2016. augusztus 19., péntek

A változás szele

Augusztus 18-án találkoztunk ismét, immáron a huszonötödik alkalommal. Huszonöt hete járunk a Családsegítőbe kapcsolattartás céljából, amelynek okára még mindig nem sikerült rájönnöm. 

Már rég bővítenünk kellett volna 4 majd 6 órára az időtartamot az elvitel jogával élve, de még mindig nem történt semmi változás ezzel kapcsolatban. 

Igen, tudom, nyáron a bíróságok is szünetet tartanak, ami kitolhatja az ítélkezést, de a laikus kis fejemmel úgy vélem, hogy nem olyan bonyolult a mi ügyünk, hogy ne lehetne gyorsan lezárni a perünket. 

Van ellenem bármiféle eljárás? Nincs. Van valamilyen tiltó határozat velem kapcsolatban? Nincs. Van rám nézve rossz véleményezés a pszichológustól? Nincs.

Akkor mégis miért nem vihetem magammal a saját gyermekemet a kapcsolattartás idején?!

Szerintem erre senki sem tudja a választ csak az, aki az ítéletet majd hozza.

Persze azért az nem teljesen igaz, hogy a Bíróság nem csinál semmit két hónapon át, ugyanis másodjára is elrendelték nálam a környezettanulmány lefolytatását. Egyszer már volt nálam ilyen, de akkor még Szigetmonostoron laktam. Azóta a házamat eladtam és átköltöztem Pilisvörösvárra, amit a Bíróság felé jeleztem is. Ide viszont még nem jelentkezhettem át, mert a migráns-népszavazás miatt zárolták az adminisztrációs rendszert, miáltal jelenleg - legalábbis papír szerint - még szigetmonostori lakosnak számítok. 

A Bíróság persze tudja nagyon jól, hogy már Pilisvörösváron élek (s épp ezért el is rendelte a megadott címen az újabb környezettanulmányt), de mivel nem vagyok még bejelentkezve a településre, a pilisvörösvári Önkormányzat továbbküldte a bíróság levelét a szigetmonostori Önkormányzatnak, akik viszont megírták válaszukban, hogy már régesrég nem élek ott, így nem tartozom a hatáskörükbe. A Bíróság erre levelet írt az exemnek, hogy nyolc napon belül válaszolja meg, hogy pontosan hol élek (mert elérhetetlenné váltam számukra az ügyvédem elbocsátása óta).  Az exem pedig azzal kezdte a mai napon esedékes kapcsolattartást, hogy megmutatta a bírósági papírt, amelyben kérik őt, hogy nyolc napon belül adjon feleletet arra, vajon hol lakik az Alperes, vagyis én. 

Tehát a Bíróság valamilyen oknál fogva keresgél engem, gondolom azért, hogy mielőbb ítéletet tudjanak hozni a környezettanulmány lefolytatása után. 

Mit is mondjak...

Megértem a Bíróságot abban a tekintetben, hogy szeretnék tudni milyen körülmények közé viszem a gyermekem a kapcsolattartás alatt, de azt már nem értem, hogy ha egyelőre nem vihetem el a kislányomat egész hétvégére hozzám, akkor miért nem mindegy, hogy a házam milyen készültségi fokozattal rendelkezik? Ugyanis abban egész biztos vagyok, hogy a 4 vagy 6 órás kapcsolattartások alatt a lányomat nem magamhoz fogom elvinni, hanem valamilyen kinti elfoglaltságot találok neki. Mondjuk egy játszóházat vagy élményfürdőt télen, nyáron pedig egy hosszabb kirándulást a hegyekben vagy pancsikolást a strandon. De még hosszasan sorolhatnám, hogy mennyi mindenre lenne lehetőségünk, ha végre elhozhatom a Családsegítőből a gyermekem. Millió egy dolgot tudnék kitalálni neki, amit jelen pillanatban még nem lehet.

És épp ezzel van a legnagyobb problémám, hogy még mindig a Családsegítő területén kell lennünk! 

Miután az exem megmutatta a bírósági levelet, kérdőre vont, hogy ez most mégis mi? Ugyanis nem értette, hogy miért neki kell megmondania, hogy hol élek. Ekkor elmagyaráztam neki a helyzetet, ő pedig nem is forszírozta tovább a dolgot. 

Viszont belekezdett abba, amit a legutóbb már sejtettem (lásd: Titkos küldetés), vagyis, hogy változás állt be náluk, ami miatt a gyereket szeptembertől csak délután tudja elhozni. A kérdésemre - miszerint mégis miféle változás - már nem felelt, mondván, hogy semmi közöm hozzá. Na persze, semmi. Mégis kit néz hülyének?

Mivel a sulit valószínűleg elvégezte és sikeres vizsgát tett (vagy nemsokára tenni fog), gondolom talált magának munkát, ahová szeptembertől járni fog. Minden nap, délelőtt. Egészen biztos erről van szó, amit nem értem miért nem tud elmondani. Semmi közöm hozzá? Hm. Lehet, de ahhoz már van, hogy a kislányomra közben ki fog vigyázni.

Anyósom?
Vagy netán bölcsibe fog járni?

Mert ez utóbbihoz nagyon is sok közöm van, s még azután is lesz, ha netán a Bíróság végre határozni fog a gyermekem jogi helyzete felől. Ugyanis alapjog, hogy a kapcsolattartó szülő beleegyezését kérjék bizonyos dolgokban. Hogy pontosan miről van szó, inkább a Családjogi Törvényből idéznék:

"XVIII. Fejezet
A szülői felügyelet gyakorlása

3. A gyermekétől különélő szülő jogai és kötelezettségei

4:173. § [A szülők együttműködési kötelezettsége]

A szülői felügyeletet gyakorló szülőnek és a gyermekétől különélő szülőnek a gyermek kiegyensúlyozott fejlődése érdekében – egymás családi életét, nyugalmát tiszteletben tartva – együtt kell működniük.

4:174. § [A gyermekkel együtt élő szülő tájékoztatási kötelezettsége]

A szülői felügyeletet gyakorló szülőnek a gyermekfejlődéséről, egészségi állapotáról, tanulmányairól a különélő szülőt megfelelő időközönként tájékoztatnia kell, és a különélő szülő érdeklődése esetén a gyermekkel kapcsolatos felvilágosítást meg kell adnia.

4:175. § [Közösen gyakorolt szülői felügyeleti jogok]

(1) A különélő szülők a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben közösen gyakorolják jogaikat akkor is, ha a szülői felügyeletet a szülők megállapodása vagy a bíróság döntése alapján az egyik szülő gyakorolja, kivéve, ha a gyermekétől különélő szülő felügyeleti jogát a bíróság e tekintetben korlátozta vagy megvonta.

(2) A gyermek sorsát érintő lényeges kérdésnek tekintendő a kiskorú gyermek nevének meghatározása és megváltoztatása, a szülőjével azonos lakóhelyén kívüli tartózkodási helyének, huzamos időtartamú vagy letelepedés céljából történő külföldi tartózkodási helyének kijelölése, állampolgárságának megváltoztatása és iskolájának, életpályájának megválasztása."

Röviden ennyi.

De perpillanat még közös szülői felügyeleti jogunk van, amelyre felhívtam az exem figyelmét. A Bíróság még nem döntött a kislányom helyzetéről, így akár magammal is vihetném, hiszen közös a szülői felügyeleti jogunk. Ez az alapszitu és nem az, hogy ő a gyermekem elrablása után, rátéve a kezét eltiltott tőle önkényesen. A családunk három főből áll: Anyából, Apából és a gyermekükből, s ennek jogi státuszáról még egyáltalán nem döntött senki! Ezt kéne végre felfognia, mielőtt szívózik velem. A Bíróság azért hozott ideiglenes végzést a heti két óráról, mert ezzel biztosított engem abban, hogy találkozhassak a lányommal az anya eltiltása ellenében. Semmi másról nem döntöttek, csak erről. 

És hagy emlékeztessem rá az Olvasót, hogy a gyermekemet nem szeretném elvenni az anyjától, csupán annyi időt szeretnék vele eltölteni, amennyi egy szülőnek normális helyzetben kijár. Hogy mennyi a normális idő, szerintem a helyzet diktálja (és semmiképp sem a Felperes). Vagyis szeretnék apa lenni végre, s nem csupán egy pénzadó játszópajtás. 

Tehát a huszonötödik kapcsolattartás ezzel indult, hogy tisztáztuk mi fog történni szeptembertől. Ahogy sejtettem, változás állt be az életükben; Anyuci dolgozni kényszerült.

Emlékszem, hogy az exem váltig állította, a gyermek három éves koráig nem fog elmenni dolgozni, s lám, mégiscsak el kell mennie, amelyet már rég megjósoltam. Muszáj, nincs más, max egy gazdag pali. 

Emiatt is én voltam a nem tudom mi, merthogy ilyeneket mondok. Miért is akarom bölcsibe kényszeríteni a gyereket, amikor a gyereknek az anyja mellett van a legjobb helye? Mert megkaptam mindezt az exemtől. Persze én örülnék a legjobban annak, ha a gyerek az anyja mellett lehetne, de hát az anyja egyszer döntött a sorsa felől, amibe már vajmi kevés beleszólásom van.

Egy éven át próbáltam vele dűlőre jutni, de nem sikerült. Békét akartam, de nem ment. Igazságot akartam, amit ők alapjáraton elutasítottak. Szeretet helyett gyűlölet, józan belátás helyett elmebaj uralkodott el bennük (lásd: Szeretet). Pedig lehetett volna másként is, és akkor a kislányomra nem az anyósom, hanem az édesapja vigyázna, amíg Anya dolgozik. Sőt, ha újrakezdtük volna még épp egy évvel ezelőtt (amikor megkértem a kezét az iskolában), akkor egyáltalán nem kéne dolgoznia, mert nem lett volna rá szükség.

Na mindegy, ezen már nem tudunk változtatni, mert nem lehet, csodák pedig nincsenek.

A kislányom a huszonötödik alkalommal is mosolyogva üdvözölt, s nekem ez a legfontosabb az életben, semmi más. Ezért a mosolyért költöztem a Szentendrei-szigetről a Pilisbe, és ezért a gyermekért építem az új házam, hogy otthont teremthessek neki.

Apropó, a házamról még nem is tettem említést eddig.

A belterületbe vonás elhúzódása miatt későn kezdődött el az építkezés, de a héten végre elértük a szerkezetkész állapotot. A szeptember tehát arról szól majd, hogy végre otthont teremtsek a házban. A lányom otthonát (és a fiamét), ahová majd járni fog.

A február óta tartó időszak tehát nem volt könnyű galopp a számomra, de bizonyára meglesz majd a gyümölcse, ha végre lezáródik a gyermekemmel kapcsolatos hercehurca is. 

És, hogy végül szót ejtsek a kislányomról is: a mai nap minden ugyanolyan jól zajlott, mint eddig. Végtelenül jól éreztük magunkat annak ellenére, hogy egyre nehezebb értelmes elfoglaltságot találnom a Családsegítő körülményei között. Ismét vezettük a Trabit, majd körbejártuk a főépületet, de gyűjtöttünk kavicsot és pancsoltunk is egy keveset. Lényegi változás nem történt az ezt megelőző állapothoz képest, így csupán néhány képpel emlékezek meg e napról:

Tízóraival kezdtük az időnket
(a Dinától kapott kutyafej-dobozban mindig található valami finomság)

A Mágnes testvérek bemutatóját nagyon élvezte
(ezek a kocsi karosszériáján is megtapadtak, s a gyerek szemmel láthatóan nem értette hogyan)

Élvezettel nézte át az irataimat
(és rögtön felismert engem a jogosítványomon és a személyimen is)

Megtanulta az olló használatát

Szétrámolta az elsősegély csomagot

Körbemotorozta az udvart

Pancsikolt egy kicsit

...és kavicsit gyűjtött, gallyakat dobált a vizes palackba, majd rohangált velem az udvaron.

Szeret velem lenni a Drágám, csak szabadulhatnánk ki innen végre. Hamarosan erre is sor kerül, mert nem történhet másként, s ennek az előjelei már világosan láthatók. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése