Bírósági beadvány 2 (2015. december 7.)

Az alábbi beadványt a Felperes három oldalas, kézzel írott beadványára írtam válaszként. A nyolc oldalas, nyomtatott beadványára adott válaszomat ITT lehet elolvasni.

Tisztelt Bíróság

Felperes állítása szerint több alkalommal is feltörtem a levelezéseit, valamint létrehoztam a nevében egy profilt az egyik közösségi oldalon. Ezután a családjával karöltve megvádolt engem, hogy feltörtem a lánytestvére levelezését is. Október 28-án megvádoltak vele, hogy eltömettem valakivel a házuk kéményét, amelytől füst borította el a lakásukat, veszélyeztetve ezzel a gyermekem és az édesanyja életét. Október 31-én a Felperes megvádolt vele, hogy az október 21-ei bírósági tárgyalást követően a Bíróság épületében több szemtanú és a személyük jelenlétében elloptam a személyigazolványát.

Megemlíteném, hogy november 14-én a Felperes tettlegesen bántalmazott egy szakképző iskola folyosóján, miután arról érdeklődtem felőle, hogy mikor láthatom a kislányom: a Felperes itt többször megrúgott, majd sebesre karmolta az arcom. A sérülésekről részben látlelet és fénykép is készült, amelyet a 2016. október 20-ai bírósági tárgyaláson mutatnék be. Az incidenst több tanú is látta, az intézmény kamerarendszere rögzítette az eseményeket, valamint hangfelvétel is készült. Felperes az V. kerületi Rendőrkapitányságon feljelentést tett a történtek miatt, és úgy tudom, hogy a hatóság a kamerafelvételeket kikérte az iskolától.

Véleményem szerint a tettei arról árulkodnak, hogy a Felperes mára elvesztette a racionális gondolkodását a gyermekünkkel és velem kapcsolatban, ami arra enged következtetni, hogy az erkölcsi alapok sérülésével nincs abban a tudati állapotban, hogy a körülményeket és a cselekedeteit megfelelő súllyal tudja kezelni. Ezt támasztja alá többek között az is, hogy hiába bizonyítom tételesen a Felperesnek, hogy a vádjai valótlanságokon alapulnak (például a kéményük felgyújtása vagy a személyigazolványának ellopása), azokat nem fogadja el.

Az alábbiakban szeretném ismertetni a Bírósággal, hogy a Felperes jelenleg milyen indokkal tart engem távol a kislányomtól a 2015. október 21-ei bírósági tárgyalásunk óta:

Október 22-én a pilisvörösvári orvosi rendelőben két hét szünet után találkozhattam a kislányommal, mert a Felperes addig nem engedélyezte számomra a kapcsolattartást. Ezen a napon is úgy került sor a találkozóra, hogy véletlenül akkor jártam az utcájukban, amikor a Felperes édesanyja leparkolt a ház előtt a kocsijával. Ekkor megálltam én is, hogy párbeszédet kezdeményezzek, amit ők nem szerettek volna lefolytatni, mert szerintük én zaklatom őket. Ekkor derült ki, hogy a kislányom kruppos beteg, amelyről engem korábban nem tájékoztattak. Megemlítem, hogy a Felperes sem az új telefonszámát, sem az új email címét nem adja meg nekem, ezért szó szerint lehetetlenné vált vele a kommunikáció, lehetetlenné téve így azt, hogy a kislányom felől érdeklődjek. Ha pedig megjelenek náluk személyesen, akkor azt minden esetben zaklatásnak vélik és a Rendőrség értesítésével fenyegetnek.

Aznap a vitatkozás során megbeszéltük, hogy délután találkozhatom a lányommal a gyermekorvosi rendelőben. Ott mindössze egyetlen órát voltunk együtt, majd a parkolóban a Felperes ok nélkül pszichopatának és elmebetegnek titulált, mindezt ordibálva a kislányunk előtt.

Megemlítem még, hogy ezen a napon az esti órákban a Felperes édesanyjával megbeszélést folytattam a kislányom láthatásának módozatairól. Ő felajánlotta nekem, hogy megbeszéli a lányával, hogy a téli napokon ne az utcán, hanem náluk, a lakásban kerüljön sor a kapcsolattartásra. Ezután elmesélte, hogy a házuk kéményébe valaki rongyot dugott, amitől a lakás füstben úszott, s a családnak pár napra el kellett költöznie.

Október 25-én a játszótéren találkoztam a Felperessel és a kislányommal. A szokványos beszélgetés során megemlítettem neki, hogy mit hallottam az édesanyjától a kéménnyel kapcsolatban, amire a Felperes ingerülten reagált: ismét ordibálni kezdett velem, hogy mindezt csak kitalálom, mert az anyja nem mondhatott ilyet.

Ez volt a legutóbbi láthatási nap, mert tulajdonképpen innentől kezdve semmilyen módon nem léphettem velük kapcsolatba.

Október 28án SMS-ben rákérdeztem anyósomnál, hogy sikerült e a Felperessel megbeszélnie a láthatás helyszínét. Erre az alábbi SMS-t kaptam válaszként:

"Tudomásom van róla, mit tettél. Minden eddigi cselekedeted azt bizonyítja: nem tudsz tiszta lappal és tiszta lélekkel játszani".

Értetlenül olvastam a sorokat. A válaszom a következő volt: "Most épp mire gondolsz? Elmondtam neked mi történt. Miért nem ülünk le és beszélünk róla? Engem miért nem kérdeztek soha? Én tiszta lappal játszom, csak meg kéne hallanotok, amit mondok. Én a szemetekbe merek nézni, de ti nem. Elbújtok, ahelyett, hogy beszélnénk a problémákról. Az egész család előtt hajlandó vagyok megvédeni az álláspontomat, de ahhoz vitázni kell, mert azzal juthatunk eredményre. Az acsarkodás vagy a megfutamodás csak árt mindenkinek".

Két és fél óra múltán jött a válasz, de már nem az előző telefonszámról, hanem egy másikról:

"Jó, kérdezek: HONNAN tudtad, hogy rongyot dobtak a kéménybe? (én annyit mondtam: TALÁN beledobtak valamit, nem tudni). A lányom személyijével mi a terved? Ráadásul valaki sokat látott a környéken, és látott egy embert a tetőn, aki belepiszkált a kéményünkbe. Nem gondollak olyan ostobának, hogy a lebukást kockáztatva te lettél volna személyesen, feltehetőleg megbíztál valakit. Ezen felül a blogod is tele van hazugsággal. Mit kérdezzek még?".

Ezután hosszas keresgélés után találtam meg és hívtam föl azt a kéményseprőt, aki náluk járt a kéményük miatt. Röviden elmeséltem neki a történteket, mire ő elmondta, hogy nem volt eltömve a kémény, hanem olyan vastagon állt benne a lerakódás, amitől az egész kémény egyszerűen kigyulladt. Minderről hangfelvételem van, tehát bizonyíthatóan nem volt a kéményben semmilyen idegen tárgy. Anyósom viszont SMS-ben megvádolt engem, és épp ez az a dolog, amiért tiltják a gyermekemet tőlem. Ugyanis állításuk szerint retteg tőlem az egész család. Feljelentést ezen ügyben - érdekes módon - nem tettek. Az SMS-ekről készült felvételt a beadványhoz csatoltam.

Október 31-én ismét megvádoltak: történetesen azzal, hogy a Bíróság épületében elloptam a Felperes személyigazolványát. A Felperes azt a kijelentést tette az iskolánk osztálytermében, hogy azért nem láthatom a kislányomat, mert az október 21-ei bírósági tárgyalás után, amíg ő a Jogi képviselőmmel beszélt a folyosó túlvégén, én odasomfordáltam a háta mögé és lenyúltam a farzsebéből a személyigazolványát. Úgy, hogy azt se a mellettem álló barátnője, se a Jogi képviselőm, sem a Felperes maga nem látta. Azóta is ezt hangoztatják egyik fő érvként, gondolom azért, mert a kéményes történetüket a kéményseprő jelentése miatt alátámasztani nem tudják; magyarán rájöhettek, hogy hülyeséget beszélnek. A személyigazolványának ellopása hasonlóképpen hülyeség: fizikailag lehetetlen feladat az adott körülmények között, mellesleg pedig nekem sem állt szándékomban az igazolványát ellopni. Feljelentést természetesen ezen ügyben sem tettek.

November 1-én a fiamat hazafelé szállítottam, amikor úgy döntöttem, hogy bemutatom neki a húgát. Mivel a felperes telefonszámát és email címét nem tudom, ezért a látogatásunk váratlanul érte őket. Délután 5 óra körül járt az idő, tehát egyáltalán nem volt késő. A felperes a csengetésre lejött a lépcsőház ajtajába, majd közölte, hogy nem mehetünk fel hozzájuk, mert nem engedi és kész. Ezután közölte, hogy undorító dolognak tartja, hogy a fiammal manipulálom őt annak érdekében, hogy a kislányom közelébe férkőzzek. Mindez természetesen hazugság, hiszen a fiam már szeptember óta kér engem, hogy találkozhasson a húgával. A Felperes még bizonyítékot is kapott rá azáltal, hogy egy alkalommal a fiam mondta el neki ugyanezt telefonban.

November 14-én az iskola folyosóján kérdőre vontam a Felperest, hogy árulja már el végre, mikor láthatom a kislányomat. Ő erre nem válaszolt, ezért követtem őt a folyosón és időnként kereszteztem az útját azért, hogy álljon meg és tájékoztasson a kislányom hogyléte felől. Minden egyes fordulóban eléálltam és rákérdeztem, hogy mikor láthatom a kislányomat? Ő láthatóan próbált engem levegőnek nézni, de végül közölte, hogy nem láthatom és nyugodjak bele. Mivel a folyosón zajlottak az események, ezért az incidensnek számtalan tanúja volt. Amikor a Felperesnek elege lett belőle, hogy folyton elállom az útját, hatszor belém rúgott (amiből egy az ágyékomat találta el) majd véresre karmolta a kezemet és az arcomat. A sérülésekről fénykép és látlelet is készült, az esetről pedig videó és hangfelvétel is.

November 19-én elhatároztam, hogy meglátogatom a kislányomat. Ismét bejelentés nélkül voltam kénytelen beállítani hozzájuk, mert semmilyen más módon nem tudtam vele felvenni a kapcsolatot. Az ajtóban álltam, mindvégig nyugodtan viselkedtem. Kihívták a Rendőrséget, akik igazoltattak, majd jelentést írtak. A Felperes az alábbiakat mondta a rendőröknek: "Én ide vagyok bejelentve a kislányommal, viszont nem vagyok hajlandó őt beengedni, mert félek tőle. Nagyon agresszív, nagyon indulatos és nem először fordult elő, hogy idejön és megfélemlít bennünket, nem vagyok hajlandó felengedni a lakásomba. Bírói végzés még nincs".

A Felperes állítása nonszensz. Egyszer sem fenyegettem meg őt vagy őket, de még csak indulatos sem voltam vele. Ész-érvekkel próbáltam őt meggyőzni a kéményükkel és a személyigazolványával kapcsolatban, de nem hallgatott rám. Hiába beszélt sületlenségeket, meggyőződése volt, hogy én állok minden dolog mögött. Csakúgy, mint az állítólagos kémprogrammal kapcsolatosan, amit az október 21-ei tárgyalás során meg is említett. Olyan dolgokkal vádol, ami egyszerűen lehetetlen, és hiába bizonyítom neki az ellenkezőjét, azt nem fogadja el.

Megjegyzem, hogy az iskolában történt állítólagos "lökdösődésem" miatt feljelentettek engem az V. kerületi Rendőrkapitányságon, de a kéményük eltömése, valamint a személyigazolványuk ellopása miatt nem. Ez azért is érdekes, mert a kéménytűznél a lányom (és az egész lépcsőház) is meghalhatott volna a beszivárgó füst miatt, amely már büntetőjogi kategóriába esik egy egyszerű lopással szemben. Ha a kéménytűz akkor történik, amikor ők alszanak, simán megfulladhattak volna mindannyian. Mivel a kéménytűz bizonyíthatóan a kémény belsejében lévő lerakódás begyulladása miatt keletkezett, ezért felvetődik a kérdés, hogy mennyire felelős szülő az a személy, aki nem ellenőrizteti és tisztíttatja ki a kéményét bizonyos időszakonként? A felelőtlensége miatt egy tucat ember hallhatott volna meg aznap este a házban, köztük a 14 hónapos kislányommal.

Hagy emlékeztessem rá a Tisztelt Bíróságot, hogy Felperes az október 21-ei tárgyaláson azért tartott engem felelőtlen szülőnek, mert a nyáron a házfelújítás során beleléptem egy szögbe, amely miatt vérmérgezést kaptam, s csak a láz megjelenésekor fordultam vele orvoshoz. Ha egy ember emiatt felelőtlen szülő lehet, akkor a kémény elhanyagolása miatti kéménytűz miatt vajon mi?

Megjegyzem még, hogy a személyemmel való kontaktus alatt a kéménytűzre és a személyigazolvány ellopására fogták a kapcsolattartási jogom korlátozását, míg hatósági személy előtt már arról beszéltek inkább, hogy félnek tőlem, s én félelemben tartom őket - amit természetesen semmivel sem tudnak bizonyítani, míg én az agresszivitásukat, a butaságukat és a hazudozásaikat egytől-egyig bizonyítani vagy cáfolni tudom. Semmi okuk nincs tőlem félni, mégis ezt híresztelik mindenkinek, sértve ezzel a jó hírnévhez való jogomat a közös ismerőseinkkel szemben.

November 30-án Édesapámmal az utcán véletlenül összefutottunk a Felperessel, aki úgy akart elhaladni a járdán mellettünk, hogy köszönni sem volt hajlandó. Mivel ekkor már 5 hete nem láttam a lányom, ezért elé álltam és könyörögtem neki, legalább egy puszit hagy adhassak neki, ha már itt vannak előttem. Ezt hosszú és hangos vitatkozás után nagy nehezen megengedte, majd továbbment.

Tisztelt Bíróság!

A fentiek alapján elmondható, hogy a Felperes erős paranoiában szenved, amit az édesanyjától hallott hazugságok hatására, önmagában gerjeszt. Mivel 7 éve ismerem a gyermekem anyját, ezért tudom, hogy önmaga nem találhat ki ennyi zagyvaságot, viszont a mások véleményét azonnal magáévá teszi. Ezért is hangoztatta többször, hogy a szerelmem csak "színház", meghazudtolva engem akkor is, amikor épp a kezét kértem meg a béke és a szeretet jegyében.

Az ehhez hasonló eseteket vég nélkül sorolhatnám, de nem teszem. Magam mindig a szeretetre és a békére fektettem a hangsúlyt, amit ők sosem vettek figyelembe. Többször kértem őket, hogy beszéljük meg a félreértéseket, amire ők egyetlen egyszer sem voltak hajlandóak, viszont folyamatosan különféle vádakkal illettek, ezzel belekényszerítve engem a folytonos magyarázkodásba. A békességre a válaszuk az volt, hogy két alkalommal is feljelentettek a Rendőrségen - hozzáteszem: ok nélkül! Jelen pillanatban úgy látom, hogy a kislányom édesanyja bizonyos szempontból nézve beszámíthatatlanul viselkedik, aki azt sem érti meg, hogy a gyermekének mekkora kárt okoz azzal, ha az édesapját eltiltja tőle. Saját - vélt vagy valós - sérelmei okán zárja ki a gyermek édesapját annak életéből, amellyel beláthatatlan károkat okozhat neki a későbbiekre nézve.

Felperes minden módon korlátozni akarja a gyermekem és személyem kapcsolattartási jogát, a nagyszülők és testvérek jogairól már nem is beszélve. Elképzelése szerint az a jó megoldás, ha a gyermekemet annak 5 éves koráig hetente egyszer, csupán 3 órára láthatnám, akkor is az ő felügyelete mellett, amely egész egyszerűen nonszensz. Ez is nagyon jól mutatja, hogy milyen szinten tud leamortizálódni az ember szellemileg, ha elveszítette a racionális gondolkodás és az erkölcsi érzék alapjait.

Mivel a Felperes nem talál megfelelő ész-érvet a gyermekemtől való távoltartásra, ezért bármilyen eszköz megragadására képes, csakhogy elérje célját. Példa rá az a beadvány, amelyben egy mérhetetlenül ostoba jellemábrázolást mutat be rólam különféle hazugságok és ferdítések által. Teszi mindezt úgy, hogy semmiféle képesítése nincs hozzá.

Meglátásom szerint minden cselekedetét a bosszú vezérli, és semmiképp sem a békére és az együttműködésre való hajlam. Viselkedésével egy csöppet sem veszi figyelembe a gyermekünk érdekeit, mert a téveszméi által egy olyan eltorzult képet alkotott rólam, amelyben a kiközösítésemmel csak a kislányunk javát szolgálhatja.

Kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy az ügymenet érdekében fontolja meg egy megfelelő képesítéssel rendelkező pszichológus és igazságügyi írásszakértő bevonását annak megállapítása érdekében, hogy alkalmas vagyok-e az apai feladataim ellátására, valamint, hogy a Felperes vajon mennyire látja racionálisan az Alperessel való kapcsolatát, illetve az általa érkeztetett beadvány valóban az ő megfogalmazása e.

Tisztelettel: Varga Máté
Budapest, 2015. december 7.