelőtt megtudtam tőle: azért, mert egy délutános ügyelet nem állíthat ki ilyet!), csak ambuláns lapot, ami nem ugyanaz, mint egy látlelet. Az már más kérdés, hogy ez az orvos egy szemét gyámügyes volt, aki csőbe akart húzni a gyermekem elrablásával.

A lányod okozta seb, pedig tényleg egy karcolás volt, de kénytelen voltam elmenni LÁTLELET-et venni, hogy hivatalosan is nyoma maradjon a bántalmazásnak. Tehát egyelőre úgy néz ki a dolog, hogy nem én bántalmaztam a lányod, hanem ő engem. Akár hívhatott volna segítséget is, vagy leülhetett volna velem beszélgetni, de nem tette: ő rám támadt, hatot a lábamba rúgott (amiből egy a tökömet találta el), majd belemart a képembe, amelyből két napig szivárgott a vér. Karcolás, igen, de van nyoma - immár hivatalosan is!

  • Anyós: "Hagyjuk is, ezek játszmák és nem kérünk a játszmából..."

Neked ez a szövegkörnyezeted: "tiszta lap", "manipulálás", "agresszív", "játszmák"... Vajon tudsz valami mást is mondani ezeken kívül? 

De megnyugtatlak: én nem játszom, csupán a lányomat szeretném látni. Te is tudod nagyon jól, hogy ezeket a "játszmákat" te játszod: a rongyot, az igazolványt, a "színház"-at, és még sorolhatnám. Nem én hülyítettem a lányod fél éven át, hanem te. Mert beteg vagy. Ennyi.

A baj az, hogy a lányod még mindig nem vette észre, hogy te állsz minden dolog mögött. Még mindig nem veszi észre, hogy az orránál fogva vezeted! Ha a lányod már menthetetlen is, azért elmondom: egy cseppet se hidd, hogy a kislányomat is az uralmad alá fogod hajtani (azaz, hogy ellenem fogod nevelni)! Ez nem fog menni...

  • Anyós: "Egy egy éves és két hónapos gyermekről van szó és nem kell neki ez a feszkó"

Akkor miért csinálod? Nem lenne egyszerűbb, ha félreállnál az utamból, hogy láthassam a lányomat? Akkor nem állnék a lányod elé a folyosón, nem jönnék ide kellemetlenkedni... meg ilyenek. Nem lenne egyszerűbb betartani a törvényt?!

Tudod mi jut az eszembe? Nagyon érdekes, hogy egy kis "lökdösődés" miatt feljelentettél a Rendőrségen, de a kéményetek "megpiszkálása" miatt, vagy a személyigazolványod ellopása miatt nem! Vajon miért nem??? Csak nem azért, mert te is tudod, hogy abból szarul másznál ki?

Most én is jelentsem fel a lányod azért, mert nekem támadott? Én is jelentselek fel téged, mert megvádoltál engem a kéményetek eltömésével? 

Tudod Drága Anyós, én nem játszom a te "játszmáidat", mert engem csupán a lányom érdekel. Tisztában vagyok a jogaimmal, és tisztában vagyok a lányod jogsértéseivel is. Nem nekem lesz ebből bajom, hanem nektek! Jah, bocsi... tévedtem. Nem nektek lesz belőle bajotok, hanem csupán a lányodnak, akit bevontál a játékaidba. Teledumálod a fejét mindennel, majd útjára bocsátod, hogy küzdjön. Nem te kíséred el őt a Bíróságra, de még csak egyetlen feljelentést sem kéz a kézben tettetek meg. Hogy miért nem? Mert te csak felbujtó vagy, a kockázatot viszont nem te állod. Nem a te neved szerepel a feljelentésen, hanem a lányodé! Az ő neve van benne a számítógépben és nem a tiéd! 

Egy gyáva alak vagy, aki se vitázni, se elém állni nem mer. Csupán hátulról ármánykodsz és hazudozol... Ennyi vagy.

Áruld el: A "kémprogram" (bocs, de alig bírom ki röhögés nélkül) kapcsán tett feljelentésed óta történt az ügyben valami előrelépés? Ugye nem...? Azt miért nem mondod el, hogy nem volt megalapozott a gyanú? Vagy azt, hogy bizonyítékot sem találtak? Vagy azt, hogy az egész szarságotok egy nagy vicc?!

Szerinted az iskolai "lökdösődést" nem ugyanilyen bohózatnak fognak vélni a rend őrei? Családi csetepaté, semmi több. Szerinted odafent nem jönnek rá, hogy mi folyik nálatok? Nem nekem lesz papírom a Bíró előtt, hanem nektek (illetve a lányodnak!). Nem én vagyok rosszindulatú, hanem te, illetve ti!

Tehát nem kell a feszkó a lányomnak, valóban. Nem én csinálom az egészet. Én csak szeretném megölelni őt, míg ti nem engeditek.

  • Én: "A lányod igazolványát ki lopta el?! | Anyós: Máté, ezt neked kell tudnod!"

Hát képzeld el: NEM TUDOM
De miért is kéne? 

Szerinted hogyan lehet ellopni egy személyigazolványt oly módon, ahogy ti azt feltételezitek? Elmondjam? Sehogy! Fizikailag lehetetlen, de te mégis meggyőzted a lányod, hogy ez pedig így van: történetesen, hogy a személyigazolványt én loptam el! Azóta mindketten ugyanezt fújjátok. 


És csak megjegyzésképp: ha a lányod diliházba kerül majd idővel (vagy csupán a gyermekünk felügyeleti jogát veszik el tőle), akkor az nem miattam miatt fog megtörténni, hanem miattad. A hülyeséget nem én adtam a szájába, hanem te!


Anyóskám! 


A kérdésemre azért nem adtál egyértelmű választ, mert nincs rá válasz. Olyan kérdésről van szó, mint a világűr végtelensége: mivel te magad sem hiszed, hogy a személyigazolványt oly módon lopták el, mint ahogy ti azt feltételezitek, ezért lerázol engem azzal a szar dumával, hogy "ezt neked kell tudnod". Hát tudjad te, ha már kiagyaltad és megvádoltál vele, mert a fizika törvényeivel magam sem dacolhatok. Fingod sincs róla, hogy mi lett a lányod igazolványával. Ő elhagyta, te pedig kitaláltál egy sztorit, hogy ezzel is ellenem uszítsd őt! 


Ha valaki az olvasók körül nem tudná, hogy miről van szó, annak ajánlom az Útmutató személyigazolvány ellopásához című bejegyzésemet, hátha közösen rájövünk a titok nyitjára.

Végszóként azért elmondom, hogy nagyon jól kitűnik a fenti párbeszédből, hogy ki az, aki a dolgok menetét náluk irányítja. Nem az exem osztja az észt, hanem az anyja. Ő az, aki meghülyíti és felbújtja a lányát ellenem, de maga nem vesz részt az akciókban. Csupán akkor jelenik meg, ha élesben megy a játék: történetesen akkor, ha a Rendőrség emberei megjelennek a helyszínen és védelmeznie kell a lányát, nehogy az véletlenül hülyeséget beszéljen.

Csak végig kell olvasni, hogy mi történik; az ex a bemagolt szöveget nyomja: "nem vagyok hajlandó őt beengedni, mert félek tőle. Nagyon agresszív, nagyon indulatos és nem először fordult elő, hogy idejön és megfélemlít bennünket" (Anya, így jó? Mondjak még valamit?). Mint egy gép. Automatán megy minden. Ezután anyós átveszi a stafétabotot, nehogy a lánya kellemetlen helyzetbe sodorja magát. Tök világos milyen játszmák ezek és, hogy ki játssza ezeket.

Hogy mi bizonyítja az exem befolyásoltságát? Hát az, hogy míg itt agresszív fellépésről és megfélemlítésről beszélnek (az anyós utasítása alapján), addig az iskolában az ex már olyan butaságokat hord össze, minthogy azért nem láthatom a gyermekem, mert elloptam a személyigazolványát. Tehát az ex anyós nélkül össze van zavarodva, de anyóssal karöltve már a betanulsz szöveget fújja: "nem vagyok hajlandó őt beengedni, mert félek tőle. Nagyon agresszív, nagyon indulatos és nem először fordult elő, hogy idejön és megfélemlít bennünket". 

Mindegy, ezen változtatni nem tudok, de megmondjam őszintén, már nem is érdekel. Még pár nap és jön az ideiglenes végzés... Addig már csak kibírom. 

Mellesleg köszönöm nekik, hogy kihívták a Rendőrséget, mert így hivatalos igazolást kaptam a kapcsolattartási jogom akadályoztatásáról. Gyűjtsük csak a papírokat, gyűjtsük.

Köszi EX, köszi ANYÓS!
Kitartás kislányom, hamarosan jövök!



Hatóság, amely a törvénysértést védi
(hozzáteszem: érthető okokból)

Megjegyzések

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Abszolut gyomorforgatò.Szerencsètlenek gonoszak ès boldogtalanok. A Lànyodnak jogai vannak ès innen üzenem NEKIK , egy gyermek nem tulajdon! Betegek. Kitartàs Màtè!

    VálaszTörlés
  3. Abszolut gyomorforgatò.Szerencsètlenek gonoszak ès boldogtalanok. A Lànyodnak jogai vannak ès innen üzenem NEKIK , egy gyermek nem tulajdon! Betegek. Kitartàs Màtè!

    VálaszTörlés
  4. Az érthetetlenül és ostobán gyűlölködő elmegyenge nőknél nincs szánalmasabb. Egy állat nem tud ennyire elaljasodni. Semmit sem lehet velük kezdeni, mert úgy fogják feldobni a talpukat, hogy szemernyivel sem lettek értelmesebbek, vagy jobbak. Nem használ náluk semmiféle érv, nem törődnek a kézenfekvő célokkal (mint a gyermek érdeke) - csak dől belőlük a hülyeség és a gyűlölet. Soha nem lesznek jobbak, mert nem is voltak azok egy percig sem. S erre fogják nevelni a gyermekedet is.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése