Háború a Bíróságon, 4. rész

A 3. rész folytatása

Felperes: Megbízhatatlan, félek, ha elviszi, nem hozza vissza időben, vagy máshova viszi, mint amit nekem mond. Erre volt példa nyáron, mikor egynapos kirándulásra mentünk vele és a megbeszélt helyett nála kényszerültünk aludni, mert nem volt hsajlandó hazavinni.

Válaszom: Felperes nagyon nagy tévedésben van: semmi köze hozzá, hogy a kapcsolattartás idején hová viszem a kislányomat! Ő maga beszámol róla nekem, hogy mit csinálnak otthon a gyerekkel? Ugye nem...

A félelmeit pedig tartsa meg magában, és ne rettegjen tőle, hogy nem viszem haza a kislányomat az előírt időben. Pár utcával odébb fogok tőlük lakni, ezért felesleges aggodalmaskodni a hazavitel végett. Az aggodalmai különben meg senkit nem érdekelnek: rettegjen felőlem bármitől, de hagyjon engem békében a gyermekemmel a nálam töltött idő alatt!

Kedves Felperes! Legyen szíves vegye végre tudomásul, hogy a kislányunk nem az Ön tulajdona csak és kizárólag, hanem mindkettőnkké. Tudom, hogy ez fájó pont az életében, de gondolkodott volna akkor, amikor összebútorozott velem. A tetteinek vállalja fel a következményeit e téren is: sajnálom, ha fájdalmat okozok vele, de a kapcsolattartási időmet betartva oda viszem el a kislányomat, ahová akarom, és ehhez Önnek vajmi köze sincs.

Az ominózus esetet pedig, amikor Felperest nem vittem haza nem is részletezem különösebben: a kocsink kuplungja elromlott, ezért kényszerűségből meg kellett állnunk nálam. Másnap hajnalban viszont biztonságban hazavittem őket, minek után rögtön le is robbantam az út szélén, ami miatt késve érkeztem be a munkahelyemre. Tudom, hogy Felperesnek ez - idézem - "emberrablás" volt, de nem tehetek róla, ha olyannyira értetlen, hogy képtelen meglátni a fától az erdőt.

Felperes: Mindig önmagából kiindulva cselekszik, nem figyel arra, mit szeretne a másik, mire van szüksége.

Válaszom: Fontosabb volt eleinte a tényszerűség miatt azt cselekednem, amelyet "megkövetelt a haza". nagyobb léptékben gondolkodtam, mint Felperes, ezért pedig nem vethet rám követ, hiszen maga semmiféle alternatív megoldást nem vetett föl bizonyos kérdésekben. Egyébként pedig felsorolhatna néhány példát is, különben a szavai nem mások, mint felesleges fecsegések.

Csak egy kérdés: Felperes mennyire veszi figyelembe a kislányunk jogát az édesapjához? Miért indul ki önmagából, értem ezalatt azt a bosszúszomjat, amit irántam érez. Csupán azért nem láthatom a gyermekem, mert Felperes a vélt vagy valós sérelmei miatt úgy kíván rajtam bosszút állni, hogy eltilt a gyermekemtől. Ki is cselekszik magából kiindulva?

Felperes: Nem figyel a gyermek napi ritmusára, étkezési, alvási szokások. Nem ismeri fel, ha a gyermek álmos, éhes, szomjas, pelenkát kell cserélni.

Válaszom: Valóban? Mikor? Az utóbbi 6 hétben, amióta el vagyok tiltva a gyermekemtől? Vagy azon a heti két-három órán keresztül, amíg őfensége által engedélyezve volt számomra a láthatás? Honnan is tudhatnám a kislányom alvási szokásait? Tapasztalatom szerint a gyermekünk mindig elaludt magától, ha álmos lett. Babakocsiban leginkább, de mivel 3 óránál többet nem lehettem vele, ezért nem is volt alkalmam azt kifigyelni, megtapasztalni.

Ezen úton ígérem, hogy a kislányom az új, tiszta, kényelmes és meleg otthonunkban megfelelően fog majd táplálkozni, játszani, aludni, pelenkázódni és fürdeni a napi ritmus szerint. Nem kell aggódni, 40 évesen tudom mit kell tenni egy kisgyermek érdekében.

Felperes: Éretlen személyiség, nem a valódi kötődés dominál nála, hanem a férfiúi hiúsága.

Válaszom: Az egész csak kitaláció. Mi az éretlen bennem? Az, hogy immáron a második házamat építem? Vagy az, hogy a Felperesnek tudtam netán nemet is mondani, ami sértette a büszkeségét? Nem is értem, honnan vehet elő ilyen sületlenséget.

Felperes: A gyermek lelki egészségét figyelmen kívül hagyja. Ha velem vitázik, engem bosszant a joggal, telefon letiltásával stb. a feszültség a gyermekre is átragad. A tejem is elapadhat, ami megintcsak a picinek rossz.

Válaszom: Tehát, ha jól értem, a Felperes a saját idegességét rám fogva azzal vádol meg, hogy ártok a kislányom egészségének. Ha még így is lenne, felvetődik a kérdés: nem lenne jobb engedni, hogy meglátogathassam őt? Akkor nem lenne vita és nem lenne idegeskedés, és a gyermekünk sem lenne - nem is tudom - egészségtelen?

Felperes nem rendelkezhet olyan végzettséggel, amellyel szakszerűen megállapíthatná, hogy a teje miattam apadhat el. Vagy igen? Ha jól tudom épp azért ad neki tápszert is, mert már az elmúlt nyár folyamán alábbhagyott a tejtermelése. Akkor, amikor még semmiféle problémája nem volt velem, s esély nyílhatott rá, hogy kibéküljünk. Felperes nem átalkodik még ezt is a nyakamba varrni, hogy ezzel távolíttasson el a gyermekem mellől.

Azt rója fel nekem, hogy bosszantom őt a joggal? Naná, hiszen többször is jogsértést követett el velem és a kislányommal szemben, amely miatt többször figyelmeztettem őt SMS-ben vagy emailben! Ez az apróság valahogy nem kerül a látóterében. Önmaga vallja be, hogy a jogainkat eddig semmibe vette, sőt... még ideges is lett tőle. 

A telefonját mikor tiltottam le? Mert én nem emlékszem rá. Ehelyett én a mai napig nem tudom az ő telefonszámát, se az email címét, amiket keresztül érdeklődhetnék a kislányom felől.

Felperes: Augusztusig semmilyen anyagi áldozatot nem vállalt a gyermek életében. Engem büntetett azzal, hogy nem ad a gyermek után gyermektartást, azt gondolta, hogy így mivel nehezen tartom el a gyermeket, visszamegyek hozzá a gazdasági érdek miatt. Ezt bevallotta nekem.

Válaszom: Minthogy hitelt kellett törlesztenem, sajnos erre már nem futotta. Hibáztam, belátom, de többször is megírtam neki email-en, hogy amint lejár a törlesztésem, azonnal fizetni fogok. Ez augusztusban következett be. A hitelt korábban az ő egyetértésével vettem föl, tehát ne akarjon nekem itt anyagi áldozatról beszélni, mert elég áldozat volt tőlem az, hogy az együttélésünk alatt fizettem a házzal járó összes költséget! 

Az anyagi áldozatról szólva: gondolom jó érzés volt a nyáron a Balatonban fürdeni, amely út teljes költségét magam álltam. És még sorolhatnám...

Felhánytorgatja a gyerektartást, de engem a gyermekem közelébe nem enged. Tipikus gondolkodás a Felperestől, hogy azt hiszi, azért nem fizettem a gyerektartást, mert azt reméltem akkor majd visszajön hozzám. Hogy mit hisz, az senkit nem érdekel, mert a Bíróságnak tényekre van szüksége. Feltételezhet dolgokat, de maximum azt, hogy rakok e répát a húslevesbe vagy sem. Hitelt érdemlően támassza alá az okfejtését, különben amit mond, csupán szánalmas fecsegés marad.

Felperes: Amikor a gyermek születése után pénzt kapott egy ismerős házaspártól, hogy költse arra, amire szükség van, ő hangfalat vett 17 ezer forintért, az autóba rádiót 25 ezerért, a televízióhoz modemet, ahelyett, hogy félre rakta volna, vagy más valóban szükségesd és hasznos dologra költötte volna. Ez egy kamasz hozzáállása a világhoz, nem egy felnőtt, érett emberé.

Válaszom: Felsorolom: 100.000 forintot kaptunk mosógép vásárlására, amelynek nagy részét az autóm javíttatására fordítottam. Emiatt vettem fel hitelt a mosógépre, amit a fent említett esetben 2015 augusztusáig törlesztettem. Mindössze 11.000 forint volt a kamat, ezért az ajándékba kapott pénzt inkább az autó javíttatására fordítottam (a 100.000-ből 40.000 maradt). 

Az autó mellett valóban vettem 17.000 forinttért egy hangszórót, de csak azért, mert az addigi tönkrement, s zeneimádó révén nem volt más megoldás. Az autós rádió 12.000 forintba került (és nem 25-be), amit a sok-sok utazás alatt hallgattunk is számtalanszor a másfél év alatt. A televízió antenna 4.000, a beltéri egység 6.000 forint volt. Összesen 39.000 forintba került minden, amely viszont az addigi szürkeséget valamelyest feldobta otthon. Milyen jó volt annyi év után ismét TV-t nézni esténként. Vagy hallgatni a zenét a kocsiban, amikor kiruccantunk valahová.

Éretlen személyiség vagyok? Ennyi nem jár ki az embernek?

Egyébként ő miért nem mondta meg, mire költsük azt a pénzt, hogy mire van szükségünk? Talán azért nem, mert igazából mindenünk megvolt?

Megjegyzem: az otthoni hangszóró árát később a munkahelyemen kapott borravalók által összeszedtem, amikor egy kollégámat helyettesítettem egy hétig, tehát a hangszóró gyakorlatilag ingyen volt.

Felperes: Erkölcsileg káros példát mutat a gyermeknek:

1. Mások lejáratása szóban és írásban nála folyamatos (pl.blogja),

Válaszom: Nem rágalmazom, hanem tényeket közlök. Ha ez őt zavarja, akkor viselkedjen úgy, hogy ne kelljen blogot írnom róla és a viselkedéséről. Emellett feljelenthet nyugodtan...

Felperes: 2. Erkölcstelen eszközök használata (email fiók feltörése),

Válaszom: Ezt az esetet talán bizonyítani is kéne.

Felperes: 3. Lopás (munkahelyeiről több alkalommal, a szomszéd kerti ülőbútorait is átvitte magához, átfestett a fehéret lilára, mondván a szomszéd négy éve nem volt kint a telken, nem kell neki. Van nála egy sárga, piros, színes, férfi bicikli, amit évekkel ezelőtt kötött el a komptól, mert nem akart hazasétálni, azóta is nála van. Nem meri a faluban használni, nehogy a tulaj észrevegye egy alkalommal, ráismerjen. Az előző barátnőjééktől egy mikrofont hozott el, amit mivel ők nem adtak oda, eltulajdonatott. Szándéka volt visszavinni, de nem juttatta vissza időben, így a lány meglátta nála az elveszettnek hitt tárgyat, lopással gyanúsította, ezután tartottak a kapcsolatban szünetet, ami végül nem folytatódott.)

Válaszom: Várjunk csak, mert ez így egyszerre sok.

Lopás? Mégis mit loptam a munkahelyemről? Ha lopós lennék, a munkahelyemről akkor sem tudnék mit ellopni, mert egész egyszerűen nincs semmi, ami arra érdemes volna.

Az említett szomszéd pedig nem 4, hanem 8 éve nem volt a telkén. A kapuja tárva nyitva, a háza ajtaját felfeszítették, vállmagasságban áll a gyom. Gondoltam, ha már ennyire nem érdekli őket a házuk, akkor áthozom hozzánk a kerti asztalát, mert mi magunk viszont használni tudjuk. Kedves Felperes! Ugye milyen jó volt nyaranta leülni mellé ebédelni? Vagy könyvet olvasni. Fényképem is van róla, milyen jól érezted magad az asztal mellett.

A bicikliről szólva: az nem sárga, hanem piros, és nem loptam, hanem az összehordott fémhulladék-kupac tetejéről bányásztam le a kompkikötő mellől, amelyre 35.000 forintot kellett költenem, hogy működjön. A váza el volt törve, a gumijai szétfeslettek, nem volt rajta fék egyáltalán, és a váltó is rossz volt. Az egész használhatatlanul tengődött egy fémhulladék tetején, amit a vaskereskedésbe óhajtottak beadni apróért. Ettől mentettem meg úgy, hogy felújítottam. Felperes így használhatta ezután az én korábbi kerékpáromat, hogy aztán el is tudjunk menni egy Nyugat-magyarországi kerékpártúrára. A faluba pedig rendszeresen bejártam vele, plusz még a strandra is. Erre valahogy nem emlékszik, de vádol. Soha senkitől nem kellett tartanom, mert az a bicikli ki volt dobva a szemétbe.

A volt barátnőmtől azért hoztam el egyszer egy mikrofont, mert a honlapomhoz szerettem volna hangokat felvenni, de sajnos az egész családja hetekig nyaralt, ezért nem kérhettem az engedélyüket. Egyáltalán nem volt lopás, de megharagudtak rám az engedély nélküli elvitelért. És ezért, nem másért! És mint Felperes is írja: "szándéka volt visszavinni". Tehát miről beszélünk?

Ezekből a piszkálódásokból is jól látszik, hogy a Felperes olyan dolgokkal vádol, amelyekről csak részinformációkat tud. Amit tud, azt is rosszul adja vissza, vagyis ferdít, eltúloz. Ráadásul ennek semmi köze sincs ahhoz, hogy a kislányommal tarthatom e a kapcsolatot vagy sem. Felperes megállapításai csupán az én lejáratásomra szolgálnak, de semmi több.

Felperes: Mástól várja, hogy eltartsák, mert neki kevés a keresete. Az édesapja, egy ismerős házaspár szoktak neki pénzt adni. Amikor nem volt pénzünk, mindig azt hangoztatta, hogy kérjek a szüleimtől, mert neki nincs pénze. Ezért a szüleim számtalanszor segítettek, amit ő elfelejt (házi vízmű, élelmiszer, terhes vitamin, bútor szállítás),

Válaszom: Túlzás azt állítani, hogy elvárom, de az igaz, hogy Édesapám néha segített engem anyagilag. Na és? Vajon Felperes nem segítene a lányán, ha anyagi gondokkal küszködne? Egyébként ki fizeti jelenleg a Felperes tanulmányait? Úgy tudom az Édesapja. Ki vette meg a tűzifát télire, hogy ne fagyjanak meg a lakásukban? Az öccse.

Felperes szülei pedig akkor segítettek, amikor tönkrement a házi vízművünk. Lévén az apja vízvezeték szerelő, hozott nekünk egy víztartályt, agy nyomásérzékelőt és egy szivattyút. Ez olyan nagy dolog? Persze, az. És meg is köszöntem, hiszen szükségünk volt rá. De ezt fölhozni ellenem annak érdekében, hogy ellehetetlenítsenek engem a Bíróság előtt, nem más, mint aljasság. 

Hozzam föl azt is, hogy a Felperes az én otthonomban lakott bő egy évet még a terhesség előtt? Mondjam azt, hogy én fizettem a ház összes rezsijét az Internettel együtt? Azzal az Internettel, amivel ő tarthatta a kapcsolatot a családjával. A kocsi fenntartását ki fizette? Ugye milyen jó volt benne ülni és utazni?

Amíg én fizettem a ház rezsijét, fizettem az autót és az építkezést, vajon mire költötte a Felperes a pénzét? Bach-cseppekre. Amely állítólag virágszirom kivonatot tartalmaz, s ha mondjuk 3 cseppet a teánkba csöppentünk a rózsakivonatból, akkor a testünk átvéve annak természetes rezonanciáját, megnyugszunk. Vagy elmúlik a fejfájásunk. Vagy szépeket fogunk álmodni... Ennek ára a legkisebb csomag esetén 5.000 forint. És még sorolhatnám, hogy a Felperes mire költötte a pénzét.

De igaz, hogy az ő fizetéséből vettük meg az élelmiszer nagy részét, valamint a vegyszereket. De azokat nagy részt ő is használta fel. Eleve én 10 napot a munkahelyemen voltam, tehát odabent ettem. Amíg ő legalább 2 darab szappant használt el egy hónapban, én mérhetetlen mennyiséget. És nem azért, mert igénytelen vagyok, hanem mert nem volt szükségem többre.

Látható, hogy Felperes képtelen megérteni az együttélés, a kölcsönös segítség és az egymásrautaltság szabályrendszerét. Képtelen megérteni, hogy ez így működik: egy háztartásban két kereső van, így a költségek is megoszlanak. Ő ezt fedezte ahogy tudta, én meg azt, ahogy tudtam. Mi ebben a probléma?

Felperes: Állandóan hazudik,ferdít, hogy mindenből ő jöjjön ki jól,

Válaszom: Egyáltalán nem. Most is világosan leírom azokat a dolgokat, amelyet a Felperes mindmáig nem ért. Hazudok? Ferdítek? Az, hogy ő nem érti a világot a saját ügye, de emiatt a gyermekét ne tegye tönkre azzal, hogy az apát ellehetetleníti vele szemben. 

Minden éremnek két oldala van: egyiket én, másikat ő képviseli. Ha leülünk és megbeszéljük a problémáinkat, akkor ütköztethetjük az érveinket, amely által eredményre juthatunk. De így...

Felperes: Bosszúálló, haragtartó

Válaszom: Az utóbbi napokig is azt hangoztattam, hogy békéljünk meg egymással. Azt hangoztattam az elmúlt hónapok alatt, hogy üljünk le beszélgetni. Még fentebb is írtam, hogy a Felperest a mai napig szeretem. Mégis mi a harag ebben? Ki a bosszúálló? Én?!

Felperes az, aki nem halandó velem leülni még annak érdekében sem, hogy szembesítsem őt a tévedéseivel vagy néhány rágalmával szemben. Például hivatalos bizonyítékot szereztem rá, hogy a kéménytüzük puszta baleset volt és nem merénylet! Érdekelte őt? Nem. Valahogy ezt csak azért sem volt hajlandó meghallgatni, pedig akkor megszűnne az a probléma, amelynek okán engem a kislányomtól távol tartanak. A haragja még a bizonyíték ellenére is fennáll, mert kényelmesebb abban a hazugságban élnie, mint amit a családja ezzel kapcsolatban felállított. Bosszú vezérli őt az együtt töltött évek alatt felhalmozódott sérelmei miatt.

Ki a bosszúálló? Ki a haragtartó? Egyértelmű, azt hiszem.

Felperes: Ellentmondást nem tűrő személyiség, nem tudja tiszteletben tartani, ha a másik nemet mond valamire.

Válaszom: Például?

Felperes: Egy rózsaszín elképzelése van a családról, családi életről, mely a kályha melletti ücsörgés és játszás a gyerekkel, közben fő a finom vacsora és nagyokat nevetünk képekből tevődik össze, ami valóban jó dolog, de ennek megvalósításához tenni kell, amihez ő nemjárul hozzá, ahogyan addig sem tette, amíg vele éltünk.

Válaszom: Kérdésem a következő: a Felperes mivel járult hozzá? Mert én felépítettem egy házat, vettem egy kocsit. Mindegy, hogy hogyan és miből, mert a lényeg azok megléte. Felperes mit tett le az asztalra azon kívül, hogy hozott egy szivattyút és némi tűzifát? Elmosogatott? Na és... Én meg leburkoltam a konyhát. Felmosta a padlót? Én meg padlót csináltam, hogy ő járni tudjon rajta.

Ez annyira de annyira...

Vajon azt hogy értékeli, hogy minden hajnalban azért keltem fel, hogy nekik begyújtsak a kályhába? Ha netán reggel korán hazaértem, azzal kezdtem a napom, hogy szintúgy befűtsek a házba, hogy mire kikelnek az ágyból meleg legyen.

Felperes: Az első 6 hétben édesanyáméknál laktam, mert az alperes dolgozott a házon, hogy egy gyerek fogadéra alkalmas legyen. Festett, új padlót rakott le a földszinten. Összesen 3 alkalommal jött meglátogatni a családját, azt is foghúzva, mivel nem akarja elpazarolni az idejét ránk, otthon sok a munka. Voltak napok, amikor a munka fázisai miatt nem tudott haladni, mert nem száradt meg a festék pl. Ilyenkor sem jött, hiába kértem, mert lelkileg is szükségem lett volna rá. Fáradtságra hivatkozott, ahogy mindig. Én sem voltam kipihent az újszülött babámmal való éjszakázások után, alig aludtam, de nem panaszkodtam.

Válaszom: Felperes állítása részben igaz, mert valóban sokat dolgoztam a házon (és itt  lényegében elismeri, hogy nem vagyok lusta ember, mint ahogyan azt ő megállapítja egy korábbi bekezdésben), csakhogy nem akartam anyósommal egy légtérben tartózkodni. Ő a kezdetektől fogva gyűlölt engem, s a látszat-megbékélése is csak egy ócska színház volt csupán, amin mindvégig átláttam. Sajnálom, de nem voltam hajlandó szívni vele a levegőt. Összesen 3 alkalommal voltam Felperes családjánál a távollétének másfél hónapja alatt. Oly magányosan érezte magát, hogy kevés volt neki? Sajnálom...

Felperes: 5 napig otthon lehetett velünk az apáknak járó szabadnapok miatt. Ezalatt az idő alatt én egész nap a babával foglalkoztam, mindeközben ő a honlapja egy új grafikai megoldását próbálgatta reggeltől estig a gép előtt, ahelyett, hogy a családjával foglalkozott volna. Abszolút tudomást sem vett arról, hogy mi is otthon vagyunk. Ennyit jelentettünk neki. 

Válaszom: Annyit jelentettek nekem, hogy a pihenést jelentő öt nap alatt is azon dolgoztam, hogy plusz bevételre tegyünk szert a honlapom által. Dolgoztam rajta, hogy legyen pénzünk. Hiába ülő munka, ha rettentő odafigyelést és kitartást igényel. Bezzeg, amikor pénz állt a házhoz, az jól esett! Mint például a babahordozó, amit a mai napig használ.

Felperes: Most pedig rágalmaz, mintaapának állítja be magát, aki mindent a családjáért tett. Az igazság ettől szörnyen távol áll, ha ez így lenne, nem választottam volna a magányt, hogy eljövök a kisbabámmal és egyedülálló anyaként nevelem öt.

Válaszom: Felperes eljátssza a hattyú halálát: jelenleg nem egyedülálló anya, hiszen körbeveszi őt a családja, akik anyagilag és szellemileg is támogatják. A szakításunk előtti hétvégén elvittem őt a Szigetcsúcsba, hogy megbeszéljük a problémáinkat, de ő erre nem volt hajlandó, hanem inkább az önkéntes száműzetést vállalta. Hiába mentem utána 8 hónapon át, hiába adtam el a házam és költözöm oda, ahová ő mindig is szeretett volna költözni velem, ő nem hajlandó a megbékélésre, mert szent meggyőződése, hogy neki és a gyermekünknek így a jó. 

Magány... Egyedülálló anya. Persze. Ha valaki magányos, akkor az én vagyok és nem ő.

Felperes: Hirtelen elgondolások alaján cselekszik, nem méri fel a helyzet alkalmasságát. Amikor a lépcsőt cserélte ki a galérián, egyik percről a másikra kellett a babámmal csomagolnunk és elmennünk, mivel otthon ellehetetlenült a ház a munkálatok miatt. Kértem, hogy halasszuk kettő héttel későbbre, amikor el tudok jönni édesanyámékhoz, de ő azonnal cselekedett. 

Válaszom: Röviden a lényeg: a hegesztő barátom aznap ért rá csak, mert utána külföldre ment dolgozni. Nem volt mit tenni, aznap a Felperesnek az édesapjához kellett mennie pár napra, amíg a lépcsőt és a galériát megcsináljuk. Ha lakatost hívok akkor, amikor a Felperesnek is jó, az legalább 200.000 forintba került volna. A barátom pedig megcsinálta a lépcsőt ingyen, de csak aznap, akkor és most! Nem mérem fel a helyzetet? Valóban nem?

Ezen kívül örülhetne, hogy a barátom ingyen megcsinálta nekünk a lépcsőt (és besegített a galéria összeszerelésébe). Ezzel plusz 30 négyzetmétert nyertünk a házban, felszabadult egy csomó hely - és elrendezhettük volna végre a Felperes cuccait, ha idő közben el nem hagy engem.

Tovább az 5. részhez