2016. augusztus 7., vasárnap

Ismétlés

A huszonharmadik kapcsolattartásunk olyan volt, mintha a múltkorit folytattuk volna onnan, ahol abbahagytuk, vagy mintha azt ismételtük volna meg lépésről lépésre. Épp ezért nincs is mit részletekbe menően taglalnom, így csupán néhány képpel emlékezek meg az eseményről.

Az első fél órát a kocsiban töltöttük: Dóri nagy étvággyal falta fel a csokikat

Csokievés után ujj-színházat játszottunk, amin Dóri jókat mosolygott

A mászókázás is ínyére volt...

...amikor is megtalálta a puffancsot, amit nagyon szeret


A fél órás kocsiban játszás után kivittem őt az udvarra, ahol festékbogyót gyűjtögettünk:

A bokor termését szereti szétnyomkodni és csíkot húzni vele a járdán, épp úgy, ahogy Apa mutatta (sajnos erről kép nem készült)

Miután kifáradtunk a sétálásban, pihenésképp leültünk tízóraizni:

Túró Rudi minden körülmények között (most épp banános)

- Apa, ezt hogyan kell kibontani?

Ismét telefonálgattunk diktafonnal:

Ajjó... ajjóóó...!

Közben puffancsot is ropogtattunk:


Az egészet finom ücsivel öblítettük le:


A telefonálás igazi telefonnal mindig beindítja a fantáziáját:


A mai napon ugyanazokkal a dolgokkal voltunk elfoglalva, amikkel az utóbbi időkben, csupán azzal a kivétellel, hogy a pinceajtót most zárva találtuk. Gondolom a Gondnok bá' bezárta, mikor felfedezte a garázdálkodásunk nyomait (vödöreltűnések és más helyen való felbukkanásuk), nem tudom. Az is lehet, hogy az exem olvasta e blogban, hogy mi a pincében meg a padláson járkálunk, s betelefonált, hogy azért ezt mégsem kéne megengedniük. 

Nem tudom mi az igazság, de a lényeg az, hogy e napon pincelátogatás nélkül maradtunk, pedig a kislányom nagyon le akart menni oda körbenézni. Mivel nem tudott, a zárt pinceajtó láthatóan kedvét szegte.

Végül ismét maradt az autókázás, de sajnos valaki úgy beállt a parkolóba, hogy képtelenek voltunk kikerülni. Pedig Dóri direkt az ölembe ült, hogy kormányozhasson egy kicsit, viszont amíg lehetett, addig tekerte a kormányt nagy energiával, de 10 méter megtétele után vissza kellett tolatnunk a ház mellé az említett beparkolós autó miatt.

Az utolsó tíz percre hagytuk a pancsolást, amitől a szandálja sajnos kicsit vizes lett, s ami miatt az anyja ismét leszidott. Mindegy... 

Leveleket tépkedtünk a vödörbe

Kerestem gumicsizmát a boltban, de nem volt, helyette viszont vettem a gyereknek két cipőt, ami kicsit még nagy a lábára (23-as és 24-es). Ahogy kivettem a jelekből, az exem fintorogva mustrálgatta azokat, hogy ez miféle szerzet, vajon honnan szereztem őket (mert ő csak a kézműves cipőt szereti), mire azt feleltem, hogy mivel a gyereknek nincs cipője, de cipőre szüksége van, ezért vettem neki egy kemény talpút és egy puha talpú változatot is.

Tehát, valahogy így telt el a két óránk, plusz az a hozzáadott fél, amivel végre elkezdtük a második elmaradt kapcsolattartásunk pótlását.

Amikor a kislányom az anyjával elindultak hazafelé, Dóri ismét a nevemen szólítgatott ("Apaa, Apaa"), én pedig - szokásomhoz híven - ismét megálltam mellettük a Trabival, hogy integethessek neki. 

Sokan kérdezgetik tőlem, hogy meddig kell még a Családsegítőben dekkolnunk és mikor vihetem el több időre a lányomat, amire nem tudok egyértelmű feleletet adni. Úgy vélem, hogy a nyári szünet miatt nem hoztak még ítéletet ezen ügyben, de az október 26-i tárgyaláskor megtörténik majd a bővítés az elvitel jogával élve. Legalábbis a józan ész ezt diktálja. De addig még két és fél hónap van hátra, amit a házépítésemmel maradéktalanul kitöltök. 

Ennyi...



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése