Bírósági beadvány (2015. december 7.)

Válaszom a Felperes 2015. november 12-ei beadványára:


Tisztelt Bíróság!


Alperes, X. Y. az alábbi nyilatkozatot terjesztem elő:

A Felperes beadványával kapcsolatban azt a megállapítást szeretném tenni, hogy a Felperes a gyermek elhelyezési per tárgyát képező tényeket figyelmen kívül hagyja, valamint az apai jogaim gyakorlását újabb és újabb történetek felsorakoztatásával és az azokból szőtt rágalmakkal gátolja. Mindezt egy olyan pszichológiai személyiségkép elemzésének a próbálkozásával teszi, amelyhez szakképesítése nincs és szakmailag sem korrekt.

Véleményem szerint a nyomtatott kiadású beadványt a Felperes édesanyja készítette, aki ugyan tanult régebben pszichológiát, de abból sosem diplomázott le, így nem nevezhető e tudomány szakértőjének. A beadványban számos helyen az ő megfogalmazása és szavajárása érződik, és világosan különválasztható tőlük a Felperes által fogalmazott bekezdések a stílusbéli és tartalombéli különbségek által. A Felperes hétköznapi cselekményeket sorol fel, mint sérelem, míg a Felperes édesanyja személyiségkép elemzésével sugallja a Bíróságnak, hogy miért is vagyok alkalmatlan a gyermekem gondozására. 

A Felperes által készített, kézzel írott beadványt figyelembe veszem, amelyre a 2016. január 20-ai bírósági tárgyaláson szeretnék válaszolni, megcáfolandó ezzel a különféle rágalmakat, amellyel engem illetett. A nyomtatott megjelenésű beadványt viszont nem kívánom figyelembe venni, hiszen az egyértelműen a Felperes édesanyjának munkája.

Megemlítem még, hogy a nyomtatott kiadású beadványban szereplő mocskolódások nagy része hazugság, amely félinformációkon alapul és nagy fokú csúsztatásokra épül. Mindvégig azt sugallják vele, hogy alkalmatlannak tartanak az apaságra, és ehhez olyan eszközökhöz nyúlnak, amely minden emberi erkölcsöt alul múl. 

A beadvány nem szól másról, minthogy lejárassanak engem a Tisztel Bíróság előtt. Ehhez olyan események sorát veszik elő, amelyeket szándékosan kiforgattak és félremagyaráztak, illetve amit korábban a Felperessel osztottam meg, mint benső, családi titkot. Úgy gondolom, hogy a „szennyes kiteregetéséhez” értenek csupán és nem annak bizonyításához, hogy magam ne lennék jó apa. A különféle rágalmaikba már belebuktak azok képtelen mivolta miatt, ezért olyan eszközökhöz nyúlnak, amelytől azt remélik, hogy a Tisztelt Bíróság majd eltilt a gyermekemtől. 

Kihangsúlyozom: a Felperes által felsorakoztatott példák nagy része kitaláció, valamint tudatlanságuk bizonyítékai, ezért kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy ezeket ne vegye figyelembe a gyerek elhelyezési per kapcsán. Ráadásul – mint említettem -ezek nem a felperes gondolatai, hanem annak édesanyjáé. 

Ha a nyomtatványt valóban a Felperes írta, akkor felvetődik a kérdés, hogy ezt milyen tudással tette, hiszen nem rendelkezik olyan végzettséggel, amely erre őt képessé tehetné. Úgy vélem, hogy a jellemábrázolásomról csupán olyas valaki adhat hiteles szakvéleményt, aki erre megfelelő végzettséggel rendelkezik. Ebből is kitűnik, hogy a beadvány egyszerű hamisítvány, amelyet nem ő fogalmazott meg, hanem valaki más. 

Stilisztikailag is különválasztható egymástól az azonos napon érkeztetett, kétféle képpen íródott fogalmazvány: az egyik beadvány kézzel íródott és nélkülöz mindennemű szabályrendszert, míg a másik számítógéppel, gondosan töredezve, az irodalmi szabályok szerint készült.

Ezen túlmenően pedig olyan rágalmakkal illet benne, amelyet semmivel sem támaszthat alá, mert nincsenek meg az ahhoz szükséges információi. Amit pedig eközben a Felperes felvonultat ellenem, az erős csúsztatás és mellébeszélés eredménye. 

Ha szükséges, a Tisztelt Bíróság kérésére minden egyes vád, rágalom vagy kitaláció ellen bizonyítékkal szolgálhatok, de jelen pillanatban se a Bíróságot nem szeretném terhelni vele, se magam nem szeretnék arra a színvonalra lesüllyedni, melyet a Felperes pillanatnyilag képvisel. 

Beadványából nagyon jól látható, hogy a Felperes egyetlen célja az, hogy engem lejárasson a Tisztelt Bíróság előtt, és hogy kizárjon a kislányom életéből. Kihangsúlyozom: ehhez minden eszközt megragad, csakhogy elérje vele a célját. 

Viszont a Tisztelt Bíróság esetleges akaratának megfelelően hajlandó vagyok bárminemű vizsgálatnak alávetni magam, hogy az apai alkalmasságomat bizonyíthassam, mert a Felperes beadványával szemben talán ez lehet az egyetlen meggyőző (hivatalos úton kiállított) bizonyíték, amely az igazamat támasztja alá. 

Meggyőződésem, hogy a Felperes gyűlölködő viselkedése semmi másra sem jó, minthogy a gyermekemnek ártson, hiszen ezzel nem csak az édesapjától való elzárása viselné őt meg a fejlődése során, de a környezetében tapasztalható rettentően primitív morál is rányomná bélyegét a megfelelő szociális képességeinek elsajátítására. 

Egyetlen dologra mégis szeretnék reagálni e levél keretein belül:

Felperes azt állítja a beadványában, hogy azért nem szeretné nekem kapcsolattartásra adni a gyermekem, mert képtelen vagyok annak ellátására. Idézem: „Teljesen tapasztalatlan a gyermekgondozásban, soha nem etette, fürdette, pelenkázta”. Kérdésem a következő: ha folyamatosan akadályozva vagyok a kislányommal való kapcsolattartásban, akkor hogyan tehetnék szert bárminemű tapasztalatra is? Úgy vélem a válasz magától értetődő…

Végezetül idéznék egy sort Szókratésztól: "Amikor a vitát elvesztette, a rágalom marad a vesztes egyetlen eszköze". 

Tisztelettel: X. Y.




Megjegyzések