Háború a Bíróságon, 6. rész

Az 5. rész folytatása

Felperes: Neki sem volt jó példája, az édesapjával soha nem volt jó kapcsolata, nevelőapjával ellenségek voltak.

Válaszom: Van ilyen. Édesapámmal valóban sokat vitatkozunk, de ő ezt nevelő szándékkal teszi (a szülők már csak ilyenek), míg én makacsságból (a gyerekek már csak ilyenek). És Édesapámmal ezek ellenére jó a kapcsolatom. Napi szinten beszélünk és rengeteg mindenben segít. A nevelőapámmal valóban rossz volt a viszonyom, de azt hiszem mindez érthető. Nekem ő egy idegen volt, semmi több.

Vajon a kislányom hogyan fog viszonyulni a mostohájához?

Nemkülönben pedig épp a Felperes az, aki nem hajlandó az édesapjával kommunikálni, mert az apja egész véletlenül szóba áll velem és meghallgatja az érveimet. Azért tagadja meg az apját, mert az beszél velem?

Felperes: A fiát sem nevelte, elhanyagolta, nem fizetett utána gyermektartást sokáig. Körülbelül 2 éve vette fel a fiával ismét a kapcsolatot, előtte ne foglalkozott vele. Most többször kint járt nála a fia, próbálja mutatni a gondoskodó, szerető apát, valójában évekig felé sem nézett. Hiteles a szeretete ezek után?

Válaszom: Hogy miért nem foglalkoztam vele? Egyszerű: évekig hajléktalanként éltem, utána pedig öt évig próbáltam benne dűlőre jutni, hogy megjelenjek e az életében újra vagy sem. Végül megjelentem és elmondhatom, hogy egyre jobb a kapcsolatunk. És nem az utóbbi két évben, hanem évente, fokozatosan kerestem vele a kapcsolatot. Az utóbbi egy évben találkozunk havonta legalább egyszer.

És megjegyzem: a Felperes volt az, aki a fiam többszöri kérésére sem engedélyezte, hogy megismerkedhessen a saját lánytestvérével! Milyen erkölcsi alapjai vannak egy ilyen anyának? Hogy van képe a fiammal manipulálni másokat, történetesen a Bíróságot? Vajon a lányomnak mit mond majd, mikor az megkérdezi hol van az apukája? Ha majd a következő barátnőm megkérdezi tőle, vajon mi van a lányommal, miért nem látogatom, mit feleljek neki? Ha nagyobb lesz a lányom és megkérdezi tőlem, miért nem voltam jelen az életében, mit válaszoljak?

Felperesnek gondolom erről egy fikarcnyi gondolata sincs, de megbélyegez engem a fiammal, holott az ég világon semmit se tud a kapcsolatunkról.

Felperes: Álnevek mögé bújik mindig: iwiw, facebook fórumok, nekem is álnéven írogat leveleket.

Válaszom: Rögeszméje ez az álnevesdi. Rögeszméjévé vált, hogy én álnéven írogatok neki leveleket. E beadvány keretein belül most nem térnék rá ki, de nemsokára leírom a blogomba a teljes email-feltörősdi történetet, ahol pontosan felvázolok mindent.

Különben meg mi köze van hozzá? Titkos ügynök vagyok és kész.

Felperes: Minden kis-és nagy dologban hazudik, ha érdeke úgy diktálja, ezért fennáll az esélye, hogy nem hozza vissza a megbeszélt időpontra a gyermeket, vagy máshova viszi, mint amit megbeszéltünk.

Válaszom: Mégis miben hazudok? Erről fentebb már volt szó. 

Miért nem írja le pontosan a hazugságaimat? Feltételezésekkel már tele a padlás. Én is mondhatnám rá azt, hogy folyamatosan hazudott. De vajon mit? Kit érdekel egy vérig sértett nő bosszúszomjas vádaskodása? Nincs ennél jobb dolga? Miért nem tud felnőtt fejjel, józanul és logikusan gondolkodni? Miért alázza meg a nőket azzal, hogy így viselkedik? Jó az, ha a női társadalmat az ilyen és ehhez hasonló esetek miatt járatja le?

De azért elmondok én is valamit, amit a Tisztelt Bíróság egész biztosan nem tud: amíg én a lakótér rendbetételén dolgoztam, Felperes már szervezte az elköltözését. Szervezte a teherautót, a segítőket, meg mindent. Néha láttam egy-egy gyanús jelet, arckifejezéseket, telefonálásokat, sugdolózásokat, de nem sejtettem, hogy az éj leple alatt kisurrannak az életemből. Még akkor sem sejtettem, hogy elmegy, amikor előtte pár nappal felmentünk a Szigetcsúcsra, hogy beszélgessek vele a problémáinkról. Aznap ő azt mondta, hogy "ez egy szép nap volt, olyan voltál, mint régen, amikor megismertelek". Mégis elhagyott. A legnagyobb titokban. Hazudott nekem minden nap, titkosan szervezve a jövőjét.

Még miben hazudott nekem? Hát abban, hogy azt állította nekem, a szülei nem szóltak bele a dolgainkba és nem hangolták őt ellenem sosem. Na persze, csakhogy én nem most jöttem le a falvédőről. Hülyének néz, de tudhatná, hogy nem vagyok az. Máskor persze azt hangoztatta nekem, hogy ő annyira de annyira szeretett, hogy a szülei és barátai uszítása ellenére is kitartott mellettem. Most akkor mi az igazság? Melyik a hazugság?

Olyan, mint az anyja, aki folyamatosan hangolta ellenem a lányát, bezzeg négyszemközt mindig mindent letagad. 

Felperes: A lányával a mai napig nem tud szeretetteljes, kötődő lapcsolatot létesíteni. Folyamatosan érzelmekről beszél, ezzel manipulálva a környezetét. Azt látom, ezekről csak beszél, azokat megélni valójában nem tudja.

Válaszom: Hihetetlen magasságokba ugrott a primitívség a Felperes elméjében: hogyan legyek szeretetteljes a lányommal, ha elzárják őt tőlem?! Hogyan tudjak "kötődő kapcsolatot" létesíteni a lányommal, ha nem engednek a közelébe?! Beszélek, beszélek... persze. De a tény azért tény marad: hiába mondom, hogy találkozni szeretnék vele, ha mindeddig nem volt rá lehetőségem! Vagy nem így van?

A félrebeszélés mintapéldája...

Felperes: Az unokanővére nagyobb lányának fotóját használta az egyik álnevéhez, amikor ő „Zsófinak” adta ki magát. Erről a szomszédban a barátai is tudtak. Akkor egy 18 éves lánnyal beszélgetett, akit Kovács Hannának hívnak. A lány beleszeretett Mátéba, és hogy kiszeressen belőle, ne legyen gondja emiatt, mivel akkor már régóta én voltam a párja, kitalálta magának ezt a lány szerepet, hogy bizalmasabb dolgokról beszélhessenek, méginkább a lány bizalmába férkőzhessen és lebeszélje őt Mátéról, mint egy barátnő.

Válaszom: És itt jön a magyarázat arra, hogy miért beszélgettem álnéven. Röviden: mert például sok lány nem tudja elmondani a problémáit otthon, én pedig vevő voltam rá. És nem azért, hogy "pedofil terveket szövögessek", hanem mert meg tudtam őket érteni. 

Mint Hannát, akit az apja elhagyott egy másik férfi miatt, majd az anyja agyvérzést kapott a karjaiban, s egyedül etette és ápolta őt hónapokig. 13 éves volt ekkor, és 15, amikor megismerkedtünk. Nagyjából egy évig tartott a kapcsolat, s időközben belém szeretett. Vagy talán helyesebb inkább, hogy a bátyjának tartott. Mindig is szeretett volna egy fiú testvért, s a viszontagságos életében én voltam az, akire támaszkodhatott lelkileg. Én mondtam meg neki, hogy mit csináljon a tanulmányaival, mire ügyeljen, kivel érdemes felvennie a kapcsolatot. Rengeteget beszélgettünk a külföldi munkalehetőségekről is.

Aztán később, hogy megpróbáljam őt magamtól bizonyos szinten távolabb tartani, kitaláltam egy lány-profilt annak érdekében, hogy elfelejtsen engem és megtalálja a maga útját a nagyvilágban. Úgy is lett. E profil pedig nem a másod-unokahúgom fényképével volt, hanem a szomszédom barátnőjéével, az ő teljes beleegyezése mellett. És ez utóbbi fontos momentum!

Hogy miért volt erre szükség? Miért beszélgettem álnéven évekig? Mert egyedül éltem és unatkoztam. Jó volt emberekkel megismerkedni, ötleteket adni neki, tanácsokkal látni el. Addig tartott mindez, míg a Felperes kiköltözött hozzám. Utána már nem volt rá szükség, így a csetelést rövid úton felfüggesztettem.

Szeretek emberekkel beszélgetni, akár személyesen is, de idő és pénz híján olcsóbbnak tűnt az Interneten meglelni a megfelelő társaságot. Érdekel a női lélek, a női gondolkodás, és emiatt is nagyobb számban vannak női barátaim. A Felperes szerint ez biztos valamilyen "hajlam" eredménye, de nem igaz. Ugyanolyan normális srác vagyok, mint bárki más, azzal a kivétellel, hogy nem szexuális töltöttségből történik mindez.

Felperes: Az erről szóló levelet, melyet Hanna írt Máténak, az éjjeli szekrényének fiókjában tartotta, amikor elköltöztem tőle. Nem tudom azóta nem semmisítette-e meg ezeket. 

Válaszom: Ha olyan titkos dolgokat írt nekem az a lány, akkor miért nem rejtettem el egy olyan helyre, ahol a Felperes sosem találja meg? A rejtegetés helyett inkább betettem a fiókomba, és évekig ott is volt. Jó hosszú levélről van szó, amit emlékbe tettem el a fiókomba. Dobtam volna ki? Mellette sok-sok fényképet is kaptam tőle. Egy igaz barát emlékei és búcsúja. Baj? A fiókomban volt, nem kellett takargatnom. Felperes mindig is tudta, hogy ott van. Nem voltak előtte titkaim.

Felperes: Nem, ezeknek birtokában nem vagyok, bizonyítani ezt megint csak nehezen tudom, de egy másolatot mellékelek ezen levelemhez, melyben egy Máté által nekem írott levél található. Ezt a levelet a tanfolyamon, melyre járok és ö is beiratkozott, közvetlenül mellettem írta nekem. Tudtam, hogy nekem szól, nem titkolta. Amolyan iskolai levelezésként óra közben. Egy idegennek, aki „Jóbarátnak” hívja magát adja ki saját magát, miközben mellettem ül. Odacsúsztatja elém a levelet, hogy olvassam el. Ez abnormális. Miért nem a saját nevében írja, mikor tudja, hogy tudom, nekem irkái? Miért megy vissza kisiskolás szintre?

Válaszom: Az órai levelezgetésről annyit, hogy azért írtam neki az egyiket úgy, mintha egy jó barátomnak címeztem volna, mert Felperessel már volt egyszer részünk egy hasonló esetben: akkor hazafelé tartottunk gyalog az egyik áruházból, amikor is kitaláltam, hogy úgy teszek mintha fel akarnám őt csípni. Egymás mellett sétáltunk a Duna-part felé, én pedig elkezdtem neki udvarolgatni úgy, mintha vadidegen férfi lennék. Ő mosolygott és ugyanúgy megjátszotta magát, mint én. Ellenállást tanúsított velem szemben, majd kijelentette, hogy van barátja és szereti őt, így esélyem sincs a kalandra. Én pedig udvaroltam neki és gyönyörködtem a tekintetében, ahogy felragyog. Ennyi volt az egész. A végén elnevettük az egészet, majd felszálltunk a kompra. Jó volt ismét átélni egy kicsit az udvarlást, amely annyi éve a hátunk mögött volt már.

Az iskolában is azért írtam neki cetlit úgy, mintha egy jó barátnak címezném, mert szerettem volna, ha nem egy nyomulós, ugyanazokat ismételgető szerelmeslevelet kap tőlem, hanem olyat, amely egy barátnak tárja fel az elvesztett szerelme iránti érzéseket.

Egy kísérlet volt a sok közül, hogy bizonyítsam a szerelmemet. Azt a szerelmet, amit ő egyszerűen csak "színháznak" tartott.

Hogy visszamegyek a kisiskolás szintre? Próbáltam vele dűlőre jutni "felnőtt fejjel" is, de haszontalan próbálkozás volt. Bevetettem mindent annak érdekében, hogy meglágyítsam a szívét. Sikertelenül. Volt ugyan rá esély, mert néha azért elmosolyogta magát, de miután megkértem a kezét az iskola lépcsőfordulójában, az anyósom magasabb fokozatra kapcsolt: beleültette a Felperes fejébe, hogy eltömítettem a kéményüket, valamint elloptam a személyigazolványát a Bíróság folyosóján. Ezt olyannyira sikerült magáévá tenni, hogy a bizonyítékok és képtelenségek ellenére is azt hiszi, minden mögött én állok.

Felperes: Bízom benne, érti a tisztelt Bíróság, hogy mi a problémám, még ha bizonyítani keveset is tudok.

Válaszom: Úgy vélem, hogy a Tisztelt Bíróság érteni fogja, hogy a Felperesnek mi a problémája. Jó lenne, ha egy elmeorvosi szakértőt rendelne ki az ügy mellé.

Felperes: Mindezeket persze letagadhatja, de én nem felejtek. Igazság csak egy van, hazugság sok. Hadd említsem meg végül, hogy ha valóban egy idegbeteg, kényszeres idióta lennék, nem lenne a lányom egy jókedélyű, kiegyensúlyozott, életvidám gyermek.

Válaszom: Pár bekezdéssel feljebb a Felperes még arról ír, hogy elapad a teje az idegeskedéstől, valamint a gyerek is betegesebb lett, mióta "bosszantom" őt. Most akkor hogy is van ez? Egy baba egyébként lehet még boldog és életvidám, hogy a szülő mellette idióta. A kettő egymást nem zárja ki, főleg úgy, hogy a babák még ebből alig éreznek valamit.

Felperes: A gyermek szükségletei megnőttek a keresetlevelem beadása óta, mivel akkor zömében anyatejet kapott most, egy évesen már csak napi kettőször kap anyatejet, sok tápot, bébiétlet és az általam főzött szilárd ételeket eszi, ami az anyagi kiadásokat jócskán megnövelte. Most már venni kellett neki cipőt, a tél folyamán csizmát. Ezért ragaszkodom a havi húsz-ezer forintos gyermektartáshoz.

Válaszom: Ismét egy ellentmondás: korábban nyilatkozta Felperes, hogy azért nem szeretné, ha elvinném a gyermekem a kapcsolattartás idejére, mert ő még anyatejet eszik, amit én nem tudok neki biztosítani. Most akkor eszik anyatejet a kicsink vagy sem? Napi ötször igen? Akkor hányszor is eszik naponta? Főleg anyatejet.

A gyerektartásról pedig annyit írok, hogy nem tudok 15ezer forintnál többet fizetni. A munkabérem nem teszi lehetővé. Hiába követel, ha nem megy. Ha máshonnan kell elvonnom ezt a pénzt, akkor mást már nem tudok kifizetni. Ha mondjuk a villanyszámlával tartozom emiatt, akkor kikötik tőlem az áramot és akkor a kislányommal ülhetünk gyertyavilág mellett. Ami nem baj, régen is éltek így emberek és még hangulatos is, de a Gyámhatóság azt hiszem rövid úton megtiltaná, hogy a gyermekem magamhoz hozzam.

Még valami: Felperes iskolai padjára tettem egy cetlit korábban, amit ő nemes egyszerűséggel félresöpört. Meg se nézte, hogy mi van rajta. Azt írtam rá: "eljössz velem a Vörösmarty térre a Karácsonyi Vásárra? Gyereknek vennék ruhát meg ajándékot. Elmehetnénk 5-kor és úgy még időben hazaérsz. Adok 20ezer Ft-ot is az egyéb dolgokra".

Tehát venni és adni szerettem volna neki, de az anyukát ez nem érdekelte. El se olvasta, hogy mit írtam! A dölyfössége miatt a kislányunk nem kaphatott ajándékot, se ruhát, se 20ezer forintot.

Felperes erre folyton azt mondja, hogy adjam oda neki és kész, de azért lássuk be, ez nem úgy megy. Én szeretném megvenni a dolgait, méghozzá úgy, hogy közösen választjuk ki. Ne emeljük fel a gyerektartás összegét inkább 50.000 forintra? Mert akkor bármit megvehetne neki, és végül is nincs is rám szükségük. Nem érdekes, hogy az apja vagyok e...

Felperes: Az alperes a nyolcvankettő-ezer forintos havi jövedelméből, ha nem tudja kifizetni, keressen magának más állást vagy másodállást. A másodállást harmadik éve keresi, de nem a tettekkel, csupán szóban. Ez probléma volt akkor is, mikor együtt éltünk.

Válaszom: Igen, mert az álláskeresés olyan könnyen megy, ugye?. Régebben is elzavart volna külföldre, csakhogy neki minden kényelme meglegyen. Visszakérdezek: miért nem megy el a Felperes dolgozni, és teszi be a gyermekünket bölcsibe, mint ahogy teszik azt nagyon sokan? Vagy akár lehetne váltott elhelyezés is: egy hét nálam, egy hét nála. Milyen áldozatot hajlandó megtenni a gyermekünkért? Én adjam a vérem is, de a gyermekemet nem láthatom? Hogy megy ez? Mennyire normális az ilyen ember?

Különben pedig a Felperes vállalta, hogy elhagy. Ha nem tudja fizetni a különélés árát, akkor miért hagyott el? Nem gondolta át? Majd keresni fog egy új pasit, aki alá teszi a lakást, a pénzt és az autót? Mert más megoldása nem lesz. Ha nem tudja eltartani a gyermekünk, akkor miért tart igényt a nevelésére? Miért ne nevelhetném én? Apám nekem is segíthetne akár, mint ahogy az ő anyja és apja teszi.

Felperes: Havi tíz napot megy dolgozni a 24-48-as beosztása miatt. Ez egy nyugdíjas állás. Egy egészséges, fiatal, tetterős embernek nem egy nyugdíjas állásban kellen ücsörögnie, akkor méginkább nem, ha családot akar eltartani.

Válaszom: Ne ő mondja meg, hogy mit kellene tennem, amikor azt se tudja élek-halok e. Semmit nem tud rólam, semmit. 

Felperes: Többször kijelentette nekem, hogy neki ez így jó, éhen nem halunk, mások is szegénységben élnek, én is elégedjek meg ennyivel, mert ő a kettő napos szabadidejében nem fog elmenni robotolni egy másik helyre. Ez nem elfogadható hozzáállás egy családos embertől, akinek kötelessége lett volna gondoskodni a gyermekéről és párjáról.

Válaszom: Igen, mert a honlapomból reméltem a plusz jövedelemforrást, meg az egyéb terveimből, amit ismételten nem fogok leírni.

Felperes: Beiratkozott arra a tanfolyamra, amit szeptemberben kezdtem el. Számára felesleges dolog, viszont drága és így is betegesen követheti mit csinálok, kivel takálkozom, kivel és mit beszélgetek. Ha nincs pénze 15 ezer forintnál többet fizetni gyermektartásként, miért vállalt egy több százezer forintos tanfolyamot? Miért nem a gyermekére költi azt az összeget?

Válaszom: Nem felesleges, miért lenne az? Lesz egy szakmám, amivel jól fizető állást találhatok. Egyetlen lépést sem tettem meg a jobb anyagi lehetőségek érdekében, mi?

A tanfolyam árát pedig hitelből fizettem, amit havi 8600 forintonként vonnak le tőlem. Egyébként minden pénzem inkább a gyerekre költsem? Adjam el a Trabantom, ugye? Annak az árát is költhetem a gyerekre. És vajon a Felperes csinál azért valamit, hogy jobb sorsa legyen a gyermekünknek?

Mikor láthatom a gyermekem?

És, hogy miért járok ugyanarra a tanfolyamra, amire a Felperes? Azért, mert csak így beszélhettem meg vele a félreértéseket. Ugyanis a tanfolyam előtt már egy hónapja nem állt velem szóba, se telefonon, se emailen, se személyesen. Csak ez a lehetőségem rá, hogy megbéküljünk és javuljon köztünk a viszony.

Eleinte került engem, direkt a terem másik felében foglalt helyet, majd idővel beültünk egymás mellé a padba, végül megkértem a kezét az iskola lépcsőfordulójában, amelytől fogva már az se zavarta őt, ha összeért a kezünk véletlenül. Elindult egy beszélgetés, egy "barátság", és esély nyílt rá, hogy kibéküljünk. Ezért iratkoztam be, mert meg akartam menteni a kapcsolatunkat.

Majd jött anyós és jött a kéménytűz...

Felperes: “Nem vagyok hajlandó beszámítani a 25 ezer forintos kiadását a gyermektartás visszamenőleges pótlásába, mert olyan dolgokat vett a gyermeknek, amire nem volt szüksége. Amikor mondtam mit vegyen, mindig azzal érvelt, nincs pénze.

Válaszom: Felperes felsorolhatná ezeket, mert sok mindent mondott eddig, de mégsem világos semmi.

Felperes: Ez volt hó elején, közepén, végén. Azok a számlák az elmúlt egy hónapban keletkeztek, amiket ténylegesen vett, de az is csak azért, hogy lobogtassa a bíróságon. Amikor valóban szükség lett volna új cumira, pelenkára, tápszerre,testápolási dolgokra, én vettem meg. Ö ruhákat hozott, amiből most kölcsönkapva elegendő van, tehát nem azt hozta, amire valóban szükség van.

Válaszom: Felperes neveli a gyermeket, így minden kockázat az övé. Ő vállalta fel a magányt és az egyedüllétet. Sajnálom a gyermekem, de az anyja ne csináljon belőlem bohócot. 

Amikor a kislányom beteg volt és bekerült a kórházba, nem volt pénze ételre, én pedig a hó végi 5.000 forintomból adtam neki hármat. De azt is elfelejtette megemlíteni, hogy amikor elmesélte nincs pénze cumisüveg-gumira, én szó nélkül a konyhapulton hagytam neki 2.000 forintot, mert állítása szerint annyiba kerül az a cucc, ami tönkrement a cumisüvegen. Hányszor vettem neki pelenkát is?

Valóban vehettem volna neki több mindent, de miből? Nekem egy látogatás útiköltsége 3.000 forintba került, ami egy hónapban 12.000 forint. Nem egy nagy összeg, de a 82.000 forintos fizetésemhez képest rengeteg. Ezért is adtam el a házam, hogy a közelükben lehessek. Nemcsak a lányom miatt, hanem költséghatékonyság miatt.

Felperes: Plusz bevételt a honlapjából remél, immár nyolcadik éve, ami eddig sem jövedelmezett, csak időnként, elhanyagolható összegben. Erre alapozni képtelenség. Alperes állítása szerint én nem állok a valóság talaján. Egy álomra építeni család mellett felelőtlenség.

Válaszom: Persze. Ahogy akkor sem avattam bele a részletekbe, most se fogom. Majd meglátjuk ki álmodik és ki áll a valóság talaján.

Felperes: Alperes gázfegyvert tart otthon. Nem tartja elzárva, elkülönítve. A polcon van, jól látható helyen, gyermek számára hozzáférhető, mivel minden polcot lerámol, amit elér.

Válaszom: Nem működik és töltény sincs benne. Így az csupán egy szimpla vasdarab. Van még valami? A gyufát is az asztalon tartom, az pedig kiszúrhatja a szemét.

A balesetek mindig abból alakulnak ki, hogy a szülő nem figyel a gyermekére. Miből gondolja Felperes, hogy nem figyelnék a kislányomra, ha nálam van láthatáson?

Felperes: Dühkitörései vannak, amiket teljesen váratlanul, kiszámíthatatlan módon a legkisebb apróságok képesek előidézni. Ilyenkor ordibál, tör-zúz, csapkod. Ezért is féltem a gyermekünket, mert nincs biztonságban mellette. Tavaly a tél folyamán voltam tanúja a legutóbbi dührohamának, amikor a kicsi 3-4 hónapos lehetett és a konyhában mellettem ücsörgött. Alperes azt mondta, legszívesebben megütne. Akkor nem tette, de ilyen állapotában ezt nem lehet előre tudni. Kiszámíthatatlan és labilis személy.

Válaszom: A rágalom és túlzások még mindig. Egyelőre nekem van látleletem és nem neki.

Felperes: A gyermek intim higiéniájára fokozottan kell ügyelni, mivel kislány. Mivel alperes soha nem fürdette őt, nincs benne gyakorlata, fogalma sincs hogyan kell fürdetésnél és pelenkázás alkalmával erre ügyelni. Valamint nem szívesen bízom rá ezt a feladatot azok után, hogy kijelentette, ő nem nyúl a gyermek intim testrészéhez fürdetésnél. Hogyan akarja ezek után elvinni a gyermeket?

A gyermeket a nevére sem akarta venni. A hivatalban kekeckedett az ügyintézővel is emiatt.

Válaszom: A fürdetési hercehurcára nem térek ki megint, de a névre vételre igen: azért kekeckedtem az ügyintézővel, mert nem teljesen értek vele egyet, hogy ha valaki nem vállalja az apaságát, akkor a gyerek egy számítógépből kapjon nevet egy "kitalált apától". Nem arról volt szó, hogy én nem vállalnám az apaságom. Egyáltalán nem. Ebből is látni, hogy a Felperes nem csak nem ért semmit, de még fel is használja ellenem amit hallott, látott vagy tapasztalt.

Felperes: A gyermek születése előtt és utána fél évig mindent én fizettem a gyermek után, amíg vele éltünk, havonta a nőgyógyászt majd a szülést is. A gyermeknek a tisztálkodási szereket, pelenkát, cumikat, patikában, amit kellett, babamérleg kölcsönzését.

Válaszom: Bocsánat, hogy megkérdezem: a kocsit ki fizette? A villanyszámlát ki fizette? Az Internetet ki fizette? A kommunális adót és a szemétszállítás díját ki fizette?

És igen, nem akartam fizetni a Felperes nőgyógyászát, mert az ő nőgyógyásza, akihez évek óta jár. Szerintem meg sem érdemelte azt a pénzt, mert a bába csinált mindent. Ő inkább megérdemelte volna, mint a nőgyógyász. Úgyhogy helyette inkább a bábának adtam 5.000 forintot, azt is suttyomban, mert nem akartam emiatt veszekedést (hogy miért költöm el a pénzünket). Aznap, amikor megszületett a kislányom, 2.000 forintot az az ápolónő is kapott tőlem, aki a szülőszobáról letolta a Felperest. Erre azért nem emlékezhet, mert nem látta, hiszen úgy szaladtam az ápolónő után a folyosón.

Mit is mondhatnék erre a beadványra? Förtelem, amely minden emberi mocskot felülmúl. A Felperes édesanyjának remeke, amit sajnos a lánya is magáévá tett. De ezzel is csak azt bizonyítja, amit már évek óta feltételezek...