2016. április 10., vasárnap

Bírósági tárgyalás (2016. április 06.)

2016. április 6-án került sor a harmadik bírósági tárgyalásra a Budakörnyéki Bíróság épületében. Úgy véltem, hogy e napon fontos dolgok fognak eldőlni és lazítanak majd a gyeplőn, de sajnálatomra legyen mondva, sajnos ez még nem történt meg.

Hogy miért nem? 
Azért, mert a jellemzésünket taglaló pszichológiai szakvélemény nem készült el.



Fasza. Nem is tudom mit mondjak.

Arra számítottam, hogy a szakvélemény alapján a Bíróság majd bővíteni fogja a lehetőségeimet, de mivel ennek nem volt mire támaszkodnia, ezért minden maradt a régiben. 

Pedig az egész olyan egyszerűnek tűnt (lásd: Pszichológiai vizsgálat). Miért nem elég három hét arra, hogy valakiről megírjanak egy valamiféle jellemzést? Túl sok anyag gyűlik az asztalon és túl sok a munka? Vagy netán olyan lassú és nehézkes folyamat véleményezni valakit a begyűjtött információk alapján? Nem tudom, mert nem értek hozzá, de elkeserítő, hogy minden olyan nehezen halad előre. Már egy éve annak, hogy az exem beadta a keresetlevelét a Bíróságra, s még mindig nem tudom, hogy mikor és mennyit láthatom a gyermekem.

Jó-jó, az ideiglenes végzés szerint (lásd: Ideiglenes végzés) hetente két óra jár nekem (Istenem, két óra...), de ha lezárnánk végre a pert, úgy akár járhatna húsz is vagy negyven. Nem mindegy!

Na, ez van. A lényeg, hogy zajlik azért valami a környéken.

A tárgyalás legelején a Bírónő tájékoztatott minket arról, hogy a pszichológiai vizsgálat még nem érkezett meg, ezért emiatt érdemben előrébb jutni nem tudunk, viszont megérkezett a pilisvörösvári Családsegítő szakvéleménye az elmúlt hetek felügyelt kapcsolattartásairól (lásd: 8/1, 8/2, 8/3, 8/4, 8/5, 8/6), amelynek fontosabb részeiről tájékoztatót tart. Az irat ugyan nem volt hosszú, viszont ennek ellenére nem olvasta fel az egészet, hanem a lényeges részeket kiragadva, megemlített pár momentumot.

Ebből kiderült, hogy a felügyelt kapcsolattartás alatt a kislányom figyelmét maradéktalanul sikerült lekötnöm, s nem volt egyetlen olyan percünk sem, amely - mondjuk úgy - unalomba fulladt volna. A Felügyelőnk minden találkozót külön-külön lejegyzetelt, ezért a Bírónő maga is láthatta, hogy mely napokon milyen játékokkal voltunk elfoglalva. Többek között megemlítette a buborékfújót és a bújócskákat is, valamint kitért rá, hogy a gyermekem alkalmanként ugyan kitekintett az előtérben várakozó édesanyjára, amit viszont NEM az anya által említett szeparációs szorongás (lásd: Szeparációs szorongás) miatt tett, hanem mert bevonta őt is a közös játékba (!). Azt hiszem ez utóbbinak rendkívül nagy jelentősége van, hiszen annak adja bizonyságát, hogy a kislányom az édesanyja nélkül is elvan velem, vagyis a kapcsolattartások alatt nincs szükség az anyuka jelenlétére.

A jegyzetekből kiderül még az is, hogy a gyermekem figyelme másfél óra múltán kissé alábbhagyott és a fáradtság jelei mutatkoztak rajta, amit én a felszólalásomban annyival egészítettem ki, hogy a két óra bezártság azon helyiségben valóban sok volt a számára, viszont ha lehetőségünk nyílt volna rá, hogy kijussunk a szabadba, bizonyára lelkesen játszadozott volna velem még a továbbiakban is.

A Bírónő mindezeket jegyzőkönyvbe vette.

(a Családsegítő jelentésének minden részletére nem emlékszem, így annak ismertetését egy későbbi időpontba teszem)

A továbbiakban a Bírónő megkérdezte tőlünk, hogy miképp teltek számunkra az utóbbi hónapok, mire magam és a Felperes is válaszoltunk rá. Itt megemlítettem, hogy a Felperes a felügyelt kapcsolattartásokon túl is megengedte, hogy találkozhassak a kislányommal egy-egy órácskára, amit én azzal honoráltam, hogy a gyerektartás összegén felül adtam neki egyszer 10.000 forintot, valamint vásároltam nekik egy fél szatyor bébiételt. 

Hozzátettem még, hogy mindenképp dicséretre méltó, hogy a Felperes a gyermek érdekeit szem előtt tartva engedi látnom a gyermekem. Felperes erre egyetértően bólintott. 

A Bírónő ennek kapcsát örömét fejezte ki, miszerint jó jel, ha a szülők közötti feszült helyzet alábbhagy, majd kialakul a barátságos légkör. Kiemelte, hogy a gyermek érdekeit kell szem előtt tartani, s ő maga is ezt teszi, mikor ítéletet hoz majd, s ezen munkáját segítjük, ha nem háborúskodunk tovább.

Ezután felmutatta a munkahelyem által megküldött kereseti kimutatást, amelynek alapján elmondhatóvá vált, hogy havonta átlagosan 88.000 forintot keresek. Ez hellyel-közzel megfelel a valóságnak, de azért felhívtam rá a figyelmét, hogy mintegy hat hónapig én kaptam meg a gyermekem után járó családi adókedvezményt (havi 10.000 forintot), ami megemeli az átlagot, így ténylegesen nagyjából 84.000 forint körüli összeg a reális. A Bírónő tudomásul vette, majd jegyzőkönyvezte az elhangzottakat. 

Álláspontja szerint a 20%-os gyerektartás reális lehet, amely nagyjából 17-18.000 forintot jelent. Ezzel kapcsolatban elmondtam, hogy a 15.000 forintot is nehezen tudom kifizetni, mert a közalkalmazotti béremből nem telik többre, s most is csupán azért tudok úgymond "nagyvonalú" lenni a gyermekemmel (utalva a plusz 10.000 forintra és az egyéb juttatásokra), mert az eladott ingatlanomból befolyt összeget élem fel, amit mondjuk költhetnék akár építőanyagra is. 

A Bírónő jegyzőkönyvbe vette a hallottakat, majd folytatódott a tárgyalás.

A következőkben elmondta, hogy az életközösség megszakítása utáni időszakban mivel nem fizettem gyerektartást, ezért azt utólag majd meg kell fizetnem (ez mintegy négy hónapot jelent, azaz nagyjából 60.000 forintot). Kérdezte, hogy az általam javasolt 15.000 forintot elfogadhatónak tartom e, mire helyeseltem, hogy igen. Viszont elővettem egy telefonszámlát, amely 6.100 forintról szólt, s ezzel kapcsolatban elmondtam, hogy ezt a számlát a Felperes azért nem fizette ki az elmúlt évben, merthogy az az én nevemen szerepelt, viszont ő használta azt, s a számla is az ő pilisvörösvári lakhelyére volt címezve (a munkahelyem flottás csomagja által). A Bírónő a számlát átvette, majd haladtunk tovább.

Itt megjegyezném, hogy bár a két dolog nem függ össze egymással, de azért mégiscsak felvet pár etikai kérdést a következő dolog: a Bíróság engem kötelez ugyan a szakításunk utáni elmaradt gyerektartás megfizetésére, viszont a Felperest már semmilyen retorzió nem éri amiatt, hogy a gyermekemet közel öt hónapon át elzárta tőlem! Sajnos ezt a tárgyalás alkalmával elfelejtettem megemlíteni (én hülye!), úgyhogy egy újabb beadvány keretein belül kell majd felhívnom rá a Bíróság figyelmét. Vajon ki és hogyan fog kompenzálni engem az elmaradt kapcsolattartások miatt? Persze-persze, azt azért elmondhatjuk, hogy az exem mostanában megengedi, hogy "soron kívül" is találkozhassak a gyermekemmel, de azért ne felejtsük el azt sem, hogy pillanatnyilag még közös a szülői felügyeleti jogunk! Az ominózus időben pedig még ideiglenes végzés sem volt, tehát ha megfogtam volna a gyereket és elvittem volna magamhoz, akkor semmiféle jogsértést nem követtem volna el. Pusztán a jóindulatomon és a békülési szándékomon múlt, hogy nem tettem meg ezt a lépést, valamint ezeken múlik most is, hogy nem indítok kártérítési eljárást!

Mindegy.

A Felperes persze nem ült otthon tétlenül, mert ismét hozott valamit, amivel falhoz állíthat engem a Bíróság előtt: megkérdezte a Bírónőt arról, hogy mit lehet akkor tenni, ha az Alperes az ő engedélye nélkül és a tiltása ellenére teszi ki a blogjába a gyermekének fényképeit?

Mielőtt a Bírónő válaszolhatott volna, felhívtam rá az exem figyelmét, hogy jelenleg közös felügyeleti jogunk van, tehát én vagyok a kislányunk másik törvényes képviselője, s mint olyan, azt teszek a SAJÁT kislányom fényképeivel, amit akarok. 

(az erről szóló eszmefuttatásomat érdemes itt elolvasni: 8/1)

A Bírónő erre helyeslően bólintott, majd leszögezte, hogy amíg a per le nem zárul, addig a kislányommal közös a felügyeleti jogunk. Erre megkérdeztem, hogy ha az anya megkapja a kizárólagos felügyeleti jogot, akkor az én törvényes képviselői státuszom automatikusan megszűnik majd ezzel együtt? A Bírónő igennel felelt, amire én közöltem, hogy erre egyáltalán nincs semmiféle egyértelmű utalás egyik törvénykönyvben sem, s abszurdnak tartom, hogy mint apa, ne rendelkezhessek bizonyos dolgokban a gyermekem felől, például az említett fényképek bemutatásáról. 

A Bírónő itt elmondta, hogy a téma nagyon ingoványos talajon mozog, hiszen olyan kérdést vet fel, amellyel kapcsolatban több cikk is íródott a szakirodalomban, s több törvénykönyvet is érint, valamint az Internet és a közösségi oldalak térhódításával e probléma fokozottan kerül előtérbe nap mint nap a különböző fórumokon és peres eljárások során. Egyértelmű választ nem adhat jelenleg, de ígéri, hogy utánajár a dolognak.

Ezután megmutattam néhány fényképet, amely a találkozók alatt készült, s elmondtam, hogy a blogom a gyermekemmel való kapcsolatomról szól; vagyis arról, hogy a kislányom milyen fejlődésen megy keresztül és milyen megtapasztalásokon esünk át egymás irányában. Egy ártatlan blogról van szó, amely apát és lányát mutatja be, semmi több. 

A Bírónőt - úgy vélem - megérintette a dolog, s ahogy láttam rajta, az exemmel ellentétben neki tetszett, hogy egy apa leírja a lányával kapcsolatos élményeit. Lehet, hogy rosszul láttam mindezt, de nekem így jött le. Úgy érzem, hogy a Bírónő felől maradhatna a blog és a képek is, de jogilag ezt nem fektetheti le, ezért muszáj utána járnia, hogy ezzel kapcsolatban mi a teendő. 

A tárgyalás gyakorlatilag ezzel véget is ért. 

A következő összejövetelt június 29-re tűzte ki, amely majd' három hónap múlva lesz esedékes. És bár eredmény nem született, azért annyit megtudtunk a mai nap, hogy az ideiglenes végzésben foglaltak szerint továbbra is a pilisvörösvári Családsegítőnél történik a kapcsolattartás. Ha a hetedik és a nyolcadik is lezajlott, onnantól kezdve már felügyelet nélkül lehetek együtt a kislányommal a Családsegítő olvasótermében vagy akár kint az udvaron, ha azt a jó idő megengedi számunkra.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése