2016. október 29., szombat

Bírósági tárgyalás 5. (2016.10.26.)

Az ötödik bírósági tárgyalásunk sem vezetett előrébb, és érdemben semmiről sem született döntés. Mivel a korábbi kérelmemet elutasították, ezért most az Apák az Igazságért Egyesület képviselőjével érkeztem, hátha közbe tud szólni az érdekemben egy-egy dologban, ha az események úgy kívánják.  

A tárgyalás tulajdonképpen a kapcsolattartási idő igényeinek pontosításáról szólt. A Bírónő elsőként közölte, hogy megtiltja a hangfelvétel rögzítését, ezért az erre képes eszközeinket kapcsoljuk ki. A Felperessel együtt elmondtuk, hogy nincs nálunk ilyen eszköz. 

A Bírónő ezután megkérdezte a Felperestől, hogy hogyan képzeli el a kapcsolattartást, tőlem pedig azt, hogy mikor szeretném elvinni a gyereket. A Felperes elmondta, hogy a Családsegítőben találkozhatnék a kislányommal, s onnan nem vihetném el őt egészen öt éves koráig, és még utána sem aludhatna ott nálam, míg én elmondtam, hogy már most szeretnék élni az elvitel jogával (amit a Törvénykönyv is enged), s a gyermekem három éves koráig az anya is jelen lehet a kirándulásokon, ha az őt megnyugtatja. 

Szerettem volna elmondani, hogy mivel a Felperes eddig semmit sem bizonyított a hazug vádjaiból, ezért kérem adják meg az elvitel jogát, de a Bírónő gyakorlatilag belém fojtotta a szót, mondván, hogy a feltett kérdésre válaszoljak, mert most erről fog a Bíróság dönteni. 

Mivel a feltett kérdésre nem adtam azonnal egyértelmű választ, ezért a Bírónő bírság kiszabását helyezte kilátásba a Bírósági ügymenet hátráltatásáért, ha nem döntjük el ott helyben, hogy kinek mi az igénye a gyermekkel kapcsolatban. Megakadtam egy kicsit, beismerem, hiszen az óhajomat már egyszer leírtam a beadványomban, és nem értettem, hogy miért kérdezik meg ismét, amikor minden egyértelműen van megfogalmazva benne. A Bírónő szerint nem egyértelmű a beadványom, és állítása szerint abban van egy ellentmondás is ezzel kapcsolatban. 

Tehát elmondtam ismét: szeretnék az elvitel jogéval élni, s kérem a Tisztelt Bíróságot, hogy a kapcsolattartási időmet bővítsék ki hat órára a gyermek három éves koráig, valamint a kapcsolattartások minden hét péntekén lennének déltől hat óráig. Ezeken a találkozókon jelen lehetne az édesanya is, hogy megnyugodjon, biztonságban van a gyermekünk. 

Igazából nem voltam a helyzet magaslatán, amit a Képviselőm is látott, ezért tulajdonképpen ő adta a számba, hogy mit is kell mondanom. A képzavar oka talán az lehetett, hogy mivel már egyszer leírtam részletesen mindent (hogy a kislányomat milyen időpontokban szeretném elvinni), ezért nem is készültem fel az ilyen irányú kérdésekre, valamint bezavart az elvitel napja, mert arról a beadványomban nem írtam. Úgy véltem, hogy nekem a nap mindegy, arról döntsön a Bíróság, holott igazából nem mindegy, hiszen a gyerek nemsokára bölcsődébe majd óvodába fog járni, amihez idővel igazodnunk kell. Így született meg a pénteki nap, déltől hat óráig terjedő időintervallummal. Hogy ezt a gyerek hány éves korától, vagy hány éves koráig, nem tudom, valószínűleg arról nem is volt szó, nem emlékszem, hanem rögtön ezután a páros hétre tértünk át, hogy azon a héten péntek déltől vasárnap délig lehetne velem a lányom. 

A tárgyalás első fele tulajdonképpen erről szólt. Amit lényeges még megemlítenem, hogy a Képviselőm láttán a Bírónő kicsit meglepődött, mert nem értette, hogy miért van ismét jogi képviselőm és miért egy (általa) soha nem hallott egyesület képvisel. Meg is kérdezte tőle, hogy végzett e jogot, mire a Képviselő elmondta, hogy nem. 

Ezután elővettem két csomag fényképet, amit a Bírónő felé nyújtottam kérve őt, hogy nézze meg azokat. Elmondtam, hogy a képeken a kislányom szerepel a kapcsolattartási idők alatt, s világosan látni, hogy a gyermekem milyen jól érzi magát velem. A Bírónő a képeket megnézte, majd átadta a Felperesnek is, aki szintúgy végignézte azokat, bár ezek nagy részét már láthatta a blogomban - ha olvassa azt egyáltalán. 

A következőkben a gyerektartásról is esett néhány szó: itt elmondtam, hogy a havi 15.000 forintot elfogadom, de a Felperes által követelt húszezret már nem, hiszen az oly mértékben terhelné meg a fizetésemet, hogy a kapcsolattartások idején kevesebben tudnék költeni a gyermekemre. Megemlítettem még, hogy a gyerektartás mellett többször veszek pelenkát vagy tejet a kislányomnak, s korábban még azt is felajánlottam az anyjának, hogy a téli tűzifa árának felét is kifizetem, ha arról számlát mutat. 

Sajnálatomra mondva, a visszamenőleges gyerektartásról nem esett szó, holott korábban kértem a Bíróságtól, hogy azt annak mértékében állapítsa meg, amilyen mértékben engem a Felperes korábban korlátozott a kapcsolattartásomban. Vagyis a Felperes egy évvel ezelőtt öt hónapig zárta el tőlem a kislányomat, viszont hat hónap visszamenőleges gyerektartást követel. A Bírónő erről nem nyilatkozott, s valami olyasmit mondott, hogy erről majd máskor születik döntés. Gyanítom, hogy ezt a szőnyeg alá akarják söpörni, amely miatt majd személyiségi jogi pert kell indítanom a későbbiekben. Nem nagy összegről van szó amúgy, nagyjából 60-80.000 forintról, de nem hagyhatom, hogy a Felperes mindent vigyen törvénysértések sorozatával kísérve, mert ezt biztatásnak érezheti, amely esetleg újabb törvénysértések elkövetésére ösztönözheti majd őt. Mindennek ára van, s mindenkinek megvan a jussa. Úgy gondolom, hogy a pofátlan tiltásával szemben nem jár neki a visszamenőleges gyerektartás. Persze más lenne a helyzet, ha néhanap a kislányom közelébe engedne, de nem így van: ha a kapcsolattartási időnkön kívül találkozunk, akkor hisztériás megnyilvánulások közepette közli velem, hogy hagyjam őket békén. Arról csak ábrándozhatom, hogy néha egy-egy órára elmehessek a gyerekemmel sétálni. Tehát ennek tükrében úgy vélem, hogy igazságtalan lenne a visszamenőleges gyerektartás megítélése. Sajnálom, hogy erről a tárgyalás alatt ismét nem esett szó.

A Képviselőm kérte a Bíróságtól, hogy a megbízási díjukat a perköltségből vonják le, amihez nem fűztem semmit, hiszen arról is volt már szó korábban: magyarán, hogy nem kell perköltséget fizetnem, hiszen az első tárgyaláson beleegyeztem a Felperes összes kérésébe, vagyis, hogy a gyerek nála legyen elhelyezve, és megadtam neki a havi 15.000 forint gyerektartást is (amit később 20.000 forintra módosított).

Ezután a Bírónő megkérdezte tőlem, hogy megkaptam e a levelet a pilisvörösvári Önkormányzattól, merthogy ő újabb környezettanulmányt rendelt el. Válaszomban elmondtam, hogy a levelet a napokban kézhez kaptam, és a környezettanulmány hamarosan lefolytatásra kerül, egyedül az időpont egyeztetésen múlik. Hozzátettem, hogy viszont nem értem a Bíróság miért ragaszkodik a környezettanulmányhoz, hiszen az nem lehet függvénye az elvitel jogának (mert nem gyerekelhelyezésről, hanem kapcsolattartásról van szó), s a kapcsolattartást bárhol megtarthatom az otthonomon kívül. Többek között például állatkertben, tanyán vagy játszóházban. Úgy vettem észre, hogy a Bírónő tulajdonképpen egyetért ezzel, majd megkérdezte, hogy a házamat mikorra fejezem be (ugyanis még építés alatt áll), mire elmondtam, hogy mivel azt egyedül építem bármiféle segítség nélkül, ezért nagyon lassan haladok, viszont úgy vélem november végére teljesen lakhatóvá válik. A Bírónő ekkor megkérdezte volna, hogy most milyen állapotban van a ház, de megelőztem a válaszommal: elmondtam, hogy jelenleg vizet és villanyt szerelek, gipszkartonozom és festem a belső falakat, viszont egy szoba már teljesen kész és már lakható.

A Bírónő az elhangzottakat lejegyezte, majd a tárgyalás tulajdonképpen a végéhez is ért. Pár dologról még szó esett ugyan, de megmondjam őszintén, ezekre már nem emlékszem, mert nem készítettem hangfelvételt a tárgyalásról, amelyből egy részletes ismertetőt mutathatnék be. Elvileg a jegyzőkönyvet hamarosan megkapjuk, így annak kézhezvételekor kiegészítem majd e bejegyzést.

A Bírónő a tárgyalást 2017. február 1-re, 9:30-as időpontra tűzte ki. Valószínű, hogy ekkor születik majd meg az elsőfokú ítélet, ami miatt ma mindenképp összegezni kellett a kért időpontokat. 

Apropó, majd elfelejtettem mondani: a tárgyalás elején a Bírónő elmondta, hogy a végzése elleni fellebbezésemet még nem bírálta el a másodfokú bíróság, ezért érdemben nem haladhatunk előrébb a per során. Hogy miről kellett volna még dönteni a perben, azt nem tudom, hiszen - úgy vélem - a bizonyítási eljárást már lefolytatták, s csupán a kapcsolattartás idejének megállapítása van hátra (ami e napon meg is történt, csak még nem hagyták helyben). Valószínűleg a február elsejei tárgyalás előtt még érkezni fog egy elutasító vagy helyben hagyó határozat másodfokról a korábbi fellebbezésem miatt. Kedvező döntés esetén a kislányommal tulajdonképpen már nem kellene a Családsegítőben találkoznunk, és élhetnék az elvitel jogával. Remélem még az ünnepek előtt sor kerül erre.

Egyelőre ennyi információval szolgálhatok, de a jegyzőkönyv érkezése után még egy frissítés erejéig jelentkezem ez ügyben. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése