Ideiglenes Végzés

Végre valahára megjött a várva-várt Messiás, a kapcsolattartási jogomat biztosító Ideiglenes Végzés. Hogy ennek örülök, csak részben igaz, hiszen - hála az anya rágalomhadjáratának - nem kaptam meg azokat a jogokat, amelyek - úgy vélem - ugyanúgy kijárnának nekem, mint a Felperesnek. 

Meglátásom szerint az ítélet több sebből vérzik, amely fölött nem tudok és nem is akarok szó nélkül elmenni. Érthetetlen a számomra, hogy bizonyítékok nélkül, csupán a feltételezésekre alapozva, miért zárnak ki egy apát a saját kislánya életéből?

Persze, megértem a Bírót is, hiszen nem ismer minket személyesen, így csupán az elébe tett beadványokból ítélkezhet csupán, de mivel bizonyítási eljárás van a Családjogban, s a felperesi iratok semmit sem bizonyítanak, ezért alapból ugyanazon jogokkal kellett volna illetnie engem az ideiglenes végzés során, mint magát a Felperest.

Hogy milyen bizonyítékokkal szolgált a Felperes? Semmilyennel: rágalmak hada szól arról, hogy én milyen rossz apa vagyok, aki felelőtlen, aki gyermeteg, aki lusta, aki perverz (és hasonlók), míg az általam feltárt bizonyítékok épp az ellenkezőjéről tesznek tanúvallomást. Magyarán arról, hogy kulturálisan színesebb egyéniség vagyok, aki sokrétűbb, aki megfontoltabb, aki megpróbál minél több lábon állni, s aki előre megtervezi az életét és megpróbálja megteremteni a minél biztonságosabb életkörülményeket a családja számára. 

Immáron a második házamat építem fel és folyton azon agyalok, miképp tudnám minél egyszerűbben és stabilabban fenntartani magam. Emellett több elismert blog illetve honlap szerkesztője is vagyok: ez utóbbiak által rengeteg olvasói megkeresést kaptam az utóbbi években, ahol az általam írt tanulmányokat kérik el felhasználásra a különféle egyetemi diplomamunkák megírásához, valamint számtalan hazai és külföldi honlap hivatkozik rám, mint egyetlen forrásra. Mindezek ugyan nem a Felperes állításait támasztják alá, mégis az ő rágalmai és mocskolódásai alapján ítélkeznek fölöttem, holott azokra semmilyen jel vagy bizonyíték nem mutat. 

Hiszem azt, hogy a pert vezető Bírónő csupán az ideiglenes végzés miatt hozta meg azon döntését, amit meghozott, s bízom abban, hogy a feltárt pszichológiai szakvélemény alapján engem az apaságra méltó személynek fog majd tartani. Hiszem azt, hogy az alábbi végzés csupán a kislányom biztonsága érdekében született meg, addig, amíg ki nem deríti a Hatóság, hogy alaptalanul van félnivalójuk tőlem.

Az Ideiglenes Végzés elolvasása előtt viszont érdemes elolvasni a Felperes beadványát is (a rá adott válaszommal együtt), hiszen a Bíróság is ennek alapján hozta meg a döntését, s ennek alapján hoz majd szakvéleményt az általuk felkért pszichológus is (lásd: Háború a Bíróságon).

Az említett művet és az erre adandó válaszomat a korábbiakban ugyan nem szándékoztam beadni a Bíróságnak, de az alábbi végzés után úgy érzem, hogy tanulmányozás céljából mégiscsak muszáj. Muszáj, mert a Bíróság csupán a Felperes beadványa alapján tájékozódhat rólam, amely viszont egyértelműen hamis képet festett le rólam. 

Az alábbiakban normál betűvel az Ideiglenes Végzés olvasható, míg színessel az arra adott válaszaim:



IDEIGLENES VÉGZÉS

Felperesnek, Alperes ellen gyermekelhelyezés iránt indított perében a bíróság az alperesi édesapa és a 2014. szeptember 08. napján született gyermeke közötti kapcsolattartást ideiglenes intézkedésként az alábbiak szerint szabályozza:

Az alperes jogosult gyermekével tartani a kapcsolatot minden héten pénteken délelőtt 10.00 órától 12.00 óráig a Pilisvörösvár Városi Napos Oldal Családsegítő Központ kapcsolattartási szobájában (2085 Pilisvörösvár, Rákóczi út 5.) felügyelt kapcsolattartás módján.

A felügyeletet a gyermekjóléti szolgálat vezetője látja el.

A fentiek szerint 8 alkalommal megvalósult kapcsolattartás után az alperest megilleti a kapcsolattartás minden héten pénteken délelőtt 10.00 órától 12.00 óráig oly módon, hogy a kapcsolattartás helyszíne a Pilisvörösvár Városi Napos Oldal Szociális Központ Gyermekjóléti Szolgálat kapcsolattartási szobája.

Ebben a bekezdésben ugyanaz van leírva, mint egy bekezdéssel feljebb, holott annak eleje arra enged következtetni, mintha a nyolcadik alkalom után kiterjesztenék a kapcsolattartási jogomat a heti két óráról - tegyük fel - négy órára: "A fentiek szerint 8 alkalommal megvalósult kapcsolattartás után az alperest megilleti (...)". De nem teszik, így a második bekezdés lényegét veszti, tehát felesleges, mert csak ismétlés. 

Ami jó jel, hogy nem anyuka látja majd el a kapcsolattartásom felügyeletét, hanem a Gyermekjóléti Szolgálat vezetője, mert ezáltal végre az anyuka kontrollja nélkül lehetek kettesben a kislányommal. Mindazonáltal elmondható az is, hogy ez a helyzet is meglehetősen szánalmas és megalázó, hiszen egy idegen személy ellenőrzése alatt kell együtt lennem a saját édes gyermekemmel, aki esetlegesen beleszólhat majd abba, hogy mit és hogyan tehetek vele. Megérteném a helyzetet, ha egy erőszaktévő, épp a sittről szabadult bűnöző lennék, de esetemben ez szerencsére nem áll fenn. Olyan apa vagyok, aki otthont teremtett a családjának, s aki millió egy dolgot csinált azért, hogy ők biztonságban élhessenek. Hogy a Felperes ezt valahogy nem látta meg, az már az ő szűklátókörűségére utal. Elmondható tehát, hogy ezek alapján a Felperes rágalmai egész egyszerűen nem állják meg a helyüket. 

De e sorok között meg kell említenem azt is, hogy már hónapokkal ezelőtt közöltem a Felperessel, hogy magam örülnék neki, ha ő is jelen lenne a kapcsolattartás ideje alatt,  hiszen az a jó, ha a két szülő együtt foglalkozik a közös gyermekükkel, s emellett láthatná az anyuka, hogy téves volt a feltételezése, miszerint magam rossz apuka volnék. Viszont mindezzel együtt, a gyermekemmel eltöltött idő fölött teljes körűen szeretnék magam rendelkezni. Tehát szeretném a kislányomat különféle programokra elvinni az anyuka hozzájárulása nélkül úgy, hogy abba senki az égadta egy világon nem szól bele, még az anyuka sem! Felőlem jöjjön el, de ne szóljon bele, mert az én nevelési módszerem esetenként más lehet, mint az övé. És ez nem baj, hiszen egy egészséges családban is más az anya hozzáállása a dolgokhoz és más az apáé.

De folytassuk:

A felperes köteles a gyermeket a kapcsolattartásra megfelelően felkészítve a kapcsolattartás kezdő időpontjában a gyermekjóléti szolgálathoz a kapcsolattartás érdekében elvinni, és a kapcsolattartási idő végén onnan elhozni.

A peres felek a gyermekjóléti szolgálattal kötelesek együttműködni.

A peres felek a kapcsolattartás esetleges akadályáról egymást, és a gyermekjóléti szolgálatot késedelem nélkül hitelt érdemlő módon kötelesek tájékoztatni.

Ehhez azért tudni kell még azt is, hogy a Felperessel szóban megállapodtunk arról, hogy a gyermek érdekében az Ideiglenes Végzésben meghatározott időtartamon túl is együtt lehetek a gyermekemmel, ha meg tudunk állapodni egy-egy közös programban. Természetesen ezt majd írásban is rögzíteni kell, de annak örülnék a legjobban, ha erről közös megállapodás keretében a Bíróság előtt tennénk nyilatkozatot.

A jogosultnak fel nem róható okból elmaradt kapcsolattartást a legközelebbi megfelelő időpontban, de legkésőbb 6 hónapon belül pótolni kell.

A végzés előzetesen végrehajtható.

A végzés ellen a kézhezvételtől számított 15 napon belül jelen bíróságnál előterjesztett, de a Budapest Környéki Törvényszékhez címzett fellebbezésnek van helye.

INDOKOLÁS:

A felperes szülői felügyeleti jog gyakorlása, gyermektartásdíj fizetési kötelezettség megállapítása, és kapcsolattartás szabályozása iránt terjesztett elő kereseti kérelmet a Budakömyéki Járásbíróság előtt 2015. június 04. napján alperes ellen.

Az alperes érdemi ellenkérelme szerint a szülői felügyeleti jog felperes általi kizárólagos gyakorlását nem ellenzi, vállalja a felperesnek gyermektartásdíj fizetését, viszontkeresettel kéri a kapcsolattartás szabályozását. 

Ez azért nem így van teljesen, tehát pontosításra szorul: nem adtam be semmiféle ellenkérelmet, maximum nem értettem egyet a Felperes által írt keresettel. Ha ez az egyet nem értés jogilag az ellenkérelemmel egyenlő, akkor legyen, de mégis úgy érzem, hogy pontosításra volt szükség.

Egyben ideiglenes intézkedés iránti kérelmet is előterjesztett a kapcsolattartás szabályozása érdekében. Ebben azt kérte, hogy a bíróság a gyermek másfél éves koráig jogosítsa fel az alperest arra, hogy a gyermeket minden páros héten pénteken délután 15.00 órától 18.00 óráig, valamint minden páratlan héten vasárnap délután 14.00 órától 18.00 óráig magával vigye

Legyen lehetősége a gyermek 2 éves korától kezdve minden páros héten pénteken délután 14.00 órától 18.00 óráig, valamint minden páratlan héten vasárnap délelőtt 10.00 órától délután 18.00 óráig a gyermeket magával vinni

Ebből semmit se kaptam. Elszomorító, hogy ennyire figyelmen kívül hagyták az óhajom, pedig nincs sok különbség az időpontokban: a Felperes heti két órát kért, míg én heti ötöt. Nagyobb különbség csupán az elvitel jogából adódik, mert azt egyáltalán nem kaptam meg.

A gyermek 2,5 éves korától kezdődően a folyamatos kapcsolattartást akként kéri szabályozni, hogy minden páros héten pénteken délután 14.00  órától 18.00 óráig, valamint minden páratlan héten szombaton délelőtt 10.00 órától délután 18.00 óráig legyen arra jogosult alperes.

Időszakos kapcsolattartás keretében minden páros ünnep második napján délelőtt 10.00 órától délután 18.00 óráig kéri a kapcsolattartásra való feljogosítását. Kéri továbbá, hogy a gyermek 2,5 éves kora után az óvodai és iskolai szünetek második felében a kezdő nap délelőtt 9.00 órájától a záró nap délután 18.00 órájáig, emellett az óvodai és iskolai nyári szünetben az alperes 3X1 hétre legyen jogosult a gyermeket magával vinni. Ennek az időpontját június 21. napjától 28. napjáig, július 21. napjától 28. napjáig, valamint augusztus 10. napjától 17. napjáig a kezdő nap délelőtt 9.00 órájától a záró nap délután 18.00 órájáig terjedően kérte meghatározni abban az esetben, ha 2016. május 31. napjáig írásbeli megállapodás a felek között nem jön létre.

Kérte annak meghatározását, hogy a gyermek átvételének-átadásának helye az anya mindenkori lakóhelye előtti közterület legyen. Kérte, hogy szabályozza a bíróság a kapcsolattartás akadályának közlése vonatkozásában a 24 órás időpont rögzítését, illetve a pótlás szabályozását.

Ebből egyik sem valósult meg.

Ideiglenes intézkedés iránti kérelmének indokaként előadta, hogy a felperessel 2015. március végén szakadt meg az életközösség, amely időponttól 2015. augusztusáig tudta a gyermekkel tartani a kapcsolatot a felperes jelenlétében a felperesi lakóhelyen, illetve a felperessel közös programok keretében. 

Igen, rendszeresen elmentünk kocsival kirándulni és nyaralni, valamint rendszeresen éltünk házaséletet is. 

Hivatkozott arra, hogy 2015. augusztusától 5 hétig nem látta a gyermekét, majd ezt követően felperes jelenlétében zajló heti rendszerességű kapcsolattartásokra került sor különböző helyszíneken. 2015. október 21. napja óta a gyermekkel való rendszeres találkozást felperes nem biztosítja az alperesi előadás szerint.

Ennek valahogyan semmiféle retorziója nem lett, mintha nem számítana egyáltalán, hogy a Felperes több törvényt is megsértett. Most indítsak pert a jogaim sárba tiprása miatt?

Alperes nem vitatta, hogy a nem egészen másfél éves életkorú gyermek ellátásában (etetés, pelenkázás, fürdetés) nem vett részt, de utalt arra, hogy a jelenleg 15 éves életkorú fiát pelenkázta, tehát arra képes. 

Igen, elmondtam, hogy a pelenkázásban, a fürdetésben és az etetésekben nem vettem részt, de emellett tűzifát vágtam, minden nap rendszeresen én gyújtottam be (ha otthon voltam), szerkesztettem a honlapomat, amelyből némi bevételre tettem szert (például szereztem egy 32.000 forintos babahordozót, amelyet a kislányom a mai napig használ), leraktam a lakás padlóját, amit csiszolni és festeni kellett, galériát és garázst építettem, és a többi. Háromnaponta 24 órát dolgoztam a munkahelyemen, utána még közel 20 órát voltam talpon, mert az otthoni feladataimat láttam el. A fenti mondat, miszerint "a nem egészen másfél éves életkorú gyermek ellátásában (etetés, pelenkázás, fürdetés) nem vett részt" olyan helyzetet sugall, mintha én egy lusta és önző ember volnék, aki nagy ívben tesz a családjára. Holott ez egyáltalán nem igaz!

És erre mondtam azt el a fentiekben, hogy a Bíróság valahogy az én érveimet nem vette figyelembe. 

Vajon lusta embernek tűnök ennek alapján? http://voltegyszeregyhaz.blogspot.hu Nem hinném. Magam úgy voltam vele, hogy mindenkinek megvan a maga feladata: anya a kisbabábal és a háztartással van elfoglalva, míg az apa az anyagi feltételeket teremti meg és építi a meleg és biztonságos otthonukat. Leegyszerűsítve: apa elfoglalja a barlangot és hazahúzza a leölt antilopot, míg anya kitakarítja a barlangot és megfőzi a vacsorát. Ennyi! Lehet, hogy konzervatív vagyok, de alapjában így működik a család, hiszen az apa nem tud szoptatni, míg az anya nem tud vakolni.

És megjegyzem azt is, hogy természetesen időnként foglalkoztam a kislányommal, amennyire azt a másfél éves kora lehetővé tette, de mivel az állandó munkáktól iszonyú fáradtság volt rajtam, ezért a fürdetést és a pelenkázást az anyukára hagytam. Kiemelném, hogy a gyermekem mindössze néhány hónapos volt, tehát többnyire az anya keze alatt és törődésében érezte jól magát. Ezzel kapcsolatban mindig is mondtam, hogy majd ha a kislányom eléri az egy-másfél éves kort, akkor tudok vele érdemben foglalkozni, ráadásul addigra már minden más, ház körüli munka lezárul, tehát nem lesz más dolgom, mint az, hogy a gyermekemmel együtt lehessek. Amit jelenleg az anyuka és a Bíróság is korlátoz!

Hivatkozott arra, hogy tápszert tud készíteni, bébiétellel a gyermeket meg tudja etetni, de utalt arra, hogy a gyermek már más jellegű ételt is fogyaszt. Ezért álláspontja szerint az állapítható meg, hogy a gyermek ellátására, a gyermek életkorától függetlenül maga is képes.

És ez így van! Miért ne lennék rá képes? Két házat is fel tudok építeni, de feltételezhetően egy pelenkát se tudnék kicserélni a gyermek alatt? Ugyan már...

A felperes az alperesi ideiglenes intézkedés iránti kérelem elutasítását kérte.

Előadta, hogy az alperes a gyermeket soha nem látta el, sem az etetését, sem a pelenkázását, sem az altatását nem valósította meg, az együtt töltött idő alatt játszott a gyermekkel. Ezen túlmenően az alperesnek személyében is vannak olyan problémák, amelyek arra nem teszik őt alkalmassá, hogy elvitel jogával gyakorolja a kapcsolattartást.

Mindent bizonyítani kell, amelyre a Bíróság is felhívta a Felperes figyelmét. Ennek ellenére a Bíróság épp a Felperes aggodalmára való tekintettel korlátoz engem az apai minőségem gyakorlásában oly módon, hogy csak heti két órára enged a gyermekem közelébe! Nem ellentmondás ez valahol?!

Ha a Bíróság annyira elfogulatlan, akkor miért nem adta meg nekem azt a heti öt órát, amit kértem? Heti öt óráról van szó az elvitel jogával. Csupán ennyi! A Felperes a nap 24 órájában együtt van a gyerekkel, nekem pedig éveke hosszú pereskedésére és könyörgésére van szükség, hogy HETENTE 5 ÓRÁRA LÁTHASSAM A GYERMEKEM?!

Nonszensz az egész, úgy gondolom.

Figyelemmel arra, hogy az alperes és közötte az emberi kapcsolat nagymértékben megromlott, ezért ahhoz nem járul hozzá, hogy a lakóhelyén kerüljön sor a gyermek és az alperes közötti találkozásokra.

Hivatkozott arra, hogy nem kívánja megakadályozni az alperes és a gyermek közötti kapcsolattartást, de arra csak az ő jelenlétében kerülhet sor. Kérte, hogy a gyermek 2,5 éves koráig páros héten pénteken délelőtt 10.00 óra és délután 13.00 óra között, páratlan vasárnapokon délután 15.00  és 18.00 óra között a felperes jelenlétében kerüljön arra sor. 

Ennek ellenére 10.00-től 12.00-ig találkozhatok a gyermekemmel csak...

A gyermek 3 éves korától kezdődően páros szombatokon délelőtt 10.00 óra és délután 14.00 óra között, páratlan vasárnapokon ugyanebben az időintervallumban. 5 éves korától kezdődően legyen lehetősége arra, hogy pénteken délután 13.00 óra és 17.00 óra között vigye el a gyermeket úgy, hogy tudatja a felperessel, hogy ezt hová teszi, páratlan szombatokon délelőtt 10.00 óra és délután 14.00 óra között vigye el úgy, hogy a kapcsolattartás helyszínéről a felperest tájékoztatja. Utalt arra, hogy a jelenlegi helyzetben a Pilisvörösvári Városi Napos Oldal Szociális Központban kapcsolattartási szoba lenne alkalmas a kapcsolattartás bonyolítására.

A bíróság a felek egyező előadása (10. sorszám alatti tárgyalási jegyzőkönyv) alapján állapította meg, hogy a peres felek élettársi kapcsolata 2015. március végén szakadt meg, amely időpontban a felperesi anya az akkor 6,5 hónapos életkorú gyermekkel édesanyja ingatlanába költözött a ....... szám alatti ingatlanba.

Úgyszintén egyezően nyilatkoztak a felek arról a körülményről is, hogy a kapcsolattartás 2015. augusztusáig lényegében megfelelően működött a felek megállapodása szerint a gyermek életkorának megfelelően a felperes jelenlétében, a felperesi lakóhelyen. Azt követően azonban a kapcsolattartás módja, időtartama, gyakorisága tekintetében is a felek között vita van, az nem működik megfelelően.

A bíróság megállapította, hogy a gyermek jelenleg 16 hónapos életkorú, bébiételt, tápszert fogyaszt, pelenkás. Étkezésében már életkorának megfelelő egyéb élelmiszer is szerepel. A gyermek napirendjét alapvetően az határozza meg, hogy 9 - 9.30 óra körül ébred, reggeli, öltözködés után 2 órás játékra kerül sor, majd dél körül ebédel, és azután 1,5-2 órás alvás következik. Az ébredés után a délutáni étkezést játék követi, majd délután 5 óra körül újabb 1,5-2 órás alvás szerepel a napirendjében. Este 7 óra körül kerül sor a vacsora, fürdetés, majd játékra, és este 10 óra körül a lefekvésre.

Tehát a gyermek azért nem mehet el apával játszani, mert eszik, alszik, eszik, fürdik... Mintha apával ezeket nem lehetne megcsinálni, ugye? Ennyi erővel majd óvodába se járjon, mert ott is majd egy idegen fogja őt etetni és altatni. Mindemellett elmondható, hogy óvónénivel lehet a gyermekem, de a saját édesapjával már nem.

A peres felek egyező előadása alapján állapította meg a bíróság, hogy az alperes a gyermek ellátásában, gondozásában aktívan a gyermek születése óta nem vett részt. Az együtt töltött időtartamot az alperes és a gyermek közötti játék tölti ki.

Tök felesleges volt ezt ismét az olvasó orra alá dörgölni. De jó, menjünk bele ismét: magam a "gyermek ellátásában, gondozásában aktívan a gyermek születése óta" nem vettem részt. De vajon az anyuka a pénzkeresésben, az autóvásárlásban és autószerelésben, valamint az autó annak fenntartásában, mindemellett a házépítésben, a lakásfelújításban és a ház fenntartásában milyen módon vett részt???

Mert mindent én fizettem, mindent!

A 24-48-as beosztásom alatt csupán a harmadik napon ettem esetleg valamit abból, amit a Felperes főzött, mert többnyire magam vettem meg a saját étkemet. Tehát amit a Felperes élelmiszerre költött a saját gyedes bevételéből, azt tulajdonképpen saját maga fogyasztotta el. Ő minden nap főzött, míg én nagyjából háromnaponta ette belőle. És igen, a mosószert és a szappant is ő vásárolta, de ezekből magam vajmi keveset használtam el, hiszen nem én mostam egymás után vagy ötször kezet, hanem a Felperes. A szappanok, tusfürdők nagy részét is ő használta fel, mert megrögzött tisztaságmániás, ami egy bizonyos határon túl lógott. 

E végzésből épp a részletek nem derülnek ki, pedig azokban van a lényeg!

Az iratok között 7. sorszám alatt található környezettanulmány, valamint a 10. sorszám alatti tárgyalási jegyzőkönyvben tett előadások alapján állapította meg a bíróság, hogy az alperes lakóhelyéül szolgáló ingatlan egy 50 négyzetméteres épülőfélben lévő ház, amely 1 szoba, és egyéb helyiségekből áll, átlagos berendezésű. A víz az ingatlanba bevezetésre nem került.

Az említett ingatlan 100 m2 és nem 50. Emellett pedig az ingatlanba a víz bekötésre került, különben hogyan lett volna lehetőségük használni a zuhanyt és a fürdőt?! A tárgyalás alatt többször is elmondtam, hogy az utcai vezetékes víz ugyan nincs bekötve, de a ház alatt található kútból házi vízmű segítségével teljes körű a vízellátás. A Felperes szerint ez nem iható, szerintem pedig igen. Mivel bizonyítási eljárás van, ezért neki kell igazolnia, hogy a víz egészségtelen, különben pedig ha erre nem képes, akkor a Bíróságnak nem kéne figyelembe vennie a vádjait.

A Pp.l56.§-ának (1) bekezdése szerint a bíróság kérelemre ideiglenes intézkedéssel elrendelheti a kereseti kérelemben (viszontkeresetben), illetve az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben foglaltak teljesítését, ha ez közvetlenül fenyegető kár elhárítása, vagy a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása, illetve a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében szükséges, és az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket.

A Ptk.4:178.§ (1) bekezdése szerint a gyermeknek joga, hogy különélő szülőjével személyes és közvetlen kapcsolatot tartson fenn.

Heti két órában?
Szánalmas...

A gyermeket nevelő szülő, vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani.

Az elmaradt kapcsolattartásokat majd egy személyiségi jogi per keretein belül pótoltassam? Hiszen a gyermek és az apa jogai is sérültek.

A (2) bekezdés rögzíti, hogy a gyermekétől különélő szülő, ha a bíróság, vagy a gyámhatóság eltérően nem rendelkezik, jogosult és köteles gyermekével kapcsolatot tartani.

Így van. Következmény?

A Ptk.4:181.§ (1) bekezdése rögzíti, hogy a kapcsolattartásról házassági vagy szülői felügyelet rendezése iránti perben a szülők egyezségének hiányában a bíróság dönt.

Mint olvashattuk: heti két órát kaptam. 

KETTŐT! 

HETENTE!

A bíróság a peradatokból azt állapította meg, hogy tekintettel arra, hogy a különélő szülő és a gyermek között a kapcsolattartás jelenleg egyáltalán nem működik, így az ideiglenes intézkedés meghozatalának jogszabályi feltételei fennállnak, hiszen a gyermeknek a Ptk. 4:178.§ (1) bekezdésében rögzítetten önálló joga a tőle különélő szülőjével való kapcsolat tartása.

A kapcsolattartás szabályozásának módja tekintetében a Ptk. 4:178.§ (1) bekezdésében foglaltak figyelembevételével a bíróság a gyermek életkorából indult ki. Figyelembe vette, hogy a gyermek 6,5 hónapos koráig lakott együtt az alperessel, aki sem ez alatt az idő alatt, sem azt követően a gyermek fizikális ellátásából aktívan nem vette ki a részét, a gyermeket nem etette, nem altatta, nem pelenkázta. 

Ebbe most ismételten bele kell menni?

Emellett nem vitásan a jelenleg 16 hónapos életkorú gyermekkel az utóbbi 4 hónapban csak alkalomszerűen, rövid időre találkozott, de tényleges kapcsolattartásra az apa és a gyermek között nem került sor.

Ezen körülményekre tekintettel a bíróság a fokozatosság figyelembevételével történő kapcsolattartásra látott lehetőséget - figyelembe véve, hogy az alperes a gyermekkel még rövid időt sem töltött kettesben, csak és kizárólag a felperes jelenlétében került sor találkozásra közöttük.

Nagyon remélem, hogy ez a két-két órás hetenkénti találkozó csupán a végleges végzésig fog majd fennállni, különben kénytelen leszek másodfokra vinni az ügyet.

Ezért a gyermek és az apa közötti kapcsolat felépítésének első lépéseként a kapcsolattartásra felügyelet mellett kell, hogy sor kerüljön.

A felperesi (gyermek) lakóhely Pilisvörösváron van. A Pilisvörösvár Városi Napos Oldal Szociális Központ Gyermekjóléti Szolgálata jelenleg csak hétköznapi napokon munkaidőben, azaz 8.00 órától kezdődően délután 16.00 illetőleg 15.00 óráig biztosítja a kapcsolattartás lehetőségét egyéb intézményi lehetőségek hiányában.

A bíróság álláspontja szerint a gyermekjóléti szolgálat családgondozója, a szolgálatvezető személyében hivatalánál fogva alkalmas arra, hogy az alperes és a gyermek közötti 2 óra alatt a gyermek napirendjében játékidőt felölelő időszakban zajló találkozásnál jelen legyen, segítse az alperest, illetőleg a gyermeket az együttlét során.

Az eddig oké, hogy találkozhatok a gyermekemmel két órára a Gyermekjóléti Szolgálat egy erre a célra kialakított helyiségében. De szerintük a gyermekem majd ott fog ülni előttem a fotelban és néz majd rám értetlenül? Ugyan már! Egy másfél éves gyerkőcnek állandó mozgásra és kalandokra van szüksége, szinte falják az újabbnál újabb információkat, amit egy 5x5-ös méretű szobában egyáltalán nem lehet majd biztosítani! 

Mégis mit fogunk csinálni? Nézegetjük a falat? Mert ugye lássuk be, magam hiába próbálnék meg beszélgetni vele, ha e kisgyermek még inkább mászkálna valamerre és kutatná a Világot. A négy fal között mivel fogunk játszani? Azokkal a műanyag kockákkal, amiket valaki valamikor odatett a szoba közepére? - ha egyáltalán vannak ott bármilyen játékok is.

Nem lenne jobb, ha a kislányommal inkább egy játszóházba mehetnék a rossz idő esetén, míg jó időben a környező hegyeken-réteken kirándulhatnánk valahol? Odakint mennyi mindent meg lehetne neki mutatni, míg a négy fal között semmit. Hetek kérdése és jön a tavasz, s megannyi növény borul majd virágba: ezeket ki mutatja majd meg neki? A Felperes ismeri a csiripelő madarak mindegyikét? Kétlem...

A bíróság álláspontja szerint így nincs indoka annak, hogy a felperes jelenléte mellett kerüljön sor a kapcsolattartásra. Különös tekintettel arra, hogy a felperes és az alperes közötti emberi kapcsolat egyre romló tendenciát mutat. Ebben a helyzetben a felperes és alperes együttes jelenléte a kapcsolattartás során annak célja megvalósulása tekintetében hátrányt jelenthet.

Köszönöm.

A bíróság álláspontja szerint a minden héten 1 alkalommal megvalósuló felügyelet mellett zajló kapcsolattartás 8 eredményes alkalom után lehetőséget biztosít a kapcsolattartás módja tekintetében előrelépésre akként, hogy a családsegítő szolgálat kapcsolattartási szobájában kerüljön arra sor az apa és a gyermek között immár közvetlen felügyelet nélkül. 

Jaaa, hogy anyuka ugyan nem lesz jelen, de egy felügyelő igen???

És vajon mit csinál majd ez a felügyelő? Árgus szemekkel nézi, hogy nem nyúlok e bele a kislányom bugyijába? Mi az Istent fog rajtam keresni? A magatartászavarokra utaló jeleket? Amikor a kislányom megszületett hol volt? Érdekes, akkor nem volt szükség felügyelőre, míg jelenleg az Állam ennek mégis szükségét érzi!

Már megbocsássanak, de akkor akkor inkább az anyukát választom, mert neki legalább van némi köze a gyermekemhez...

Ez alatt az idő alatt a gyermek meg tudja szokni édesapja személyét, és egyelőre nem jön figyelembe a gyermek ellátásában való alperesi tapasztalat hiánya.

A gyermekem enélkül is megszokott már, s ha az elvitel jogával élhetnék, a gyermekem észre sem venné, hogy az anyja nincs ott a közelében. Egész egyszerűen azért, mert lekötné a figyelmét az a sok színes program, amelyekben részt venne velem.

Egyebekben a bíróság a részletes bizonyítási eljárás lefolytatását követően lesz abban a helyzetben, hogy a kapcsolattartás módjának végleges meghatározása tekintetében döntést hozzon.

Igen, magam is úgy vélem, hogy ez az Ideiglenes Végzés nem marad fenn a későbbiekben.

A jelenlegi szabályozás a bíróság álláspontja szerint ideiglenesen, a per tartama alatt megfelelő módot biztosít az alperesnek a gyermekével való találkozásokra. Ennek során elindulhat az a folyamat, amely az alperes és gyermeke közötti szülő-gyermek kapcsolat megerősödését vonja maga után, alapot teremtve a későbbiekben a kapcsolattartás esetleges további bővítésére.

Emberek milliói nőttek fől apa vagy anya nélkül az utóbbi száz évben. Vagy az apa halt meg a fronton, vagy az anya hunyt el valamely bombatámadás vagy erőszak által. Akkor is felnőttek generációk, akik felépítették, újjáépítették Európát, s nem szenvedtek csorbát az egyik vagy akár mindkét szülő elvesztése folytán. Becsülettel felnőtt azóta már több nemzedék is, akik példaértékűen gazdagították a kontinenst. Csupán napjaink feminim beállítottságú mozgalmai hitetik el a társadalommal, hogy a gyereknevelésben egyedül az anya képes megállni a helyét, míg az apát akár mellőzni is lehet (mint ahogy az számos női magazinból kiolvasható). Az apát egyedül a nemzésre és az otthon megteremtésére tartják alkalmasnak, amit bármikor eldobhatnak kényük-kedvükre, ha az - szerintük - úgy indokolt. És a Felperes beadványaiból ez tűnik ki, hiszen sem bizonyítékokkal, sem ésszerű érvekkel az igazát alátámasztani nem tudja! Csak feltételezheti, hogy alkalmatlan vagyok a gyermekem ellátására, hiszen ezzel kapcsolatban próbát sohasem tett!

És hagy említsem meg ismét: már egy házat a saját kezemmel felépítettem egyszer, míg a második felépítése jelenleg is tart. Hogy lehetek képes felépíteni majd' két házat úgy, hogy közben egy gyermeket pelenkázni és megetetni nem?!

A bíróság a kapcsolattartás gyakorlása ezen módja figyelembevételével időszakos kapcsolattartást nem szabályozott, amely azt vonja maga után, hogy a bíróság további intézkedéséig ez a kapcsolattartási rend bonyolódik, folyamatosan ez a kapcsolattartási rend működik.

Erre tekintettel határozta meg a bíróság a kapcsolattartás időtartamát és időpontját minden héten pénteki napon a délelőtti 2 óra terjedelemben, amely a gyermek játékideje a napirendje tükrében, illetőleg figyelemmel volt a bíróság arra, hogy az alperes előadása szerint 24-48 órás beosztásban végez munkát, amelyre tekintettel lehetősége van adott esetben hétköznapi napon is a kapcsolattartás érdekében a családsegítő szolgálatnál megjelenni.

A Bíróság csak egy dolgot nem vett figyelembe: történetesen azt, hogy a gyermekem édesapja vagyok. És azt, hogy ennek a gyermeknek szüksége van az édesapjára, és nem heti két órában, az is biztos.

Amikor a Bíróság a gyermekem érdekéről beszél, akkor a figyelme csupán az etetési és pelenkázási periódusokra terjed ki, vagy netán a hiányommal keletkező szellemi csorbát is mérlegelni tudják majd?

Egyszerű a kérdés: melyik a jobb, a falat bámulni a egy 5x5-ös helyiségben egy idegen figyelmének kereszttüzével, vagy részt venni egy olyan interaktív játékban, amellyel fejleszthetőek a gyermekem motorikus képességei?

Amennyiben a munkabeosztása éppen a pénteki napra esik, úgy nincs elzárva attól az alperes, hogy azt a Ptk. 4:182.§ (1) bekezdésében foglaltak szerint haladéktalanul közölje a felperessel, illetőleg a gyermekjóléti szolgálattal, és ugyanezen § (2) bekezdése szerint az ennek folytán elmaradó kapcsolattartás pótlását kérje, amely nyilván olyan napon lehetősége lesz, ami nem munkanapja.

A végzés a Pp.l56.§ (8) bekezdése alapján előzetesen végrehajtható.

A végzés ellen a Pp.233.§ alapján van helye fellebbezésnek.

Budapest, 2016. év január hó 21. napján


------------------------------------------------------------

Végezetül elmondanám még, hogy szerintem ezen végzés az eddigi, hetente két órás időtartamra szóló, az anya kénye-kedve általi, bizonytalan találkozókat teszi biztossá azáltal, hogy a Gyermekjóléti Szolgálatnál lehetőséget ad a gyermekemmel való kapcsolattartásra. Tehát innentől kezdve a Törvény ad rá lehetőséget, hogy a kislányommal lehessek ugyanarra az időre, mint amit eddig vagy megkaptam az anyától, vagy nem (többnyire nem). 

Viszont elmondható az is, hogy a Bírónő - mivel nem ismer engem - a felperesi beadvány által óvatosan kezel engem, hiszen nem tudhatja, hogy valóban olyan ember volnék e, mint amilyen képet a Felperes rólam fest. Az Ideiglenes Végzés ennek alapján enged ugyan engem a gyermekemmel lenni, de azt egy "szakértő" személy felügyelete mellett tehetem meg csupán - ideiglenesen.

Bár elképesztő, hogy csak ennyi lehetőséget kaptam a kislányommal való találkozásra, mégis jó döntésnek tartom a Bírónő ítéletében foglaltakat, hiszen Ő az óvatosság mentén halad a szakvélemények lezárultáig, s megkaphattam azokat a jogokat általa, amelyeket a Felperes eddig két lábbal tiport.

Két hónap múlva esedékes a harmadik tárgyalás, úgyhogy ennyi időm maradt rá, hogy érdemben bizonyítani tudjam a Felperes rágalmainak az ellenkezőjét. 



Megjegyzések