Vele vagy nélküle?

December 24-e van, Karácsony napja. Egyedül ülök itthon a kislányom ajándékai mellett, és még mindig nem tudom, hogy azokat átadhatom e neki valamikor az ünnepek alatt.

Nagyjából egy héttel ezelőtt üzentem a gyermekem édesanyjának az egyik barátnőjén keresztül, hogy szeretném együtt tölteni a Karácsonyt Dórival. Muszáj voltam a barátnőhöz fordulni segítségül, mert se az exem telefonszámát, se az email címét nem tudom. Az üzenetem az alábbi volt: 

"Ha neked is és apudéknak is jó, akkor az ünnepek alatt együtt Karácsonyozhatnánk a kislányunkkal Fóton. Azért gondoltam erre, mert tudom, hogy nem szereted Horányt és nem szívesen jönnél ki hozzám a gyerekkel. Én 24, 25, valamint 27, 28-án vagyok szabad az ünnepek alatt. Ha apud beleegyezik, akkor náluk a fent említett valamelyik napon odaadhatom Dórinak az ajándékaimat, és együtt tölthetnénk egy napot. Kérlek fontold meg, szerintem ez mindannyiunknak jó lehet. Szeretettel: Máté"

Napokon át nem érkezett válasz. 

Végül az anyósom írt egy SMS-t december 19-én, amelyben leírta, hogy a lánya kérdezi, mely napokon jó nekem a találkozás "Felisszel" (a Felícia beceneve): 23-án, 27-én vagy 28-án? Persze csak délután, amikor a gyerek már felébredt az alvásból.

Meglepődtem az ajánlaton (hogy egyáltalán hajlandóak velem szóba állni és a kislányom közelébe engedni), de azt több okból kifolyólag sem tudtam elfogadni:

1: Én nem az ünnepek előtt (23-án) és nem az ünnepek után (27-én vagy 28-án) szeretném átadni neki az ajándékokat, hanem az ünnepi napok valamelyikén, mint ahogyan azt korábban a barátnő által már megüzentem neki. Igaz, hogy abban szerepelt a 27-es és 28-as dátum, de azóta eltelt annyi idő, hogy közben más elfoglaltságot találjak (a válaszuk hiánya miatt), valamint úgy érzem mégiscsak van annyi jogom a gyermekemhez, hogy az ünnepek alatt vele lehessek legalább egy napot. Egy napot és nem néhány órát!

Fura ezt így kimondani, de a kislányom fele én vagyok. Azaz ugyanannyi jogom van a lányomhoz (mint szülő), mint az anyjának. Bírósági végzés még nincs, eltiltás sincs ellenem, tehát jogot formálhatok rá én is, és jogot formálhat rá a lányom is arra nézve, hogy a karácsonyi ünnepek alatt együtt tölthessünk egy kevéske időt. Nem az ünnep előtt vagy után szeretnék vele találkozni, hiszen akkor még nincs, illetve már nincs ünnep. Nem tudom ez érthető e, de karácsonyozni Karácsonykor kell és nem máskor. Tehát 24, 25 vagy 26-a az a nap, amikor a találkozásról és az ajándékok átadásáról szó lehet.

Mellesleg, folyton ők mondják meg mit tehetek és mit nem, úgyhogy elegem lett belőle: jelentem alássan, itt vagyok és szeretnék részt venni a karácsonyi ünnepségen teljes vállszélességgel.

2: Nem szeretnék felmenni a lakásukba, mert idegenkedem attól a helytől, és az exem családjának jelenlétében nem is tudnék úgy feloldódni, mint ahogy az elvárható lenne. Zavarnának engem a meghittségben és kész, és úgy érezném magam ettől, mint akit egy valamiféle megtűrt kutyának tartanak, aki örülhet, hogy egyáltalán a kislánya közelébe mehet.

Tetszik vagy sem, a kislányom édesapja vagyok, akit - egyelőre - ugyanazon jogok illetnek meg vele kapcsolatban, mint az anyját. Nem egy mellékes szál vagyok az életében, hanem az apja! Nem egy rokon, nem egy barát és nem egy ismerős, hanem a tulajdon édesapja!

És épp ez az, ami miatt nem az anyósom barlangjában szeretném lefolytatni a karácsonyi "rituálét" (exemtől idézve), hanem oly módon, amely hozzám közel áll, vagyis a családom meghitt közegében. Ugyanis a kislányomnak nem csak anyai ágról vannak rokonai, hanem apairól is. Az én oldalamról is van egy nagyapja és egy nagyanyja, meg számtalan nagybácsija, akik szeretnék őt látni és megölelni, és ezen felül (nem utolsó sorban) van egy bátyja is, aki mindeddig még nem ismerhette meg őt egyáltalán (lásd: Meghiúsult megismerkedés) az exem ellenállása miatt. Miért is töltsem el a Karácsonyt anyósomék házában?

3: Örültem az ex megkeresésének, de úgy érzem ezt nem az anyóson keresztül kellett volna megtennie. A kislányunk sorsa rajta és rajtam dől el, és az anyósomnak vajmi kevés köze van ahhoz, hogy miképp intézzük el ezt egymás között. Nem akarom, hogy közvetítsen, hiszen a gyermekem anyjának (remélem) van annyi esze és tehetsége, hogy maga keressen fel engem az ismert elérhetőségeim egyikén. 

Kihangsúlyozom: a mai napig nem tudom az új email címét, de még az új telefonszámát sem! Ezáltal nemcsak a láthatási jogomban korlátoznak, hanem abban a jogomban is, hogy a kislányom felől érdemben érdeklődhessek.

Tiszta sor, ugye?

Tehát az anyósom SMS-éből értesülhettem róla, hogy az ex két hónapnyi szünet után hajlandó engedélyezni (!) számomra a találkozót a gyermekemmel. Kész vicc! 

Több kérdés is felmerült bennem ezzel kapcsolatban. Többek között az, hogy a 27-ei karácsonyi találkozót ismét a Gondola Étteremben szeretné lebonyolítani, mint annak idején az első szülinapját? Azon a napon az étteremben, több vendég és a dolgozók szeme előtt adhattam át a kislányomnak az ajándékait, mert nem engedtek fel a lakásukba. Pedig jó lett volna még játszani egy kicsit a gyermekemmel (kúszni-mászni a földön, nevetgélni, építő kockázni, stb), amit az étterem körülményei között ugye nem lehetett. 27-én már nyitva vannak a vendéglátóhelyek, ezért jogos bennem a félelem, hogy ismét ezt szeretnék velem eljátszani. Ez volt az egyik ok, amely miatt végül az ünnep három napjának egyikére tartottam igényt. 

A másik kérdés az, hogy már nem félnek tőlem? Elmúlt? Emlékezzünk vissza, hogy mit mondott a Rendőrség embereinek a házuk előtt: "...nem vagyok hajlandó őt beengedni, mert félek tőle. Nagyon agresszív, nagyon indulatos és nem először fordult elő, hogy idejön és megfélemlít bennünket, nem vagyok hajlandó felengedni a lakásomba. Bírói végzés még nincs".

Tehát Karácsony alkalmából váratlanul elmúltak a félelmeik? Már nem félnek tőlem?! Nem hiszem. Szerintem szó sem volt félelemről, hanem csupán a hatás kedvéért hangoztatták azt úton-útfélen. Így kell csinálni, ha az apát - hatósági úton - el akarják takarítani a gyermeke életéből.

Vagy csupán csak arról van szó, hogy megszólalt a lelkiismeretük? Hát kétlem... 

Talán inkább az történt, hogy csak maguk elé képzelték a szitut, amint magyarázkodniuk kell a Bíróságon, vajon miért is tiltottak el engem több hónapon át a gyerektől? Mit felelnek arra, ha a Bírónő megkérdezi, vajon miért nem engedtek engem karácsonyozni a kislányommal - amit valljunk be, kőkemény feladat lesz a számukra kimagyarázni. Nem lesz rá alapos indokuk (erre a fejemet teszem már most), viszont a különböző törvényekre hivatkozva, magam majd jogosan léphetek fel ellenük a kártérítési igényemet bejelentve. Tudom-tudom, ezután is én leszek a szemét, mert feljelentettem szegény anyukát, de ez hagy legyen egy másik történet kiindulópontja.

Morfondíroztam tehát, hogy mi legyen, végül az alábbi SMS-t küldtem el válaszként anyósomnak:

"Kedves A! 1: te nem vagy kompetens a kérdésben. A gyermekemmel kapcsolatos dolgokat a lányoddal szeretném megbeszélni és nem veled. 2: Karácsony 24, 25 és 26-án van, így ezen napok valamelyikén mennék a lányomért. 3: Édesapáméknál szeretnék ünnepelni a lányommal, ugyanis nem csak a ti oldalatokról van családja, hanem az enyémről is. Ha valamit nem értenétek, akkor olvassátok el az erre vonatkozó jogszabályokat. Köszönöm! Üdvözlettel: Dóri apukája"

(Direkt nem hívom őt "Felisznek", mert az az angol Felice-t jelenti, és libabőrös leszek tőle, ha csak meghallom is. A lányom V. Dóra Felícia, és nem Felisz)

Ezt az üzenetet 19-én küldtem el, majd négy nappal később, 23-án a következő követte:

"Édesapámék meghívtak minket 25-ére magukhoz karácsonyozni. Szeretnélek titeket elvinni, hogy együtt karácsonyozhassak a kislányunkkal. Benne vagy?"

A választ már aznap este megkaptam egy másik telefonszámról: 

"Nekem a 25 nem jó. Mi lenne, ha 26-án jönnél ide és adnád oda az ajándékát?"

Felmerült bennem a gyanú, hogy az anyósnak írt üzenetemet nem adták át neki, de ebben nem vagyok biztos. Viszont a barátnőnek írt levelemben világosan leírtam, hogy mely napokon vagyok szabad, amit - úgy látom - szándékosan figyelmen kívül hagyott. 

A válaszom:

"25-én lesz apáméknál a családi összejövetel. Apám és a testvéreim szeretnék látni a lányunkat, a fiam emellett szeretné végre megismerni a húgát. 26-án pedig dolgozom. És szeretnék hosszabb időt együtt tölteni a lányommal azok után, hogy két hónapja nem láttam őt. Bocs érte, de nem egy mellékes pincsikutya vagyok Dóri életében, hanem az apja. 24 és 26 lehet a tied, de 25-én szeretnék vele lenni. Te is eljöhetsz, ha akarsz, senki nem fog kérdőre vonni"

Két órával később folytattam:

"Jó lenne, ha végre a lányunk érdekét is szem előtt tartanád. Semmi mást nem akarok, csak az apja lenni. Ezt nem tagadhatod meg tőle. Gondolkodj el rajta, mert egyszer kérdéseket fog feltenni neked, amire válaszolnod is kell. Jó lenne felébredned és felnőtt, felelős szülőként viselkedni vele szemben"

A válasza egy óra múlva érkezett:

"Igen, kérdezni fog, ezért a hátralévő időben viselkedj úgy, hogy méltóvá válj arra az apára, akivé válni szeretnél, akire érdemes visszaemlékezni, hogy jókat tudjak neki mondani"

Nos, ezen majdnem dobtam egy hátast! Nem vagyok jó apa??? Pfff... Vajon miért nem?!

Van olyan apa, aki leszarja a gyermekét, ezzel szemben én állandóan mentem és megyek utána, mert látni akarom és törődni vele. Csakhogy az anyja az, aki ezt nem engedi... És miért nem? Mert szerintük én feltörtem az emaileit, Facebook-profilt regisztráltam neki, feltörtem a húga levelezéseit, elloptam a személyigazolványát, felgyújtottam a kéményüket, fojtogatom őt az iskola folyosóján, valamint zaklatom őket úgy, hogy már retteg és fél tőlem az egész családja. Szánalom, de komolyan...

Az összes hazugságát cáfolni tudom (tételesen!), úgyhogy magukból csinálnak hülyét és nem velem van a gond. 

Nem vagyok méltó a lányomra? Ki szerint? A pszichopata anyósom szerint?

Mégis mit tud rólam mondani az ex, ha jókat nem? Megvertem őt? Kínoztam? Kábszeres vagyok? Bűnöző? Kurvákon élem ki magam? Vagy mi lehet velem a gond? Mert amiket állítanak rólam, azok nem létező dolgok, s mint ilyet, nem adhat be a gyermekemnek. Vagy mégis? Hazugságban nevelné a lányomat? Totálisan jellemző lenne rá.

Mellesleg: ha nem enged a gyermekem közelébe, akkor mégis hogyan legyek jó apa, aki mindig is lenni szerettem volna? Tök ellentmondás amit ír, de úgy néz ki ez egy cseppet sem tűnik fel neki.

Szerintem felesleges is ezen rágódni, mert ilyen agyakkal szemben tök értelmetlen...

Ezt feleltem neki:

"Nem te döntöd el, hogy ki a méltó és ki nem. Dóri lesz az, aki megmondja majd ki volt a jó és a rossz szülő. Ezt értsd meg! Én méltó vagyok apának és jó apa vagyok, csak te nem látod, mert elvakít téged a bosszú lila köde. Nem neked tartozom felelősséggel, hanem a kislányunknak. Ahelyett, hogy leülnél velem beszélgetni, itt SMS-ezünk értelmetlenül. Te vagy az, aki érdemtelen, mert elveszed a gyermektől az apját. Gondold át... rajtad múlik a jövője"

Válasz nem jött, ezért másnap, azaz ma reggel ismét írtam neki:

"Kapok esélyt holnap bizonyítani, hogy jó apa vagyok? Karácsonyozhatok a lányommal? (veled együtt)"

Egyelőre nem jött válasz, de reménykedem benne, hogy képesek a józan belátásra. Vajon a lányommal töltöm majd a Karácsonyt, vagy nélküle? Hamarosan kiderül...

Folyt. köv.


Kapcsolódó: Karácsonyi készülődés
Folytatás: 20 perc



Megjegyzések