2015. december 13., vasárnap

Pszichopata

Nehéz téma következik: pszichopata vagyok? Az exem és családja szerint igen, bár én épp fordítva érzem ugyanígy velük kapcsolatban. Milyen egy pszichopata ember? Nem vagyok pszichológus, de azért az alábbiakban belemerülök egy kicsit a témába.

Tehát a lényeg: az exem szerint elmebeteg vagyok, amolyan pszichopata, akitől rettegniük kell, s akitől a gyermekemet jobb eltiltani. Vajon miért gondolja így?

Mit is mondott nemrég a Rendőrség embereinek?

"Nem vagyok hajlandó őt beengedni, mert félek tőle. Nagyon agresszív, nagyon indulatos és nem először fordult elő, hogy idejön és megfélemlít bennünket, nem vagyok hajlandó felengedni a lakásomba". (lásd: Rendőri védelem)

Vajon miért gondolja így? Nekem az alábbiak jutnak az eszembe:
  1. Egyszer elmondtam neki, örülhet, hogy én nem rúgom rá az ajtót és viszem el a gyereket, mint ahogyan azt teszik mások.
  2. Állítólag sorozatosan feltöröm az emailet, Facebook-profilt regisztrálok neki.
  3. Felmásztam a házuk tetejére és rongyot dobtam a kéményükbe, amitől füst árasztotta el a lakásukat, s ettől ők akár meg is fulladhattak volna.
  4. A telekvásárlás miatt sokat jártam a környékükön, amelyet úgy értelmez a családjával együtt: követem őket.
  5. Időnként becsengettem hozzájuk, hogy a kislányommal találkozhassak, mivel sem telefonon, sem emailen nem tudom őket elérni.
  6. Néha összefutottunk az utcán, lévén, hogy a telekvásárlással kapcsolatos hivatali ügyeimet intéztem.
  7. Vitatkoztunk a suli folyosóján: szerinte én fojtogattam őt, de a hang- és videofelvételek ezt nem támasztják alá.
  8. A Bíróság épületében elloptam a személyigazolványát - szerinte.
Hogy milyen a pszichopata ember jellemvonása, a Wikipédia így ír erről:

"A társadalomra, környezetre a pszichopátiás beteg jelenti a legnagyobb veszélyt, és a szakembert ennek a kórképnek a gyógyítása kecsegteti a legkisebb reménnyel. A veszélyt az is növeli, hogy a pszichopátiás ember nem mindig elvetemült külsejű, riasztó szörnyeteg. Gyakran igen jó intellektusú, simulékony modorú ember, aki kedvességével még a szakembert is megtéveszti. A pszichopata embert leginkább a fejletlen erkölcsi ítélőképesség, a többi ember érzelmeinek figyelmen kívül hagyása, a megbánás és bűntudat hiánya jellemzi. Viselkedésszintjén a pszichopátiás személyiségvonások általában bűnözéssel, hazudozással, sekélyes érzelmi élettel párosulnak, ami gyakran a partner(ek) kihasználásával vagy promiszkuitással (=gyakori partnercsere), házasságszédelgéssel is párosul, azaz állandó hódítási, uralkodási igénnyel. A betegség okait a szakma még kutatja vélhetőleg genetikai okai vannak. Emellett agyi működészavarokat, így a frontális (homloklebeny) és parietális (elülső és oldalsó) agylebenyek működési zavarát is elképzelhetőnek tartják a pszichiáterek és farmakopszichológusok.

Az antiszociális viselkedés, illetve a fentiekben leírt tünetek gyakran már gyerekkorban megjelennek, és ezekkel érdemes szakemberhez fordulni, mivel felnőttkorra a patológiás viselkedés olyan mértékben rögzül, hogy túl sok eredmény már nem várható a beteg kezelésétől. A pszichopata tökéletesen szalonképes, pontosan tudja, mennyi szenvedést tud cselekedeteivel okozni környezetének, csak éppen nem törődik vele".

Mivel nem szeretném az olvasó idejét rabolgatni a teljes Wikipédia oldal idézésével, ezért pontokba szedve felsorolom a pszichopata ember főbb jellemzőit:
  1. Felületes báj, amit fel is használ ahhoz, hogy elérje céljait Nem tudom milyen a "felületes báj". Szerintem van a báj (mint fogalom) és annak ellentéte. Ha valaki "jó képű" (és netán tudja is magáról), az máris "felületes bájt" jelent? Nem hinném. Ennyi erővel máris az emberiség egyharmada hordozza magában a pszichopata ember jellemzőjét.
  2. Tévhitek hiánya és az irracionális gondolkodás más jeleinek hiánya
    Sokszor tévedek, amit be is ismerek, ha van kinek és van miért. Szeretek vitatkozni és érvelni, "megmagyarázni" az igazam, de ha valaki szintúgy megmagyarázza az igazát, vagyis sikeresen megcáfolja az állításomat, azt mindig elismerem. Sokszor előfordul; általában szakmai szempontokat figyelembe véve. Emellett úgy érzem, hogy az irracionális gondolkodás nem az én jellemzőm: nem én hiszek például a szellemekben és a lélekvándorlásban, hanem az ex, annak ellenére, hogy erre semmilyen bizonyítéka nincs. De se neki, sem a tudománynak nincs, és pusztán arra fogják eme áltudományos jelenség létezését, hogy "érzik". Meg hasonlók... E témába nem szeretnék belemerülni most, de azt hiszem érzékelhető ebből is, hogy mire akarok kilyukadni. De azért, hogy kézzelfoghatóbbat is felhozzak: az ex szerint a házam nem ér X-et, s annyiért nem tudom eladni, még ha bele is szakadok, akkor sem. Három hónap múlva eladtam X-ért, mert racionálisan gondolkodom és tudtam, hogy mi a házam piaci értéke. De hagy említsek meg még egy példát: az ex szerint kiloptam a farzsebéből a személyigazolványát (hogy ismét ezzel a témával jöjjek) úgy, hogy tőlem nagyjából 15 méter távolságban állt az ügyvédemmel, én pedig a barátnőjével kettesben tőle távol. Senki nem látott semmit, még a közelükbe se mentem, de szerinte én vagyok a tolvaj (lásd a cikk végét: Rongy). Ki a racionális és ki az irracionális? Én? Vagy ő? Fizikai képtelenségről beszélünk, ami őket nem zavarja egyáltalán...
  3. Idegeskedés hiánya
    Egyáltalán nem jellemző rám, ugyanis az elmúlt 8 hónapot folytonos idegeskedéssel töltöttem (amit ki is mutattam sajnos), hiszen az Asszony lelépett a kislányommal, emellett folytonosan megrágalmaznak képtelenebbnél képtelenebb dolgokkal. Igen, ideges vagyok, már csak azért is, mert jelen pillanatban immáron 7 hete nem ölelhettem magamhoz a kislányom! Lehet az ember nyugodt?!
  4. Megbízhatatlanság
    Hm. Ha valaki rám bízott egy titkot, azt soha nem adtam tovább. Na jó, nem a Kennedy-gyilkosságról van szó, mert arról mindenki tudja már, hogy ki tette, de apró-cseprő dolgokban a barátaim, rokonaim és közelebbi ismerőseim nyugodtan tűzbe tehetnék a kezüket. Azért említem az apró dolgokat, mert komolyabbakról nem tudok, mert - egész egyszerűen - nem vagyok fontos ember. Csak úgy vagyok, aki tartja a szavát és ez a lényeg!
  5. Őszinteség hiánya
    A blogot olvasva elég őszintének tűnök. De megemlíthetném azt is, amikor a könnyeim is kicsordultak akkor, amikor megkértem az Asszony kezét a suli lépcsőfordulójában. Szerintem ezek elég őszinte dolgok. Mivel ez a pont az "őszinteség hiányáról" ír (mint teljes hiányt), ezért én se megyek bele jobban a részletekbe. Pityeregtem, ami az őszinteségre utal, és kész.
  6. A megbánás és szégyenérzet hiánya
    Bárcsak bemásolhatnám azokat a leveleket, amelyeket az exnek írtam a hibáimról és azok megbánásáról. Földig aláztam magam bennük csak azért, hogy ŐSZINTÉN és nyíltan beszéljek az érzéseimről, s hogy végre megbízzon bennem.
  7. A szociális normák szándékos megszegése
    Sosem szegtem meg a szociális normákat (ha egyáltalán létezik még ilyen ebben a felfordult szabadelvű világban). Csak a legprimitívebb dolgot hagy említsem meg: nem vizelek nyilvános helyen. Betartom a normát? Be.
  8. Gyenge ítélőképesség és a saját hibáiból való tanulás hiánya
    Nincs gyenge ítélőképességem és tanultam a hibáimból: történetesen nagyon jól tudom, hogy mely dolgok vezettek a gyermekem anyjával való szakításhoz. Tudom mit és hol rontottam el, amit be is vallottam neki (többek között a fentebb már említett levelekben). Tanultam belőle, mert a következő kapcsolatomnál már tudni fogom, hogy az Asszonnyal többet kell foglalkozni és igenis kényeztetni kell őt rendszeresen, mert ahogy a cica dorombol a simogatásra, a csajok is valami hasonlóval reagálnak (na és persze legyen pénzed, kocsid és kecód is e mellé - vagyis ki kell nyalni a seggét, mert csak akkor marad meg melletted. Vagy nem).
  9. Kóros egocentrikusság, szeretetképtelenség
    Egocentrikus vagyok? Talán. De ki nem? Mit is ír a Wikipédia: "mindig önmagából indul ki és önmagába tér vissza. Mindent csak a saját szemszögéből képes átélni". Nos, igen, magamból indulok ki, mert a saját szemléletemmel tudom megmagyarázni azokat a bizonyos dolgokat. Egy háborúról nem nyilatkozhatom, hiszen nem voltam még benne, viszont a Trabant menettulajdonságait magaménak vallom, mert 11 hónapja vagyok egy ilyen szappantartó boldog tulajdonosa. Ha azt mondom, hogy a Trabant egy tök jó kocsi, akkor beszélhetek ugyan hülyeséget, de az ÉN nézőpontomból attól az még lehet egy hipi-szupi kis tragacs... nem? Önmagamból indulok ki? Igen! Mi másból, az ég áldja meg..! Nézzem más szemszögéből a dolgokat? Igen? Mivel RACIONÁLIS gondolkodású vagyok, nagyon jól tudom, hogy a Trabi egy ócskavas. Elég csak mellé tenni egy BMW-t. A hülye is felfogja, miről van szó. Átélhetem én más szemszögéből is a szexet, max nem tudok vele azonosulni: egy homoszexuális állíthatja nekem, hogy már bizony a "fartúrás" tök jó, de az elfogadáson kívül az elismerésemet már egészen biztos nem fogja megkapni. Kinek a szemszögéből nézem a dolgot? Hát az enyémből és nem az övéből. Egocentrikus vagyok? A példákat vég nélkül sorolhatnám, de tök felesleges...
  10. Öngyilkos szándékok, bár ritkán valósítja meg
    Sosem akartam öngyilkos lenni. A sok borzalom ellenére is úgy érzem, hogy az élet szép, és az engem ért fájdalmak ellenére is azt vallom, hogy semmiért se dobnám el az életem ennek cserébe. Na jó, ha a kislányomnak a szívemre lenne szüksége, szó nélkül lennék a donorja.
  11. Empátia teljes hiánya
    "Empátia teljes hiánya". Hm. Egy példa: együtt érzek a sok-sok szerencsétlen afrikai menekülttel, látva a mezítlábas nőket és a síró gyermekeket, de a RACIONÁLIS gondolkodásommal tudom, hogy ezek befogadása az európai kultúra hanyatlásával vagy bukásával egyenlő. És ebbe aztán tényleg nem szeretnék belemenni...
  12. Személytelen, unalmas szexuális élet
    Az elmúlt másfél-két évben valóban unalmas volt a szexuális életem. Hogy miért? Mert az Asszonnyal elfordultunk egymástól. Sértődötten viselkedtünk ahelyett, hogy kibeszéltük volna a problémáinkat. Mentségére legyen mondva: ő javítani akart a kapcsolatunkon és számtalanszor kereste hozzám az utat, de a makacsságom és a hülyeségem (illetve a vakságom) miatt sajnos elutasítottam őt. BELÁTOM a hibáimat és tudom, hogy TÉVEDTEM. Az elmúlt 8 hónapban ezt szerettem volna helyrehozni a családunk megmentése és a gyermekünk jövőjének az érdekében. Nem sikerült. A szexuális életem nem a lelki válságom, hanem a sorozatos "hibázásom" miatt alakult ki. Az "unalmas szexuális életem" nem a személyiségzavar miatt, hanem a megnemértésem miatt alakult ki. Ennyi.
  13. Felelőtlenség
    Nem hinném, hogy felelőtlen lennék. 8 hónapja megyek a családom után, mert tudom, hogy a kislányom lelkének az egészséges fejlődése miatt egy egységes családra van szükség. Mindent az ég adta egy világon megpróbáltam azért, hogy kibéküljünk az Asszonnyal, de nem sikerült. Eközben mindvégig a kislányom és a családi béke, a harmónia megteremtése lebegett a szemem előtt. Még a házamat is eladtam csupán azért, mert az ex egyszer kijelentette nekem: "ha újra is kezdeném veled, Horányba akkor sem költöznék vissza". A saját EGO-mat győztem le és a település iránti szeretetemet csak azért, hogy a kedvükben járjak (sok más dolog mellett). Másodállást kerestem azért, hogy anyagi biztonságban tudjam őket. Felelőtlenség volt? Kétlem.
  14. A pszichopata bűnöző ritkán használja fel, amit elér, és ritkán törekszik bármilyen cél elérésére. Látszólag minden szándék nélkül cselekszik.
    A házépítésem és a turisztikai honlapom sikere (vagy sikertelensége) nem ezt tükrözi. 10 éves célom volt a honlapom felfuttatása, amit csak azért nem szerkesztek immáron több, mint egy éve, mert az otthonteremtési ösztönöm fontosabb volt annál. Épp én nem vagyok az, aki céltalan életet él. Vajon mi célból kezdek bele egy újabb ház építésébe?
  15. A bűnözők szándékai gyakran érthetőek egy ember számára (nem nehéz megérteni, miért lop valaki pénzt). A pszichopata ennek ellenére, ha pénzt lop vagy sikkaszt, azt gyakran bizonytalan okból teszi, és ritkán használja fel a megszerzett pénzt hasznos dolgokra.
    Nem szoktam lopni, még ha az Anyósom és a lánya el is hitetik ezt magukkal a személyigazolványommal kapcsolatban.
  16. Az átlagos bűnözők saját magukat mentik és inkább másokat bántanak, holott a pszichopata, bár fájdalmat okoz másoknak, általában magát szokta szégyenteljes helyzetbe keverni. A legkomolyabb kár, amit a pszichopata okozhat, az ő iránti aggodalom mások részéről és a rajta való eredménytelen segítség.
    Az egyik "betegségem" az, ha véletlenül kellemetlen helyzetbe hozom magam. Attól kiver a víz és szarul leszek. Vagyis nem szeretek "szégyenteljes" helyzetbe kerülni. Azt nem mondom, hogy nem jó érzés mások aggódását látni, de ezt annak tudom be, hogy olyankor érzem a másik személy felém irányuló szeretetét. Ez mindenkinek jól esik, nem? Viszonyt túlzás lenne azt állítani, hogy én folyton játszom a "szenvedő" félt, akinek segíteni kell, mert mindjárt belehal (valamibe).
  17. A tipikus pszichopata kerüli a gyilkosságot. A pszichopata antiszociális viselkedése úgy értelmezhető, mintha csak úgy lett volna megalkotva, hogy saját magának ártson. 
    Hát basszus, aki nem gyilkos, az már pszichopata?! Hagyjuk inkább...
  18. A pszichopata képtelen a neurotipikus emberek gondolkodását megérteni. Az épelméjűség álarca mögött a pszichopata érzelmi szerkezete összeomlott.
    Értem én, de egyszerűen hülyeségnek tartom! Semmilyen érzelmi "szerkezetem" nem omlott össze. Határozottan tudom, hogy kit gyűlölök és kit szeretek. Mint mindenki más, én is így működöm. Ha netán Anyós jönne most az idióta dumájával, hogy "sajnállak", akkor megkérném rá, hogy jöjjön ide és öleljen már meg. Sajnál? Mekkora képmutatás ez a részéről... (de majd erre lentebb visszatérek még)
  19. A pszichopata intelligens egyén, annak ellenére, hogy a kudarcot és a pusztítást keresi minden ok nélkül, amit talán még maga sem ért. Cleckley ezt szociális öngyilkosságnak nevezi. A pszichopata valahol mélyen élvezi a helyzetet, ha bajba kerül.
    Intelligensnek vallom magam, mert rengeteget olvasok..! Azt nem mondom, hogy "tanult" vagyok, mert a római költők műveit például csak hallomásból ismerem, de úgy érzem az átlagnál jobban teljesítek. A római költészet kimaradt az életemből, bevallom. Viszont a legutóbbi IQ-tesztem 119-es eredménnyel zárult. Pszichopata vagyok? És nem, nem keresem a pusztítást! Mit is írtam nemrég az ex családjának írt körlevelemben az ex öccsének: "megölelnélek téged is" (és nem "megölnélek..."). Ez vajon mire utal? A pusztításra?
  20. - Manipulatív viselkedés
    Igen, az ex szerint manipulatív vagyok, mert - többek között - a fiamat egyszer elvittem hozzá, hogy bemutathassam neki a húgát (lásd: Meghiúsult megismerkedés). Anyós szerint is manipulatív vagyok, de majd erről is írok az alábbiakban.
Megjegyzés: egyes szakemberek szerint, ha ebből 3 jellemző illik egy egyénre, az már pszichopatának nevezhető - áll a Wikipédia erre vonatkozó szócikkében. Magam nem osztom ezt a véleményt, mert a pszichopata ember számos személyiségvonása átfedést mutat a disszociális emberek személyiségjegyeivel, de egy egyszerű "búbánat" is produkálhat olyan tüneteket, amelyeket a fentiekben felsoroltam.

Tehát pszichopata vagyok-e? Nekem úgy tűnik, nem.

Kicsit fordítsuk meg a tükröt a vádlók irányába is:

Az exemet nem tartom pszichopatának, hanem csupán egy befolyásolható és végtelenül megtévesztett áldozatnak. Hiába vannak bizonyítékaim a vádjaik cáfolatára, ha őt egy cseppet sem érdekli ez. Hogy miért, azt nem tudom. Vagy meggyőződésből, vagy mert kell neki egy indok arra, hogy a gyermekemtől távol tartson. Ha az előbbiről van szó, akkor ő sajnos nem normális - azt kell mondjam. Ha pedig az utóbbiról, akkor roppant aljas személyiségnek tartom. A vádjaira e bejegyzés keretein belül most nem térek ki, de majd máskor részletesen megteszem.

Viszont van egy nő az életében, akivel kapcsolatban komoly kétségeim vannak. Ő az anyja, vagyis az én anyósom. Állítsuk már fel a listát az ő számára is:

  1. Felületes báj, amit fel is használ ahhoz, hogy elérje céljait Nagyon-nagyon bájosan tud csevegni. Az arca sem rezdül, úgy mondja az ember képébe a véleményét. Semmi mimika. Ha kell (lásd: Rendelőben), akkor igazi megbékélést tud színlelni. Mit is csinált a rendelőben? Előadta a nagy-nagy barátságot, aki sajnál engem és segíteni akar, mondván, hogy "arra kell törekednetek, hogy a gyermek érdekében megbékéljetek, lenyugodjatok (...) majd beszélek vele, hogy a láthatásokon felengedjen a lakásba (...) a gyerek érdekeit szem előtt tartva... bla, bla, bla". És közben mit kapok: beetet a dumával ott rögtön, hogy "valaki rongyot dugott a kéményünkbe", holott tudta nagyon jól, szó sincs semmiféle rongyról! Elhitette velem, hogy valaki "megpiszkálta" a kéményüket tudván, hogy ha visszamondom majd a lányának, az joggal haragszik meg rám, amiért ilyeneket találok ki az anyjával kapcsolatban. Úgy letagadta a történteket, mintha nem is találkoztunk volna, én meg köpni-nyelni se tudtam a pofátlansága miatt.
    Tehát bájolog, ahhoz ért. De a normális párbeszédre, az érvek ütköztetésére már képtelen, mert ott csakhamar kiderülne a bájolgás álcája. És ezzel érte el a célját: a lánya vakon hisz benne. Mindent elhisz neki, amit eléje tesz: például a személyigazolvány ellopását, ami - hogy ismételjem önmagam - FIZIKAILAG LEHETETLEN FELADAT lett volna a Bíróság épületében, több szemtanú előtt! Képtelenség!
  2. Tévhitek hiánya és az irracionális gondolkodás más jeleinek hiánya
    Nem tudok hozzászólni, mert ezen részről nem ismerem őt. De azért egy példa talán ide illik: amikor megvádolt azzal, hogy azért állítottam be hozzájuk váratlanul egy este, mert a Fővárosban randiztam egy lánnyal, s mivel lekéstem volna az utolsó kompomat a Szentendrei-szigetre, inkább felmentem hozzájuk úgy téve, mintha a lánya miatt mentem volna. Azt hiszem érthető. Irracionális amit mondott, de szent meggyőződésből tette. Nem azért látogattam meg a lányát, hogy vele legyek, ááá nem... csupán nem volt hol aludnom. Egyébként pdig elértem volna a kompomat, mert este 8-ra értem Pilisvörösvárra, az utolsó komp pedig 8:30-kor indul.
  3. Idegeskedés hiánya
    Mondom: rezzenéstelen arccal bájolog! Csendes, faarcú, egyenletes zöngésű megnyilvánulások kísérik a mondókáját, duruzsol, s egy cseppet sem emeli fel a hangját. Nincsenek kifakadásai, nincsen mimikája, csupán elejt egy-egy gúnyos mosolyt, azt is bájosan.
  4. Megbízhatatlanság
    A rendelős esettel tökéletesen bizonyította.
  5. Őszinteség hiánya
    A fentebb említettek szerint.
  6. A megbánás és szégyenérzet hiánya
    Egy cél vezérli: a lányát elszakítani a párjától, az unokáját elszakítani az apjától. Ahogy a volt férjével is tette. Szégyenérzet nélkül, mintegy berögzült tudattal teszi a dolgát: megtéveszti a környezetét, megtéveszti az ellenségeit csupán azért, hogy a maroknyi gyermekeit maga mellett tudhassa a saját irányítása és felügyelete alatt. Élvezi, ha körbeveszik és mindenkit ellenőrizni tud.
  7. A szociális normák szándékos megszegése
    Nem ismerem az egyéb szokásait.
  8. Gyenge ítélőképesség és a saját hibáiból való tanulás hiánya
    Tök igaz: abszolút helytelenül ítél meg engem és fatális tévedések sorozatát állítja fel velem szemben. Mivel sosem kérdezett engem semmiről, így mondhatni, fingja sincs róla, hogy én ki vagyok és mivel foglalkozom. Annyit tudhat, amit az ex elmondott rólam, de mivel ő is a teljes racionalitás hiányával küzd, ezért a rólam alkotott kép meglehetősen torzult. Egy olyan nő, mint anyósom, ennél fogva képtelen belátni a hibáit, s épp ezért sem akar leülni velem vitázni. Szerinte úgy csinálja jól, ahogy jelenleg csinálja. Nem azért nem akar vitázni, mert rangon alulinak vél, hanem mert ő is nagyon jól tudja, hogy alulmaradna a szavak csatájában. Fél tőle, hogy hamar kiderülhet: rosszul ítélt meg engem. Fájna neki, ha a gyermekei előtt alulmaradna. Egyszerűen nem tudná elviselni!
  9. Kóros egocentrikusság, szeretetképtelenség
    A gyermekein és a lányomon kívül nem hiszem, hogy bárkit is tudna szeretni. Aki szeretni tud, az nem ilyen, mint ő. Aki szeret, az a békességet keresi és nem a háborút. Azt se mondhatja, hogy én nem kerestem vele a békét, hiszen az elmúlt 4-5 hónap alatt folyamatosan ajánlottam nekik a szolgálataimat. Egyszer sem (ismétlem: egyszer sem) vállalta a beszélgetést! Igaz, egyszer úgy tett, de aztán gyorsan le is mondta, mondván, hogy a vitánkkal ne rontsuk el a vasárnapi ebédjét. Phhh...
  10. Öngyilkos szándékok, bár ritkán valósítja meg
    Nem tudom, nem ismerem.
  11. Empátia teljes hiánya
    Teljes. És ez így van.

    Mit ír a Wikipédia: "Empátia, 
    amivel egy másik ember, embercsoport, vagy más élőlény szempontját felfogni, megérteni és főként átérezni lehet. Az empátia megnyilvánulása például, ha valaki egy másik ember bánatát hallgatva, egy másik élőlény szenvedését látva, önmagát az adott helyzetbe beleképzelve saját élményként éli meg, ezzel a legmélyebben átérezve azt".

    Nos, ő nemcsak, hogy nem hallgatott meg, de meg se próbált engem megérteni és a fájdalmamat átérezni. Ha egy cseppet is elhajlott volna ebbe az irányba, akkor engedte volna, hogy a lányommal találkozzak. Neki meggyőződése, hogy ártok a családjának, s épp ezért tilt a gyermekemtől foggal-körömmel (a lányán keresztül)! Empátia? Na ő az az ember, aki egy cseppnyi együttérzésre sem képes! Már csak azért sem, mert - ha engem utál is és eltilt - a kislányom érdekeit sem képes mérlegelni, akinek pedig szüksége volna az apjára, még ha ezt 14 hónapos létére kimondani nem tudja!

    Mondom: teljes hiány! A saját céljai miatt beáldozza a lányomat, mert meggyőződése, hogy én csak ártanék neki. Persze bizonyítani nem tudja, de számára elég a koholt vád és a feltételezés. Amíg a lánya beszopja, mint a boci, addig a lelkében világbéke honol.
  12. Személytelen, unalmas szexuális élet
    Nem tudom. Ahogy hallottam régmúlt dolgokról, aszerint szereti a változatosságot.
  13. Felelőtlenség
    Fikarcnyi felelősséget sem érez a történtekben. Állítása szerint ő sosem mondott a lányának olyan dolgokat, hogy hagyjon el engem, stb. Tök hülyének néz...

    A rendelőben azt állította, hogy sosem állt a lánya és én közém, viszont ennek ellenére a lánya többször is hangoztatta nekem, hogy a szülei tanácsai ellenére ő mégis kiállt mellettem az évek során. Ezt támasztja alá az egyik barátnő mondandója is, aki megírta, hogy a szüleivel együtt hiába mondta ő is az exemnek, ne jöjjön velem össze, az ex mégis hajthatatlan maradt.

    Felelőtlen volt? Az! Mert ezzel szétszakított egy még megmenthető családot, amelyben nem csak a két szülő sérült, de a közös gyermekük mindenképp (még ha ez utóbbi jelenleg nem tapasztalható).

    Felelőtlen volt, mert a tárgyalás, a megbeszélés helyett uszított mindenkit, akit csak ért a környezetében. A céljai eléréséhez bármit felhasznált, amit csak tudott: például azt, hogy a lányát két alkalommal is a Rendőrség felé terelgette, biztatva őt, hogy tegyen ellenem feljelentést. Egész biztos nem az ujjából szopta ki az Asszony az ötletet, bezzeg az Anyós már a nevét nem adta a dologhoz.

    A saját lányát teszi tönkre...
  14. A pszichopata bűnöző ritkán használja fel, amit elér, és ritkán törekszik bármilyen cél elérésére. Látszólag minden szándék nélkül cselekszik.
    Azt nem állítom, hogy ő egy klasszikus értelemben vett bűnöző, de mindenképp bűnt követett el a tetteivel. Hogy szándékosan cselekedett, abban biztos vagyok, mert ha nem, hanem puszta szórakozásból, akkor itt nagyobb a baj, mint korábban gondoltam.
  15. A bűnözők szándékai gyakran érthetőek egy ember számára (nem nehéz megérteni, miért lop valaki pénzt). A pszichopata ennek ellenére, ha pénzt lop vagy sikkaszt, azt gyakran bizonytalan okból teszi, és ritkán használja fel a megszerzett pénzt hasznos dolgokra.
    Nem ismerem erről az oldaláról.
  16. Az átlagos bűnözők saját magukat mentik és inkább másokat bántanak, holott a pszichopata, bár fájdalmat okoz másoknak, általában magát szokta szégyenteljes helyzetbe keverni. A legkomolyabb kár, amit a pszichopata okozhat, az ő iránti aggodalom mások részéről és a rajta való eredménytelen segítség.
    Az utolsó mondattal tudok egyetérteni, bár bizonyítékom nincs rá, csak feltételezés. El tudom hinni, hogy az Anyós magát szerencsétlen elvált anyukának állítja be, akit a volt férje püfölt és vert, de azt már nem hangoztatja, hogy miért!

    "Kiakartam lépni a kapcsolatomból, de nekem esett és megvert" - mondta a rendelő parkolójában a volt férjéről. Persze azt már nem mondta, hogy kilépni egy kapcsolatból annyit tesz, hogy KILÉPÜNK a kapcsolatból és nem MEGCSALJUK a párunkat.

    Évekig vádoltak vele, hogy fűvel-fával csalom az exem, de mikor bizonyítani tudtam a vádat az egyik meggyanúsított leány személyében, szépen hátat fordítottak nekem és kussoltak. Nem ám bocsánatot kértek volna, dehogy. Az ő "szellemi" szintjük erre már nem terjed ki.
  17. A tipikus pszichopata kerüli a gyilkosságot. A pszichopata antiszociális viselkedése úgy értelmezhető, mintha csak úgy lett volna megalkotva, hogy saját magának ártson. 
    Nem tudom.
  18. A pszichopata képtelen a neurotipikus emberek gondolkodását megérteni. Az épelméjűség álarca mögött a pszichopata érzelmi szerkezete összeomlott.
    Érzelmileg nulla. A bájolgós faarca legalább is ezt mutatja. A cselekedetei, a szavai és a külső jegyek is erre mutatnak. Ha rendben lenne a lelke, akkor rendben lenne az érzelme is, amelyektől nem azt csinálná velem és a lányával, amit.
  19. A pszichopata intelligens egyén, annak ellenére, hogy a kudarcot és a pusztítást keresi minden ok nélkül, amit talán még maga sem ért. Cleckley ezt szociális öngyilkosságnak nevezi. A pszichopata valahol mélyen élvezi a helyzetet, ha bajba kerül.
    ...
  20. - Manipulatív viselkedés
    ...
Sajnálom őt, de komolyan. A szemétkedési ellenére is megbocsátanék neki és képes lennék őt szeretni. Tudom, ő ezt egy cseppet sem hiszi, de ha nem tesz velem próbát, sosem tudhatja meg. A szemében egy gonosz ember vagyok, akit "sajnálni" kell, viszont a sajnálata ellenére sem tud hozzám közeledni és megérteni. Képtelen rá. Inkább a lányát uszítja ellenem, minthogy behívjon a hajlékába és a vélt vagy valós bűneimmel szembesítsen - és megbocsásson. Sajnál engem, mintha ő maga lenne az Ítélet és az Igazság. De ő maga, saját maga mond ennek ellent azzal, hogy képtelen a valódi szeretetre és megbékélésre velem kapcsolatban. És megmondjam őszintén, a fene se tudja, hogy miért. Mert megbántottam a lányát ki tudja mikor és ki tudja mivel? Megbántás volt az egyáltalán? Vagy csak a lánya érezte úgy? Engem miért nem kérdezett meg soha? Megmondom miért: mert a kezdetektől fogva ki akart engem törölni a lánya életéből, azért! 

Ő sajnál engem? Annyiszor hangoztatta...
Mit sajnál? Lelki szegény vagyok? Mégis miből gondolja? Miért sajnál? Azért, mert küzdök a lányomért és annak anyjáért?

A fentiek szerint ki a pszichopata?






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése