2016. február 13., szombat

Összeesküvés-elmélet (avagy, a Kéménytűz-teória)

Már elcsépelt lehet a téma, de úgy gondolom, hogy a tények tisztázása végett muszáj felvázolnom az eseményeket a kéménytűzzel kapcsolatban, hiszen ez volt azon okok egyike, amely miatt a gyermekem édesanyja három hónapon át korlátozott engem a kapcsolattartási jogomban.

Ahogy telnek a napok és hetek, úgy sejlenek fel előttem a kéménytűz részletei. Ebben még el is veszhetnék, de hála a blogomnak, szerencsére minden egyes mozzanat fel lett jegyezve az utóbbi hónapok történéseiről. A kívülálló számára bonyolultnak tűnhet mindez, de annyira azért mégsem, hogy ne legyen megérthető a lényeg. Az egész históriát a korabeli emailek, SMS-ek és egyéb történések alapján próbálom meg rekonstruálni.

A lényeg röviden: kéménytűz miatt a gyermekem és annak édesanyja el kellett hagyják pár napra az otthonukat, mert a tűz okozta füst ellepte a lakásukat. Mindezért engem tettek felelőssé, mondván, hogy egyedül nekem állt érdekemben az ő lakhatásukat ellehetetleníteni, hogy ezáltal - nem lévén más lehetőségük - visszaköltözzenek hozzám.

Az alábbiak nagyon jól példát szolgáltatnak arra nézve, hogy egy beteg lélek hogyan tud magáévá tenni egy hihetetlenül abszurd történetet, amellyel végül befolyásolni és irányítani lehet egy másik, végtelenül befolyásolható személyiséget. 

  

Október 16-án az exem emailben megkérdezi tőlem, hogy nem láttam e az ő acélbetétes bakancsát, és esetleg az nincs e nálam Horányban? Nem értettem miért kérdi, hiszen pár héttel ezelőtt abban láttam az iskolában. Meg is jegyeztem magamban, hogy milyen rég láttam őt benne. 

Az ez utáni két nap alatt folyamatosan váltottunk egymás közt email-üzenetet, és az általam feltett kérdésekre többnyire válaszolt is. Ekkor derült ki, hogy a gyerek még mindig beteg; köhög, de hál' égnek láza nincs.

Október 18-án délelőtt, 10:56-kor írtam az exemnek egy emailt, miszerint másnap a pilisvörösvári építésfelügyelethez megyek iratokat intézni, s ha van kedve, velem tarthatnának a gyerekkel. Azt válaszolta, hogy nem jön, mert orvoshoz viszi a lányunkat. Megkérdeztem tőle, hogy velük tarthatok e, mire azt felelte, hogy nem, mert az anyjával megy. 13:12-kor közöltem vele, hogy engem nem az anyós érdekel, hanem a lányom, és szeretnék velük menni az orvosi rendelőbe. Választ nem kaptam.

Ezen a napon gyulladt ki a kéményük, és valószínűleg az esti órákban. Aznap magam épp a munkahelyemen tartózkodtam, tehát nem lehettem jelen az eseményeknél, s mivel nem tájékoztatott az esetről senki, ezért nem is tudhattam róla.

Nem sok információm van az aznapi eseményekről, csak annyi, amit a pletykákból tudni vélek. Vajon hogyan telt náluk 18-ának éjjele? Mi történt azokban az órákban, amikor egyszer csak megjelent a lakásukban a füst, s ők pánik szerűen telefonálgatni kezdtek? És vajon hogyan alakult ki bennük a kép, hogy én állok az egész gyújtogatás mögött? Mi volt az a momentum, ami alapján rám kezdtek el gyanakodni?

Jogos a kérdés...


Annyi bizonyos, hogy ezen a napon este ők gyorsan átcuccoltak apósom feleségéhez Fótra, hiszen a füstben úszó lakást a kazán kiiktatása után már nem lehetett újból használatba venni, hiszen az az ismeretlen körülmények miatt életveszélyessé vált. Hogy a tüzet ki oltotta el nem tudom, de állítólag a szomszéd házban lévő lakó vette észre, hogy lángol a kéményük. A füst vajon csak ezután jelent meg a lakásban, vagy a tűzzel együtt jött? 

Másnap, Október 19-én elmentem a pilisvörösvári Építésügyi Hatósághoz a helyi jogszabályok után érdeklődni, majd dolgom végeztével körbeautóztam a települést eladó ingatlanok után kutatva. Borongós, esős idő volt, úgyhogy kocsi nélkül bajosan lehetett volna nézelődni. Aznap még egy közműépítő vállalkozónál is jártam, aki ugyan nem volt otthon, de telefonon érdeklődhettem nála a közművesítés mikéntje felől. Ez már hazafelé menet történt, úgyhogy mielőtt kihajtottam volna a főútra, félreálltam egy mellékutca szélén, hogy ne vezetés közben kelljen telefonálnom. Ez pedig történetesen az exék háza előtt történt, hiszen legutoljára épp az ő utcájukban lévő eladó ingatlanok után érdeklődtem. Tök véletlen, hogy előttük álltam meg, mások viszont szándékosságot vélnek felfedezni benne.

Mi is történt ezután?

Zubogott az eső a szélvédőre, így alig láttam át rajta, s miközben beszélek a közműépítő ipsével telefonon, anyósom épp akkor kanyarodott le a főútról a kocsijával. Mondtam is magamban: na, ez kiszúrja a Trabimat az út szélén, s majd mindjárt mondja a lányának, hogy "a Máté itt parkol a ház előtt és figyel". Ugyanis meggyőződésük, hogy kémlelődök utánuk. 

Jól gondolhattam, mert ahelyett, hogy bekanyarodott volna a házuk elé, inkább tovább gurult az úton, hogy mellém érve megbizonyosodjon róla, vajon bent ülök e a kocsimban? Hát bent ültem és épp telefonáltam, amit ő is látott. Miután szinte összekacsintottunk, továbbment, majd megfordulva a következő utcánál, behajtott az udvarukba. 

Ekkor arra gondoltam, hogy jobb ha tisztázom vele miért parkolok a házuk előtt, hiszen ismervén a reakcióját sejteni véltem, hogy kifordítva a történteket, hatalmas szarkavarás kerekedik az egészből. A történések fényében ma már úgy vélem, hogy ők egyáltalán nem hitték el nekem a korábbi kijelentésemet, miszerint Pilisvörösvárra költözöm, ezért talán jogosan gyanakodtak rám, hogy az exem után kémkedem. 

Az a baj velük, hogy ők sosem hittek el nekem semmit, se most és se régen. A paranoia az agyukra ment, ezért fogékonyabbak voltak a mindenféle képtelenebbnél képtelenebb hülyeségre, minthogy a logikus következtetésen át elfogadják és megértsék a mondandóimat. Nagyon jól értették, amit mondok, vagyis azt, hogy odaköltözöm a közelükbe, de ők mégsem hitték el. Épp ezért nem hiányoztak nekem a felesleges pletykák és találgatások, ezért a telefonálás befejeztével rögtön írtam anyósnak egy SMS-t: "Nem kell izgulni, telekvásárlás miatt voltam az utca végén és voltam a Hivatalban is. A lányod tud róla, nem utána kémlelődöm :) Nyugi...".

Azért közöltem vele, hogy a lánya tud az ottlétemről, mert úgy éreztem, ezáltal megtettem minden tőlem telhetőt, hogy a dolgok elébe menjek. Hát tévedtem...

Miután hazaértem, felhívtam telefonon az egyik közeli rokonukat, hogy elmeséljem neki az anyóssal való találkozást. A rokon erre váratlanul elmondta, hogy az ex nincs is otthon, mivel kilakoltatták őket kéménytűz miatt. A szám is tátva maradt a hír hallatán, hiszen az ex ezt egy szóval sem említette meg nekem, holott a gyermekem életéről és biztonságáról volt szó! Joggal éreztem dühöt, hiszen nemcsak nem engedte látnom a kislányomat, de az alapvető információkat sem adta át. Azt se mondta meg, ha beteg a gyerek, és azt se, ha épp leég a kéményük..! 

A rokon ezután elmondta még azt is, hogy az ex öccse terjesztette a hírt, miszerint valaki rongyot dugott a kéményükbe, s emiatt füstölt be a lakásuk. Számomra a sztori innentől kezdve vált gyanússá, mert nem láttam értelmét, hogy valaki rongyot dugjon egy kéménybe. Inkább azon a feltételezésen voltam az informátorommal, hogy az ex öccse a kéménytűz estéjén úgy begyújtott a kazánba (például a feleslegessé vált rongyokkal), hogy a keletkezett hőtől kigyulladt a kémény belsejébe lerakódott vastag korom és az egyéb szennyeződés.

De honnan jött a "rongy"?

Pontosan nem tudom, de állítólag amikor átvizsgálták a kéményt és a kazánt, az utóbbiban találtak egy rongyot. Állítólag az anyósom pasija talált rá a kazánban kotorászva, ami valahol elakadt a füstcsőben. Gondolom ennek hatására megindultak a számonkérések, amitől az öcs beijedt, majd letagadott mindent, hogy márpedig ő ronggyal nem fűt, tehát a rongy-maradvány egyértelműen mástól származik; azaz azt valaki a kéményükbe dobta. És ki más is lehet az a valaki, mint én, hiszen én ólálkodom a környékükön folyton.

Anyósom pedig kapott az alkalmon és rátett még egy lapáttal: szerinte azért parkoltam a házuk előtt 19-én délután, mert leskelődtem utánuk, hogy megtudjam mi lett velük a kéménytűz után. Fantasztikus, ugye?

Ezen feltételezésemet az exem támasztja alá, mikor maga írja le a bírósági beadványában: "A költözés utáni napon édesanyám visszament a lakást ellenőrizni, amikor alperes a társasház utca felőli oldalán parkolt és figyelt. Nem kérdezte senki, ő azonnal sms-t írt édesanyámnak, hogy földhivatali ügyeket intéz, ezért tartózkodott a ház előtt". 

Tehát a gyanú megszületett bennük. Eszerint csakis én lehetek a kéménygyújtogató mumus, hiszen figyelek és mentegetőzök. 

Jó kérdés, vajon mi a fészkes fenének kellett SMS-t írnom az anyósnak? Mert lám, emiatt saját magamat kevertem gyanúba. 

Nos, azért, mert amikor anyósom elhaladt mellettem a kocsijával, s betekintett a Trabantom ablakán, már jó előre láttam, hogy valami szarság fog megszületik ellenem az elkövetkezendőkben. Az is erősíti a feltételezést, hogy normális körülmények között az ember nem hajt oda a kocsim mellé és nem tekint be rajta, hacsak azért nem, mert akkor már eljutottak odáig, hogy óvakodniuk kellett tőlem valamilyen oknál fogva. Erre pedig a legjobb tudomásom szerint nem szolgáltattam alapot.

Persze ők azt mondják, hogy igen, hiszen korábban feltörtem az emailjüket (szerintük), de azért lássuk be, egy email feltörése nem egyenlő egy pofánbaszással, hogy emiatt rettegniük keljen tőlem. Anyósom pedig ezt tette: odajött mellém és bekukkantott a kocsimba. 

Ilyen kíváncsi volna? Vagy inkább arról van szó, hogy a kéménytüzet már a tűzeset napján rám kenték? Erre mutat a jel, hogy nemsokkal ezután függöny került a konyhájuk ablakára, ahol ezidáig még olyan nem volt. És miért tettek fel függönyt? Szerintem azért, mert azt feltételezték, hogy a házuk tetején mászkáltam (és mint az később majd kiderül, valakit megbíztam vele...). A tetőről pedig - lévén az lapos tető - elvileg belátni a konyhaablakukon. 

Tehát muszáj voltam megírni neki az SMS-t, nehogy beinduljon a gépezet és elkezdje tömködni a lánya fejét mindenféle balfasz teóriával. Ha a lánya úgy is tudja Pilisvörösváron vagyok (hiszen előző nap megírtam neki email-ben), akkor ő igazol majd engem, s a kedélyek lenyugodnak. Hát tévedtem... A hazugsággyár beindult, s én vajmi keveset tehettem ellene.

Magyarán az ex családja kitalálta a sztorit, miszerint felmásztam a házuk tetejére és eldugaszoltam a kéményüket egy ronggyal (pontosabban megbíztam vele valakit) - amit az ex simán el is hitt. Mi oka lenne kétségbe vonnia az anyját? Hiszen ő a Világmindenség, akiben feltétel nélkül hisz. Issza az anyja szavait, mert ő az, aki felnevelte, aki ápolta, aki jó tanácsokkal látta el mindig is.

Hogy az öcs bénasága ki ne derüljön, maga is csak tette az ex alá a lovat, hogy márpedig én lehettem az, aki a házuk tetejére felmászott és eldugaszolta a kéményüket. Az ex kaphatta az az ívet rendesen, hogy milyen rossz ember vagyok, aki ellenséges velük, aki ártalmas a rájuk nézve, és jobb lenne, ha inkább tiltaná tőlem a gyereket. Az ex simán elhitte nekik, hogy én márpedig vagyok olyan patkány, hogy az email feltörés után még a kéményüket is eltömítem. Mert gonosz vagyok, egy velejéig romlott ember, aki sosem tisztelte és szerette őt. 

Ez az ellenem hangolás már évek óta tartott, amely az idők során meghozta gyümölcsét: a folytonos megingás végül legyűrte az Asszonyt, aki mindent elhitt, amit eléje raktak velem kapcsolatban. Feladta a családját, elszakította a gyermekét az édesapjától, s olyan gyűlöletté fordult át a szeretete, amelyet eddig még soha senkitől sem tapasztaltam. Az ellenségeimben is több emberség volt, mint amit ő akkoriban mutatott. 

És persze abba már senki sem gondolt bele közülük, hogy ha meg is tettem volna a kéményük elleni merényletet, azzal a kislányom (és több más lakó) életét teszem kockára. Vajon képes volnék ilyen baromságra? 40 évesen nincs annyi eszem, hogy mérlegeljem a kockázatot? 

R O N G Y O T   T Ö M Ö K   A   K É M É N Y Ü K B E ? ? ?

Vajon mindez egy előre kitervelt, s ellenőrzött körülmények között végrehajtott akció volt a részükről? Vagy csak az öcs volt olyan béna, hogy a ronggyal való tüzelése közben véletlenül felgyújtotta a kéményt? Egyáltalán volt bármiféle rongy?!

Inkább afelé hajlok, hogy véletlen balesetről van szó: az öcs ronggyal tüzelt, amitől begyulladt a kéményben lerakódott korom. A tüzet eloltják, majd másnap a kémény átvizsgálása közben ruhafoszlányokat találnak a rendszerben. Mivel emberi maradványok nem voltak a ruhafoszlányok mellett, ezért magától értetődőnek tűnt, hogy a rongyokat valaki a kéményükbe dobta. Engem akkor sokan láttak a környéken (és állítólag egy embert is láttak a házuk tetején mászkálni), ezért megszülték a Rongyot dobtak a kéményünkbe-teóriát, amit az ex annak rendje és módja szerint el is hitt. Sajnos...

Persze az már véletlenül sem jut az eszükbe, hogy a papírvékonyságúra égett rongy pernyéje a felszálló hőtől maga is feljuthatott a kéménybe, hogy aztán meggyújtsa az amúgy is felforrósodott kátrányt. Úgy vélem, hogy a legtöbb ember már látott tűzrakáson égő rongyot, s annak a fel-felszálló pernyéjét. Cefetül tud égni és ha elégett, messzire tud szállni. Egy huzatos kéményben könnyen felkaphatja a pernyét a levegő, amely aztán begyújthat mindent, amit a szűk járaton elér.

De ezen a napon a kéménytűzről a bizonytalan információkon túl semmit se tudtam. Annyit hallottam mindössze, hogy füst árasztotta el a lakásukat, amelynek következtében el kellett költözniük pár napra apósom feleségének a házába. Ennyit.

Miután anyósommal összefutottam a házuk előtt, ő rohamtempóban felhívta a lányát, hogy megtudakolja tőle, vajon a Máténak nincs e kulcsa a lakásukhoz? Az ex erre megkérdezte, hogy miért, mire anyósom csak annyit válaszolt, hogy mert nullára állítva hagyta a termosztátot, de az most négyesre van tekerve. Emlékezzünk csak vissza a Felperes beadványára: állítása szerint az anyja azért ment fel a lakásba 19-én (miközben a házuk előtt parkolva telefonáltam), hogy leellenőrizze a füstölés utáni körülményeket. állítása szerint a termosztáthoz valaki hozzányúlt, pedig ő nullára állította, mikor előző este elhagyták a lakást! 

A termosztát-dolog annyira bűzlik, hogy a vak is látja, csupán kitaláció az egész:

1: ha a termosztátot nullára tekerték, akkor annak úgy is kellett lennie, hiszen nem járt a lakásukban senki (mert aki járhatott volna, az igazoltan más helyen tartózkodott). Betörés nem történt, s mivel nekem kulcsom nincs és nem is volt a lakásukhoz, ezért a termosztát-história csak kitaláció!

2: ha a termosztátot tényleg négyes fokozatra állítva találta meg, akkor viszont ő maga emlékezett rosszul, hogy azt letekerték nullára. Ha pedig ő emlékszik rosszul, akkor ezzel is igazolható az anyósban dúló rosszindulat, hiszen azt egyből rám akarta kenni.

3: az egész termosztát-história valóságát kérdőjelezi meg a helyzet maga: ha a kémény kigyulladt, az azt jelenti, hogy a kazánba valaki begyújtott. Ha pedig begyújtottak, akkor miért tekerték fel a termosztátot, ha nem akartak gázzal fűteni? Vagy talán előtte fűtöttek gázzal, majd lementek begyújtani a kazánba? Szerintem nem életszerű. Magam ugyanis úgy tennék, hogy előbb letekerem a termosztátot nullára, majd lemegyek begyújtani a kazánba, vagy eleve a kazánnal fűtök, hiszen van otthon elegendő tűzifa. 

De ha azért volt négyes fokozaton a termosztát, mert nem voltak otthon és szerették volna, hogy meleg legyen mire hazaérnek, akkor már csak azt nem értem, hogy azt miért tekerték le azt nullára, mikor a kéménytűz miatt el kellett hagyniuk a lakást? Ugyanis ha több napra el is mennek otthonról, akkor is minimum kettesen kellene azt hagyniuk, hogy ne fagyjon el minden, amíg távol vannak otthonról. Ha máskor négyesen tudják hagyni, akkor kettesen miért nem?

Szóval ez az egész ügy úgy ahogy van bűzlik, termosztáttal együtt.

Azért felmerül még egy kérdés az üggyel kapcsolatban: állítólag valaki látott egy embert a tetőn, aki megpiszkálta a kéményüket. Az a valaki (amikor látta azt a valakit) miért nem hívta ki a Rendőrséget? Biztos, hogy látott valakit, vagy ez is csak egy mese? És ha látott, akkor vajon az ki volt? Én? Ezt tanúsítják is? 

Összegezzük: Máté a ház előtt parkol, a termosztát felcsavarva, így tuti, hogy kulcsa van a lakáshoz, és minden bizonnyal a lakásban aludt az este, hiszen tudta nagyon jól, hogy nincs otthon senki! Az ex ezt már szerencsére túlzásnak tartotta, de egy fültanú állítása szerint az anyós csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy márpedig a Máté a lakásban aludt, s bizonyára kulcsa van az ajtókhoz, és ő csavarta fel a termosztátot, mert fázott. 

Pár nappal később az összes zárat lecserélték...

Az sem életszerű a történetben, hogy miután eltömítettem a kéményüket, miután elhagyják az otthonukat, valamilyen megszállottságtól vezérelve bent aludtam a lakásukban. Ki tudja miért. De vajon miért? Átnéztem a fiókokat bizonyítékok után kutatva? Vagy csak szerettem volna egyet ejakulálni az ex ágyán, mert valami irtózatos beteg fasz vagyok? Talán még a bugyijait is a fejemre húztam, hogy érezzek valami (füstös) illatot közben...

Csak hab a tortán, hogy ezek szerint miután reggel felkeltem az ágyból, kimentem a kocsimba "figyelni". Kémlelődtem utánuk és néztem, hogy mi a mozgás, holott nagyon jól tudtam ők nincsenek otthon (hiszen én magam voltam az egész borzalom előidézője). Agyrém...

De a viccet félretéve ismét felhívom rá az olvasók figyelmét: a tűz napján a munkahelyemen tartózkodtam, és semmit se tudtam a családom aktuális helyzetéről..!

Október 20-án az ex-szel beszélgetünk telefonon, amikor is megkérdezi tőlem, hogy honnan tudtam meg melyik iskolába jelentkezett? Mert, hogy őszerinte a levelezéséből tudom, amit feltörtem és elolvastam. (ennek részleteibe most direkt nem megyek bele, mert nem kötődik szorosan a történethez, de úgy érzem említést érdemelt)

Október 21-én volt az első bírósági tárgyalásunk. A tárgyalás után az ex feltesz egy kérdést: - Máté, neked van a lakásunkhoz kulcsod?

Na kész, ettől padlót fogtam. 

HONNAN LENNE???

Azt feleltem nincs, majd visszakérdeztem, hogy miért? Erre természetesen nem válaszolt, csak dúlt-fúlt magában, mint egy idegbeteg némber, én pedig értetlenül álltam előtte. Láttam rajta, hogy majd' felrobban a feje a dühtől, és még csak azt sem tudtam miért. Szánalmas.

Úgy tette magáévá mások összeesküvés-elméletét, hogy épp csak azt a személyt nem kérdezte meg a történésekről, akivel az egészet kapcsolatba hozták. Ennyire vett engem semmibe, s ennyire nézett át a gyermeke apján! Elöntötte az elméjét a düh, amely által elvesztette a tisztánlátását. Befolyásolhatóvá vált; primitív volt és elvakult. 

Ekkor még úgy véltem, hogy a korábban eltűnt bakancsa miatt kérdezte a kulcsot, de mivel nem én tüntettem el a bakancsát, így annyiba is hagytam a faggatózást. Talán ott kellett volna karon ragadnom őt a Bíróság épületében, hogy számon kérjem a különös kérdései miatt? Mindenesetre meglepő, hogy akár csak a feltételezés is felmerült benne azzal kapcsolatban, hogy én loptam el a bakancsát, vagy én jártam náluk másolt kulccsal. Tudtam, hogy ismét agyalnak valami baromságon (lásd: Kulcs), amit nem osztott meg velem semmiképp. 

Mindegy. 

Ezen a napon néhány levélváltásra is sor került az este: kezdődött azzal, hogy megírtam neki, hogyan jutott tudomásomra a sulijának a helyszíne (ahová azóta én is járok), mert ugye előző nap megvádolt azzal, hogy a levelezéséből tudok mindent, tehát én feltörtem azt. 

Ezután a levélváltás folytatódott azzal, hogy ő irgalmatlanul primitív hangnemben folyamatosan szidott és gyalázott engem úgy, mint azelőtt még soha. Annyira alpári és primitív módon tette mindezt, hogy elképedve álltam, mert nem hittem el, hogy az általam egykor szeretett nő, a gyermekem anyja írja e sorokat. Hiába magyarázkodtam neki, ő olyanokat vágott a fejemhez, mint "Ne írogassál a faszságaid miatt", meg "Ne legyél pióca, nem kérek belőled többet", "Szarházi, semmirekellő idióta vagy" és "Egyébként ne fenyegetőzzél, semmi értelme,seggfej".

Totál primitívség...

Láthatóan ideges volt valamiért. Gyűlölettel átitatva tekintett rám, aminek az okát akkor még nem tudtam, hiszen eszembe se jutott a feltételezés, miszerint engem gyanúsítanak a kéményük felgyújtásával. Tudtam a kéménytűzről ugyan, de semmi közöm nem volt hozzá. Azért nem szóltam neki a tudomásomról, mert nem akartam az "informátoromat" felfedni. Ha ugyanis elmondom neki, akkor soha többé nem jutok információhoz a gyermekem felől ezen a szálon. Szerintem érthető.

Tehát az ex és a famíliája rám kenték, hogy felgyújtottam a kéményüket, amelyről nekem halvány lila gőzöm se volt. Értetlenül álltam az események fölött, s kezdtek kicsúszni a dolgok a kezeim közül. 

Mi a franc történt, amiért ilyen gyűlölettel viseltetnek irántam?! - tettem fel magamban a kérdést, de választ még nagyon sokáig nem kaptam rá.

Megemlítendő még egy nagyon fontos momentum: az, hogy az ex vagy a családja nem tettek feljelentést az ügyben (!), de még a kéményseprő sem, aki a kéménytűz után belekukkantott a kéménybe! 

Vajon miért nem?

Talán azért, mert nagyon is jól tudták, hogy mindez csak baleset volt. A kéményseprő is nagyon jól tudta, hogy a vastag koromlerakódás gyulladt be a csőben, akinek a szakvéleménye nem támasztotta alá a gyanújukat.

Anyósék persze ügyesen próbáltak kifarolni a gondatlanság mögül: a bírósági beadványukban világosan leírják: "Évente ellenőrzik a kazánt, erről számlánk is van, tüzelési időszak előtt és után mindig tisztítva volt a rendszer, valamint havonta a kazán szellőzése is. Karbantartott kazánnál nem lehetne benn folyamatos füst, sem kéménytűz, melynél 1000 Cº°-on izzik a kémény. Ez akkor valósulhat meg, ha a kéményben valami idegen tárgy található".

Érthető, ugye?

De kérdezte ezt tőlük valaki? Kinek magyarázkodnak?

Mellesleg, a kéményseprő jelentése egészen másról tesz bizonyosságot: az pediglen arról szól, hogy a kéményük volt eldugulódva korommal (kátránnyal), amely egyszer csak kigyulladt.

Azt azért tisztázzuk le, hogy a kéménytűz hogyan keletkezik:

A füstből 50-70 °C között megkezdődik a pára intenzív kicsapódása a kémény kürtő falára. Ez a hőszigetelés nélküli, hagyományos falazott kéményeknél jellemző folyamat, hiszen ahogy az ablakra is lecsapódik a pára (mert az a leghűvösebb felület), ugyanúgy a kéményben is végbemegy. Az így keletkező folyadék savas kémhatású lesz, és a koromrészecskék a kürtő falán megtapadva egyre vastagodó kátrányos réteget képeznek, amely a füstjáratot leszűkíti. Az intenzív fűtés és a leszűkült füstjárat miatt a kémény belső hőmérséklete megemelkedik, ami meggyújtja ezt a kátrányos réteget. 

Ennyi a lényeg. Felesleges a Bírót fárasztani a beadványukban ezzel, hiszen senki nem kíváncsi rá, mellesleg túlzott magyarázkodásnak tűnik. Tudják jól, hogy vaj van a fülük mögött, de mégis arra próbálják meg felhasználni az eseményeket, hogy engem vérgőzös pszichopatának állítsanak be a Bíróság előtt. 

Hamisan vádoltak meg azért, hogy a gyerekelhelyezési perben engem lejárassanak, magukra nézve pedig előnyre tegyenek szert!

És elmondom ismét: a Rendőrségen ezen ügyben feljelentést nem tettek! Miért nem??

Hogy mindezt miért kellett a Bíróság orrára kötni? Mi volt vele a céljuk? Alább kiderül:

Hogy a gyermekem anyját mennyire nem hatotta meg az igazság, arra a bírósági beadványának soron következő mondatai adják meg a magyarázatot: "Később a láthatáson megemlítette nekem alperes ezt az esetet úgy, hogy azt mesélte neki édesanyám, rongyot dobtak a kéménybe, azért volt füst. Senki nem említett semmiféle rongyot, mivel nem tudtuk mi volt a kéményben. Elszólta volna magát? Nagyon úgy tűnik, hogy ismét alperes áll a háttérben. Miért lenne indoka? Ha ellehetetleníti az ottlakásomat a gyermekkel, nem tudok hová menni, feltételezi, hogy visszaköltözök hozzá, illetőleg a bíróság a gyermeket nála helyezi el, mivel nála biztonságosabb környezetet találni ily módon. Ez egy gyilkossági kísérlet (...)".

Egyértelmű a lejáratási szándék, amellyel azt szeretnék elérni, hogy a gyermekemtől a Bíróság eltiltson. Anyósom és a testvérek olyan mélyen átmosták a gyermekem anyjának agyát, hogy képes volt ezt a balfasz históriát elhinni. Olyannyira, hogy képes volt ezt leírni! Elhatározta, engem bármi áron tönkretesz, bármi áron! Azt az embert, aki sosem verte őt, azt az embert, aki otthont épített neki, aki minden korábbi "bűnét" megbánta már és aki el akarta őt venni feleségül. Arra az emberre mutogatott, s attól az embertől "rettegett", akitől a kislányát szülte, s akivel együtt élt 7 éven át - szerelemben.

Totális fordulat. 

Emlékszem rá, mikor szeptemberben a suli folyosóján megkértem a kezét. Akkor látszott rajta, hogy elbizonytalanodott, s megindult benne az enyhülés. Talán még boldog is volt pár órára, hiszen a gyűrűt is felpróbálta. Miért lett hirtelen oly gyűlölettől fűtött? Honnan jött ez az agyament kéménytűz-teória?!

Talán csak nem az anyós ijedt meg attól, hogy a lánya esetleg visszajön hozzám? Mindenesetre tett róla, hogy véglegesen elforduljon tőlem. És épp ez az a momentum, amely arra engedhet következtetni, hogy a kéménytűz mögött egy előre eltervezett szándékosság húzódik meg. Kellett nekik egy indok, amellyel a leányt elfordíthatják tőlem. Ki tudja... 

A rongyos bejegyzés óta nekem megvan rá a gyanúm, hogy ki tehette (lásd: Rongy).

Ezen a napon egyébként írtam az exnek egy SMS-t is: "Mi a baja a lányunknak? Miért nem segíthetek nektek? Gyógyszer kell valami? Ne árts neki azzal, hogy elutasítod a segítségemet, kérlek!"

De választ nem kaptam.

Október 22-én ismét telekvásárlási ügyben jártam Pilisvörösváron, ezért egész nap a településen furikáztam. Épp az ex utcájában haladtam el a kocsival, amikor látom, hogy az udvarukban az anyós épp a kocsiból pakolászik kifelé. Az elmúlt napok eseményei után úgy döntöttem, hogy megállok és odamegyek hozzá megérdeklődni a tényállást. A részletekbe most nem mennék bele, de aki akarja, az olvassa el itt: Rendelőben.

Akkor, ott a ház előtt hangosan veszekedtünk mindannyian: én, anyósom és az ex, amelynek fül- és szemtanúja volt még a kislányom és az anyós negyedik gyermeke, a kisfia is. Az erélyességem folytán végül megállapodtunk benne, hogy délután - amikor viszik a lányomat orvoshoz - elmehetek a rendelőbe én is, és együtt lehetek vele egy kicsit. Milyen jó fejek, mi? Megengedik, hogy az apuka láthassa a gyermekét, holott semmilyen törvény vagy ítélet nem rendelkezett ez ellen.

(Megjegyzem, hogy a legtöbb ember - akinek meséltem a sztorit - azt mondta, hogy ott, abban a helyben le kellett volna csapnom mindenkit, s el kellett volna vinnem a gyereket. Persze ezt nem tettem meg, tehát alaptalan volt az ex jajveszékelése, miszerint "retteg tőlem" az egész családja)

Később SMS-ben kaptam az infót, hogy fél 6-ra mennek a rendelőbe, úgyhogy akkorra menjek oda. Ahogy a fent belinkelt oldalon olvasható, a rendelő után az exemet és a kislányomat elkísértem a gyógyszertárba. Ekkor persze rákérdeztem a kulcs és a bakancs összefüggésére, mert gyanítottam, hogy ők azt feltételezik, az éj leple alatt a kulcsukkal besunnyogtam a lépcsőházukba és elloptam a bakancsát. Erre a kérdésemre az ex ismét ordibálni kezdett, hogy márpedig ez baromság és miért találok ki ilyen dolgokat... stb. Elmebetegnek titulált és hasonlók, de hát Istenem, miért nem mondja el akkor, hogy mi oknál fogva kérdez tőlem ilyeneket? 

"Nincs nálad a bakancsom?"
"Van a lakásunkhoz kulcsod?"

Olyannyira ledöbbentett a viselkedése, hogy szóhoz se jutottam. De ő se engedett, mert egyfolytában ordibált, pszichopatázott, elmebetegnek titulált, stb, holott ő viselkedett úgy, mint egy zavarodott elméjű liba...

Ott is hagytam őket, mert megmondom őszintén, a tököm tele volt már az állandó ordibálásával, rágalmazásaival, gyanúsítgatásaival, és a többi agyament faszsággal, amit kitalált az utóbbi időkben. Elment az esze, ennyi. 

Viszont egy hirtelen ötlettől vezérelve visszamentem az orvosi rendelőbe, hogy anyósommal beszélgessek egy kicsit, aki a felnőtt ügyeleten várakozott. Már bánom, hogy nem rögzítettem a beszélgetésünket: itt az anyós elmondta ugyanis, hogy valaki rongyot dugott a kéményükbe. Én ugyan már titokban tudtam a rongyról az informátorom által, de mégis értetlenségemnek adtam hangot: - Rongyot?! - kérdeztem. - Igen. - jött a válasz. Ha jól emlékszem kérdeztem valami olyasmit is, hogy ki dobna rongyot egy kéménybe, mire anyósom azt felelte rá: - A szomszédok szoktak csinálni ilyet. 

És mindezt gyanúsan negédes, ártatlan hangon, mint aki a békességre törekszik.

Én meg csak néztem, hogy ez komoly? Tök hülyének nézett, az már világossá vált előttem. Csakhogy nem voltam boci, hogy ezt az egészet beszopjam. Anyós még pár másodperccel később hozzátette, hogy leeresztettek egy kamerát (gondolom a kéményseprő), hogy megnézzék mitől tömődhetett el a kémény (vagy van e benne egyáltalán valami, amitől eltömődhetett), de további részletet nem árult el róla. 

Ekkor még fogalmam se volt arról, hogy engem vádolnak vele, mert úgy gondoltam, hogy most végre elkezdődött egy párbeszéd, így hamarosan egyenesbe jön minden. Ismét csalódnom kellett...

Október 23-án írtam egy SMS-t anyósomnak, hogy adja meg az email címét, mert szeretnék neki írni egy levelet. Ő egy másik telefonszámról válaszolt: "A gyors elolvasást és a visszaírást nem tudom megígérni: xxxxxx@xxxxxx".

Megjegyzem, hogy az email cím egy olyan cím volt, amit szerintem erre az alkalomra nyitottak meg. Úgy gondolhatták, ha netán ezt is feltörném (mint ahogy szerintük a többit is feltörtem), akkor ne derüljön ki belőle semmi, hiszen azt korábban még nem is használták. Az email címet takaró név valami misztikus mesefigurával kapcsolatos. Nem tudom pontosan, hogy mi ez, mert magyar nyelvű internetes forrást nem találtam róla, az angolt pedig nem tudtam pontosan lefordítani.

Erről volna szó:


Az anyós személyiségét tükröző emailcím forrása

Október 24-én nem írtam még neki meg a levelet, mert más elfoglaltságom akadt, de tervben volt az elküldése. 

Október 25-én eljött a láthatás ideje. Lányom még az elején kapott tőlem egy szál vörös rózsát, majd az ex-szel tologattuk a babakocsit a környéken. Megmutattam nekik a telkeket, amelyek szóba jöhetnek a vásárlás céljából, majd kimentünk egy kicsit a játszótérre hintázni.

Az idő lejárta felé közeledve megemlítettem neki, hogy az anyja a rendelőben elmesélte nekem, valaki rongyot dobott a kéményükbe és ezért kellett nekik pár napra elmenni Fótra. Az ex rám néz, a szeme kikerekedik, majd megszólal: - Ő nem mondhatta ezt. Biztos mástól tudod!

- Hát, hívd fel, ha nem hiszed, de biztos mesélni fogja - feleltem. - Miért hazudnék egy ilyet, ha rögtön lebuknék miután beszélsz vele?

Tehát az a helyzet alakult ki, hogy egy egyszerű beszélgetés miatt ismét vitába keveredtünk, minek során ismét hazugnak nevezett. Csodás! Olyan dolog miatt tette, amely amúgy nevetségesen könnyen cáfolható lenne egy egyszerű családi beszélgetés során. Mi értelme lenne ilyet kitalálnom, ha ténylegesen az anyja nem mondott nekem a rongyot?!

Ismét egy vita. Szép.

A lényeg, hogy anyósom direkt beetetett engem a ronggyal, mert tudta, hogy az első adandó alkalommal úgyis elmesélem a lányának a hallottakat. Úgy is lett, elmondtam. Az ex pedig hitetlenkedve állt, hiszen - úgy néz ki - ő nem is tudott semmiféle rongyról. 

Mi a franc folyik itt?!

Mindez arra enged következtetni, hogy a kislányom anyját kihagyták a sztoriból, bár akkor azt nem értem, hogy miért lett folyton ingerült, ha velem beszélgetett? Ő most tényleg azt hiszi, hogy én gyújtottam fel a kéményüket, vagy inkább arra hajlik, hogy a lerakódás miatt gyulladt ki a kéményük? Ha ez utóbbi, akkor vajon miért gyűlöl engem ennyire? Mi volt a kiváltó ok? Ez az egész sztori bűzlik, de csak azért, mert ez a hülye képtelen volt velem leülni beszélgetni, holott csak ennek útján deríthettük volna ki, hogy az anyja mindvégig az orránál fogva vezette őt.

Miután hazaértem, délután 5 óra körül megírtam anyósnak a levelet. Ebben kifejtettem, hogy a lányával milyen fajta nézeteltéréseink voltak az utóbbi időkben, majd megemlítettem azt is, hogy elmondtam neki az infót, miszerint tudok a rongyos sztoriról, de azt sem hitte el nekem. A levél tulajdonképpen arról szólt, hogy szeretem a lányát, amelyhez mellékeltem két - általam készített - videót is. Válasz nem jött, hiába vártam.

Október 28-án délben végül írtam anyós új telefonszámára egy SMS-t: "Szia! Beszéltél vele azzal kapcsolatban, hogy felmehetek e hozzájuk a láthatás alatt? Az emailt olvastad?".

Este 7-kor jött a válasz: "Tudomásom van róla, mit tettél. Minden eddigi cselekedeted azt bizonyítja: nem tudsz tiszta lappal és tiszta lélekkel játszani".

Ooooops! 

Mi van?! Mi a frászt csináltam már megint?! Ezt nem hiszem el! Mi történt ezekkel az elmúlt néhány nap alatt?! Milyen tiszta lapról és lélekről hadovál nekem? Úgy hangzott az üzenete, mintha felrúgtam volna valamiféle megállapodást, csak épp nem tudom, hogy mit. Tiszta lappal? Tiszta lélekkel? Ezt ki állapítja meg? Őőőő?! Na neeee... Éppen ő mondja meg nekem, hogy mi a tiszta lélek?!

Visszaírtam neki: "Most épp mire gondolsz? Elmondtam neked mi történt. Miért nem ülünk le és beszélünk róla? Engem miért nem kérdeztek soha? Én tiszta lappal játszom, csak meg kéne hallonotok, amit mondok. Én a szemetekbe merek nézni, de ti nem. Elbújtok, ahelyett, hogy beszélnénk a problémákról. Az egész család előtt hajlandó vagyok megvédeni az álláspontomat, de ahhoz vitázni kell, mert azzal juthatunk eredményre. Az acsarkodás vagy a megfutamodás csak árt mindenkinek".

Két és fél óra múltán jött a válasz, de már nem az új számról, hanem a régiről: "Jó, kérdezek: HONNAN tudtad, hogy rongyot dobtak a kéménybe? (én annyit mondtam: TALÁN beledobtak valamit, nem tudni). A lányom személyijével mi a terved? Ráadásul valaki sokat látott a környéken, és látott egy embert a tetőn, aki belepiszkált a kéményünkbe. Nem gondollak olyan ostobának, hogy a lebukást kockáztatva te letté volna személyesen, feltehetőleg megbíztál valakit. Ezen felül a blogod is tele van hazugsággal. Mit kérdezzek még?".

Elképedtem, hogy mivel vádolnak meg ismét...

Valóban sokat voltam a környékükön az utóbbi hetekben, mert telekvásárlás előtt álltam és alaposan be kellett járnom a környéket a jó vétel miatt, és volt olyan jó pár nap, amikor a kocsimban is aludtam, de nem jártam a háztetőjükön és semmit se dugtam a kéményükbe!

Hihetetlen, hogy mi megy itt! És ezt így nyíltan le is írják, el is mondják! 

Valaki látott engem a környéken? Kicsoda? Ha én voltam az elkövető, akkor miért nem jelentenek fel? Hiszen a füstben valaki meg is halhatott volna, ráadásul olyan valaki, aki számomra a legkedvesebb a Földön: a kislányom! Ezek az agyalágyultak azt feltételezik rólam, hogy képes lennék - akár csak egy kis tréfa miatt - megölni a kislányomat és annak édesanyját??

Ezek komplett idióták, esküszöm!

Megjegyzendő, mivel az exem eredeti telefonszáma az én nevemen van, ezért ő az anyja telefonszámát használta néhány hónapon keresztül. Majd miután én ezen kerestem őt mindig, kapott valakitől egy új telefonszámot, amit nem ismertem sosem. Tehát amin őt korábban elértem, az a szám visszakerült az anyjához. Tehát az anyja egyik és másik telefonszámáról jöttek az SMS-ek, amelyben a kéménytűzzel vádolnak. 

Tehát ekkor az ex az új telefonszámát letehette és visszakérhette az anyja - korábban használt - telefonszámát, ami magyarázatot adhat rá, hogy miért más számról jött az SMS-emre a válasz, majd utána miért az általam ismert számról. Lehet, hogy az exem írt rám, közben mindvégig azt hittem, hogy az anyja?

Mindenesetre válaszoltam nekik: "Te említetted nekem a rongyot, és azt, hogy a szomszédok szoktak ilyet. Kérdeztem is tőled, hogy rongyot dobtak a kéménybe?? Azt mondtad igen, és hogy kamerát engedtek le. A személyit nem értem, mit akarhatnék vele? Most írok emailt, olvasd el. A hazugságokról meg annyit, hogy ezekről kéne beszélnünk, hogy végre kibeszéljük a félreértéseket! A tetőtökön nem jártam és senkit nem bíztam meg vele. Elég durva, ha ezt gondoljátok rólam! Szerinted megfullasztanám a lányom?!". 

Utána elküldtem neki az éppen akkor írt, második email-emet is.

Anyósom ismét az ismeretlen számról válaszolt: "Nem mondtam rongyot, mert nem is mondhattam, hisz nem tudtuk, ahogy akkor még azt sem, hogy biztosan bedobták. Ennyi. Befejeztem".

Tehát a gyanú szerint miután én a lányának megemlítettem a rendelőben hallottakat a rongyról, a lánya azt visszamondta az anyjának, ő meg úgy ahogy van letagadta az egészet. Mindezt nem tudom, ezért csak feltételezem, ahogy próbálom összerakni a kirakós darabjait. Az ex ettől azt hitte, hogy kitaláltam mindent, mert be akarom feketíteni az anyját. Magyarázat lehet erre az is, hogy épp emiatt nem jelentettek fel engem, hiszen szó sem volt rongyról, mert azt egészet egyszerűen kitalálták.

Tehát a kéményük nem egy bedobott rongytól gyulladt ki, hanem azért, mert piszkosul be volt kormosodva a kéményük!

Bizonyítja ezt az is, hogy a titkos informátorom egyszer megemlítette, hogy az ex tök ideges néha az öccsére, mert az úgy gyújt be néha a pincében lévő kazánba, hogy mindent eláraszt a füst. És hát mikor jön ki a kazán ajtaján a füst? Ha nem jó a szellőzés! És mikor nem jó a szellőzés? Hát akkor, ha a kémény járata leszűkült a lerakódások miatt, s nem húz rendesen. Ennyi!

Lehet rátapintottam a lényegre, de akkor már csak azt nem értem, hogy az ex miért beszélt velem gyűlölettel telve, ha nem azért, mert engem gyanúsítottak a kéményük eltömítésével? Talán azért, mert szarul mentek otthon a dolgok és kijött belőle az ÁLLAT? Ki tudja...

Ennek mond ellent a bírósági beadványa, amelyben kerek-perec kijelenti, hogy engem tesz felelőssé a kéményük eldugaszolásával. Mit is ír benne? "Később a láthatáson megemlítette nekem alperes ezt az esetet úgy, hogy azt mesélte neki édesanyám, rongyot dobtak a kéménybe, azért volt füst. Senki nem említett semmiféle rongyot, mivel nem tudtuk mi volt a kéményben. Elszólta volna magát? Nagyon úgy tűnik, hogy ismét alperes áll a háttérben. Miért lenne indoka? Ha ellehetetleníti az ottlakásomat a gyermekkel, nem tudok hová menni, feltételezi, hogy visszaköltözök hozzá, illetőleg a bíróság a gyermeket nála helyezi el, mivel nála biztonságosabb környezetet találni ily módon. Ez egy gyilkossági kísérlet (...)"

Akkora katyvasz van a háttérben, hogy ember legyen a talpán, aki ezt kibogozza. És újból felteszem a kérdést: miért nem jelentettek fel a Rendőrségen?

Azért, mert tudják nagyon jól, nem történt semmi a részemről. Lapítanak, mint kutyaszar a fűben, de azért a Bíróság előtt még megpróbálnak lejáratni.

Végül e napon még elküldtem egy SMS-t az anyósomnak: "Akkor feltételes módban mondtad? Nekem nem úgy tűnt. Azóta derült ki, vagy mi? Akkor miért lett füst a lakásban? Egyáltalán történt valami a kéményetekkel? Olvasd el az emailt, mert szerintem nem drága SMS-ben kéne erről beszélgetnünk. Olvasd el és értsd meg mit mondok".


További válasz nem jött.

November 4-én végül egy több órás telefonálgatás után megtaláltam azt a kéményseprőt, aki a kémény kivizsgálásánál jelen volt. Ő elmondta nekem, hogy a kéménybe nem volt beledobva semmi (ami alátámaszthatja ugyan az ő ártatlanságukat, viszont ennek ellenére az öcs tüzelhetett ronggyal, hiszen az el is éghetett a kéményben nyom nélkül), hanem a vastagon lerakódott kátrány vagy korom miatt gyulladt ki a béléstest. Hozzátette még, hogy nem is volt szabályosan kialakítva benne valami nem tudom mi, amire nekik engedélyük sem volt. Vagyis elvileg a kéményhasználatra nem is volt engedélyük! (lásd: Kéményseprő)

E telefonbeszélgetésről hangfelvételem is van.

Érdekessége még az ügynek, hogy az ex a bírósági beadványában leírja, hogy ők a kéményt minden évben rendszeresen tisztítják és ellenőriztetik, mintha ezzel azt szeretnék igazolni, hogy a kéménytűz nem lehetett a kémény elhanyagoltsága, vagyis a vastag lerakódások miatt. Mert akkor rögvest kiderülne, hogy ezzel ők maguk okoztak egy majdnem halálos kimenetelű balesetet. Hogy is nevezik ezt? Gondatlanságból elkövetett emberölés? (lásd: Emberölés alapesete)

És még neki van pofája gyilkossági kísérlettel vádolni engem!

Eddig ezek a száraz tények.




Konklúzió 

De mi is történhetett valójában?

A szeptemberi iskolakezdés után az exemmel egyre jobb viszony kezdett kialakulni. Szombatonként találkoztunk az iskolában, s én minden nap valamilyen kis hülyeséggel kedveskedtem neki. Vissza akartam őt szerezni, magyarán udvaroltam ahogy épp eszembe jutott. Eleinte fújt rám, majd néhány hét múltán már egy padban ültünk, s kialakult köztünk a párbeszéd. Egy napon még a kezét is megkértem az iskolában, amitől aznap kitörő jókedve támadt: felpróbálta a gyűrűt, mosolygott... s a karunk még össze is ért a padban, holott korábban mindig elhúzódott tőlem. Akkor direkt nekinyomtam a felkarom az övének, amit ő ott is tartott s nem húzott el, tehát elindult benne egy gondolat velünk kapcsolatban. Úgy éreztem esélyem van a kibékülésre.

És gondolom, otthon később elmesélte a hírt, amitől anyósom fejében kikattant valami, mert nem akarta, hogy mi ismét összejöjjünk, mert rühellte a képemet mindig is. Csak az alkalmat kereste, hogy a későbbiekben mikor dobhat engem a tűzbe hamis vádak alapján.

Soha jobbkor nem jöhetett a kéménytűz, mint ekkor, amit rögtön rám is lehetett kenni! Erre két feltevésem van:

Szándékosság

Még azt is elképzelhetőnek tartom, hogy előre kitervelték az egészet: először az öcs eldugaszolja valamivel a kéményt, amitől füst lesz a lakásban, s emiatt el kell hagyniuk a lakást. Utána kitalálják, hogy én dugtam rongyot a kéménybe, hiszen állandóan ott ólálkodok a környékükön és lesem az ex minden mozdulatát. Tök érthető minden: egy elkeseredett bosszú tőlem az asszony lakhatásának ellehetetlenítése érdekében. Legalábbis ezzel etették be szegényt: elhitették vele, hogy az volt a célom ezzel, hogy ők ne tudjanak hová menni, s majd idővel visszatalálnak hozzám. Szó szerint elhitették az exemmel, hogy milyen szándékkal dobtam a kéményükbe a rongyot... ő pedig bevette. Ez kitűnően érződik az ex fentebb már említett beadványából. Magától ilyet nem találhat ki, és erősen érződik is a befolyásoltság a mondataiból. Magabiztosan jelenti ki, hogy csak is nekem állt szándékomban ilyet tenni. Azért mondja, mert otthon az egész családja ezt fújja: az öcs és az anyós, akik az egészet kitervelték. 

A kialakult kéménytűzre viszont egyikük sem gondolt - szerintem. Bedobták a rongyot a kéménybe, mert csak egy egyszerű füstöt akartak, amely viszont valahol fennakadt, majd a felgyülemlett hőtől, esetleg a kéményben kigyulladó rongytól aztán begyulladt a kémény belsejében lerakódott vastag koromréteg is. Pánik volt, az biztos, de szerencsére nem lett komolyabb baj.

Baleset

Ha baleset volt az egész, akkor az ekképp történhetett meg: az öcs begyújt a kazánba, de a koromlerakódástól beszűkült béléscső miatt csak nem akar normálisan égni a tűz. Miért nem ég, miért nem ég... tanakodik. Arra persze nem gondol, hogy a tűz az elégtelen szellőzés miatt nem ég rendesen, hiszen az nem kap elegendő oxigént. Ezért inkább telelocsol valami gyújtófolyadékkal egy rongyot, amit bedob a kazánba. A tűz ettől belobban, majd a pernye valahogy feljut a béléscsőbe, ami kigyullad.

Az anyós pasija a tűz kihunyta után átkutatja a kazánt, s megtalálja valahol a rongyot, amely elakadt a kémény és a kazán közti részen. Mivel a kémény alatt találták meg, ezért az öcs - hogy tisztára mossa magát - kitalálta, hogy azt valaki minden bizonnyal a kéménybe beledobta. Érthető, nem?

Mivel engem akkoriban nagyon sokszor láttak a környéken, egyértelművé vált a számukra, hogy csakis én állhatok a dolgok mögött. Az ex erre berág, ordibál, szitkozódik, a gyermekemet eltiltja tőlem, majd a bírósági beadványában úgy állít be engem, mint egy közveszélyes őrültet.

Anyós pedig dörzsöli a markát, hogy engem elintézett egy életre...

(Persze a gyökérnek az eszébe sem jut, hogy a legjobban a kislányommal szúrt ki, hiszen elvette tőle a saját édesapját, valamint kizárta az életéből azt a lehetőséget is, hogy esetleg a szülei kibékülése után egy rendes családban nőhessen fel. Miért is gondolna erre, hiszen a célja ezzel az volt, hogy a lányát maga mellett tudhassa, biztonságban, felügyelet alatt, hátha az talál majd magának egy másik, gazdag és sikeres pasit - helyettem)

És, hogy végül miért nem lett az egészből rendőrségi ügy? Ha anyósom olyan magabiztosan állította az SMS-ében, hogy ő márpedig tudja, én bíztam meg valakit a kéményük "megpiszkálásával", s én állok a dolgok mögött, akkor miért nem tett feljelentést a Rendőrségen? Hiszen az állításuk szerint ez nem más, mint gyilkossági kísérlet!

Hát azért, mert a kéményseprő jelentése a kéménytüzet a vastagon lerakódott koromréteg begyulladásában állapította meg, amit nagyon jól tudtak ők is. Pofára estek, amely miatt nem akarták bevonni a hatóságokat egy hamisvádas feljelentésbe. Dehogy akarták! Mert a végén még kiderült volna, hogy saját maguk felelősek a tűzért. Nekik elég volt annyi, hogy a lányukat lóvá tegyék, aki a történések hatására végleg elfordul tőlem! Ennyi...

A számításuk bejött.

Elmondható viszont, hogy a rágalmuk kártyavárként omlott össze, de ezt a mai napig nem ismerik be! Hiába firtatom az exemnél, ő mélyen hallgat. Kussol a témáról (ahogy mindig is szokott), ha az igazsággal szembesítik. Valahogy nem bírja elviselni, ha valaki a hülyeségével szemben kimondja az igazságot. Továbbá vicces, hogy az iskolai lökdösődés miatt feljelentettek engem, de egy szándékos gyújtogatás miatt, vagyis egy emberölési kísérlet miatt nem!

Ugyan már, ne nézzék az embert ennyire hülyének...

Az öcs ezután felhívta a rokont, akinek elhintette a rongyot dobott valaki a kéményünkbe históriát, mert tudta, hogy előbb-utóbb gond lehet majd abból, hogy elszúrta a kazánt, így terelte a gyanút. Elkezdték a tisztára mosást annak érdekében, hogy ők ártatlannak, én pedig meggyanúsíthatónak tűnjek. 

Persze mindez csak feltételezés, de a logikus következtetés ez. Ha nem is volt benne szándékosság, hanem tényleg csak túlfűtötte az öcs a kazánt, akkor is hajmeresztő, hogy emberek ebből próbálnak meg előnyt kovácsolni egy gyerekelhelyezési perben! Ráadásul elhelyezésről szó sem volt soha, hiszen nyíltan elmondtam a Bíróságon, hogy nem szeretném az anyjától elvenni a gyermeket, s az általa kért gyerektartás összegét is ki fogom fizetni. Tehát nem álltam ellen, nem szemétkedtem vele, hanem fejet hajtottam az akarata előtt - részben. Azért csak részben, mert a kapcsolattartásra vonatkozó elképzelésével már nem értettem egyet.

És ez az a pont, ami ellen ők küzdenek, bármilyen morzsát összesöpörve az asztal alól, ha azzal nekem árthatnak. Ha kell, még egy kéménytüzet is rám kennek, csakhogy úgy legyen a kapcsolattartás, ahogy az nekik megfelel. 

És a történetnek ezzel még nem lett vége, ugyanis a kéménytűz után pár nappal anyósom bepróbálkozott azzal is, hogy kitalálta, nekem kulcsom van a lakásukhoz, s én feljárok hozzájuk hébe-hóba (gondolom bakancsokat ellopni, meg ilyenek) úgy, hogy ők nem tudnak róla. Ezt az exem szerencsére - úgy néz ki - nem vette be, tehát új fondorlathoz kellett folyamodnia.

Ekkor jött ismét a szerencséje, mikor is az ex elhagyta a személyigazolványát. Azt állította a későbbiekben, hogy azt a tárgyalás után a farzsebébe tette, amely valamilyen oknál fogva később eltűnt onnan. Hazaérkezvén - gondolom - elpanaszolhatta az esetet, (hogy bassza meg, elhagyta az igazolványát), mire anyósom feltehette neki a kérdést: 
- Lányom, nem lehet, hogy a Máté lopta el? 
- Áááá, ugyan már, hogyan tette volna? Hiszen ott volt az ügyvédje, ott volt a barátnőm is...
- Hát úgy, hogy amíg te az ügyvédjével beszéltél, ő a hátad mögé osont és ellopta a személyigazolványod. Egyszerűen kihúzta a farzsebedből, és te észre se vetted.
- Hűűű, én erre nem is gondoltam!

Valahogy így történhetett a párbeszéd, mert különben hogy az Istenbe juthatott egy ilyen képtelen baromság az ex eszébe, ha valaki más nem tömte tele vele a fejét?! 

? ? ?

Mondhatjuk úgy, hogy ez volt a hab a tortán.

Kéményeket tömök el és gyújtok föl, majd lopott kulcsokkal osonok be hozzájuk, ellopom a személyigazolványát... és ki tudja még milyen bődületes baromságokkal traktálják ezek egymást esténként a vacsora mellett.

A lényeg, hogy véletlenül se legyen esély rá, hogy én és az exem kibéküljünk végre és boldog családként élhessük az életünk.

Tömték a fejét a képtelenebbnél-képtelenebb állításokkal:
- hogy én a kislányomat használom fel arra, hogy az ex közelébe férkőzzek,
- hogy az exet használom fel arra, hogy a kislányom közelébe férkőzzek,
- hogy a fiamat használom fel arra, hogy mindkettőjük közelébe férkőzzek, 
- hogy nem venném őt feleségül, mert akkor vagyonközösség lenne,
- hogy nem vagyok belé szerelmes,
- hogy nem költöznék Pilisvörösvárra, mert túlságosan szeretem Horányt,
- hogy nem iratkoztam be a suliba, amelybe ő,
- hogy feltörtem a húga Facebook-fiókját (csak tudnám miért?),
- hogy feltörtem az ex levelezéseit,
- hogy figyelem, követem őt,
- hogy a házuk tetején mászkálok,
- hogy megcsalom őt fűvel-fával,
- hogy a volt feleségem is ugyanilyen okok miatt hagyott el...
... és a többi, és a többi.

És az ex mindezeket elhitte. Olyannyira, hogy a 7 éves szerelmét... a gyermeke apját képes volt meggyűlölni úgy, hogy akár golyót is repítene a fejébe.

Elszomorító.

Vertem őt? Nem.
Alkoholista voltam? Nem.
Megcsaltam őt? Nem.

Akkor mi volt a baj? Hogy otthont adtam neki és azon járt az agyam egyfolytában, miből lesz több pénzünk a megélhetésre? A későbbi szakításunkat annak tudom be, hogy le voltam terhelve az állandó munkák miatt, ő pedig stresszes lett a szülés után, amely párosult az ő eleve fennálló örökös félelmeivel. Most is fél. Retteg.

És ezt a nyomorék lelki gondját az anyja kiaknázta úgy, hogy simán ellenem fordította az évek alatt.

Meggyűlölt és alaptalan vádakkal illetett engem.

Hiába bizonyítottam be neki bármit, a legcsekélyebb kétségek nélkül is elhitt rólam mindent. Szerinte elképzelhetetlen, hogy az anyja ármánykodik a gyermeke apja ellen. Kétség sem férhet az anyja szavahihetőségéhez - mondja ő, holott az anyja egy igazi pszichopata, annak minden tünetével együtt.

Hiába mondta el neki a fiam és a volt feleségem, hogy mi történt közöttünk anno, hiába bizonyítottam be neki mindent... képtelenségnek tartotta az igazságot, mert akkor kiderülne, hogy az anyja áll az egész mögött.

Egyedül az email-feltöréseket nem tudtam még bizonyítani, mert nem hagyta. Pedig a logikus magyarázat arra is megvolt, csak épp nem érdekelte. Könnyebb a hazugságot megélni, mint szembenézni az igazsággal. Ahhoz gerinc kell...

És mindennek ki a legnagyobb kárvallottja? A gyermekünk.

És igen, valahol mi is, hiszen ha az ex nem ennyire befolyásolható és buta, akkor már szeptemberben kibékülhettünk volna, s tervezhetnénk a második babánkat. Áldozat ő is, és áldozat vagyok én is. 

Egy nehézségekkel küzdő, de igaz szerelemben élő családot szakítottak szét az ostoba és gonosz ármánykodásukkal, amelynek az lett a végeredménye, hogy a gyermek jelenleg nem ismeri az apját, s majd lehet, hogy nélküle nő fel egy idegen apuka társaságában, aki vagy jó lesz hozzá, vagy nem. És aki 100%-ig biztos, hogy nem fogja őt édesapjaként szeretni, hiszen nem az!

Pedig lehetett volna ebből békülés is. Magam mindent megtettem annak érekében. Aki e blogot végigolvassa, maga is megbizonyosodhat róla. De sajnos ez kevésnek bizonyult azzal a gonoszsággal és ostobasággal szemben, amely velejéig beleitta magát az exem családjába.

Hogy mi jön ezután?

Jelenleg az ex ellen eljárás van folyamatban az Ügyészségen Hamis vád alapján. Ennek súlyos következményei lehetnek, amelybe az anyós is jócskán belepottyant, hiszen az SMS-eiben ő volt az, aki konkrétan megvádolt a kéményük eldugaszolásával. És az ő hibája lesz az is, ha az exemet elítélik majd, hiszen ő lehetett a kitervelője mindennek a testvérekkel karöltve. Ők a felbujtók... ki más is lehetne. 

Természetesen hajlok a közös megegyezésre, de ahhoz az kell, hogy az ex leüljön velem beszélgetni. Szeptember óta könyörgöm neki emiatt...

Mindez csupán egy összeesküvés-elmélet? Lehetséges. 

Viszont elgondolkodtató...






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése