Felperes bírósági beadványa

Az exem sem értve egyet a pszichológiai vizsgálattal, maga is felebezést nyújtott be ellene. Ezt még megérteném, ha csupán a pszichológiai vizsgálat minőségével volna valami gondja, de nem így van; ugyanis nyíltan kijelenti, ha magam elmebeteg vagyok, és azt egyértelműen le is írják, akkor miért engedik velem a gyermekem annak három éves kora után?

A pszichológiai vizsgálati eredményt és az arra adott válaszomat egyelőre nem tettem közzé, így előfordulhat, hogy az olvasó sötétben tapogatózik. Viszont a felperes reagálása alapján mégis kiviláglik a lényeg, amelynek kapcsán alább adok egy kis tájékoztatót:

A január 7-én érkeztetett beadványában leírja, hogy továbbra is veszélyesnek tartja a gyermekre nézve, ha annak öt éves kora előtt, nélküle zajlanak a kapcsolattartások. Szerinte káros vagyok a gyermekemre, ezért jelen szeretne lenni minden találkozón, valamint a lakásukra se mehetek fel, mert szerinte veszélyes vagyok.

Azt ugyan nem kérdőjelezi meg, hogy jogom van a gyermekemhez, hiszen az édesapja vagyok, de a törvényes keretek közé szeretné szorítani a kapcsolattartásunkat és a gyerektartási kötelezettségemet.

Ez utóbbiak egy kis magyarázatra szorulnak, mert meglátásom szerint érthetetlen, amit leír: 

Nem kérdőjelezi meg a gyermekemhez való jogomat? Akkor mégis miért tesz nekem keresztbe? Hiszen a Jog, a Törvény világosan fogalmaz, ő pedig először másfél, majd három hónapon át korlátozott engem a jogaim és kötelességeim gyakorlásában! 

(Ajánlom figyelmébe a Családjogi Törvény kapcsolattartásra vonatkozó részeit, valamint a Közös szülői felügyeletre vonatkozó részeket!)

Legutóbb pedig azért nem hozta el a gyermekemet kapcsolattartásra, mert tartozom a NAV-nak akármennyi pénzzel (lásd: Semmi). Tudja jól, hogy nem függ össze a két dolog egymással, de szarik bele; nála a gyerek, így azt csinál amit akar, mert tudja jól, hogy ezen a téren nem veszíthet. Milyen törvényes keretek közé akarja szorítani a kapcsolattartást, ha egész egyszerűen még maga sem tartja be a Törvényt?! Még azt se hajlandó tudomásul venni, hogy a bírósági beadványokat három (azaz 3!) példányban kell érkeztetni, és csak azért adja be azokat egy példányban, hogy magam a beadvány tényéről időben ne szerezhessek tudomást. Törvénytisztelő polgár, ugye?

A második bírósági tárgyalásunkra ezt követően, január 20-án került sor (lásd ITT), ahol velünk egyetértésben elrendelték a pszichológiai vizsgálatunkat. A pszichológiai vizsgálat eredményével viszont már egyikőnk sem értett egyet, amelyre a Felperes egy újabb beadvánnyal reagált.

E beadványt az ezt megelőzőekhez hasonlóan szintúgy egyetlen példányban érkeztette, hogy arról magam időben ne szerezhessek tudomást. A beadvány lényegi elemei a következők voltak:

1: A pszichológiai vizsgálat költségeit nem tudja, hogy neki kellene-e fizetnie vagy sem, és csatol egy költségmentességi kérelmet. Ha netán mégis neki kell fizetnie, úgy kéri az összeg elengedését, mérséklését vagy a részletekben való kiegyenlítését, mivel egyedülálló anyaként a havi jövedelméből nem tudja kifizeti azt.

Úgy akar engem ellehetetleníteni, hogy az anyagi vonzatát sem tudja vállalni. Magyarán: úgy indul csatába, hogy azt valaki más fizesse ki. Hozzáteszi, hogy a vizsgálat összegét irreálisnak tartja.

2: Észrevételezi, hogy a Felperestől és az Alperestől hallottak alapján kiállított szakértői vélemény "nem méltó egy szakértői véleményhez"; a mondatok nincsenek összekapcsolva, sok helyen értelmetlen és értelmezhetetlen, hogy ki mit mondott és csinált, stb. (magyarán zavaros az egész).

Ezzel messzemenően egyetértek én is! 

3: A Szakértő a Bíróság kérdésére, miszerint "Felismerhetőek-e a szülők részéről olyan megnyilvánulások, amelyek a gyermek személyiségfejlődését hátrányosan befolyásolhatják?" nem válaszolt pontosan, s a véleménye szerint kitért a válaszadás alól: "A gyermek jelenleg édesanyjával van. Anya részéről nem volt feltárható olyan megnyilvánulás, amely a gyermek személyiségfejlődését hátrányosan befolyásolná. Az apa nem a gyermekkel él, így nem tudja a személyiségfejlődését hátrányosan befolyásolni".

Ezzel is egyetértek, hiszen nem adott rá pontos választ. 

Azt még értem, hogy az anya válaszaiból nem következtetett semmire, hiszen a Felperes félrevezető válaszokat adott, de azt már nem, hogy a Szakértő az általa jegyzeteltek alapján miért nem vette észre a Felperes felfűtött szexuális beállítottságát, amelyre - többek között - a Befejezetlen mondat tesztben adott egyik válasz is utal (erre majd máskor térek ki). Tehát a vizsgálat és a rá adott szakértői szakvélemény is felületes. 

Az esetemben is az, hiszen logikus következtetés, hogy ha nem nálam van a gyermek, akkor nem lehetek rá káros, viszont a kérdés nem erre utalt, hanem arra, hogy a pszichológiai vizsgálat eredménye által elmondható-e, hogy káros vagyok a gyermekemre nézve, ha az velem van, vagy sem? Mivel a Szakértő nem mondta, hogy "káros" (és ezt nem fejtette ki bővebben), ezért tulajdonképpen zsákbamacska az egész, hiszen lehetek az is, csak még nem tudni, hiszen nem én nevelem a gyereket.

A Felperes hozzáteszi, hogy a leírtak alapján elmondható, a részéről nincs a gyermekre káros hatása, míg a részemről "feltárható volt ilyen megnyilvánulás" - csak épp azt nem említi meg, hogy mi az. Mármint a Felperes nem említi meg a "káros" tényezőket a beadványában, s magam a Szakértői jelentésben hiába is kerestem, azok gyakorlatilag fellelhetetlenek. Az, hogy a Felperes mindenből a rosszat olvassa ki, már megszoktam és az a saját rövidlátására utal, valamint a szándékos rosszindulatára, amit egy jó adag félreértelmezés is támogat. 

Az pedig még csak eszébe sem jut, hogy a gyermekre nézve milyen káros hatással bír, ha azt eltiltják a saját édesapjától. Tudományos tényről beszélünk, de a Felperes ezzel csöppet sem törődik, mert mindenáron azt szeretné bebizonyítani, hogy én egy megátalkodott, felelőtlen és perverz alak vagyok, s a gyermekünknek az a legjobb, ha tőlem a lehető legalaposabban elzárják.

De persze a törvényes kereteket szeretné betartani, ugye, amit a bejegyzés elején már tárgyaltam...

Felperes megkérdezi, hogy hogyan kellene értelmezni a szakvéleményben foglaltakat? Továbbá fölteszi a kérdést, hogy a gyermekünk későbbi életéveire hogyan kellene megállapítani a kapcsolattartást, ha nálam megállapítható volt egy valamiféle személyiségvonás?

Felteszi a kérdést, hogy a szakvélemény mit mond arra az időre, ha majd egyszer gyakorolhatom végre az elvitellel való kapcsolattartást?

Nem átall hozzáfűzni azt is, hogy ezek szerint (a kislányom bevonásával) egy újabb szakértői vizsgálatra és véleményezésre van szükség ahhoz, hogy megállapítsák nálam, hogy alkalmatlan vagyok a gyermekem ellátására. Képes lenne a kislányunkat belerángatni az elmebajába, csakhogy az igazát valamilyen úton-módon bizonyíthassa! Egy majdnem kétéves gyermeket...

Maga elé vizionálja az újabb szakértői véleményt is, miszerint "Gyermeknevelési képessége átlagosnál kissé gyengébb, de olyan mértékű pszichés tünet, személyiségtorzulás, amely a gyermeknevelési képességét, a gyermekkel való kapcsolattartás lehetőségét kizárná, nem tapasztalható".

Egyelőre senki nem mondott ilyet, de azért a Felperes leírja, hogy magunk előtt lássuk a jövőt.

Egyébként ha ezt írnák le rólam egy újabb szakértői véleményben, talán még egyet is tudnék érteni vele, hiszen

1: Mivel nem én nevelem a gyermekem, ezért a rutin hiánya miatt a gyereknevelési képességeim az átlagosnál gyengébbek, bár nem értem, hogy kik azok, akik az átlagosba tartoznak, hiszen aki gyereket nevel, annak van már benne tapasztalata, míg aki nem, annak nincs. A képességeimről pedig addig nem szerezhetünk tudomást, amíg erre példa nem adódik. Magam képesnek érzem rá jómagam, maximum az elején ügyetlenkednék egy kicsit.

2: Nincs és nem is lehet nálam semmiféle pszichés tünet, ami a képességeimet csökkentené, hiszen az nem létezik. Milyen tünetre gondol a Felperes? Sokféle van. Még egy megrögzött bűnöző is képes lehet a gyereknevelésre, maximum a minta az, ami a gyermeket a rossz irányba terelné, de itt erről szó sincs. Netán elmebetegnek tart? Annak is melyik vonaláról van szó? Úgy gondolom, hogy csupán a levegőbe beszél, de maga semmit nem tud felhozni a véleménye alátámasztására, így pedig nincs szó másról, mint semmitmondó fröcsögésről.

Beadványát végül azzal zárja, hogy "Ha apa részéről feltárható volt olyan megnyilvánulás, amely a gyermek személyiségfejlődését hátrányosan befolyásolná, miért nem vizsgálja őt tovább?"

Nos, elmondom: semmiféle megnyilvánulás nem történt a részemről, amely azt támasztaná alá, hogy káros hatással lennék a kislányom fejlődésére nézve. Semmilyen! Felperesnek talán értelmeznie kéne tudni a leírtakat, s akkor nem állítana föl magának egy valamiféle tévképzetet rólam.

De állok elébe! Ha a Bíróság úgy gondolja, hogy további vizsgálatokra van szükség, akkor nyugodtan küldjenek el további analízisre, s ha úgy látják jónak, akkor - az anya kérésére - vonják bele a kislányomat is, bár ennek értelmét nem látom. Akár adhatok hozzá rengeteg videó- és hanganyagot, de hozzájárulok ahhoz is, hogy kamerákkal rögzítsék a kislányommal való foglalkozásaimat. 

Vicc az egész...

És így kell nekiindulnom a holnapi napon esedékes negyedik bírósági tárgyalásunknak.

Megjegyzések