Beteg gyermek

Május 23-a hosszú és tartalmas nap volt, úgyhogy elégedetten dőltem hátra, hogy sikerült minden percét kihasználnom.

E nap reggelén folytattam a kislányom itthoni játszóterének a munkálatait (lásd: Homokozó). Mivel a telkem belterületbe vonására várok, ezért a házépítésem helyett olyan dolgokkal foglalatoskodom, amit amúgy is el kéne végeznem még ebben az évben. Persze az igaz, hogy egyelőre a kislányomat még nem hozhatom el magamhoz, mert az ideiglenes végzés szerint a Családsegítőben találkozhatok csak vele, viszont egyszer úgyis eljön majd az ideje annak, hogy nálam lehet hosszabb ideig, és akkor jól fog majd jönni egy komplett játszótér a kertben.

Már előre látom, ahogy a nedves homokban hatalmas várat építünk és tele rakjuk mindenféle figurával, vagy pálcikákból, gallyakból rovarcsapdát készítünk, amelybe összegyűjtjük a kert apró élőlényeit. 

Sokszor képzeltem már el, amint a lányom játszik velem az udvaron. Együtt csúszdázunk és mászókázunk, felmegyünk a toronyba, amelyről belehuppanunk a medencébe, majd kolbászt sütünk roston és órák hosszat nézzük a csillagokat.

Ez a hely neki lesz kialakítva, ahol a gyermekkora legszebb pillanatait élheti majd át. Ezért fontos nekem, hogy mielőbb elkészüljek vele, mert nem tudhatom pontosan, hogy a Bíróság milyen ítéletet hoz majd a későbbiekben. Hogy nyár végén vagy ősszel, esetleg csak jövő tavasszal keríthetünk rá sort, még nem tudom, de bizakodom benne, hogy nem kell rá éveket várni.

(az exem gondolom dörzsöli a markát)

Délelőtt még kertészkedtem is egy kicsit: néhány bokrot átültettem a homokozó mellé, majd leszedtem pár kiló epret, amelynek a nagy része már beérett. Mintegy fél kilónyit félretettem a kislányomnak, hogy átvigyem hozzá délután, de addig is beülve az autóba, elrobogtam az esztergomi kórházba, hogy letöltsem az aznapi gyakorlati időmet (amit a suli miatt kell végezni). 

Nagyjából délután 5-re értem az exemhez. Miután felcsöngettem, ő lejött, de a gyerek nélkül. Mivel anyósom autója a parkolóban volt, ezért gyanítottam, hogy az exem is gyakorlaton volt és az anyja vigyázott a gyerekre. Átadtam neki az epret. Mondtam, hogy rengeteg van és nem győzöm megenni, úgyhogy hoztam belőle valamennyit. Épp kérdezni akartam, hogy mi van a kicsinkkel, amikor a szavamba vágva, ingerülten közölte, hogy a lányunk beteg; hányingere van, görcsöl a hasa és hasmenése van. 

Hozzátette: azért, mert egy héttel ezelőtt megengedtem neki, hogy nyalogassa a tabletem (lásd: A tizenkettedik), amely köztudott ugye, hogy hemzseg a fosást okozó vírusoktól. Mert szerinte azt tapizza, nyomkodja az ember, tehát rákerül a vírus, amit a kislányom le is nyalt. 

Na, persze... Vicces.

Ezek szerint a kezemen hordozom a vírust, sőt, még a táskámban is benne van. Tök mindegy, hogy magam nem betegszem meg (az erős immunrendszer ellenére is ágynak dönt felnőtt embert a vírus), szerinte vírushordozó a tabletem - még annak ellenére is, hogy feltelepítettem rá egy klassz kis vírusirtót (hehe).

Hüledezve néztem őt, majd közöltem, hogy egy hasmenéses vírusnak pár nap a lappangási ideje, a tabletes dolog óta pedig már eltelt bő egy hét. Mire ő: a hasmenéses vírusoknak egy hét a lappangási idejük és nem pár nap.

Azt válaszoltam ez hülyeség, ne mondjon már ilyet, amire annyi volt a reakciója, hogy becsukta az ajtót és köszönés nélkül felment.

Nagyszerű... Ismét egy lángelme fellobbanásának lehettünk tanúi!

De nézzük csak: mi is okozhatja a hasmenéses hányást?

Calici: "Az élelmiszer vagy víz közvetítésével létrejött járvány robbanásszerűen kezdődik. A járványok nagy része közös mosdót és konyhát használó közösségekben (családokban, idősek otthonában, gyermek- és egészségügyi intézményekben, iskolákban, éttermekben stb.) fordul elő. Hazánkban is rendszeresen hallani tömeges calicivírus fertőzésekről, amelyek elsősorban általános iskolákban, nyári táborokban ütik fel a fejüket" - Írja a Webbeteg.hu

Mivel a kapcsolattartásunk a pilisvörösvári szociális otthonban történik, ezért előfordulhat, hogy annak mosdójában kapott el valamit a gyerek (ha egyáltalán ott kapott el valamit), esetleg a földről felvett pinpong labdától, amit folyton a szájába vesz. Ki tudja. Ezek mindenhol ott vannak.

"A calicivírus-fertőzésekre jellemző a rövid lappangási idő, mindössze 24-36 óra. A betegség tünetei a hányás, a hasmenés, a hasi fájdalom és a hőemelkedés vagy láz. További tünet lehet még a fejfájás és az izomfájdalom"

Tökéletesen ugyanaz a kórtünet, mint amit az exem az imént leírt. Vagyis nem lehetett a betegség okozója a tabeletem, hiszen azt egy héttel ezelőtt nyalogatta, a vírus pedig 1-2 nap alatt fertőz. 

Mivel ezt kizártuk, ezért a vírus lappangási idejét figyelembe véve elmondhatom, hogy a gyerek az elmúlt 2-3 napban fertőződhetett meg és nem egy hete! Vagyis megbetegedhetett a legutóbbi kapcsolattartás alatt is, vagy az utána lévő hétvégén. 

(ma hétfő van, a legutóbbi kapcsolattartás pedig az ezt megelőző pénteken volt)

Tegyük fel, hogy pénteken kapta el a vírust. Viszont akkor mi a bizonyíték arra, hogy a két órás kapcsolattartásunk alatt? A másik: egy fejletlen, gyenge immunrendszerű gyermeknél már szombaton előjöttek volna a tünetek és nem várt volna azzal hétfőig! Vagy már szombat óta hasmenéssel és hányingerrel küzd a gyermekem? 

(az már csak mellékes szál, hogy miért nem tájékoztatott róla az édesanyja, ha erre a Törvény is kötelezi?)

Ha a legutóbbi kapcsolattartás alatt fertőződött volna meg a gyerek, akkor az honnan kerülhetett bele a szervezetébe? Talán a pancsikolás alatt nyelt le valamit? (lásd: Kerti elfoglaltságok) Kétlem, hiszen magam azon kerti csap vizével oltottam a szomjamat, amiben a gyerek is pancsolt, tehát én is megfertőződtem volna, de nekem semmi bajom nem lett.

Nézzük, mi van még...

Rota: "A rotavírus fertőzés okozza a legtöbb, enyhébb vagy súlyosabb kiszáradást okozó, hányással, hasmenéssel járó betegséget kisgyermekek és csecsemők körében. 3-5 éves korra szinte minden gyermek átesik a fertőzésen.

A vírus a széklettel terjed. A csecsemők a betegség 3-4. napján a legfertőzőbbek, ekkor székletükkel grammonként 1010 darab viriont (a vírus fertőzésre képes formája) is üríthetnek. Bár elsősorban csecsemők körében veszélyes, a vírus nagyobb gyerekekre is átterjedhet, és enyhébb tünetekkel, de 5 éves korig szintén gyakori probléma lehet a rotavírus-fertőzés.

Tudományos felmérések alapján úgy tűnik, hogy a higiéniai szabályok betartása nem csökkenti a betegség előfordulását, azaz a gyakori kézmosás, a lakókörnyezet, a bölcsőde, óvoda fertőtlenítése nem kellően hatékony a továbbfertőződés megakadályozásában. Ennek egyik oka, hogy a vírus porszemcsékhez kötődően is életképes marad.

A betegség terjedésének megakadályozására egyetlen hatásos eszköz a vakcina. A rotavírus fertőzés következtében 1-2 nap lappangási idő után viharos gyorsasággal hányás, hasmenés alakul ki, amely ezután 3-7 napig tart"

Tehát elmondható, hogy a gyerek így is-úgy is elkapja, ha a rotavírusról van szó. Hiába a kézmosás meg az elővigyázatosság, a rota az jön és győz. 

"A legsúlyosabb formában a kis beteg állapota órák alatt rendkívül leromlik, a gyermek aluszékonnyá, apátiássá válik, a fent említett tünetek jelenléte mellett. Gyakori a magas láz. Ez az állapot kizárólag kórházban kezelhető, szoros orvosi és laboratóriumi ellenőrzés mellett"

Mivel a gyermekem nem került kórházba, ezért a betegsége vagy enyhe lefolyású (egy másfél éves, fejlődő immunrendszerű gyermekről van szó!), vagy nem a rota gyűrte le.

Magam a calicira gyanakszom.

Miután hazamentem és próbáltam megemészteni az exem oltári nagy sületlenségét (és újabb eszetlen rágalmát), másnap (24-én) kaptam tőle egy SMS-t, amelyben ez állt: "Nem tudom a héten láthatásra vinni a gyereket, mert hányós-hasmenős vírust kapott el, péntek éjjel óta beteg, láza van, alig eszik. A családsegítőnek szóltam".

Csodás... Tehát csütörtökön ne várjak semmit.

Másnap tudtam csak visszahívni telefonon, de elsőre nem vette fel. Fél óra múltán viszont ő keresett engem, amikor is végre érdeklődhettem a lányom felől. Elmondta, hogy görcsöl és megy a hasa, és valami vírusfertőzést kapott. Megkérdeztem, hogy tudják e, hogy miféle vírus ez, mire elmondta, hogy nem. Hozzátette, hogy egy "speciális tápszert" kap. 

Megkérdeztem:
- Meglátogathatom?
Pár másodpercnyi szünet után azt felelte: - NEM!
- Miért nem?
- Mégis hogy gondoltad?
- Hát úgy, hogy elmegyek és meglátogatom. Vagy fönt, vagy lent.
- Nem! A jövőhéten majd látod, ha meggyógyult.
- És akkor hogy tervezed ennek a hétnek a pótlását?
- Nem tudom még, fogalmam sincs. Jövőhét pénteken jó nekem (amikor amúgy is lenne kapcsolattartás), nem tudom mikor pótlom. Örülök, ha meggyógyul.
- Na jó, de hogy tervezzek én is..?
- Nem tudom, majd megbeszéljük - zárta a párbeszédet, majd közölte, hogy mennie kell (mert sok a dolga). Naja, ilyenkor mindig dolga van. Rettentően sok dolga. Amikor valami kínos neki, kínos a szitu, akkor előjönnek a "dolgok". Az pedig egy csöppet sem zavarja őkelmét, hogy a gyereknek van egy apja is, aki ezzel a csúszással akkor már két hete nem láthatja a gyermekét. Neki ezzel nincs problémája, hiszen a gyerek vele él és leszarja, ha Apuci eközben szenved a gyermeke hiánya miatt. Arra sem képes, hogy az amúgy is minden nap megejtett kinti séta során esetleg odaengedjen a gyerekhez. Ugyanis hasmenés ide vagy oda, ugyanúgy lemennek sétálni, mint máskor. 

Másnap, 26-án kora délután ismét felhívtam telefonon. 
- Szia. Nem zavarlak?
- De.
- Téged mindig zavarlak?
- Igen.

Milyen aranyos. Ha nálam élne a gyerek, akkor is ezt mondaná?
Emígy folytattam:
- A gyerek után érdeklődnék, hogy hogyan akarod pótolni a jövőhéten?
- Nem tudom. Pénteken érek rá a kötelező láthatásra. Nem tudom mikor fogjuk pótolni.
Majd megkérdezte: - Ezért hívtál föl?
- Hát igen, mert én jövőhét utáni héten nem leszek itthon.
- Azt hittem felhívsz és megkérdezed hogy van...

(Vajon mi másért hívtam volna?? Egyértelmű, hiszen hiányzik a gyerekem, és ebben benne van az is, hogy érdeklődöm utána)

Az exem gúnyosan röhögve ismét elmondja:
- Azt gondoltam azért hívsz fel, hogy érdeklődj, erre csak azért, hogy megkérdezd mikor pótoljuk...
- IGEN, ezért is, és azért, hogy megkérdezzem mikor láthatom a gyerekemet.
- Már megbeszéltük, hogy jövőhéten láthatod majd a gyereket.
-És téged az nem zavar, hogy apuka két hétig nem láthatja a gyerekét?
- Igen, most ez van - mondta ki egykedvűen.
- Szerinted ez normális? Hogy apuka nem láthatja a gyerekét két hétig..?
- Én befejeztem. Válaszoltam arra, amit kérdeztél.
- Miért nem lehet veled kompromisszumot kötni? Van egy gyerekem. A lányunk. A közös gyerekünk. Szeretném látni a gyerekemet. 
- Majd a kötelező láthatáson látod, azon kívül nem. 
- De mikor fogjuk pótolni? Nekem is terveznem kell.
- Nem tudom, tele vagyok... - gondolkodik közben, majd folytatja- ...mindenfélével.

Hát persze, ilyenkor mindig tele van különféle programokkal. Kis mosás, kis főzés, kis takarítás, kis gyakorlat, kis pelenkázás, kis tanulás, kis pasizás... meg ilyenek. Az, hogy a beteg gyermekét meglátogathassa annak édesapja, az már nem fér bele az idejébe. Egyáltalán nem, még úgy sem, hogy a gyerekkel amúgy lemennek minden nap sétálni. Apa ezen idő alatt sem lehet együtt a kislányával! Mekkora szeretet van benne (a gyermeke iránt).

- Szerinted nekem nincs más dolgom? - kérdeztem tőle.
- Tanulnom kell a vizsgára!
- Szerinted nekem nem? - kérdeztem ismét.
- A legnagyobb problémám most a gyerek, a legkisebb pedig te! - felelte.
- De figyelj már, most menjek be a Gyámhatóságra és kérjek hivatalos pótlást?
- Tedd ezt. - mondta nyugodt hangon.
- Ez neked miért jó?
- Majd megbeszéljük. Most az izgasson, hogy a gyereked meggyógyuljon! Miattad van mindez, mert lenyalogattattad vele a tabletet!

Épp mondani szerettem volna, hogy épp azért hívom őt, mert "izgat", és hogy a látogatásért cserébe lemondok a pótlásról, mire köszönés nélkül bontotta a vonalat. Azért azt még intelligens módon hozzátette: - Kinyalhatod a seggemet!

Igazi gyökér. Félelmetesen butuska szegény. 

Igen, ez ő. 
Ez, akinek anno gyereket "csináltam".

A legrosszabb benne az, hogy a gyerek miatt sajnos folyton találkoznom kell vele. Rühellem a képét, de mégis vele kell lennem addig, amíg a gyerek miatt konzultálunk.

A vádaskodásával kapcsolatban azon a véleményen vagyok, hogy bármi is történjen körülötte, az eszement gyűlölködése okán mindenért, amely őket éri, engem tesz felelőssé. Megrögzötten hisz benne, hogy magam rossz apa vagyok, aki káros hatással van AZ Ő kicsi gyermekére. 

Mondom: bármi történik, azért én vagyok a felelős. Tök mindegy, hogy a vírust bárhol elkaphatja a gyerek, mert ő szentül hiszi, hogy az elmúlt négy nap alatt csakis az én két órámban (a felelőtlenségem által) fertőződhetett meg. Úgy, hogy én nem lettem beteg. Csak a gyermekem. Miattam.

Aznap vagy másnap nem foghatott meg a gyerek valamit az utcán vagy a boltban, ami megbetegíthette? Például szeret a kavicsokkal játszani, amit előszeretettel pisálnak le a macskák és az egyéb tekergő állatok. Attól nem fertőződhetett meg?

Az exem olyan banális faszságot állít, minthogy a betegséget a tabletemtől kapta meg, amely egy hét alatt alakult ki a gyermekemben. Mondja ezt úgy, hogy igazából halvány fingja sincs arról, hogy a vírusok hogyan fertőznek és szaporodnak. Neki elég annyi, hogy rám kenhet valamit, bármit, amit aztán hangoztathat majd hónapokon át - mondjuk, hogy milyen szar apa vagyok.

Erre mit lehet mondani? De komolyan...

Vagy tán anyósom adta be neki ezt a marhaságot is??

Az exem mindent elhisz neki, mert ő a Szent Tehén a Szent Emlőkkel, amelyből a Tudást és az Igazságot szopikázhatja egy egész életen át. Az még csak véletlenül se fordult meg a fejében, hogy esetleg...

...átverik?

Vagy megtévesztik?

Vagy - mint ahogy azt már a megismerkedésünk óta csinálják vele -, hogy ellenem hangolják??

Ezek bármit képesek beadagolni neki, mert nagyon jól tudják, hogy elhiszi. 

Na jó, nem akarok én belerángatni ebbe mást, hiszen nem tudhatom, hogy így történt e, de fura, hogy lassan egy éve mindenért engem tesznek felelőssé. Mindenért. Most egy kis email-feltörés, aztán egy kis kéménytűz... majd egy apró személyigazolvány-ellopás, végül levezetőnek egy kis calici-vírus. Apa, a szemétláda, álnok, gazember, aki csak ártani akar nekik. Hogy miért, azt nem tudom.

Az exem agyára ment az elvakult gyűlölet. És hozzáteszem, fingja sincs, hogy miért gyűlöl. 

Egyébként hogyan alakuljon ki a lányom immunrendszere, ha nem betegszik meg soha? 

Az exem inkább arra figyeljen oda, hogy milyen szinten engedi a kislányomat a rokonai közelébe, hiszen már sikerült neki megtanítaniuk, hogy hogyan turházzon és köpjön a földre. 

Ne az én tabletemen rágódjon, hanem azon, hogy vajon mennyire káros a kislányomra nézve a családja. Ne az én heti két órámra koncentráljon és az ehhez kapcsolódó tévképzeteire, hanem arra, hogy próbáljon meg különbséget tenni valóság és álomvilág között! 

Ne az legyen a szándéka, hogy a gyermeke apját besározza és tönkretegye, hanem az, hogy ezt az apát minél inkább érvényesítse a saját gyermeke érdekében. 

Ne a tönkretételem legyen a célja, hanem az, hogy a gyermekünk fejlődése szempontjából lehetőleg belőlem is kapjon valamit.

Ha már észt nem adhatok neki, legalább a saját gyermekét ne tegye tönkre.

A másik: szerinte nem érdeklődöm a gyerek iránt? Vajon mi a fészkes fenéért akarok találkozni a lányommal? Minek erőltetném a pótlást, ha nem érdekel a gyerek?

Különben meg az a büdös nagy helyzet, ha felhívom és érdeklődöm a gyerek felől, akkor annyit mond csak rá, hogy "jól van", "fáj a hasa", "nem alszik", stb, stb. És ha megkérdezem erre, hogy meglátogathatom e, akkor azt a feleletet kapom: "NEM!"

Szóval duguljak el, fogjam be, semmi közöm semmihez, és örülhetek, hogy egyáltalán a nevemen van még a gyerek. Ez az ő felfogása. Vagyis tök felesleges bármiről érdeklődnöm, mert érdemben nem változik semmi; ugyanúgy nem lehetek befolyással a gyermekem jövőjére.

Nem hinném, hogy bennem van a hiba, amit a sok-sok elvált anyuka is igazol, akikkel beszéltem; miszerint nem normális az, ahogy az exem viselkedik.

Egy normális ember engedi, hogy az apa lássa a gyerekét, főleg, ha az beteg (!), nem pedig a minimálisra korlátozza a kapcsolattartást. Ezeket a nőket hívják amőbának (Kriszta után szabadon). Szerencsére kevesebben vannak, de sajnos még mindig sokan. Az ilyenek nevelik félre a gyerekeket, és az ilyenek miatt lesz lökött a Társadalom.

Tehát érdekel a kislányom sorsa és egészsége, de tehetetlen vagyok egy ilyen amőbával szemben, mert semmit se mond, s a telefonszámát is csak azért árulta el fél év szünet után, hogy a Bíróságon ne vetődjön rá rossz fény. De ha lehetne, még ez sem lenne.

...................

* levegőt kifúj, megnyugszik

Folytassuk:

A telefonbeszélgetésünk után gondoltam, ha ő így, akkor én is: ha nem hallgat meg és kinyomja a telefont, akkor elmegyek hozzá és megkérdem tőle személyesen, amit még akartam.

Így hát elgurultam hozzá, hogy feltegyem a kérdést: - Meglátogathatom a gyerekem?

Ő az ablakból kiabált le nekem, hogy NEM, és menjek el, különben rendőrt hív. Amit megspékelt még azzal, hogy LEMEGYEK ÉS SZÉTVEREM A FEJED!

Erre elnevettem magam és közöltem, hogy gyere le nyugodtan. Persze nem jött, és a rendőröket sem hívta ki, pedig vártam rájuk egy órát.

Hiába a jelenlegi közös felügyelet, ha nem tudok neki érvényt szerezni. Lehetne, de felesleges, mert hosszú folyamat lenne, s egy tulokkal amúgy sem megy semmire az ember. Akkor sem értené meg az összefüggéseket, ha a Jóisten tenné elé a Jog és az Erkölcs alapjait. Kocka. Ennyi.

És hagy emlékeztessem rá ismét az Olvasót: olyan dologért gyűlöl, amit nem követtem el. Olyanért van benne harag irántam, amit már ő maga sem tud. Ha nyilvánosan elmondaná, akkor körberöhögnék őt az emberek, mert ésszerűtlen az egész.

Mindegy. Még egy hónap és Tárgyalás. Ott majd kiteregetheti az újabb szennyeseit.

Apropó! Két nappal ezelőtt érkeztettem a beadványomat, amely közben észrevettem, hogy felebezést nyújtott be a pszichológiai vizsgálat ellen. Abban kifogásolta, hogy a doki milyen felületes volt és zavaros. Ugyanezt mondtam egyébként én is. Viszont hozzátette, hogy nem érti a doki miért nem írta le kerek-perec, hogy elmebeteg vagyok, hiszen utalt rá a szakvélemény során (nem utalt rá, valamit félreértett), s hogy lehet az, hogy én - tulajdonképpen - elvihetem a gyereket annak három éves kora után. Az exem az értetlenségének ad hangot, miszerint  akkor majd újabb vizsgálatot kell kérjen a kislányom harmadik szülinapja után? - azért, hogy valaki végre megállapíthassa rólam, hogy elmebeteg vagyok. 

De nem szaladok előre, mert erről majd a következő posztban számolok be részletesen.

Beteg ez a nő, esküszöm. Egy 28 éves gyermek...

Megjegyzések