Háború a Bíróságon, 3. rész

A 2. rész folytatása

Felperes: A gyermek kezének tisztántartáásra is figyelek, valamint azokra, akik hozzá érnek. Ez a prevenció. Kisbabához nem nyúlunk koszos kézzel, az utcáról, akárhonnan beesve, mert egész nap a keze a szájában van, így csökkentem a megbetegedés kockázatát. Mindent nyilván nem lehet kivédeni, de egy alapvető figyelemre minden szülőnek kötelessége figyelni. Egy intelligens, felnőtt embernek ezt nem kell magyarázni, azt gondolom. Mivel ezzel is vádol.

Válaszom: Igen, ezen már átestünk feljebb. Jön itt az intelligenciával, de maga már képtelen felfogni, hogy az a vegyszer, amit ráken a gyermek kezére az rajta is marad! Azért, mert már megszáradt a kis ujjacskáin a fertőtlenítő gél, attól még rajta van, amit a gyerek le is szopogatott! És ezt naponta többször. Nem is csodálkoznék, ha ilyen kicsiként rákos lenne, mert olyan mennyiségben kapta meg az ilyen esetek által a dózist, hogy az már - véleményem szerint - komoly kockázatokat rejt magában.

Felperesnek hiába mondtam az esetek többségében, hogy alig 5-10 perccel ezelőtt mostam kezet (szappannal), őt sosem győzhettem meg a higiénikuságról, mert meggyőződése volt mindig is, hogy az én kézmosásom nem alapos, valamint az ő fertőtlenítő gélje jobb, mint az egyszerű szappanos kézmosás.

Felperes a fürdést is úgy kezdi, hogy a zuhany alatt állva előbb kezet mos legalább háromszor, majd utána kezdi el a testét szappanozni. Mondván, hogy koszos kézzel nem nyúl magához.

Megjegyzem: a gyermek immunrendszere úgy fejlődik a leginkább, ha bekap néha egy-két bacit az ujjairól. Közhely, így nem is részletezem. Emellett még az is lehet, hogy egyáltalán nincs baci a gyermek kezén, hiszen nem minden koszon van belőle. Előfordulhat, de nem általános.

A bacik is érzékenyek hidegre, melegre, sósra, savasra, stb, akárcsak mi. Azért mert a kicsink megfogott egy kavicsot, majd a kezét a szájába veszi, nem feltétlenül kell megbetegednie, hiszen a körülmények nem biztos, hogy adottak rá. Ha mondjuk egy HIV-fertőzött emberrel csókolózik az ember, még akkor sem biztos, hogy elkapja a vírust, akkor hogyan is feltételezhetjük egy gesztenyétől, hogy megbetegíti őt. Az immunrendszer folyamatosan fejlődik és erősödik, a kislányom pedig a nagy tisztaság és fertőtlenítés ellenére is gyenge és beteges. Hasonló korú gyermekek nem betegszenek meg annyiszor, mint ahányszor a kislányom az utóbbi időben volt.

Felperes: Leírom miért is ragaszkodom a láthatásokon a jelenlétemhez, miért nem akarom a gyermek öt éves koráig, hogy nélkülem elvihesse. Anyatejet kap reggel-este a gyermek, ez a rituálé biztonságot ad neki, ezt szokta meg.

Válaszom: Rituálé? Felperes tudja, hogy maga a szó mit jelent? Nemrég olvastam a cheyenne indiánokról azt, hogy a Naptáncuk során a táncosok négy nap és négy éjjel nem esznek, nem isznak, és semmilyen táplálékot nem vesznek magukhoz, majd ezután lefutnak egy mérföldet. Ez az a szokás, amelyet rituálénak hívnak, de semmiképp sem az, amit a Felperes az etetési szokásairól felvázol. 

Emiatt az etetési szokások miatt nem vihetem el a gyermekemet annak öt éves koráig?Felperes teje mára már amúgy is kevés lett, ezért a kislányomnak rendszeresen ad tápszert, valamint különféle babapüréket is. Ha ő meg tudja etetni a gyermeket cumisüvegből tápszerrel, akkor feltételezhetően én is. Egy 15 hónapos kisgyermek már nincs rászorulva az anyatejre, ezért talán magam is alkalmas lehetek a gyermek táplálására különféle módokon. Az anyatejre fogni a távol tartásomat, kész vicc!

A gyermek környezete folytonosan változik, amelynek során sorozatos impulzusok érik. Ez a fejlődésének mozgatórugója! Ha nem lenne változás, maga sem fejlődne. Viszont nem zárható ki az életéből a saját édesapja csak azért, mert az anyja valamiféle rituálékról beszél! Az élet "rituáléja" az is, hogy időnként a kislányom az édesapjával találkozik. A Felperesnek tetszik vagy sem, a kislányomnak szüksége van rám, és ha hiszi ha nem, én is ugyanúgy meg tudom őt etetni reggel, délben és este, ahogyan ő.

Ilyennel védekezni szánalmas! Vajon ha együtt élnénk mindhárman, akkor sem etethetném meg a saját gyermekem?

Felperes: Lehetetlen munkaidőbeosztásban dolgozik az alperes a kórházban, 24-48.

Válaszom: Tehát nem láthatom a lányomat, mert olyan időbeosztásban dolgozom? Mivel egyelőre nincs más munkalehetőségem, ezért váltani sem tudok, viszont a gyerektartást stabilan fizetem!

Vajon a Felperes miért nem tud alkalmazkodni hozzám egy kicsit, hogy együtt lehessen a kislányunk az édesapjával? Ha netán pénteken dolgozom és emiatt nem tudok elmenni a gyermekünkért, akkor a Felperes vajon megengedi majd, hogy a kapcsolattartás időpontja csütörtökre vagy szombatra essék? van benne ennyi jóindulat és mobilitás?

De hagy jegyezzem meg azt is: Felperesnek mi köze van hozzá, hogy én mikor, hol és milyen körülmények között dolgozom? A munkahelyem befolyásolhatja azt, hogy a gyermekemmel milyen a kapcsolatom a láthatások alatt? Az is lehet, hogy már régen más munkahelyem van, csak épp nem számoltam be neki erről. Az is lehet, hogy otthonról végzek valamilyen számítógépes munkát, így bármikor a kislányom rendelkezésére állhatok.

Minden csak rajtunk múlik! A gyermekünk jövőjéről mi dönthetünk! 
Ebből is látszik, hogy ki a jóindulatú és ki a rossz...

Felperes: Egyedül él, nincs segítsége.

Válaszom: Na és? Lehet, hogy holnaptól már lesz. Felperesnek mi köze hozzá, hogy én együtt élek e valakivel vagy sem? A kapcsolattartás idején nem mindegy, hogy egymagam vagyok jelen, vagy van e ott valaki más is? Különben pedig, mi van akkor, ha a kapcsolattartás ideje alatt Édesapáméknál vagyunk?

Egy kérdés: mire kellhet nekem segítség? Pelenkát cserélni? Megetetni a gyermekem? Abszurd a feltételezés...

Felperes: Teljesen tapasztalatlan a gyermekgondozásban, soha nem etette, fürdette, pelenkázta. Nem azért, mert én nem engedtem. Benne nem volt motiváció, fürdetések alatt rendszerint a televíziót bámulta, odajöhetett volna, mivel tőle 2 méterre fürdettem a picit. Arra sem volt képes, hogy vigyázzon rá, mialatt én lezuhanyozom. Be kellett raknom a babahordozóba és bevinni magammal a fürdőbe. Nekem is nagyobb könnyebség lett volna, ha tudott volna vigyázni rá.

Válaszom: Bocsánat, de engedjenek szóhoz jutni engem is: az említett televíziózás alig néhány alkalommal történt meg, és akkor is általában a Híradó erejéig! Számtalanszor fordult elő, hogy magam akkor már 40 órája talpon voltam, és egész egyszerűen elaludtam a kanapén. Úgy, hogy a Felperes éjfélkor keltett fel, amikor aludni tért. Az elhasznált fürdővizet rendszeresen én öntöttem ki, valamint ha lehetett, minden egyes alkalommal jelen voltam a fürdetések során. Csupán hagytam az anyukát elvégezni a "rituáléját", mert ő gyakorlottabb volt benne és jobb volt bennük gyönyörködnöm, mint lelassítani a tevékenységét az én szerencsétlenkedésemmel. Viszont megcsináltam volna a fürdetést bármikor, ha erre megkér, vagy ha kiássa helyettem azt a 3 köbméter földet, amely a garázs szervizaknájához kell. De hasogathatta volna a tűzifát is, vagy beállhatott volna betonozni... Soroljam még?

Egyébként pedig elmondhatom: az előző házasságomban míg a feleségem iskolába járt, rendszeresen én fürdettem, etettem és pelenkáztam a fiamat közel két éven át. Természetesen ezek olyankor fordultak elő, mikor a feleségemnek órája volt.

Felperes: Önmagára sem tud vigyázni, a nyáron egy szögbe lépett, nem látta orvos, vérmérgezés tünetével ment el végül kezelőorvoshoz, kettő vagy három nap elteltével. Korábban volt neki hasonló esete, tehát tudta mit kellene tennie, de hanyagságból nem törődött vele. Hogyan bízhatnék rá egy ilyen önmagával szemben is felelőtlen emberre egy gyermeket, akire fokozottan kell vigyázni?

Válaszom: Csak elmondom, hogy a Felperes is tudja: az építkezés alkalmával rendszeres szúrtam meg vagy vágtam el magam valamivel, de mégsem rohantam el minden egyes sérülésnél az orvoshoz. Rendszeresek voltak a horzsolások a bőrömön, tucatjával húztam ki magamból szálkát, de mégsem történt baj az adott 5 hónap alatt, amíg a munkálatok tartottak! Illetve ez az egy eset volt az, aminél az első tünetek megjelenésénél rögtön orvoshoz fordultam. Előfordul az ilyen, nem? Ezért vagyok alkalmatlan? Ez nem hanyagság vagy felelőtlenség, az ég szerelmére, hanem indokolatlanság: minden apró karcolásért az ember nem megy orvoshoz és nem nyúl a fertőtlenítő gélért, ha nem muszáj.

Felperes: Nincs türelme huzamosabb ideig a gyermekkel foglalatoskodni, ami a nyáron történt láthatások mindegyikén megmutatkozott. Cigarettázott, evett, megcsinálta a kis szerttartásait, mialatt én vigyáztam és foglalkoztam a lányunkra. Többször szóltam rá a láthatásokon, hogy a gyerek miatt vagyunk együtt, vele foglalkozzon, vele játszón. Mi lett volna, ha nem vagyok ott? Nem rakhatja be a sarokba.

Válaszom: Nem, nem is raknám. Ha a Felperes nem lenne ott, akkor nem azokat az idióta és felesleges játékokat játszanám a gyermekemmel, amit ő. Színesebbé és érdekesebbé tenném a programunkat, amely a gyermekemnek sokkal jobb elfoglaltságot jelenthetne. Nekem van türelmem hozzá, de nem az anya jelenlétében. 

Az esetek többségében bármit szerettem volna megtenni, a Felperes ebben megakadályozott, vitatkozott velem. Legutóbb is én találtam ki, hogy menjünk el a pilisvörösvári bányatavakhoz, ahol megnézhetjük a vizet a horgászházak mellől. Sokkal jobb élményt nyújtott a gyereknek, mint a hintázás. Velem a kislányom bejárná a környező tájakat, felkapaszkodnánk a hegyoldalban, körbenéznénk a hegycsúcsokról, megmutatnám neki a rókavermet, vagy a szarvasetetőt, hogy csak a helyi programlehetőségekről tegyek említést.

Nem raknám őt be a sarokba, hanem felfedeznénk együtt a világot. Anyukával nem lehet ilyet, mert túlontúl gyenge hozzá és finnyás. Neki a steril játszótér az élettere, míg nekem (emellett) minden más, ami körbevesz. Nekem tág ez a világ, míg Felperesnek erősen korlátozott.

Felperes a fentieket úgy állítja be, mintha a két óra alatt csak ezzel foglalkoztam volna. Amit állít, az erős túlzás és ferdítés, nem más. Szertartásokról beszél, nem pedig megszokott életritmusról. Neki nincsenek szertartásai? Reggel ugyanúgy megissza a kávéját, ahogy én. Enni nem szokott?

Blődség az egész, amit leír...

Felperes: A láthatásokon azóta sem a gyerekre koncentrál, hanem a velem való vita foglalja le, amit Ő kezdeményez. Én kifejezetten kerülni igyekszem a gyerek jelenlétében a vitát, mivel a feszültség a gyerekre is átragad. Tartalmas időt akar eltölteni vele? Akkor miért nem azt teszi? Ezt a barátnőm tudja igazolni, aki részesen volt ezen vitáknak láthatás alatt néhány alkalommal.

Válaszom: Én kezdeményezem a vitákat? Melyek is voltak ezek? Amikor megemlítettem neki, hogy a fiam szeretné megismerni a húgát, de ő meghazudtolt engem, mondván, hogy egy 13 éves kisfiú nem mond ilyet az apjának? Felhívtuk őt telefonon és bebizonyosodott, hogy igen is ő akarja látni és megismerni a testvérét, és nem én találtam ki.

Vagy az volt hazugság, hogy eladom a házam és odaköltözök a közelükbe? Kinevetett, mondván, hogy sosem adnám el a házamat, mert nekem Horány a mindenem. Hát eladtam...

Búcsúzásképp mondtam neki, szeretlek... Ő kinevetett, hogy ez hazugság, csak "színház". Ki kezdte a veszekedést? Én?

Bármit mondtam neki az elmúlt 9 hónap alatt, a Felperes folyton meghazudtolt, mert erre biztatták a szülei. Hiába bizonyítottam neki mindent, hogy mit és hogyan csinálok vagy érzek, szerinte csak megjátszottam magam és manipulálom őt. Folyton meghazudtolt, én pedig bizonyítási kényszerbe kerültem. Csakis azért, mert javítani szerettem volna a a kapcsolatunkon. 

Kihangsúlyozom: a vitákat ő kezdte el azzal, hogy semmibe vette a szavaim és kétségbe vont mindent, amit állítottam. Egyértelmű bizonyítékokat tartott figyelmen kívül!

Vitatkoztunk? Veszekedtünk? Az csak is magának volt köszönhető...

Felperes: Önmagára és környezetére is igénytelen. A háza kifejezetten koszos.

Válaszom: A házam akkor volt koszos, amikor építkeztem. Vagy nem arra az időszakra gondol? Ha nem, akkor felmerül a kérdés: hát hogyan vezette a háztartást az együttélésünk alatt, ha az kifejezetten koszos volt? Az utóbbi 5 hónapban nem is járt nálam. Honnan tudja, hogy koszos a házam? Honnan tudja, most milyen a ház állapota?

Igénytelen vagyok? Mégis miben? Mit jelent számára az igénytelenség?
Igénytelen az, ha az ember egyszerűen él?

Felperes: A kút és az emésztő között 2 méter a távolság, a kútvizet csak kézmosásra, fürdéshez lehet használni. Be kellene vizsgáltatni, de erre nem hajlandó az alperes.

Válaszom: Felesleges bevizsgáltatni. Minek? Évekig ittam, mégsem lett belőle bajom. Se szaga, se színe nincs, teljesen jó ízű. Ennek ellenére az utcai csapról hoztam a vizet kannákban, mert biztos ami biztos, az már bevizsgált és biztos ivóvízforrás. Sajnos még nincs kiépített vezetékes víz, de számtalan család él így a Szentendrei-szigeten. 

Az emésztő pedig valójában nem az, hanem szennyvíztározó, mert teljesen zárt rendszerben működik. Elvileg semmi sem szivárog ki belőle, amit igazol a kútvíz minősége.

Ezek miatt nem hozhatom el a kislányomat láthatásra? Érdekes, hogy oda szülte meg őt az anyja, s akkor ez a probléma fel sem merült benne. A kislányom hat hónapos koráig - amíg együtt éltünk - minden jó volt, de most nem jöhet el hozzám havonta két hétvégére, mert még megtalál betegedni a fürdővíztől! 

Felperes: Az emeleten nincs korlát, gyermekzár, balesetveszélyes. A padló a galérián nem volt rögzítve mindenhol, billegett. A lépcsőt még egy felnőttnek sem egyszerű használni, mert hajolgatni kell, egy gyermekre nézve fokozottan veszélyes. Gyermekre nincs berendezve a ház.

Válaszom: A Felperes az átépítés, felújítás közben hagyott el. Mikor a munkálatokat megkezdtem, ők anyósomhoz mentek ideiglenesen, hogy ne zavarjuk egymást a munkálatok során, de mire az egész befejeződött volna, ő titokban lelépett tőlem. Nem számítottam rá, hogy hazajön és kirámolja a házat, ezért nem is tettem ki a bejárati ajtó elé a figyelmeztetést: Építési terület, tilos a belépés! 

Amíg ő anyósomnál volt, én padlót csiszoltam, falaztam, burkoltam, galériát építettem. Egyedül voltam a házban, ezért nyugodtan tehettem a dolgom, senki sem zavart. 

A galéria szerkezetének felállítása után azokat valóban nem csavaroztam még össze, mert aznap - amelyről szó van - nem jutott rá idő. Hatalmas gerendákról és szarufákról van szó, amelyek önmagukban is megálltak, s mint ilyet, tudtam, hogy hová kell lépnem, hogy le ne szakadjon az ember alatt.

Épp nem voltam otthon, amikor a Felperes váratlanul hazament, majd a családja segítségével kiköltözött a házból. Úgy tette mindezt, hogy magam sem tudtam. Ezzel ők voltak azok, akik veszélyeztették magukat, mivel nem voltak tisztában az otthoni balesetveszélyes körülményekkel. Én vagyok ezért a hibás??? Miért nem szólt előtte, hogy hazamegy és elköltözik tőlem? Mert akkor elmondtam volna neki, hogy mire figyeljen, nehogy leessen, vagy kimozduljon alóla a rögzítetlen lépcső.

Mindezzel csak másnap szembesülhettem: a bútorok cipelésével úgy megterhelték az önmagában álló de még nem rögzített galériát, hogy amikor a lépcsőn jöttem felfelé, az kibillent alólam és leestem. Szerencsére nem történt komolyabb bajom, de akár a nyakam is törhettem volna. Akkor vettem észre, hogy a lépcső ki volt csúszva abból a tokból, amelybe belehelyeztem.

A hajolgatás pedig nem veszélyes, mert napi szinten használom a lépcsőt. Arról van szó, hogy a lépcsőforduló fölött még kobakmagasságban ki kell vágni a plafonból, mert enélkül egy kis fejbólintással lehet csak az emeletre jutni. 

De azért nem fejeztem még be a galéria ezen részét, mert a házat eladtam, és az új tulajdonos megkért rá, hogy ne nyúljak hozzá, ők majd befejezik. Úgy is tettem. 

Mitől lenne veszélyes nálam bármi is? A Felperes miért nem jön ide és próbálja ki, mi hogy működik? A korlátot ugyanezen oknál fogva nem építettem be, de nincs is rá szükség, mert egy kanapét húztam a galéria szélére, amely meggátolja az embert a zuhanásban. Mellesleg: a lányommal nem a galérián játszanék, hanem a szobában, amely majdnem akkora, mint a galéria.

Felperes: A ház nem összközműves. Csapvizet egy másik utcából kell hozni a mai napig, csatorna nincs. A villany csak egy része van kiépítve a házban, hosszabbítókkal van megoldva a másik része. Fűteni fával lehet, de a fürdőszobát külön kell melegíteni, azt a kályha már nem tudja befűteni. Nála kétséges, hogy van-e otthon tűzifa.

Válaszom: Tanyákon élők, figyelem! Holnaptól tilos gyereket szülnötök és családot alapítanotok, mert nincs vezetékes víz a házatokban! Még villany sincs a házatokban? Gátló tényező! Fával se fűtsetek, mert a gáz jobb!

Ezekre a vádakra már nem is tudok mit mondani...

Felperes oly primitív, hogy - mivel nincs komolyabb érv a kezében - ezeket az abszurd dolgokat kell felhoznia ellenem annak céljából, hogy engem lejárasson vagy ellehetetlenítsen a Bíróság előtt.

Hány meg hány család él ennél rosszabb körülmények között. Nézzük meg a roma társadalmat: náluk milyen körülmények vannak, mégsem veszik el tőlük a gyermeküket. Nem az a lényeg, hogy víz, villany és meleg legyen az otthonban? Nálam van mindháromból, maximum a villanyt hosszabbítókkal vezetem el a ház egyik részéből a másikba. Oly nagy gond ez? Aranyból legyen minden?

Egy kérdés: a Felperes miért szült nekem gyermeket ilyen körülmények közé? Azóta látta már, hogyan néz ki az otthonom?

Felperes: A gyermek csak velem tud elaludni esténként, nappal az édesanyámra tudom bízni, ha elintéznivalóm akad, de estére csak mellettem nyugszik meg.

Válaszom: Sajnálom, de meg kell majd szoknia azt is, hogy az apjával kell elaludnia a láthatások alatt. Neki nem csak anyukája van, hanem apukája is. És higgye el a Kedves Felperes, hogy olyan hamar megszokja majd, hogy el sem hiszi! A kislányom olyannyira szeretni fog majd nálam lenni, hogy azt a Felperes családja most még csak elképzelni sem tudja. 

Szánalmas, hogy ilyen dolgok miatt kell magyarázkodnom egy 28 éves "érett gondolkodású" nőnek. A kapcsolattartás idejére semmi más dolgom nem lesz, hanem minden pillanatban a kislányommal leszek, ezért nem is kell senkire sem hagynom őt. Felperes netán azt hiszi, hogy el szeretném tőle perelni a gyereket? Ha így is volna, vajon nekem nem lehet majd élettársam, feleségem a későbbiekben, aki vigyázna rá, amíg dolgozom? Vagy Édesapám nem tud rá felügyelni? Csak az anyukának van szülője, akit mobilizálni lehet?

Csak egy kérdés: anyósom nem dolgozik, hogy folyton ráér és minden egyes pillanatban vigyázni tud a lányomra?

Felperes: A gyermek apához való kötődése nem szoros, bárki ismerősnél, idegen kezében oldottabban viselkedik, mint az apjával.

Válaszom: Elég szomorú dolog ez az anyára nézve. Annyiszor és annyi időre tiltotta már el a gyermeket a saját tulajdon édesapjától, hogy így nem alakulhatott ki benne a természetes kötődés az apa irányába. 

Mire jó ez? Miért jó fenntartani ezt az állapotot a mai napig? 

Felperes szerint jó az, ha a kislányom nem ismer meg engem? Ráadásul a saját hibáját fordítja meg ellenem, hogy bizonyítsa vele: nem jó az, ha a gyermek az apjával van, mert amúgy sem ismeri. Vajon jó az, ha a gyermek máshoz jobban kötődik, mint a saját szüleihez?

Felperes azt állítja, hogy mások kezében oldottabban viselkedik, mint az apjáéban. Szánalmas! Ha nem korlátozna engem folyton a kapcsolattartási jogomban, akkor az én kezemben szeretne lenni a leginkább, mint az idegenekében. Nem botrányos az anyára nézve, hogy az ismerősöket a lányom közelébe engedi, míg engem nem?

A Felperes gondolkodására jellemző ez a rengeteg sületlenség, amelyet érvként felhozott a kapcsolattartás ellen. A gyermek öt éves koráig ez fog menni? Szerinte öt évesen be tudom majd pótolni azokat az éveket, amelyeket jelenleg ellop a gyermekünk életéből?

Nem én nem fogom ismerni és szeretni a lányomat addigra, hanem a kislányom. Felperes szerint öt évesen miképp fog hozzám viszonyulni a gyermekem, ha folyamatosan akadályoztatva vagyok az apai jogaim gyakorlásában?

Felperes: Fél év alatt, amíg együtt éltünk, semmiféle kötődést nem tudott kialakítani a lányával, meg sem próbálta.

Válaszom: Hogy tisztázzuk: a gyermekem anyjával közel két évet éltem együtt, s a gyermekünk volt csupán fél éves, amikor elköltöztek tőlem. Azon fél év alatt rengeteget dolgoztam: egyhuzamban, akár 40 órát is. A munkahelyemen 24 órát, az utazásokkal még 4-et, majd otthon (lefekvés nélkül) további 10-et, 12-t. Míg a Felperes etette a kislányunkat, elmosogatott és takarított, addig én azon fáradoztam, hogy kényelmesebben éljünk és megteremtsem azokat a feltételeket, amelyekre már alapozni lehet. Aki megnézi a házépítésem blogját, az nagyon is átérezheti miről van szó. 

A kislányom az adott időszakban még pici volt, és az evésen, alváson kívül nem sok mindent vett észre maga körül. Igaz, talán jobb lett volna, ha a ház körüli munka helyett inkább vele játszom éjt-nappallá téve, de úgy vélem, ebben a korban az anya feladata ellátni a gyermeket, míg az apának a körülmények biztosítása a cél. Nem én laktam a Felperes házában, hanem ő lakott nálam. Nekem volt feladatom a kényelem megteremtése, nem az övé. Felperes képtelen volt megérteni, hogy amit csinálok az komoly és felelősségteljes munka, még ha ő ezt értékelni sem tudja.

Kihez költözött oda, amikor el kellett hagynia a családi fészkét? Nem albérletbe ment, hanem hozzám!

Ha a gyermekemmel többet foglalkoztam volna, akkor ki végzi el azokat a munkálatokat a házon, amelyek miatt végül is azt sikerült eladnom megfelelő áron?

Egyébként pedig megjegyzem: foglalkoztam én eleget a kislányommal addig, amíg a gyermek fel nem sírt az anyja után. Számtalan fénykép is bizonyítja, hogy törődtem vele - az energiámtól és időmtől függően - eleget, és nem egyszer volt olyan is, hogy együtt aludtunk el azon a bizonyos kanapén.

Emellett többször is hangoztattam, hogy amíg a lányunk ilyen pici, neki leginkább az anyjára van szüksége, s csak akkor jön el az én időm, amikor eléri az egy-másfél éves kort. És lám, elérte: de most hiába szeretnék vele lenni, ha Felperes immáron hatodik hete tilt el tőle!

Hogy alakuljon ki az a fajta kötődés köztem és a kislányom között, ha korlátoz az apai feladataim ellátásában?!

A Felperes nem látja az ellentmondást az érveiben?

Felperes: Állandóan anyagi gondjai vannak, önmagát sem tudja eltartani, állandóa panaszkodik, hogy nincs pénze semmire, leginkább élelmiszerre. O a melegszendics, fagyasztott pizza variáción elél egész évben. A gyermeknek hogyan venné meg az alapvető szükségleteit? Szilárd ételt most próbálgat enni, leginkább pépeset, darabosat eszik még, mivel 6 foga bújt ki.

Válaszom: Anyagi gondjaim? Keveset keresek, igen. De a pénzügyeimre semmi rálátása és köze nincs. Én egymagam tartom fenn a házat és a kocsit, emellett fizetem a gyerektartást is, míg Felperes három kereső személlyel tartja fenn az otthonukat, plusz kapja tőlem a gyerektartás összegét az édesapja anyagi támogatásával együtt. Könnyen beszél magas lóról, ha egymaga képtelen lenne eltartania magát!

Felperes azt állítja, hogy melegszendvicsen és pizzán élek egész évben. Ez nem igaz. A munkahelyemen rendszeresen eszem rendes főtt ételt is, míg itthon a melegszendvics kerül terítékre néhanap. Egyébként mikor járt nálam utoljára? Gondolom régen. Tudom, számára ez elképzelhetetlen, de szeretek főzni, és mióta nincsenek itthon, szoktam is. Amíg együtt éltünk, ő főzött, hiszen megosztva a munkafeladatokat, ő vezette a háztartást. De azóta sok idő telt el, így néhanap összerottyantok valamit, ha a kedvem úgy tartja.

Vajon meg tudnám etetni a kislányomat "szilárd" étellel? Ha főzök néhány-száz forintból egy főzeléket és kisütök egy-egy csirkecombot kettőnknek, vajon kitart nekünk másfél napig, amíg nálam lesz a kiscsaj? 

Szerintem Felperes még mindig azt hiszi, hogy el akarom tőle venni a gyermekünk...

Tovább a 4. részhez